Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-03 / 103. szám
1996. május 3., péntek HATTE!? Az unió szigorú, de bőkezű is Nincs veszélyben az ország kenyere, s a magyar marhahúst fogyasztó sem Tavaszi munka Harasztosi Pál felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A vetések állapotának és a meghirdetett búzaexportnak a figyelembevételével nem kerülhet-e veszélybe az ország kenyere? Jelenthet-e kibontakozást a magyar szarvasmarha-ágazat számára a deklarált tény, miszerint nálunk nincs bolondtehén-kór? Az Európai Uniós (EU) csatlakozásunk milyen tennivalókat ró a mezőgazdaságra, s mit várhatnak tőle az ágazat szereplői? Kérdések, amelyek érzékenyen érintik hazánk és megyénk mezőgazdasági közvéleményét, s ezzel együtt a széles rétegeket. A választ dr. Lakos László földművelésügyi miniszter adta meg, aki á napokban a megyei Agrárkamara küldöttgyűlésén vett rész Nyíregyházán. Tartós árak — Kifejezetten a termelők érdekében hirdettünk meg 1,2 millió tonna búzaexport-lehetőséget. Húszéves adatok alapján állítható, ennyi búza kivitele csak valami katasztrofálisan rossz termés esetén veszélyeztetné a hazai ellátást. Az exportot kiviteli engedélyhez kötöttük, a jelzett mennyiségnél pedig többet csak abban az esetben engedünk meg, ha a termés jó lesz. Azt azért tudni kell, hogy a tavaly ilyenkori 9- 10 ezer forintos tőzsdei búzaárral szemben most 23-24 ezer forinton jegyzik augusztusra az étkezési búzát tonnánként. — A búza kapcsán a feszültségforrásokról még néhány mondat: az ágazat tavalyi exportteljesítménye ez évben is megismételhető, amennyiben kedvezően alakul az időjárás, elérhető a 2,6-2,7 milliárd dolláros kivitel. A sertés, a baromfi és a tartósítóipari termékek exporttámogatás-csökkentésénél annyi hibát követett el a tárca, hogy azokat nem hamarabb kezdte, és így egy lépcsőben most sokat kellett lefaragnia. A sertés- és baromfitartási kedv tavaly 30 százalékkal növekedett, így semmi nem indokolja, hogy a korábbi mértékben támogassa ezen ágazatokat a kormányzat. Nem volt előre látható viszont, hogy a takarmányárak ilyen mértékben emelkednek. Most minden világpiaci tendencia arra vall, a magas árak tartósak lesznek, miután az étkezési búza húzza magával a takarmánygabonák — így az árpa, kukorica — árát is. Marhát eszik — A marhák BSE kórjával kapcsolatosan. Magyarországon, az országok között egyedüliként, az állatorvosi kar illetékes kutatói 3 évvel ezelőtt — különösebb ok nélkül — készítettek egy tájékozódó vizsgálatot, többszáz állatra kiterjedően. Egyetlen beteg állatot sem találtak. Ezért írta le az USA marhavésszel foglalkozó vezető professzora: Magyarország az egyetlen, amelynek van igazolása arról, hogy nincs ilyen betegsége. Ez persze csupán azt mutatja — ami nem kevés —, hogy a mi szakértőink vizsgálják az ügyet. Ez nagyon megnyugtató. A növekvő marhahús-értékesítési lehetőségeinkre vonatkozóan piaci, s különösen egy fejlesztési perspektívát ma senki nem tud adni. Az a jelenlegi tapasztalat, hogy a kieső angol marhaexporttal legalább azonos mértékben csökkent a külföld marhahús-fogyasztáOr. Lakos László Elek Emil felvétele sa. Még nálunk is megfigyelhető egy kis mértékű fogyasztás-visszaesés, noha itt aztán semmiféle alapja nincsen, a magyar marhák nem betegek. Én ha tehetem, minden nap marhahúst eszem ma is. A kérdéses szarvasmarha-betegséggel kapcsolatos fejlemények egyik kiváltója lehet, hogy az állategészségügyi szabályozás körül jelentős viták vannak az EU-n belül. Az angol szakirodalomban 10 éve rendszeresen megjelent, hogy ilyen megbetegedésük van, s a botrány mégis csak most tört ki. — Az Európai Unió agrárszabályozása arról szól, hogy a tagállamok az élelmiszer-ellátásukhoz szükséges termékek megtermeléséig, tehát az önellátás mértékéig nagy védelmet és magas támogatást adnak a saját termelőiknek. Viszont, hogy ettől többet termeljenek az egyes termékekből, azt jelentős mértékben korlátozzák. Nekünk