Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-17 / 115. szám
1996. május 1 7., péntek HATTER Kelet-Magyaraiszág 3 Nagy Tamás fotóetűdje Idényváró Ha piros, tilos Cservenyák Katalin ~m—T okozott ellenőrzést tartanak a vasúti át- 1 járóknál a hónap végéig az egész ország területén rendőreink. Civil kocsikból, bokrok takarásából leskelődnek, s akit azon kapnak, hogy a piros jelzés ellenére áthajt a síneken — s persze túléli — azonnal fü- löncsípik és feljelentik. Nevetséges — mondanám, ha jókedvem volna. De nincs. Mert ésszel fel nem foghatom, mitől lett ilyen eszement az ember. Nem tudom, miben bízik, miért ad gázt és miért nem lép a fékre, amikor kétte- nyérnyi villogó piros lámpa kiabálja felé: Vigyázz, jön a vonat! Egyszerűen abnormálisnak tartom, hogy a lámpa mellett egy rendőrnek is ott kell állnia, ha azt akarjuk: ne történjenek újabb tragédiák. Az egészben persze az a vicc, pontosabban az elkeserítő: most sem a vonattól fél majd a vezető, hanem attól, hogy a rendőr megbünteti, és fizetnie kell. A mérlegelés tárgya tehát nem az emberélet, hanem az a néhány ezer forint, ami hiányozna a családi kasszából. Elgondolkodom néha azon: mennyivel egyszerűbb volna az életünk, ha a magunk alkotta szabályokat be is tartanánk. Mindenki igyekezne a törvényes keretek között, tisztességgel, becsülettel, békében élni. A mentők ügyeleteseinek nem azért kellene éjszaka kivonulniuk, mert a kocsmában egyik részeg hasba- szúrta a másikat; a rendőrök forró nyomos csoportjának nem hajnalig talpalni azért, hogy kézrekerítse az apját hirtelen haragjában benzinnel felgyújtó fiút; a tűzoltóknak pedig nem hektószám locsolni a drága vizet a földekre, mert a bolond autós vagy utas kidobott egy cigarettacsikket az ablakon. Lehet, mosolyognivaló ez az egész, én azonban úgy gondolom: nagyon tanulságos lenne, ha egyszer venné valaki a fáradságot és összeszámolná, mi pénzbe kerülnek nekünk ezek az abszolút érthetetlen és értelmetlen balesetek. Még a végén kiderülne: nem szegények vagyunk, hanem ostobák. Kártyával nyert kényelem Fejlődésünk már holland érdek is • Jó kezekbe került a Dunabank • Tőkeerő Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Alig több, mint két hónapja, hogy a Magyarországon 1991 óta jelen lévő holland nemzetközi pénzügyi csoport, az ING tagja, az ING Bank Rt. átvette a Dunabank Rt. országos hálózatát. A nyíregyházi régi/új ING Bank-fióknál a napokban járt ismerkedő látogatáson Jan Kool a bank budapesti központjának lakossági kereskedelmi szolgáltatásaiért felelős vezérigazgató-helyettese. A nemzetközi bankszakembert az ING gazdasági filozófiájáról, magyarországi bankfejlesztési elképzeléseiről kérdeztük. A piac irányába — A nemzetközi ING Csoport. Hollandia negyedik legnagyobb. tulajdonképpen teljes körű pénzügyi szolgáltatást nyújtó vállalata, amely egyesíti magában a kereskedelmi és lakossági tevékenységet (ING Bank), a befektetési (ING Barrings) és a biztosítási (Nationale -Nederlanden) területeket. A csoportra a dinamikus növekedés, a rendkívül széles körű pénzügyi szolgáltatás jellemző, így ma már a világ 54 országában van jelen, 50 ezer alkalmazottat foglalkoztat és tavaly 14 milliárd dollár nyereséget könyvelt el — világítja meg néhány jellemző adattal vállalata helyét a világban Jan Kool, aki cége filozófáját így foglalja össze: „Minden országban, ahol megvetjük a lábunkat, lehetőséget nyújtunk a vállalatoknak és magánszemélyeknek a lehető legszélesebb körű biztosítási és banki szolgáltatások igénybevételére, s ezt a tevékenységet igyekszünk kiterjeszteni az egész világban.” □ Nálunk megtalálták a számításaikat? Jan Kool Balázs Attila — Magyarországon a bank 1991 óta van jelen. Eddig elsősorban multinacionális cégek: a Pannon GSM, Coca- Cola, McDonald’s és a magyar nagyvállalatok, mint a MÓL Rt. voltak ügyfelei az ING Bank színvonalas szolgáltatásainak. Hogy megtaláltuk a számításainkat, azt az ING Bank 2 milliárd forintot meghaladó múlt évi adózott nyeresége mellett, további terjeszkedésünk is jelzi. Nevezetesen a Dunabank átvételére gondolok. Készpénz helyett □ Jó vétel volt? — Mindenképpen. Ugyanis a lakossági piac irányába szeretnénk nyitni. Meglepően nagy ügyfélkör, mintegy száztízezer ember került ily módon az ING Bankhoz. Az átvételt követően ügyfeleink már nyugodtan alhatnak, hiszen hatalmas tőkeerő — 245 milliárd dollár volt 1995-ben a Csoport mérlegfőösszege — áll a bankunk mögött. □ Terveznek-e profilváltást, fejlesztést az önökhöz került bankhálózatban? — Lakossági bankot szeretnénk, ezért profilváltást nem, inkább lépésváltást tervezünk