Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-09 / 83. szám
1996. április 9., kedd HATTER A politika nem jó szövetséges Békési László expénzügyminiszter exkluzív interjúja a Kelet-Magyarországnak Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Második pénzügyminisztersége óta köszöni szépen, nagyon jól él. Mint egyéni választó- körzetének parlamenti képviselője most civil politikus Békési László. A polgári foglalkozást tekintve visszatért az oktatáshoz, tanít a budapesti, a pécsi, a müncheni egyetemeken, tudását pedig szaktanácsadóként veszik igénybe nemzetközi cégek. Széles érdeklődési körét jelzi, hogy 1988-ig, munkaköri terheléseinek megnövekedtéig, 12 éven át töltötte be a Magyar Atlétikai Szövetség elnöki tisztét. Mára ebből csak a szerelem maradt, formális köze megszűnt a sporthoz. Erős a vonzódása az irodalomhoz (eredetileg irodalomtörténésznek készült) és a vizuális művészetekhez (maga is fotózik), így már könnyen érthető, miért pont ő avatta fel annak idején az új mátészalkai színházban barátja Bráda Tibor festőművész pannóját. □ Napjaink gazdasági vitáinak középpontjában olyan kulcskérdések állnak, mint: stabilizáció vagy növekedés; reform, de milyen mértékig; privatizációs bevételek sorsa. Itt a megyében minket pedig az érdeket, belátható időn belül milyen esélyeket kapunk a fölzárkózásra? Nem öncélúan — Nincs létjogosultsága a gazdaság, növekedés szembeállításának. A magyar gazdaságtörténet 1968 óta a megkezdett, de be nem fejezett reformok ciklusainak története, amelyek során a mindenkori hatalom soha nem vitt végig gyökeres és tartós változtatásokat. Azt kell tehát mondanom, hogy stabilizáció és növekedés, a sorrend azonban nem megfordítható! Ebben a nyitott, importérzékeny, világElek Emil felvétele piaci helytállásra még nem képes gazdaságban öngyilkosság megengedni egy eladósodásból finanszírozott növekedést. A stabilizáció, amely nem keverendő össze a restrikcióval, nélkülözhetetlen feltétele a tartósan finanszírozható növekedésnek. Nem öncél, nem kizárólagos és nem kell szembeállítani a növekedéssel. — A reformtörekvések megszakadása nem törvényszerű, még ha a napi tapasztalatok, sőt 28 év távlata is ezt támasztják alá. Mégpedig azért, mert soha nem voltunk ilyen közel az esélyhez, mint most. Ez elég erőt adhat ahhoz, hogy, ha kompromisszumokkal is, de ezúttal végig menjen a folyamat. A kényszerek is elég nagyok, hogy ne nagyon térjünk le erről a pályáról, mert jelenlegi formájában az államháztartás egyszerűen működésképtelenné válik. Sajnos a négyéves ciklusokban gondolkodó politikának mások az érdekei, az rövid távon akar eredményes lenni, s nem viseli el a feszültségeket. Ez bizony nem jó szövetségese a következetes gazdaságpolitikának. Ezért égnek el olyan emberek, akik következetességet tanúsítanak. Törleszteni kell — A privatizációs bevételek sorsáról döntött a parlament, így azokkal — remélem nem módosítják — a belső állam- adósság tőkerészét kell törleszteni. Meggyőződésem, hogy ez az ország számára a legjobb megoldás, mert a belső államadósság 12-13 százalékos kamatától egy mai új beruházás adó utáni nyereségeként 14 százalékot elérni nagyon nehéz. Az egyszeri tőke- törlesztés növelése azzal az előnnyel is jár, hogy tartósan mentesíti a kamatfizetési kötelezettség alól az államháztartást. Az állami vagyon az egyik fedezete a felhalmozott államadósságnak, tehát