Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
1996. MÁJUS 18„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Krúdy és a millennium A századfordulón szerencsés csillagzat alatt indult az író pályája Krúdy Gyula a század első éveiben Eleinte ugyan még többnyire az otthonról hozott élmények uralkodtak írásaiban, a szülőföld dzsentritörténetei, de íróként is hamarosan felfedezte magának Budapestet, mégpedig elsősorban a millennium korának Budapestjét. Ismerte ő a város történetének más korszakait is, a legelevenebben azonban ifjúkorának Budapestje élt benne, úgy, ahogyan Pestre érkezésének pillanatában találkozott vele, ahogyan az első benyomások rögződtek benne. Aki csak kicsit is ismeri az író világát, tudja, hogy Krúdy geográfiájának igazán három nagy régiója van: a nyírségi szülőföld, Podolin és a Felvidék, valamint Budapest. S hogy a fővárosból elsősorban a millennium korának Budapestje maradt mindvégig alapvető élménye, az egyáltalán nem véletlen. A millennium nemcsak a honfoglalás ezredéves évfordulójának ünnepe volt, hanem Budapest történetének nagy fordulója is. A kiegyezés után szédületes tempóban fejlődő főváros a reformkor még vidékies jellegű, nagyrészt német polgárvárosából ekkorra vált milliós világvárossá, igazán metropolissá. Krúdy ennek a nagy változásnak a történelmi pillanatában érkezett Budapestre, amikor szűk utcákban nyomokban még élt a régi kispolgári Budapest, de a széles körutakon és a frissen felépült, vagy még éppen épülő Andrássy úton (sugárút) már egy új erkölcsű új világ hömpölygőit. A „pesti regényekében, A vörös postakocsiban és folytatásaiban (Őszi utazások a vörös postakocsin, A kékszalag hőse, A nagy kópé, Rezeda Kázmér szép élet, stb.) ezt az új világot ábrázolta, vagy szerette volna ábrázolni Krúdy. Mindig egy nagy leleplező regényről álmodott, egy nyíltan tendenciózus művet akart írni a korabeli Budapestről, a magyar Hiúság vásárát. Könyörtelen élességgel szerette volna feltárni korának ellentmondásait, a társadalom erkölcsi züllöttségét, a hazugság álarca mögé rejtett igazi arcát. Leggyakrabban visszatérő irodalmi me- taformája Le Sage híres sánta ördöge. O is valami olyasmit szeretett volna csinálni, mint a nagy francia író sánta ördöge, aki leemelte Madrid háztetőit, s úgy mutatta meg az emberek életét Don Cleofásnak, a diáknak. A „pesti regényekében ő is megpróbálta leemelni a háztetőket, s úgy akarta megmutatni az embereket, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket. Mi látható Krúdy leemelt háztetői alatt? „Emberi arcok, alakok és hangok, amelyek mellettünk elsuhannak, ismerősök, ismeretlenek; ostobák és okosok találkája, tolvajok és hamispénzverők gyülekezete, a becsületes ember, mint a fehér holló, ellenben több ékszerrel és erkölccsel kalmárko- dó úr és hölgy; a pesti vásár, amint valaki az ablakon át nézi a dolgokat. Az urak és hölgyek ruha nélkül közlekednek, a sánta ördög benéz a háztetőkön.” Az áhított nagy leleplező regény igazán sohasem készült el, de a millennium kori Budapestről mégis alighanem Krúdy műveiből tudhatjuk meg a legtöbbet. Örök rejtély, hogy ez a vidékről érkezett fiatalember, aki ráadásul idejének nagy részét kiskocsmákban, kakasos házakban, kártyaszobákban vagy éppen a lóversenytéren töltötte, honnan szerezte ismereteit, de hamarosan többet tudott Budapestről, mint valamennyi várostörténész és útikönyvszerző együttvéve. A