olyan programot kell már most előterjesztenünk, amely valamilyen mértékben igazodik az EU agrárszabályozási rendszeréhez, tehát valamennyire önkorlátozó. — Olyan agrárprogram-tervezettel nem lehet az EU-ba bemenni, hogy mondjuk negyvenszeresére akarjuk növelni az agrárexportunkat. Ezen túlmenően programot kell kidolgozni, amiben vállaljuk, hogy ütemterv szerint a minőségtanúsításban (állat-, növény-, élelmiszer-egészségügy), s a minőség garantálásra vonatkozó követelményeknek mikorra tudunk eleget tenni. Nagy védelem — Vállalni kell a termeléssel kapcsolatos ügyekben azt is, hogy az agrárszabályozáshoz szükséges belső információs rendszert, a támogatási rendszerünket a szervezetéhez hasonlóvá tesszük. Nekem meggyőződésem: az Európai Unió-csatlakozás nagy védelmet és a támogatási szint növekedését jelentené a magyar mezőgazdaságnak, az élesebb piaci verseny mellett, amire ugyancsak fel kell készülnünk. / bolya Ignác sohasem tartozott a született zsenik közé, de becsületére legyen mondva, ezt maga is érezte. Ami pedig az idegen nyelvek elsajátítását illeti, talán valamilyen genetikai rendellenesség miatt, kifejezetten antitalentumnak bizonyult. Pedig az akarat megvolt benne. Amikor a világpolitikai helyzet így kívánta, vagy tíz évig tanulta az oroszt, de mindhiába, egy pohár vizet sem tudott volna kérni. Később, amikor változtak az ideológiai irányzatok, nekiveselkedett a németnek, majd az angolnak, de az eredmény ismét egyenlő volt a nullával. Szerencsétlenségére, nagyon szeretett utazni, s eme szenvedélyétől még a nyelvi nehézségek sem tudták eltántorítani. Első külföldi útja, még anno, természetesen Moszkvába vezetett. Minden eshetőségre felkészülve magával vitte kebelbarátját, Józsit, aki orosz tagozatos iskolába járt. Már a repülőtéren Világnyelv kiderült azonban, hogy tol- mácsi minőségben Józsi fabatkát sem ér, mivel oroszul mindössze két mondatot tudót: „Világ proletárjai, egy- süljetek!” és „Tagja-e ön a Szovjetunió Kommunista Pártjának?". Furcsamód, ahány járókelőt csak megszólított ezekkel a szavakkal, valamennyi fejvesztve menekült, s így senki sem tudta megmondani, hol van itt a Béke Szálló. A két magyar meglehetősen elanyátlanodva bolyongott Moszkva központjában, amikor egy jelenséget pillantottak meg. A jelenségnek hosszú, szőke haja volt, valamint rendkívüli combjai, melyeket alig takart az arasznyi miniszoknya. Ignác és Józsi képe felderült, néhány lépés távolságból követték a rendkívüli hölgyet, s egymás között fennhangon dicsérték bájait. — Nagyon jólesett, amit mondtak, fiúk, de most már hagyják abba — szólalt meg a hölgy pár perccel később, a két hősszerelmes legnagyobb elképedésére. Mint kiderült, egy szovjet katonatiszt feleségeként Budapestről került Moszkvába. Evek teltek el, rendszerek változtak, mire Ignác eljutott Párizsba. Első útja egy lokálba vezetett, ahol a rendelést kézzel-lábbal mutogatva próbálta feladni. A pincér abszolút tanácstalanul bámulta. — A fene egyen meg, hát még ezt sem vagy képes felfogni! —fakadt ki mérgesen Ignác. / — O. hát te is magyar vagy?! — derült fel a pincér arca, s perceken belül teli lett az asztal minden földi jóval. A felszolgáló ugyanis húsz évvel ezelőtt disszidált, s már annak is örült, hogy magyar szót hallhat. Hősünk következő útja Londonba vezetett. Az egyik múzeumban hallja ám, hogy az öreg teremőr évszázados magyar melódiát dúdolgát magában. Azonnal megszólította. — Gróf kövesligeti Ligeti Károly — mutatkozott be kimérten, de némileg meghatódva a snájdig öregúr, aki csaknem négy évtizedet húzott már le brit földön. És ekkor Ignác elhatározta, ő bizony nem tanul idegen nyelveket. Teljesen fölösleges, elvégre magyarok mindenütt vannak, a magyar igenis világnyelv. M ég a vonatról is azzal a jóleső, már- már nagyhatalmi életérzéssel szállt le Pesten, hogy mi mindenütt ottvagyunk. Mivel már nagyon hiányolta a hazai ízeket, odalépett a pályaudvari büféshez