a vagyoncsökkenésből folyó kiadásokat finanszírozni — ha mégoly nagyszerű célokat is — egyenlő a vagyonfeléléssel. Isten ments’, hogy a privatizációs bevételekből 100 milliár- dot benyomjunk a gazdaságba s állami beruházásokat kezdjünk, vagy növeljük az állami megrendeléseket, szolgáltatásokat. A magyar kereslet béremelésekkel gerjesztett bővítése, a mesterséges élénkítés pedig, exportbővülés nélkül olyan többletet visz a gazdaságba, amely romba is dönti azt. A idei kamatmegtakarítást persze veszélyek nélkül fel lehet használni. E tekintetben én is azt mondom, hogy ezt a közel 20 milliárdot, infrastruktúrafejlesztésre, illetve az állam- háztartási reform megalapozására célszerű fordítani. — A megye fölzárkózása érdekében, a kormánynak a fejlődés alapjait kell megteremteni. Fejleszteni gyors ütemben az infrastruktúrát (út, vasút, telefon) és létre kell hozni a konvertálható munkaerő képzésének oktatási, továbbképzési feltételeit. Szakképzetlenekkel ugyanis az életben nem lehet életképes gazdaságot létrehozni. A Dunántúl a példa, hogy ahol a két feltétel megvan, félelmetes a fejlődés. Csak harmadikként jön számításba, központilag nyújtott gazdasági előnyökkel idecsalogatni a tőkét. Azok az itteni követelések tehát, hogy ide gyárakat építsen az állam, nem reálisak. Befektetők kellenek — De e térség speciális adottságát, a komparatív kereskedelmi előnyök kihasználását a három szomszéd országgal, egy eredményesebb állami rásegítéssel valóban jobban ki kellene használni. Úgy azonban, ahogy a záhonyi szabadkereskedelmi övezet dolgában eddig mentek a dolgok, nem szabad tovább csinálni. Befektetetők kellenek, megtalálásukhoz pedig profikra van szükség, akik itt hiányoznak. Meg kell bízni olyan céget az övezet megtöltésével, amely képes az egész terv koncepcionális feldolgozása mellett a befektetők idehozására is. Amíg itt a helyi önkormányzatok fognak kínlódni, addig ebből az ég világon semmi nem lesz. A folyamatokat azonban lehet gyorsítani. Az mese, hogy ide 10-20 év kell, amennyiben a feltételek megvannak. Talán a képzés az, ami időigényes, de ha lesz felhasználható munkaerő, akkor ide lehet hozni a befektetőket. Ez az útja a felzárkózásnak. A földmérőfórum mindenkit érint Budapest (KM) — A Nemzeti Kataszteri Programról, a digitális térképi törtvényről, valamint az állami földmérés vállalkozókkal kapcsolatos terveiről is szó lesz azon a fórumon, amelyet a Geotrade Kft. rendez április 11-én 13 órakor a Magyar Földmérési Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) fővárosi székházában. A lakosságot közvetlenül érintő olyan kérdéseket is fölvet majd a fórum, mint az ingatlan-nyilvántartás, a tulajdonlapok gondozása, a késedelmes adatszolgáltatás és a földhivatali záradékolás sokszor féléves átfutása. A földhivatalokkal kapcsolatos az a megállapítás is, hogy jelentős a lemaradás a kárpótlási adatok feldolgozásában. A fórum — amelyen a földmérő vállalkozók a szakma privatizációja óta először találkoznak ebben a formában egymással és a földhivatalok vezetőivel — lehetőséget teremt a vállalkozók és az állami földmérés illetékesei közötti információcserére és minden probléma megvitatására. Ezt a célt kívánják a rendezők biztosítani azáltal is, hogy az eseményre meghívták Riegel Pétert a Nemzeti kataszteri Program kormánybiztosát, Fenyő Györgyöt az FM Földmérési és Térképészeti Főosztály vezetőjét. Detrekői