Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-11 / 110. szám
10 FŐVÁROSI TAVASZ Színházi bemutatók. Május 18-án Ascher Tamás rendezésében mutatják be a Kamarában Werner Schwab osztrák író drámáját, az Elnöknőket. A háromszereplős darabban Csákányi Eszter, Szirtes Ági és Pogány Judit lép fel. Ugyanezen a napon a Budapesti Kamaraszínház Jean de Létraz: Ki a papa? című vígjátékának tartja a premierjét. Rendező és főszereplő egyaránt Balázs Péter. A Madách Kamara 24-én viszi először színre Huszti Péter rendezésében Alan Ayekbourn Mese habbal című darabját. A Új Színház pedig szintén ezen az estén debütál Csehov Ivanov-jával. A Székely Gábor által színre vitt darabot „rögtön” össze is lehet vetni Horvai István rendezésével, mely még most is megy a Pesti Színházban. a a □ Alföld-est a Műcsarnokban. Máius 16-án az Alföld folyóirat a vendége a Műcsarnok vidéki irodalmi-művészeti orgánumokat bemutató rendezvénysorozatának. Aczél Géza főszerkesztő mellett a lap szerkesztői is jelen lesznek a felolvasóesten és beszélgetésen, s a meghívottak között van Borbély Szilárd, Esterházy Péter, Kulcsár-Szabó Ernő, Nagy Gáspár és Oravecz Imre is. oem Páratlan konstruktivista gyűjtemény. A Vass László műgyűjtő tulajdonában lévő festményeket tekinthetik meg azok, akik május 10. és június 16. között az Ernst Múzeumba látogatnak. Mint hírlik, ilyen konstruktivista gyűjteménnyel magyar múzeum aligha dicsekedhet. E kiállítás természetesen csak ízelítőt ad a nagy mestereket kis képekkel reprezentáló képanyagból. Fajó, Deim, Konok, Hen- cze, Nádler, Barcsay — íme néhány név, akiknek munkáit ez alatt a hónap alatt a nagyközönség is láthatja. oöo Koncertmenu. Csík Laura zongoraestje május 12-én lesz a Zeneakadémia kistermében. Másnap a Petőfi Irodalmi Múzeum a helyszíne a 20. századi magyar zenét és irodalmat megszólaltató programnak. Közreműködik: Eckhardt Gábor (zongora), Ambrus Ákos (ének) és Bregyán Péter (szavalat). Május 18-án ismét Mahler-szimfóniát ad elő a Magyar Állami Hangversenyzenekar, csak ezúttal a negyediket. Második műsorszámként Haydn Búcsúszimfóniája következik a Zeneakadémián megrendezésre kerülő koncerten, melyen Fischer Ádám vezényel. A Belvárosi Főp- lébániatemplom a helyszíne a május 21-i hangversenynek. a a a Táncrend. A BM Duna Művész- együttes (képünkön) május 17-én lép fel a Budai Vigadóban, 24-én pedig ugyanott a székelyudvarhelyi Pipacsok Néptáncegyüttes adja elő műsorát. A debreceni Csokonai Színház balettkarának budapesti vendég- szereplésére május 21-én kerül sor a Thalia Színházban. A mozgásszínházak kedvelői számára igazi csemegét ígér a holland Djazzex május 15-i fellépése a Petőfi Csarnokban. A legendás modern dzsessztánc-csoport felvállalt célja, hogy új szemléletet hozzon e műfajba Ötmillió egy Csontváryért Kiállítás a nagybányai művésztelep centenáriuma alkalmából Napkelet • A KM hét végi melléklete 1996. május 11., szombat Iványi Grünwald Béla: Völgyben Nagy Gábor (ISB) felvételei Kishonthy Zsolt és Jurecskó László a miskolci MissionArt galéria tulajdonosai jelentős részt vállaltak a nagybányai művésztelep centenáriuma rendezvényeinek szervezéséből. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállítás melletti két másik budapesti bemutatóhoz is biztosították a képanyagot, s a gondozásukban publikált Nagybánya könyvek között épp a napokban jelentettek meg újabb három kötetet, így a sorozat már a hetedik darabnál tart. E két művészettörténész a kötetek szerzőiként is bemutatkozott, hiszen Kishonthy Zsolt Murádin Jenővel írta a Nagy Oszkárról szóló könyvet, most pedig Boromi- sza Tibor munkásságát Jurecskó László dolgozta fel. A Budapest Galériában nyílt „Nagybányai festészet magángyűjteményekben” kiállítás alkalmával kértünk interjút Kishonthy Zsolttól. — Még a Nemzeti Galériának is tudtunk segíteni nagyszabású