már említett műveken kívül főként a Hét bagoly, az Asz- szonyságok díja, a Boldogult úrfi koromban, a Váci utcai szép napok, az Ady Endre éjszakái című regényekben, valamint az Aranykéz utcai szép napok, A pesti nőrabló, Az élet álom című kötetek elbeszéléseiben és sok-sok publicisztikai írásában olvashatunk a régi, millennium kori Budapestről (Pesti album. Pest-budai séták, Pesti levelek, Régi pesti históriák, Budapest vőlegénye, Szent Terézia utcái stb., stb.) Aki szereti a dallamosan gördonkázó kanyargós mondatokat, annak mindig élvezet Krúdyt olvasni, de különösen az lehet most, az ezerszázadik esztendőben az ő műveiben találkozni a millenniumi korszak világával. Katona Béla K evés írónk van, akinek pályája annyira kedvező időpontban és olyan szerencsés csillagzat alatt indult volna, mint a Krúdy Gyuláé. Nem volt még egészen 18 éves, amikor éppen száz évvel ezelőtt, a millenniumi ünnepségek idején Budapestre érkezett. A szakmában nem volt már egészen kezdő, 14-15 éves kora óta küldözte írásait a lapoknak, s az érettségi után Debrecenben és Nagyváradon néhány hónapig a szerkesztőségi munkába is belekóstolt már. Tudta azonban, hogy ha nem akar végleg megrekedni a vidéki újságírás taposómalmában, ha igazi író akar lenni, akkor a fővárosban kell bizonyítania. Nagyváradról a Szabadság szerkesztőségéből még azzal az ígérettel távozott, hogy tudósításokat küld majd lapjának a millenniumi rendezvényekről, ő azonban valószínűleg tudta már, hogy sohasem megy vissza többé Váradra, véglegesen Budapesten akarta megvetni a lábát. érkezett Budapestre. Már világos volt, s a nap aranyosan bukott fel az égboltozaton. Elkábította az a zaj, ami a pályaudvaron fogadta. Kis táskáját görcsösen kezébe kapva, összeszorított ajakkal, de nagyon- nagyon dobogó szívvel szállott le. Hordárok futottak feléje. Szinte erőszakosan nyúltak a táskája után. De ő szilárdan fogta kezében. Keresztülhaladt a pályaház óriási csarnokán, s kilépett az utcára. Egy pillanatig tétován állott meg. Az emberek sokasága hullámzott körülötte mindenfelé, s ott feküdt előtte az óriási főváros, ragyogó palotáival, hatalmas utcáival és csillogott minden a kelő nap fényességétől. A széles Kerepesi úton vastag fekete emberszalagok kígyóztak előre, befelé a város felé, ahol az élet lüktet. Valami francia regényből jutott eszébe egy frázis; az ifjú hősről, a deli lovagról, ki lábával toppant a középkori város kapujának küszöbén és szól: Ezt meghódítom!” Az Oktogon Krúdy Gyula idejében Nem sokkal később, tehát még az élmény frissességével dolgozta fel Ifjúság című kisregényében Pestre érkezésének nagy pillanatát. Harmadik személyben írta művének fiatal íróhőséről, de nyilván önmagáról beszélt: „Reggel öt-hat óra között Az illusztrációkat Krúdy Gyula Szent Terézia utcái című kötetéből választottuk (Magyar Helikon, 1978). Tudjuk, hogy később meg is hódította, s ha az igazi győzelemig még elég hosszú volt is az út, a pályakezdő Krúdy meglepően hamar beilleszkedett a főváros irodalmi életébe. A lapok befogadták, szívesen közölték írásait, s már a következő évben megjelent első könyve, az Üres fészek, s ettől kezdve minden évben napvilágot látott egy-egy újabb Krúdy-kötet, de volt olyan esztendő, amikor kettő-három is. a km vendége A televíziós operatőr Cservenyák Katalin Egyik megálmodója, alapító tagja a Nyíregyházi Városi Televíziónak Kéry Péter. Ha csak tizenöt