Ákost az MFTTT elnökét és titkárát Bartos Ferencet. Orémiis Kálmán tárcája ámson Böske jó karban V lévő parasztasszony volt. úgy a negyvenes évei elején, s akár meg is akadhatott rajta a bővérű férfiember szeme, ha nem panaszkodott volna folyton az egészségére. Mert Böske asszonynak csak nagy ritkán szaladt mosolyba a szája, s pláne kapálás, vetés, meg betakarítás idején, telesírta a falut a testi nyavalyáival. Szinte naponta felkereste a háziorvost, az meg küldte egyik kivizsgálásról a másikra, de még a tudós professzorok sem leltek semmilyen kóros elváltozást Böske amúgy nagyon is formás testében. Sőt, mily cserfes a falu szája, a rossznyelvek arról kezdtek pletykálni, hogy az asszonynak szeretője van, méghozzá egy keménykötésű sofőr személyében, aki egyébként szintén családos ember volt. János bá, a szomszéd nemigen hitt a szóbeszédnek, ha úgy adódott még csitítgatta A csodadoktor is a fehérnépet, ugyan ne köszörüljék már a nyelvüket ezen a szegény asszonyon. Legtöbbször hatott is az intelem, mert az öreg tekintélyes ember volt. Olyannyira, hogy a legközelebbi alkalommal egyhangúlag delegálták a választási bizottságba. Mint az már ilyenkor lenni szokott éjfélig ott ültek a bizottság tagjai a községházán, s még utána is, mert előkerült egy korsó bor, s amellett, tekintettel a nagy eseményre, hajnalig elmulatták az időt. Ahogy megy hazafelé, látja ám János bácsi, hogy valaki belopakodik az iskolába, ahol egyébként a közelben lakó Böske asszony takarítónőként dolgozott. — No, úgy látom, ma éjjel betörőt fogok — dörzsölte elégedetten a tenyerét az öreg, nem ijedt meg a saját árnyékától, s azzal meghúzódott az épület sarka mögött. Meglepetésére, az éjjeli látogatóban a már említett sofőrt ismerte fel, de az álla igazán csak akkor esett le, amikor néhány perc múlva Böske asszony is felbukkant. A szerelmesek, merthogy most egyáltalán nem rejtették véka alá érzelmeiket, egy szempillantás múlva már el is tűntek az iskola bejárati ajtaja mögött. Néhány nap múlva János bá a kertben kapálgatott, s a szomszédasszony is lejött egy kicsit gyomlálni. — Jaj, Istenem, ez a sok munka! Pedig ha tudná, János bátyám, hogy én milyen beteg vagyok, hasogat a kezem, a lábam — kiáltott, vagy inkább nyöszörgőit át néhány perc múlva szokás szerint a szomszédnak. — Nincs neked semmi bajod, Bözsi — szólt vissza az öreg.—Aki még ilyen szerelmes természetű, az olyan egészséges, mint a makk. A szomszédasszonynak torkán akadt a szó a meglepetéstől. De akkor ijedt csak meg igazán, amikor János bácsi elmondta neki, mit látott azon az éjszakán. — Jaj, édes szomszéd, el ne mondja már senkinek, mert agyonüt az uram! — kérlelte az öreget kétségbeesetten. — Jól van, Bözsi, én nem szólok senkinek, de ha még egyszer meghallom, hogy panaszkodsz az egészségedre, esküszöm, telekürtölöm a falut. ttől a naptól kezdve Böske asszony teljesen 1—J megváltozott. Még véletlenül sem lehetett tőle panaszt hallani. A háziorvos pedig ma is azon töri a fejét, ugyan mi baja lehetett, s ugyan mitől gyógyult meg egyik napról a másikra. Ismerős gondok Nagy István Attila A z ünnepre megfordult a természet, s mintha a napsütésnek is lelkiismeretfurdalása lenne, átmelegítette a télbe dermedt fákat, leparancsolta az emberekről a télikabátokat. A húsvét meghozta az igazi jó időt. Olyan volt, mint valamikor régen, amikor először vehette fel a gyermek az új ruhát, hogy