Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-11 / 110. szám

J 996. május 1 1szombat HÁTTÉR Két hajóban egy ügyért Kormánypárt és ellenzék a megyéért dolgozik — vallják a képviselők Szilágyiné Császár Terézia Iványí Tamás Bányász Jánosné Kávássy Sándor Mádi László Balázs Attila felvételei Kovács Éva Budapest (KM) — Választá­sok idején ígérnek a jelöltek mindenféle szépet és jót, ek­kor még mindenki egyet akar: felemelni, előbbrevinni az or­szágot, a megyét. Aztán kihir­detik az eredményt, s kiderül, ki kerül a kormányra, ki meg ellenzékbe. Mi történik ez­után? Hogyan dolgoznak, mi­képpen működnek együtt a parlamenti patkó két oldalán helyet foglaló megyebeli kép­viselők? Az Országházban szervezett kerekasztal-beszélgetés erre a kérdésre igyekszik választ ad­ni. Bányász Jánosné, MSZP: — A választások után megala­kult megyei képviselőcsoport négy-öt alkalommal találko­zott, s számos olyan kérdésben egyezségre jutott, mely a me­gye érdekeit szolgálta. Konk­rét ügyekben nincs is vita az egyes pártok között, néha azo­nos párton belül több ellenál­lással kell megküzdeni. Szilágyiné Császár Terézia, KDNP:— Az indulást magam is így értékelem. Pozitív do­log, hogy ekkora arányeltoló­dás ellenére is létrejött a kép­viselőcsoport. A sikerről talán ennyi. Kudarc annál több van. Olykor az az érzésem, ma már nem is megyék, hanem régiók és lobbycsoportok harcolnak a parlamentben. Ez mondható el az M3-as ügyéről is, melyben teljes a kudarc. Elfogadhatat­lan, hogy csak pályadíjból épülhet az autópálya, s fájla­lom azt is, hogy hiába akar­tunk, mégsem tudtunk a gaz­dasági fejlesztéshez pénzt sze­rezni. Iványi Tamás, SZDSZ:— Ugyanannak a történetnek van másik oldala is. Terikével el­lentétben én nem kudarcnak, inkább szolid sikernek tartom az M3-as ügyét, azt, hogy mégis megépül és kétezerre el­éri a megye határát. Siker az is, hogy a területfejlesztési tör­vény által a kormány nehéz helyzetében is a lehető legtöb­bet kapta a megye. Császár Terézia: — Nem értek egyet, mert a területfej­lesztési törvény kudarc. Bányász Jánosné: — Ez a vita még nem zárult le, még le­het belőle valami. Szerintem az reményt keltő, hogy a kép­viselőcsoport közösen döntött arról, ebben a kérdésben mi­lyen lényeges gondolatokat terjeszt a kormány elé. Iványi Tamás: — A képvi­selőcsoport tevékenységét egyfajta munkamegosztás is jellemzi. Mára nagyjából kia­lakult, mely párt, mely sze­mély próbál intézkedni adott ügyekben, adott minisztériu­mokban, aszerint, ki hova be­járatos. Mádi László, FIDESZ:— Három nagy témát látok, ami­ben a megyei képviselők több­kevesebb sikerrel léptek fel, ez pedig Záhony, az M3-as és a területfejlesztési törvény. Kö­zülük legrosszabb helyzetben az M3-as ügye van, egyrészt a késedelmesség, másrészt a kö­telező pályadíj miatt. Meggyő­ződésem, hogy a megyei kép­viselőknek az a célja és felada­ta, hogy a megyét a lehető leg­kedvezőbb pozícióba hozzák. Az országban zajló folyama­tok hatása a képviselőcsoport munkájára is rányomta bélye­gét. Erőnket mutatja, hogy az utóbbi idők minden drámai történése ellenére megmaradt közöttünk a párbeszéd, nem lehetetlenültek