kiállításuk megrendezésében, hiszen mi igen jó kapcsolatban vagyunk azon gyűjtők nagy részével, akik Nagybányára „specializálódtak” — kezdte e kiegészítéssel beszélgetésünket a miskolci művészettörténész-műkereskedő. ö Önök 1992-ben már Miskolcon rendeztek egy kiállítást a nagybányai művésztelep anyagából. Most a Budapest Galériában ugyanazok a képek láthatók? — Azt szerettük volna, hogy itt a Budapest Galériában ne is legyen kitéve olyan kép, ami már a miskolci tárlaton is szerepelt. Ezt ugyan nem tudtuk megvalósítani, de így is igen sok olyan mű került a falakra, ami még nem volt kiállítva, de még publikálva sem. A Nemzeti Galéria már korábban lezárta a katalógus elkészítését. A mi kiállításunkon olyan képek is szerepelnek, amelyek még a Nemzeti Galériában dolgozó kollégák számára is újdonságnak számítanak. □ E képek közül nem is egy az Önök tulajdonában is van. — Néhány igen. Mi műkereskedelemmel is foglalkozunk. Abból finanszírozzuk a kiadványainkat, a kiállításainkat, s nem is beszélve az általunk alapított művészeti díjakról. □ Hogyan történt a „nagy találkozás” Önök és Nagybánya között? — Az indulás tulajdonképpen véletlen volt. 1990-91-ben valahogy belebotlottunk néhány nagyon jó festménybe, amelyeket olyan művészek alkottak, akiket jószerivel nem is ismertünk. O Említene néhány konkrét nevet? — Nagy Oszkárt nem ismertük, de a neve művészeti lexikonokban sem szerepelt. Mund Hugóról sem volt könnyű anyagot találni. Jándit, Klein Józsefet, Pittner Olivért is említhetném, akikről szinte nincs is szakirodalom. Elképedtünk azon, hogy ilyen kiváló festők, és mennyire ismeretlenek. Ekkor döntöttük el: tegyünk annak érdekében valamit, hogy ezek a művészek is ismertek legyenek. Innen már magától ment a dolog. □ Azt sem tudták róluk, hogy a „nagybányai csoport”-hoz tartoznak? — Annyit talán igen. De már egy műkereskedőnek is kevés ez az információ, ha valóban el akarja adni a birtokában lévő festményt. Ekkor kezdtük el kutatni őket. Szerveztünk kiállításokat, magunk is írtunk tanulmányokat, s írattunk is művészettörténészekkel. Szép lassan terebélyesedni kezdett az anyag, könyvet is adtunk ki, s mára már a Nagybánya könyvek sorozatnak a hetedik darabjánál tartunk. fi A nagybányai művésztelepnek korábban nem volt szakirodalma? — Ez a téma szinte még ma is szűz. Mint a most megjelentetett dokumentumkötetünkben Tímár Árpád írja: máig nincsen egy tisztességes átfogó monográfia a nagybányai művésztelepről. Megjegyzem, hogy a szentendrei és a szolnoki művésztelepről is inkább csak áttekintések készültek. Cl Márpedig a nagybányai volt talán a legjelentősebb. — Én is úgy hiszem, éppen ezért mindenképpen meg kell születni egy alapmunkának. Ennek részletein dolgozunk. Szintén értékes résztanulmányok vannak egyébként a Nemzeti Galéria kiállításának katalógusában is. □ A hét kötet alapián annyi máris érzékelhető, hogy ezek által kicsit átértékelődött a korábbi Nagybányáról alkotott kép. — Mindenképpen. Kezdve azzal, hogy az említett alkotókról alig esett például korábban szó. Mi pedig könyveket jelentetünk meg róluk, s e kiállításokon a közönség és a művészettörténész szakma is megismerheti őket. Nagybánya korábban szinte kizárólag a plein air-t jelentette, tehát leegyszerűsítve — a napfény-festészetet. Azt hiszem, most már teljesen világos, hogy ez nem igaz. Még 1905-1906-ban jöttek a neoimpresszionisták, és akkor a francia fauve stílust kezdik a nagybányaiak követni. Nem beszélve a két világháború közötti nagybányai festészetről, ami — én nem tudom, hogy politikai okokból-e, de — teljesen ki volt zárva a magyar művészettörténetből. Ezkkel együtt nyilván sokkal színesebb lesz az a kép, ami Nagybányáról ma föltárulkozik. fi Nagybánya ma Románia területéhez tartozik. Órzi-e a város bármilyen formában a müvésztelep örökségét? — Van egy nagyon szép múzeum, amit most tavasszal bezártak. Állítólag salétro- mosak a falak. De hát éppen ezért öt-hat éven át folyt a múzeum felújítása. Aztán négy-öt évig nyitva volt, s most, a centenárium évében csukták be éppen. Pedig arról volt szó, hogy idén lesz ott egy konferencia és egy nagyszabású átfogó kiállítás is. De mindkettőt lemondták. Azaz, ha ebben a jubileumi évben valaki odamegy, nem láthatja a képeket. 3 Képek eladásából meg lehet ma élni Magyarországa n ? — Először is meg lehet élni, de az árról szólva nem könnyű a kérdés. Néhány tízezer forinttól egészen a millióig terjedhet egy festmény ára. Tulajdonképpen azt is mondhatom: némiképpen emelkedőben vannak most az árak. Persze, még nagyon messze vagyunk a nyugati szinttől. Ott egy nagyon jó kvalitású művész fontos műve száz autó árába is belekerül. Nálunk két éve Csontváry egyik jegyzett képéért ötmillió forintot adtak. □ Önök mindketten művészettörténészek. Ezzel a vénával mennyire egyeztethető a kereskedelem? — Nem hiszem, hogy a kettő kizárná egymást. Én nem tartom magam tudósnak, bár írtam tanulmányokat. Jurecskó Lászlónak a Boromisza kötete viszont disszertációnak készült. Tény, hogy sokkal több időre lenne ahhoz szükség, hogy az ember publikációval is foglalkozzon. Én inkább a tudomány szervezésére helyezem a hangsúlyt. Munkát adunk művészettörténészeknek, a kiadáshoz megteremtjük a lehetőséget. Nem egyszerű dolog ez sem, mert manapság az ilyen munkákra csekély a kereslet. Ugyanakkor önköltségi áron sem árulhatjuk, mert akkor meg senki sem venné. Kapunk ugyan pénzt alapítványoktól, de ezzel együtt is minden könyvünk ráfizetéses. Nagybánya, a magyar Barbizon A modern magyar festészet kezdetét jelenti a köztudatban 1896, amikor öt magyar művész: Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti istván és Thor- ma János — egy kicsit a franciaországi Barbizon mintáját alapul véve — létrehozta azt a festőtelepet, ahol a művészek az ihlető természeti környezetben dolgozhattak. A nagy ötössel tartott Hollósy müncheni szabadiskolájának számos növendéke is, így a művésztelep eleve nemzetközi volt. Az alapítás centenáriuma alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria minden eddiginél nagyobb anyaggal — festményekkel, grafikákkal, szobrokkal — mutatja be a nagybányához évtizedeken át kötődő művészeket és stílusirányzatokat. A kiállítás október 20-ig látható, de jelen pillanatban még további két kiállítás is van Budapesten, amely a nagybányaiak képeit mutatja be. Az Országos Széchenyi Könyvtárban Dömötör Gizella és Mund Hugó emlékkiállítása látható, a Budapest Galéria Szabadsajtó út 5. alatti kiállító- termében pedig „Nagybányai festészet magángyűjteményekben” címmel nyílt meg egy bemutató május 2-án. A Magyar Nemzeti Galériában többszáz műalkotás sorakozik fel — három szakaszra bontva. A „Színek és évek” címet viselő első rész 1896-tól a harmincas évek végéig, a Nagybányai Festők Társaságának feloszlásáig követi ezt a folyamatot. A művésztelep a plein air festészet szellemében szerveződött, de története során számos más stílusirányzatot is befogadott. A legjelentősebb egyéniség Ferenczy Károly, akinek napfényes festményei jelentik a köztudatban a nagybányai iskolát. Pedig 1906 körül már a fiatalok újabb impulzusokkal tértek vissza Párizsból, elsősorban Matisse fauvizmusának élményével. A „neósnak” nevezett Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor, Galimberti Sándor, Boromissza Tibor fordulatot hoztak a kolónia életében. A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának második („Változó időben”) és harmadik („Mesterek és tanítványok”) szakasza már azt a sokszínűséget jeleníti meg, amelybe a neoklasszicizmus, a kubizmus, illetve a politikai baloldalisággal párosított „új tárgyiasság” művészi megoldásai is beleférnek. Dombrovszky Ádám