így tisztelje meg az ünnepet. A mostani húsvét persze mégsem az, ami régen volt. Az idő is elszaladt felettünk. Élnek közöttünk, akik két rendszerváltozást is megéltek: alig várták, hogy megszabaduljanak az egyiktől is meg a másiktól is. Most aztán megint az egyikben vannak. Lehet, hogy nem is a rendszerrel van baj, hanem az emberrel? Persze, ez inkább csak áprilisi tréfa, hiszen minden bizonnyal minden rendszer többféle tartalommal működhet, csak az egyes embernek aligha van módja arra, hogy a különböző változatokat kipróbálja. így aztán marad a folytonos keresés, a hittel megtámasztott cselekvés, hogy ez jobb, mint amit a másik ígér. Húsvétkor jól öltözött urak biztattak bennünket a szereire, s figyelmeztettek: a mindenütt jelenlévő szeretet segíthet bennünket át a bajokon. Erről beszélt II. János Pál pápa is száz- húszezer ember előtt, s üzenete a televízió jóvoltából milliárdokhoz jutott el. A magyar húsvét évtizedek óta ugyanaz: ilyenkor megnő a detoxikáló állomások forgalma, s az utcákon az ide-oda dülöngélő férfiak mellett felbukkannak a gyerekek is. A mértéktelen fogyasztást követi a böjt, amelynek ezúttal a csömör a forrása. Talán ez elől menekülnek sokan, ki a természetbe, a közeli hegyekbe, belélegezni az erdő máshoz nem hasonlítható tavasz eleji illatát. Vannak persze, akik számára ez az ünnep valóban az, formájában is, tartalmában is. Ilyenkor olyanok is összefutnak, akik régóta látták egymást, s jó most kicserélni az ismerős gondokat, mert egy kicsit azt is érzi az ember, hogy nincs egyedül. Kommentár Keddi delirium Ferter János rajza Ki az utcákra! Bodnár István M űfaji megkötések nélkül csoportok, közösségek jelentkezését várják a nyíregyházi művelődési központ populáris rendezvénysorozatára. Mint a felhívásból kiderül, az idén is szeretnék megrendezni a megyeszékhely főterén a sétálóutcái program- sorozatot. A látványosnak ígérkező utcai fesztivál az igaz jó idő beköszöntével, májustól szeptemberig tart majd, bizonyára sok színes programot kínálva. Az ötletes, nem sok pénzbe kerülő kezdeményezés már tavaly is sikeresnek bizonyult. Amatőr művészeti csoportok, táncosok, énekesek, irodalmi együttesek léptek pódiumra, hogy megmutassák magukat, ország és világ előtt vállalva a megmérettetést. Iskolák énekkarai és művelődési házak csoportjai vállalkoztak, hogy egy-két órára szórakoztassák az utcai közönséget. A gazdag választékban néhány egészen kitűnő produkció is akadt, több csoport igen lelkesen készült a rendhagyó szereplésre. Remélhetőleg az idén is így lesz, sok jelentkezőre számíthatnak a szervezők. Hiszen hasznára válik ez táncosnak, énekesnek, vagy éppenséggel a Thália csarnoka felé kacsingató diákoknak, ha — vállalva a megmérettetést — visszaigazolást kapnak tehetségükről, ízelítőt a sikerből, vagy éppenséggel elmegy a kedvük az egésztől. Hasznára válik Nyíregyházának, hiszen az igazi városi hangulathoz a sokszínűség és a meglepetés is hozzájárul. Már több utcára kiterjedt a sétálórész, és a megszépült városközpont ideális helye lehet alkalmi kulturális eseményeknek. Világvárosokban sem ismeretlen a hasonló kezdeményezés Párizstól New-Yor- kig. Van az egésznek az idegenforgalom szempontjából némi vonzereje, hiszen egy külföldi turistának él- ményszerűbb lehet az olyan program, — mégha véletlenszerű is—, amely az idegen ország folklórjával, kultúrájával ismerteti meg. 1^2^33