el kapcsolata­ink. Én, mint az előző parla­ment képviselője is úgy látom, a jelenlegi helyzet mégis rosz- szabb az előbbinél. Az akkori kormánypártiak több ered­ményt hoztak a megyének, a kijárást jobban csinálták. Bányász Jánosné: — Talán azért is vagyunk ebben kevés­bé sikeresek, mert mi MSZP-s képviselők, magával a kijárás­sal sem értünk egyet. Mádi László: — ...akkor a gáz, a telefon és az útépítés óriási fejlődést jelentett, ezek a sikerek évszázados lépték­ben is jegyezhetők. Ma óriási teher nehezedik az önkor­mányzatokra, melyekkel igen nehezen tudnak megküzdeni. Bányász Jánosné: — Az infrastruktúra javulását nem lehet elvitatni, de ezek a lépé­sek gazdasági áttörést egyálta­lán nem hoztak. Átgondolt, országos programok kellenek, s olyan beruházások, mint pél­dául Záhony térségében, ahol a kiemelt övezetnek köszön­hetően, a beruházások ösztön­zése érdekében tudomá­som szerint 40 százalékkal lesz olcsóbb vállalkozni, mint az ország bármely más terüle­tén. Kávássy Sándor, Független Kisgazdapárt: — Szerintem a kormánypár­ti és ellenzéki együttműködés fő vezérelve az, hogy mindkét fél egyet akar, előbbre jutást, fejlődést. A fő célok tekinteté­ben tehát nincs nagy különb­ség, a gyakorlatban már annál inkább. E téren gyakorta kiéle­zett a viszony, néha az ember­nek olyan érzése van, a parla­mentben süketek párbeszéde folyik. Ez nemcsak most van így, így volt az előző kormány idején is. A kormánypárt a maga igazát mindenáron ke­resztülviszi, az ellenzék leg­okosabb gondolatait is elveti. A megyei képviselőcsoport munkáját értékelve ugyanezt kell mondanom. Ha osztályoz­nom kéne ezt a kapcsolatot, még elégségest se tudnék rá adni. Igaz, egy kis frakció egyetlen képviselője nem ér­het el annyit, mint amelyiknek húsz embere van a parlament­ben. Fontosnak tartanám, hogy legyen egy helyi, megyei lobby, amely pártérdekek nél­kül munkálkodik együtt. A ki­járás meg akkor elítélendő, ha rossz ügy érdekében történik, jó ügyért igenis elfogadható. Császár Terézia: — Nekem inkább az okoz gondot, hogy elképzeléseink olykor rendkí­vül távol állnak egymástól. A mi pártunk a családok támoga­tását tartja szem előtt, a kor­mánypárti képviselők a gazda­sági megszorításokat. Bányász Jánosné: — A csa­ládok gondjait mi is elismer­jük. Kormánypárti képviselő­ként azonban kötelességünk felelősen gondolkodni az or­szág anyagi helyzete felől, míg az ellenzéki pártoknak nem kell visszafogniuk magu­kat, kívánhatnak bármit is... Császár Terézia: — Igen, ezt már hallottuk többször is. Ez az „ellenzék felelőtlensé­ge.” Bányász Jánosné: — Félre­értettél. Elmondom, mire gon­dolok. A KDNP nemrég alá­írásgyűjtésbe kezdett a nyug­díjasok ügyében, miközben tény, hogy a nyugdíjemelésről szóló törvényt az egykori párt­elnök, akkori miniszter, Sur­ján László terjesztette elő. Ez következetlenség. Ennek tuda­tában kicsit tudathasadásos, hogy most éppen ellene agitál­tok... Császár Terézia: — Kény­telen vagyok ellentmondani. Én következetes vagyok. Az aláírásgyűjtés kizárólag a bün­tető szankciók ellen szervező­dött, tudathasadásról tehát szó sincs. Kávássy Sándor: — Emlé­keztetném a