és kért egy adag füstöltkolbászt. — Já vász nye ponyimáju — nézett rá az értetlenül, s odaintette az egyik hordárt, ugyan fordítsa már le az úr kívánságát. Kifulladásig Nagy István Attila M a Magyarországon az egyik legtöbb embert érintő probléma a közoktatás intézményhálózatának az átszervezése. Két dolog feszül egymásnak alapvetően: számottevő a gyermekek számának csökkenése (ez már évekkel ezelőtt ismert volt), másrészt a gazdasági nehézségek miatt nem a minőség javításának irányába mozdul el a kormányzat. Az elért eredményeket (amelyeket felesleges lenne tagadni, a szocializmusnak köszönhetjük), nevezetesen a kiscsoportos oktatás, a széleskörű fakultáció és mások, ezután a sutba kerülnek. Megduzzad az osztálylétszám, nem jut pénz a felzárkóztatásra, romlik az esély- egyenlőség, a minőségi foglalkozásra sem marad a szűkös keretből. Hosszú távon azt is lehetne mondani, hogy most éljük fel a jövő szellemi kapacitását. A dolognak persze van egy másik lényeges következménye. A csökkenő gyereklétszám, a magasabb osztálylétszámok maguk után vonják a pedagógus elbocsátásokat is. Közismert, hogy a pedagógus- képzésben egyáltalán nem tükröződött a várható demográfiai esés, amely most elérte az iskolákat. Csakhogy a felsőfokú képzésnek még nagyobb létszámmal kellett számolni, hiszen az a nemzedék, amelyik a főiskolák és egyetemek kapuit döngette, éppen a legnépesebb korosztály volt. így alakult ki a mostani helyzet, hogy nekik kellene az alaposan lecsökkent legifjabb nemzedéket tanítani. Az ő utcára kerülésük tehát egyértelműen az állam, a kormányzatok hibája. A mai társadalom leértékeli az intézményesen megszerzett tudást, mintha csak a végeredmény érdekelné. Nevezetesen, hogy a piac értékeli-e mindazt a tudást, amelyet a különböző fokozatokban az emberek megszereztek. A pedagógusok pedig fontolgatják az utcára vonulást, tiltakoznak, hadakoznak. Közeledik az érettségi, az év vége, s mire kiosztják a bizonyítványokat kifulladnak az indulatok. S ősszel kezdődik minden élőiről. Rajz szöveg nélkül Fetter János rajza fíTT #1. Névtelen bűnözők Páll Géza T ~T a ‘KJ haladunk, el- i—i jön az idő, amikor JL A valamilyen emlékoszlopfélét kell majd állítanunk az Ismeretlen Bűnözőnek. Bármennyire is igyekszik ugyanis megtudni a közvélemény a bűnügyi krónikákból a bűnösök nevét, fáradozása teljesen reménytelen. Mostanában úgy tűnik a bűnelkövető emberek valahol, valahogyan elveszítették a vezetéknevüket, némelyek a keresztnevüket is. Csak szignók utalnak a névre, amiből aztán mindenki olyan nevet találhat ki, amilyet akar. Hacsak nem ismeri az illetőt, s nem forognak közszájon az ominózus történetek, amelyek főszereplői között jócskán akadnak ismertfigurák is, akiknek nagyon is van nevük. Sok minden szól amellett, hogy senkinek a neve ne kerüljön nyilvánosságra, amíg minden tekintetben be nem bizonyosodik az illető bűnössége. A személyiségi jogokat a törvény is védi, s ez nem maradhat csak írott szöveg. De az már sértheti az emberek igazságérzetét, a tájékoztatáshoz való jogukat. ha sorra, rendre látnak napvilágot a tetten ért, a leleplezett, az egyértelműen bűnt elkövetők monogramjai, s netán hónapok, sőt évek múlva majd a bírósági tárgyalások időszakában válik ismertté a nevük (vagy akkor sem). Talán nem ebbe a súlycsoportba tartoznak a most említendők, az USA elnökének, vagy feleségének vélt vagy valós ügyeit, vagy a botrányairól híres boxbaj- nok viselt dolgait, avagy az ugyancsak Amerika-szerte ismert tévésztár bűnügyét, az egész világ megismerheti. Nálunk viszont, ha valaki félholtra veri a vétlen járókelőt, vagy valaki bántalmazza a rendőröket, vagy egyéb bűncselekményeket követ el, megmarad a névtelenségben. Pedig ezek az emberek a saját nevükben követik el a bűncselekményeiket és az a legkevesebb, hogy a közvélemény előtt, nevén is nevezzék őket. Ez talán életszerűbb ötlet, mint az emlékoszlop az Ismeretlen Bűnözőnek. * f ^y /•! #Y# j * |
