Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-14 / 112. szám
1996. május 14., kedd 12 Kelet-Magyarország KULTÚRA Túlélők könyvüzenete Nyíregyháza (KM) — Két, a szakemberek, de az olvasóközönség számára is érdeklődésre számot tartó könyvet mutattak be a napokban a nyíregyházi Bessenyei György Könyvesboltban. Fazekas Csaba: Kisegy- házak és szektakérdés a Horthy-korszakban és Randolph L. Braham: A magyarországi háborús munkaszolgálat című munkái a TED1SZ (Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség) valamint a Szent Pál Akadémia gondozásában jelentek meg, a most induló „Látószög” könyv- sorozat első darabjaiként. Fazekas Csaba könyvének külön érdekessége, hogy a megyénkben végzett kutatómunka eredményeként olvashatunk az 1930- as években Ibrányban működő közösségről is. A világhírű holocaustkutató Randolph L. Braham munkája négy túlélő személyes beszámolóján keresztül mutatja be a munkaszolgálatos századok életét. Fazekas Csaba dedikál Harasztosi Pál felvétele Koncert iserlohniakkal Nyíregyháza (KM) — Nagyszabású találkozó volt május elején a nyíregyházi Zeneiskolában. Az intézmény évek óta szakmailag hasznos cserekapcsolatot tart fenn Iserlohn azonos profilú iskolájával. A nyíregyháziak őszi útját viszonozva érkezett városunkba most Franz Weinhammer igazgató, a felesége mint zongorakísérő és 4 növendék. A hangversenyen Mareike Kleinscnitt- ger zongorista szépen megformált Mendelssohn-dara- bot mutatott be. Friderike és Clemens Behmenburg pedig kürt- és trombitadarabbal kedveskedett a közönségnek. A koncert sokszínű volt: fanfár- és kürtmuzsikától a hegedűn, gitáron, klarinéton át az oboáig, gordonkáig szinte minden hangszer megszólalt. A magyar szereplők között Molnár Gábor, Mészáros Bence, Doktor Dániel, Esik Sándor, Görög Demeter', Giliga Edina, Stumpf Evelin> Pék Dániel, Stan- czel Adám, Péter Tamás, Tyukodi Szilvia, Földesi Ildikó, Kapcsos Emese, Kerék Annamária, Erdősi Andrea, Blau Mariann, La- urinyecz Petra, Dávid Adrienn, Kazár Zsuzsa szereztek felejthetetlen estet a közönségnek. Trombitaszóló a hangversenyen Amatőr felvétel I MÉr , ,"I[77YJ ' * Ha örülök... ..., érted vagyon az címmel mutatja be új műsorát az Igrice néptáncegyüttes május 25-én a nyíregyházi városi művelődési központban. (KM) A nagydobosi... ...Perényi Péter Általános Iskola és Diákotthon lesz a házigazdája a Koncz Dezsőről elnevezett XII. országos tanulmányi vetélkedőnek. A háromnapos rendezvény május 17-én kezdődik. (KM) Honszerző... ...Árpád címmel mutatnak be történelmi mesejátékot május 28-án 14 órától a nyíregyházi városi művelődési központ hangverseny- termében. (KM) Néptánc*... ...koreográfusok alkotó estjét rendezik meg május 19- én 19 órai kezdettel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A tánckompozíció szerzői: Balázs Gusztáv, Bistey Attila, Csurák Ildikó, Kácsor István, Dede Zoltán, Demarcsek György, Ratkó Lujza és Szilágyi Zsolt. (KM) Földön-égen... ...címmel rendezi meg 30 éves születésnapi koncertjét Spitzer Tavasz Gyöngyi baba Soma május 24-én 20 órától a budapesti Petőfi Csarnokban. (KM) Senki sem tökéletes Az előadás vezéralakjai a „nők": Megyeri Zoltán és Bede-Fazekas László Perjési Hilda és Megyeri Zoltán Harasztosi Pál felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Ennek az írásnak a címe nem valami kritikusi fanyalgás szokásos első mondata, hanem a Móricz Zsigmond Színház évadzárásra készült produkciójából kölcsönzött poén. A darab végén hangzik el, amikor kiderül, hogy egy női zenekar szaxafo- nosa és bőgőse nem azok, akiknek mutatják magukat. A történetet mindenki ismeri, aki annak idején látta a Van, aki forrón szereti című amerikai filmet. A színház társulatának a tagjai úgy gondolhatták, hogy fel kellene dobni valamivel a fáradtságra hajlamos közönséget, s olyannal búcsúzni tőle néhány hónapra, ami a maradéktalan szórakozást nyújtja, így született ez a produkció. Közös munkával. írta a társulat, a zenét a futó slágerek adják, a kiállítás is viszonylag takarékos. Az egészet Verebes Istx’án tartja kézben, arra kérve a színészeket, hogy egy kicsit engedjék el magukat, legyenek lazák és felszabadultak, szórakozva