évvel ezelőtt valaki hallotta lelkesen és meggyőződéssel beszélni arról, hogy nem is olyan sokára felcsendül majd egy szignál, utána köszönti a nézőket a műsorvezető, és azt mondja: „önök a nyíregyházi városi televízió műsorát látják...” — nos, akkor bizonyára azt gondolta volna, hogy Kéry Péter javíthatatlan ábrándozó. Talán még fogadott is volna vele — és akkor veszít... Mármint aki fogad, mert alig több, mint tizenegy évvel ezelőtt felcsendült az a bizonyos szignál, gkkor még havonta, majd kéthetente, hetente, jó ideje pedig már naponta... Aki egy kicsit is belekóstolt már ebbe a szakmába, tudja: a televíziózás reggeltől estig elfoglaltságot nyújt, itt nem jár le a munkaidő, esetleg abba lehet hagyni, másnap pedig folytatni azt, amit az ember elkezdett. A gondolatai azonban álmában is a készülő film körül járnak. A napi hírműsorok mellett Kéry Pétert mindig vonzották a történelmi témájú munkák. Évekkel ezelőtt már operatőre volt a Nyíregyháza történetét bemutató filmsorozatnak. Most azonban még nagyobb feladatot tűzött maga elé: a Honfoglalás 1100 éves Évfordulója Emlékbizottság, a városi és a megyei önkormányzat támogatásával a mil- lecentenáriumra két filmet is készített, melynek nemcsak operatőre, de szerkesztője és rendezője is volt. Az egyik Szabolcs- Szatmár-Bereg megye honfoglalás kori emlékeit mutatja be. A kamera „szemével” egészen másképp látjuk ezeket a településeket, hiszen a helyszíni felvétele- Kéry Péter két — többek között — a honfoglalás 1100. évfordulójára rendezett vándorkiállítás anyaga illusztrálja. A Jósa András Múzeum történészei, régészei az idegenvezetőink a régmúltban való kalandozáshoz: Németh —„ Péter és Istvánovics Eszter magyarázó szavai teszik érzékletessé azt, amit a képen látunk. A zenei aláfestést Hortobágyi László és Lovász Irén Világfa című hanglemezének anyagából válogatta felvételeihez az operatőr. A másik filmet, melynek címe: Millecentená- riumi ünnepségek Szabolcsban, nemrégiben már láthattuk a TV2 műsorában. Szakmai segítséget ennek elkészítésében Margócsy József, nyugalmazott főiskolai tanár, helytörté- Balázs Attila felvétele nész nyújtott. Ebben a filmben képzeletben végigjárjuk az 1000 éves évfordulóra rendezett ünnepségek helyszíneit: Vaját, Nyírbátort, Máriapócsot, Nyíregyházát, Nagykállót, Kisvár- dát, Garadombot. Korabeli képről mosolyognak a nézőre a „Zabolcs Vármegye” képviseletében a fővárosi ünnepségre induló bandérium tagjai, tarsolylemezükön a megkülönböztetü Z.V. jelzéssel. Megtudhatjuk azt is, hogy száz évvel ezelőtt, 1896. május 11-én száz sertés húsából sütöttek íacipecsenyét, borból nyolcszáz litert mértek szét a poharakba, s kétezer perecet ropogtathattak Nyíregyházán azok, akiknek jutott belőle. Versenghettek póznamászásban, kiflifa- lásban és tejbúvárlásban a jelentkezők... A nyersanyagok forgatása pont egy éve kezdődött. Nyolc kazettán négyórányi anyag gyűlt össze. Kéry Péter azonban még mielőtt bármihez is. hozzákezdett volna, rengeteg könyvet elolvasott, a könyvtárakban búvárkodott, minden fellelhető kiadványt áttanulmányozott. Ismerőseit, barátait is mozgósította: segítsenek az anyaggyűjtésben. S miután „halomban állt” a nyersanyag, kezdődhetett a vágás - tucatnyi hétvégén át Csordás László kollégája segítségével. A „mindenes” szerepét pedig Bártfai Péter vállalta magára, aki, ha kellett, egyszerre volt hangtechnikus és világosító is.