a technikában és a szolgáltatások színvonalában. Ugyanis Magyar- országon a nyugathoz képest lemaradás tapasztalható a technikai fejlődés terén. Ezt jól példázza az én esetem: ide jöttem Magyar- országra és bizony éhen maradhattam volna napokig, ha nem lett volna forint a zsebemben. Otthon Hollandiá- felvétele ^an mar megSZ0. kott dolog, hogy csak különféle bankkártyák vannak az embereknél, amivel mindenütt és mindenért fizetni tudnak. Ez sokkal biztonságosabb, mintha készpénzt tartanának maguknál. Amsterdamban chip- kártyával fizetek az autóparkolóban, a vállalat éttermében és még számos helyen. Az elköltött összegekkel automatikusan fogy a kártyán lévő pénzösszeg, s ha már kiürült, a bankszámlájáról az ember újra fel tudja töltetni a chip-kátyá- ját. Úgy gondoljuk, hogy 5-6 év múlva ez már itt Magyarországon is realitás lesz, miként a telefonbank is. Mi ebben a fejlődésben részt kívánunk venni. Méghozzá húzóerőként, miután magunk alkalmazni akarjuk az új módszereket és technikai lehetőségeket. Ehhez a szükséges elektronikai hátteret, az új informatikai technológiát egy éven belül megteremtjük a bankhálózatunkban. □ Mit terveznek az emberi oldat erősítése terén? — Talán a technikai lépésváltásnál is fontosabb azonban a szolgáltatásaink emberi oldala, a munkatársak hozzállá- sa. Központi kérdés, miként tudunk egy olyan szervezetet létrehozni, ahol az emberek érzik, mi tényleg ügyfélbarátok vagyunk. Ezt azonban nem csak mondani kell, hanem meg is kell tudnunk valósítani. Célunk, hogy a csoporthoz tartozó minden vállalat, minden dolgozója képes legyen megfelelni az ING támasztotta magas követelményeknek. Az embereinket ennek érdekében motiválni akarjuk, legyenek büszkék, hogy az ING-ben dolgoznak. Igény van □ Úgy gondolja, menni fog mindez Magyarországon, azon belül itt a keleti országrészben? — Feltétlenül, meg tudjuk csinálni. Ami az emberi oldalt illeti, úgy látom sok hasonlóság van a holland és a magyar emberek között. Mindkét nép szomszédságában nagyhatalmak vannak, egyformán erős a szabadságérzete, saját függetlenségét sokra tartja, de kitekint az egész világra. A földrajzi helyzeténél fogva általunk is fontos régiónak tartott kelet-magyarországi térségről már olvastam néhány adatot, s tudom, hogy itt jelenleg nagyobbak a gazdasági problémák, 10-20 százalékkal alacsonyabbak a fizetések. Ám az üzletpolitikánkat az egész országra alakítjuk ki, amelyen belül természetesen lehetnek hangsúlyeltolódások az ügyfélkör sajátságaihoz igazodóan. — Meggyőződésem, mint bárhol a világban, itt is alapvetően a színvonalas, korszerű szolgáltatásokra van igénye az embereknek, olyanokra, amilyeneket az ING képes nyújtani. Itt sem látok magunk előtt nagyobb nehézségeket, mint az ország más régióiban. Ábel a rengetegben Ferter János rajza Kommentár Fogyóban a zöldhasú Sípos Béla-m -y em is olyan rég még öldöklő küzdelem JL y folyt néhány dollárért, márkáért. Volt, akifog- pasztás tubusban csempészte határon túlra az áhított zöldhasút, más belesütötte a mákoskalácsba. Mára óriásit zuhant az érdeklődés a kemény valuták iránt. Áprilisban csaknem 10 milliárd forinttal csökkent a lakossági devizamegtakarítások értéke, ha figyelmen kívül hagyjuk a forint 1,2 százalékos leértékelődését —adta hírül csütörtökön az MTI. 1996 négy hónapja alatt ugyan 12 milliárd forinttal nőtt a megtakarítások értéke, de 22 milliárd forint a leértékelődésből származik. Azaz, változatlan árfolyamon 10 milliárdos a csökkenés. Így április végén 450 milliárd forintot tett ki a lakossági devizaszámlák értéke, ami 3 milliárd dollár. Ennek valami oka van, s nem nehéz azt sem kitalálni, mi lehet az. Minden bizonnyal a csökkenés legfőbb oka, hogy nálunk most érdemesebb forintban megtakarítani, mint konvertibilis valutában. Egy év alatt ugyanis csak 14 százalékkal értékelődött le a forint a német márkához képest, míg a dollárhoz viszonyítva 22 százalékkal. Persze badarság lenne azt mondani, hogy ez semmi, ám ha azt vesszük, hogy tavaly májusban még 30 százalék feletti kamatra lehetett egy évre forintot lekötni, akkor mindenképpen azok jártak jól az elmúlt esztendőben, akik valuta helyett forintban takarékoskodtak. Hamarosan itt a nyár, az utazási szezon. Valószínű, ez is csökkenti majd a lakossági valutakészletet, a megtakarítást. De ne felejtsük el, aki kiveszi a márkában tartott pénzét, nem biztos, hogy utazni szeretne. A forintra váltott márkák, dollárok egy része a boltokban, piacokon talál új gazdát, mert a mindennapi megélhetés megköveteli a folyamatos pénzforrást. A márka és a dollár kiválóan alkalmas erre.