szórakoztassanak. Bajban van a színház. Kevés a felnőtt látogató, az ifjúsági korosztály pedig még nem inspirálja eléggé a színházat. A város főiskolai hallgatói, tanárai meglehetősen alacsony számban látogatják az intézményt, pedig az ő rendszeres érdeklődésük nélkül nehezen képzelhető el tartós művészi hatás. Valahogy elmúlt a színházba járás divatja. Sajnos. Az igazgató-rendező szkeptikusan csak annyit mond, hogy a tömegekhez a szubkultúrával lehet közeledni. Erre tesz kísérletet a Senki sem tökéletes című játék is. Művészi értékeiről felesleges beszélni, mert egyetlen pillanata sem érinti meg az embert, de az tényt, hogy amíg a Jean Paul Marat- drámát, vagy A velencei kalmárokat többen otthagyták, a mostani előadáson mindenki a helyén maradt. Volt hosszú taps is (bár a nyíregyházi közönség évek óta hálás tapsaival fejezi ki szeretetét a színház iránt), mégis az előadás nyomtalanul elmúlik az időben. Valószínű, hogy ezzel az alkotói is tisztában vannak. Valami fontosat tesznek a művészek: két óráig kikapcsolják a nézőket mindennapi gondjaikból. Helyenként nagyon szellemesen és ötletesen. Az előadás vezéralakjai a női szerepeket játszó férfiak: Megyeri Zoltán és Bede-Fazekas László. Kettejük közül inkább Megyerinek vannak lágyabb, igazán nőies vonásai, finom gesztusai, Bede-Fazekas (különösen az első részben) inkább markánsabb, helyenként szögletesebb. De mindketten kitűnőek, szórakoztatóak. Perjési Hilda az elérni vágyott nő, a nyersebb szexualitás tárgya. Ebben a szerepében Perjési lehetett volna kihívóbb is, ettől függetlenül nagyszerűen megoldotta a feladatát. Lírai volt a duettekben, érzelmes és érzéki. Gazsó György Oszgud szerepében nagyszerű alakítást produkált. Vele voltaképpen úgy van az ember, hogy mindegy mihez nyúl, valahonnan a mélyből olyan energiák törnek fel belőle, amelyek a legjelentéktelenebb karakterszerepet is megtöltik élettel, egyéniséggel. Ez történik most is. Nagyon jó Csorba Ilona, aki a nagyária után a színpad sarkába húzódva kolbászkarikákat vagdosva jóízűen falatozik. Fanyar, de jó geg. Ugyanígy kitűnő Avass Attila játéka Specc Kolombo szerepében. Jó karakter és szellemes paródia. A népes szereplőgárda mindent megtesz azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Énekel és játszik (olykor az amatőr színjátszás eszközeivel és kellékeivel), mert semmi sem fontosabb a számára, mint az, hogy a színház estéről estére megteljen. Ahhoz, hogy valami nehezebben „emészthető” éíelt kapjon a kedves publikum, be kell mennie a színházba. A Senki sem tökéletes című produkció csak ebből a nézőpontból értékelhető színvonalas tettnek. Elmélkedések az újságírói mesterségről A kis kötet nem egyike a rideg kézikönyveknek • Visszatekintés és vigasztalás Margócsy József Nyíregyháza — A csinos könyv szerzője Gyarmati Béla 1960-tól a nyíregyházi rádió munkatársa, majd Miskolcon a rádiónál és a helyi lapoknál dolgozik, végül az ottani Nemzeti Színháznak 12 éven át igazgatója. Újságírói tapasztalatait a miskolci bölcsészkar előadójaként hasznosította: ezek után született meg ez az új kötet. Harmadik személyben előadott töprengéssorozat: a cím mégis első személyben kérdez: Hogyan lehetek hírlapíró? Tartós kérdés: szinte sugallja, hogy a leírt meditálás első vagy harmadik személyben mindig a pálya minden szakaszán időszerű. E kis kötet mégsem egyike a rideg kézikönyveknek, tanfolyami anyagoknak. Inkább a segédkönyv, háttéranyag meghatározást alkalmaznám rá. Vagyis: nem kötelező olvasmány, hanem olvasásra, továbbgon- dolkozásra bármikor alkalmas zsebkönyv. Afféle tükörként használható: ilyenek vagyunk, én ilyen vagyok, hogyan is csinálom én, másként is lehet stb. Bár Gyarmati igyekszik kottára venni a szakma műfajait, azok egymásra épülését, fejlődési szakaszait (hiszen tanári oklevele is van!), ez mégsem egyszerű műfajtörténet. Nem rendszerező szaktanácsadó: nincs benne tárgymutató, tartalomjegyzéket sem találunk. Egyszerűen barátságos elmélkedésre hív, önvizsgálatot javasol. Megközelíti a szakma számos helyzetét, kritériumát, a témák írásbeli megvalósítását, és szinte kézen fog, hogy menjünk együtt végig a helyzetfelismerés