jelenlévőket, hogy én magam javasoltam az előző parlamentben annak ide­jén, hogy hozzunk létre csa­ládvédelmi alapot. Tériké, ezt a javaslatot a maguk Surjánja utasította el. Mádi László: — ... a nyug­díjasok ügyét eddig egyetlen párt használta fel politikai cé­lokra, ez pedig az MSZP volt. Bányász Jánosné: —r- Tedd hozzá, hogy ez még az előző ciklusban történt... Mádi László: — Engem na­gyon zavar, hogy politikamen­tes ügyekben sem tudtam az eltérő pártállású képviselő tár­saimat összehangolt szavazás­ra bírni. Elégedetlen most is azzal vagyok, hogy mint az előző ciklusban, ezúttal is zsi­geri alapon, egységesen sza­vaznak a kormányzó pártok olyankor is, amikor szó sincs politikáról. Iványi Tamás: — Mi nem a kérdésről, hanem a válaszról szavazunk, tehát nem a felszó­lalóval szembeni szimpátia vagy antipátia, hanem a kérdé­sére adott válasz a lényeges. Mádi László: — Vitatko­zom, mert az a véleményem, hogy a parlament legfonto­sabb funkciója a kormány el­lenőrzése. Ezt az ellenőrzést pedig csak többséggel teheti meg, a kisebbség hangját nem veszi figyelembe. Kávássy Sándor: — Az el­lenzéki és kormánypárti gyütt- működés hiányát mutatja, hogy a tisztelt házban olyan­kor sem tudunk együttműköd­ni, amikor pedig nagyon köny- nyen lehetne. A szavazásnál a pártállás, a paroli becsülete nyilvánul meg, pedig a képvi­selőnek az lenne a kötelessé­ge. hogy legjobb meggyőző­dése, lelkiismerete szerint nyomja meg a gombot... A féltékenység a kétségből táplálkozik, s vagy dühön­géssé válik, vagy véget ér, mihelyt a kétség helyét bizo­nyosság foglalja el. Reménységeink szerint ígér­getünk, és aggályaink szerint álljuk szavunkat. Az érdek minden nyelven be­szél, és minden szerepet el­játszik, még az önzetlenség szerepét is. Aki túlságosan buzgólkodik kis dolgokban, rendesen kép­telenné válik nagy dolgok­Az ember gyakran hiszi, hogy maga irányítja magát, holott pedig irányítják; s miközben elméjével az egyik cél felé halad, szíve észrevétlenül a másik felé vonja. Akik érdemes embereknek hi­szik magukat, hivalkodnak a szerencsétlenségükkel, meg akarván győzni másokat, hogy céltáblái a balsorsnak. Az ember sohasem annyira boldog, és nem is olyan bol­dogtalan, mint képzeli. La Rochefoucauld A világ tudasa Marik Sándor A most záruló hét két hí- rét szeretném kiemel­ni. Talán kissé elfo­gultan, mert tudom, egyik helyen sem „a világ megvál­tása” következettbe. De tör­tént valami. Valami, ami el­tér a mostanában gyakran rosszkedvű, nyűgös hétköz­napok híreitől. Az információs szuper- sztráda egyik új kapuját Nyíregyházán nyitották meg — amint arról tegnap már beszámolnunk. „Jól hangzó szlogen csupán, hi­szen ki tudja, mit profitál­nak onnan, mikor lesz an­nak kézzelfogható haszna” — hallottam kívülállótól. Lehet, hogy a kételkedés ma még jogos. Am szerintem nem is a pillanatnyi konkrét haszon a fontos, hanem az, hogy óriási határok omlot­tak le. Ha most a megyében egy tehetséges szakember leül a számítógép mellé, ak­kor — egy helyi telefonhí­vás áráért — csaknem min­denhez hozzájuthat, amihez bármelyik fejlett, gazdag országban dolgozó kollegá­ja. Ha akarja, behívhatja a