útján, a körülmények mérlegelésében, a pálya gyakorlati sikátorain. Közben szellemesen idézi egy-egy kudarcát, de ránk bízza a levonható tanulságot. Olykor biztató költői, filozófusi, írói idézeteket húz elő: ezek mindenki számára szolgálhatnak vigasztalásul, biztatásul. Nem a nyugdíjas újságíró önhitten visszatekintő bölcselkedéseit kapjuk, hanem egy olyan ember jegyzeteit, afféle glosszákat a befutott pályához, aki élethossziglan dolgozott és dolgozik folyamatosan a szakmában, s immár megengedheti magának, hogy olykor humorral, szatirikus hangon, akár öngúnnyal is írjon gondolkodásra késztető emlékeket. Erre a visszatekintő jellegre utal a zárójelbe tett alcím. — A kötet főcíme egyfajta barátságos rejtezkedés. Arról szól, hogy miként is lettem, már t.i. Gyarmati Béla hogyan válhatott tagjává az újságírók népes táborának, s hogy míg igazán annak is érezhette magát, milyen körülmények között, milyen varázsfuvolai próbákon kellett neki is átmennie, mire nemcsak kulcsszám szerinti szerkesztőségi alkalmazottnak, hanem csakugyan újságírónak tekinthették, ilyennek érezhette magát. (Gyarmati Béla: Hogyan lehetek hírlapíró? — egy zsurnaliszta feljegyzései. — Miskolc, 1996. A Klaviatúra BT. kiadása. 104 oldal.) Történeti mondáink (1.) A csodaszarvas Erdész Sándor Nyíregyháza — Történeti mondáink legősibb rétegéhez a hun-magyar mondák és a honfoglalás mondái tartoznak. Szerencsére ezeket, melyek korábban csak szájhagyományban éltek, a középkor latin nyelvű krónikái megörökítették. A csodaszarvas mondáját elsőként Kézai Simon krónikás jegyezte le, az 1280-as években írott Gesta Hungaru- rumában. A hun-magyar mondakör sokat emlegetett hőse Ménrót, akit Nimródnak, a vadászok istenének is mondanak. Feleségét Enéhnek (szarvasünőnek) nevezték, mely név tote- misztikus származásra utal. Két fiuk volt: Hunor és Ma- gor. Midőn felserdültek, nap mint nap vadászattal töltötték az időt. Egyízben hosszabb portyázásra indultak. Ötvenötven vitézt maguk mellé vettek, folyókon és erdőkön keresztül, napokon át lovagoltak. Midőn már hazatérésre gondoltak, hát megjelent előttük egy csodaszép szarvas. Üldözőbe vették, de elejteni nem tudták. A csodaszarvas így vezette őket Meótisz vidékére, ahol egy tisztáson hajadonokat pillantottak meg. Köztük volt Dula király két leánya, akiket Hunor és Magor, a többieket pedig a vitézek vették feleségül. A monda szerint tőlük származott a hun és a magyar nép. Tudjuk, hogy a sámánhit szerint a rendkívüli tulajdonságokkal, erővel rendelkező hősök anyja vagy apja többnyire állat volt. Az állatősöket nem közönséges állatoknak, hanem természetfeletti lényeknek tartották. Az ősök utódait, vagyis a totemisztikus hősöket (hősnőket) valóságos, értelmes embereknek képzelték el. Ilyen totemisztikus hősökkel a magyar mese- és mondavilágban is gyakran találkozunk. Jól ismertek a Fe- hérlófia, Medve Jankó, vagy Juhfi Janó című népmesék, amelyek azzal kezdődnek, hogy az állatanya háromszor hét évig szoptatja fiát, háromszor teszi próbára erejét, s csak ezután engedi útjára. Egy kál- lósemjéni népmese úgy kezdődik, hogy a juhász belerúg egy anyajuhba és egy anyafarkasba. Az állatok ettől egy- egy fiúgyermeket hoznak a világra. Farod és Juhod egymáshoz hasonlóak voltak. Egy pap nevelte fel őket és nagyerejű emberekké váltak. Gunda Béla megállapítása szerint a totemizmus maradványait elsősorban a táltoshiedelmekben találjuk meg. A csodaszarvas a magyar népmesékből sem hiányzik. Több mese is úgy kezdődik, hogy egy ifjú vadász üldözőbe vesz egy csodaszép szarvasünőt, amelyik őt az erdő mélyébe csalogatja. Erdélyi János egyik, 1848-ban lejegyzett meséje szerint a királyfi egy szarvast kerget, s azt követve az erdőben egy házat vesz észre. Ebben megtalálja elveszettnek hitt feleségét, gyermekeit. Egy tatrangi csángó mese úgy kezdődik, hogy a fejedelem vadászat közben egy őzet üldözőbe vesz. A fejedelem az erdőben eltéved, ahol három szép leányt talál. Egy sza- mosszegi népmesében pedig a nagyságos urat a szarvastehén becsalta az erdőbe, s eltűnt előle. Az úr talál ott egy palotát, abban egy elátkozott hercegkisasszonyt, akit természetesen sikerült megváltania.