dolgozószobájában lévő képernyőjére a NASA adat­bázisát, a chicagói tőzsde éppen aktuális árfolyam- táblázatát, a magyar or­szággyűlés vagy az ameri­kai kongresszus előző napi szószerinti jegyzőkönyvét, a Harvard egyetem könyvtá­rát, a világ fejlettebb részén bárhol dolgozó kollegáját. Nincs tehát többé „vidéki" (elszigetelt) kutató, feltalá­ló, üzletember — és ötlet sem. Az információs szu­persztráda karnyújtásnyi közelségbe hozta a világ tu­dását. A másik jó hírre hétfői la­punk negyedik oldalán, az álláskeresőknek szóló köz­leményben találtam. Né­hány, a nyírbátori munka­ügyi kirendeltség által ajánlott lehetőségek közül: műszaki-, gazdasági vezető 200, konstruktőr 120, prog­ramozó 100, termeléselőké­szítő, művezető 90 ezer fo­rintos fizetéssel. Tudom, ez az ajánlatsor kivétel a negyvenezer munkanélküli (s az ennél több, szinte sér­tően alacsony fizetésű) em­ber megyéjében. De leg­alább gondolhatunk arra: lesznek méltó emberi életet garantáló új munkahelyek is megyénkben. Matekból 5-ös Szőke Judit-» j- em kívánok fogadat- Í\J lan prókátor lenni, x y nem is kért meg erre senki. Nincs szándékomban a (talán) csillapodó hullá­mokat sem újra korbácsolni, de nem vagyok képes elhall­gatni a benyomásaimat, ér­zéseimet. A hétfői nyíregy­házi közgyűlés drámainak is nevezhető perceiben-órái- ban az ajtóban állásra kény­szerülve (bent ugyanis már nem jutott hely) hallhattuk a folyosón álló tanárok-szü­lők, ötös iskola-érintettek megjegyzéseit. Kommentárjukban, mor­gásukban voltak igazságok. Moraj volt például, amikor az iskolavárosság adatai, tényei kerültek sorra, fel­hördültek, amikor elhang­zottak olyan jellegzetesen fiskális kifejezések, mint 12,5 pedagógus, 22,3 gye­rek. Nagyon jó ötleteket is felvetettek suttogva, hogy a különben drága testület honnan tudna megtakarítá­sokra szert tenni. A név sze­rinti szavazás hangos igen­jeit, nem-jeit érdemes lenne különben pszichológiai elemzés alá venni... Nem­tetszésüknek adtak hangot a hátam mögött az egy-két tar- tózkodom-ra — meg kell mondjam, joggal. Az, hogy vajon miért nem volt jó iga­zából a testületen kívül min­denki által támogatott, nyu­galmat hozó B. változat, egy­szer majd biztosan kiderül. Azt viszont — háromgye­rekes anyaként és pedagó­gusként— nem fogadom el, s aki állította, maga sem gondolhatja komolyan, hogy „ugyan, nem okoz tö­rést a gyerekek életében...” Nem dicsekvésképpen mon­dom, átesett a családom — még d tanács jóvoltából — egy bölcsőde-, majd egy óvodamegszüntetésen. So­káig viseltük a nyomait. Hát még egy iskolához alkal­mazkodás! Olyan iskolá­hoz, legyen az bármelyik is, mely része egy soha nem ta­pasztalt, nem próbált telje- sítményhajhász rendszer­nek. Mely lassan már nem a gyereket látja, hanem az ér­demjegyeket, azokat az át­kozott átlagokat, az oktatá­si piacot, a fizetőképessé­get. Arról nem tudok, hogy mint szanálásokkor, felszá­molót küldtek volna az isko­lába — akinek a segítség- adás a dolga. Úgyhogy számtanból az 5-ös ügyé­ben ötös. De csak abból... j 1 \ m ■ .......... s Jl „írásbeli" Ferter János rajza I Aforizmák I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents