Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
1996. április 6., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ritmusváltás a kardiológiában Korábban az infarktusos betegeket is a sürgősségi betegellátó osztályra szállították Rusznák Miklós főorvos és Szűcs Mihály, a kardiológiai intenzív részleg vezetője rövid konzíliumot tart Elek Emil felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — A visszatérő betegnek szokatlan az átrendeződés utáni kép, az itt dolgozó kardiológusnak pedig hihetetlen, hogy nem mindig ilyen volt. Mert most van együtt igazán minden: szakorvos és beteg, műszer és megfelelően kialakított környezet. Ezért foglalja össze dr. Rusznák Miklós osztályvezető főorvos röviden: kedvező feltételek alakultak ki a megyében a kardiológiai ellátásban. Majdhogynem hihetetlen, hogy mindez épp akkor történt, amikor pénzhiánytól hangos az egészségügy és faragja a támogatások összegét a társadalombiztosítás. De talán éppen ezért jó bizonyíték arra is: értelmes célokra és fontos dolgokra ma is előteremthető az anyagi háttér. Ágy, monitorral — Kialakítottunk egy tizenkét ágyas koronária őrzőt — mondja, s a fotózás kedvéért mutatja is Rusznák Miklós —. A tizenkét ágyat megfelelően elláttuk monitorokkal, így a beteg megfigyelése, kezelése, az őrzés feltételei biztosítottak. Ezzel a koronáriaőrzővel egy helyre került az akut kardiológiai ellátás, egy helyen, a 3-as belosztályon dolgoznak a kardiológus szakorvosok, jelenleg nyolcán, de két kardiológus szakorvos képzése folyamatban van, egy év múlva ők is kardiológusok lesznek. Gyakorlatilag ez tette lehetővé, hogy január 1-jétől december 31 -ig folyamatos és állandó a kardiológus szakorvosi ügyelet az osztályon, s ennek tulajdonítható, hogy ha most egy betegről a házi orvosa megállapítja, hogy infarktust kapott, egyenesen a kardiológiai osztályra viszik. Korábban az volt a gyakorlat, hogy az infarktusos betegeket is a sürgősségi betegellátó osztályra szállították. — A profil részlegen végezzük az infarktusos betegek rehabilitációját, majd visszarendeljük őket, hiszen infarktus után következik az úgynevezett szekunder prevenció, tehát szeretnénk megelőzni az újabb koszorúér-történés kialakulását — folytatja munkájuk bemutatását Rusznák főorvos. Benne van ebben a rizikó tényezők megszüntetése, a beteg kezelése, mert ha mondjuk infarktus alakul ki valakinél, hónapok múlva egy érelzáródás következtében egy másik éren is kialakulhat. Ennek lehetnek előjelei, tünetei, amelyeket időben fel kell fedezni. Vizsgáljuk: hogyan bírja a beteg a terhelést, alakul-e ki közben valamilyen eltérés, tehát gondozni kell a beteget. Tudományos fokozat Az osztályvezető főorvos ilyen témából lett az orvostudomány kandidátusa. Disszertációjának címe az Echokardi- ográfia szerepe az akut kardiológiai diagnosztikában és az idült szívbetegek gondozásában volt. Szerepelt ebben a heveny állapotban lévő, tehát az akut szívbetegség echokardi- ográfiás vizsgálata, az idült szívbetegek gondozása, a billentyűhibás betegek, vagy a szívműtéten átesett betegek ellenőrzése, gondozása. A tudományos munka az osztály mindennapjává lett. Gyakran hangzanak el tudományos előadások, de elmennek Balatonfüredre is ha a szívgyógyászat számára fontos események történnek. Jobban és gyorsabban A feltételek javításához hozzájárulhat „A kardiológia támogatása” néven nemrég tett alapítvány is. Az alapítók szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy ha szűkösebben csordogálnak a forintok az egészségügyben, a szívgyógyászatban ne okozzon fennakadást a pénzhiány. Az alapítványból műszerek beszerzését támogatják. — Olyan műszereket szeretnénk venni ebből az alapítványból, amivel jobban, gyorsabban vagy hatékonyabban vizsgálhatjuk a szívbetegeket, de a szakirodalom, a könyvek beszerzése, a feltételek javítása azt is jelenti, hogy több beteget tudunk ellátni jobban, vagy megfelelőbben — mondja a főorvos. Jó idő lesz a locsolkodásra Nyíregyháza (KM - GB) — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk itt ezen a tájon, hogy bárkinél jobban el vagyunk látva amatőr meteorológusokkal. Elég régóta ismerjük a mérnök Dávid Mihály „Meteorológiai távprognózisát” és második éve egy műkedvelő csillagász Becskeházy András is a nyilvánosság elé lépett „Mezőgazdasági naptárjával. Nos, ha kíváncsiak vagyunk milyen idő is lesz az évszázad — elmúlni alig akaró — telének végén, a most kezdődő háromnapos ünnepen, elég egy pillantást vetni a valódi szabolcsi szellemi terméknek számító két kiadványra. Dávid Mihály naptára szerint csapadék nem valószínű. A hőmérséklet maximumát 13-15 Celsius-fokban jósolja, a hajnali legalacsonyabb hőmérséklet 2-3 fok körül alakul, de április 10-ig folyamatosan hűvösödnek a hajnalok, így ha egy két nappal előrébb csúszna a jelzés — ez bármikor megtörténhet — nem lehet meglepetés húsvéthétfő reggelén sem egy fagypont körüli hőmérséklet. Becskeházy Andrást sikerült telefonon utolérni, s úgy tűnik „megérte”. 0 ugyanis szívderítő jóslattal szolgált. Kijelentette: „locsolkodásra igen jó lesz az idő”. Míg a szombat némileg párásnak, nedvesnek ígérkezik és vasárnapra változékonyabb időre számíthatunk, addig a hétfő zömmel derült, s a három nap közül a legmelegebb lesz, 15 fok körüli hőmérséklettel. Ez a naptár nem jelez olyan hideg hajnalokat, mint az előző. Műkedvelő csillagász alkotója szerint a mágneszavaros évek utolsó esztendejében tartunk, amely ráadásul a legzavarosabb is a három közül. Emiatt késett ennyit, de most már rohamosan beköszönt a tavasz is, végre lehetőséget teremtve a mezőgazdaságnak, hogy utolérhesse önmagát. Antal Attila tárcája Zúg az ének F oglalkozásommal együtt jár, hogy évente néhány alkalommal fiatalokat kísérek el hosszabb-rövidebb kirándulásokra. E rendszerint busszal megtett utakon sokszor voltam tanúja, hogyan énekelnek közösen fiaink és lányaink. Nem az éretlen viselkedés zavar a legjobban, hisz egyes korosztályoknál ez bizonyos mértékig természetes. Azt se tartom bajnak, hogy a nótá- zók nem mindig találják el az alkalmas pillanatot, amikor rá lehet zendíteni egy-egy dalra. Majd ha tapasztaltabbak lesznek, megérzik, hogy a közös élmények, a baráti együttműködés hatására mikor alakul ki az a jó hangulat, mely szinte észrevétlenül, mindenféle erőltetés nélkül megszüli az énekszót. Elgondolkodtató jelenség viszont, hogy a közös dalolásban a fiatalok többsége egyáltalán nem vesz részt. Néhányon fejhallgatón „saját” zenét élveznek, fensőbb- séges arccal elkülönülnek a társaiktól. Mások esznek, olvasnak, s ha kérdezi az ember, bevallják, hogy nem szeretnek énekelni. Kedvenc népdaluk nincs, magyar nótát nem ismernek, de ilyeneket énekelni — szerintük — egyébként se „menő” dolog. Ha arra figyelünk, amit és ahogy a dalos kedvűek fújnak, ez utóbbi megállapítás, bizony igaznak is "bizonyulhat. Értékes, régi népdalaink közül jó esetben is egy-kettő ha hallható. Ugyanaz a néhány elkoptatott nóta járja: „Már mi nálunk, babám...”. Látod, édesanyám...” stb., s ezek is sokszor elferdített. szellemeskedő szöveggel. S ha már nóta, ott vannak a szép Kossuth-nóták. Soha nem hallani egyet sem. Jönnek a slágerek, a „Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem...”, a „Repül a bálna..." , a „Zúg az Ohio..." és társaik, ráadásul, amikor ezekre kerül a sor, akkor már üvölt a társaság, s a hangzavar elviselhetetlen. Az ember nem is érti: hová lesz az énekórákon szerzett sok ismeret és élmény. Pedig az éneklés közösséget formál, jellemet alakít, népdalaink megszólaltatásakor évszázadok bánata és öröme elevenedik meg bennünk, fonódik össze saját érzelmeinkkel. Zenei anyanyelvűnk használata, ápolása nem lehet korszerűtlen, ahogy magyarul megszólalni sem az, bármilyen hasznos is az idegen nyelvek ismerete. Nem is oly rég a televízióban egy ismert humorista a „Ko- dály-módszer — hodály módszer” szóviccel szórakoztatta a nézők millióit. Úgy vélem, az efféle íztelen tréfák is megnehezítik azok dolgát, akik munkájukkal a vázolt helyzeten javítani szeretnének. Többször volt alkalmam hallani éneklő erdélyi diákokat. A velük töltött idő máig felejthetetlen számomra. Rengeteg dalt ismertek, s méltósággal, szépen adták elő őket. Pedig az énekoktatás náluk bizonyára több problémával küszködik, mint nálunk. A dolog tehát nem pusztán az iskola ügye. Fiataljaink éneklési kultúrájáért mindannyian felelősek vagyunk. Megtisztulás Angyal Sándor M ióta az eszemet tudom, nekem a húsvét mindig a felfrissülés, a megtisztulás jelképe volt s az ma is. Kifeszített köteleken hófehér és melegszínes, frissen mosott ruhákat szárít a télűző szél. A lakótelep egyenházainak egyenablakaiban — az időjárástól függően—-lengeruhás vagy testnadrágba bújt asszonyok, lányokfényesítik az üveglapokat. Zúg a porszívó, csattog a szőnyegporoló, a csomóba gereblyézett és meggyújtott kerti szemét füstje fehérük az ég felé. Metszőollók zenéje hullik a gyümölcsfák közül, feketerigók szerelmes karénekéhez szolgál háttérzene gyanánt a tetőn trónoló vadgalamb bársonymély búgása. Aztán, ha a rongyolódó felhők mögül rá-rásüt a nap erre a tétován tavaszt hozó képre, kivilágosodik az addig még árnyékos tájképrészlet is. A frissen ásott földön kis ijedt bogarak cikáznak, a kutya a ház napos oldalán elhasalva alszik. Ilyenkor elgondolom: de szép is lenne, ha nemcsak a körülöttünk lévő teret, benne a tárgyakat tisztítanánk, fényesítenénk csillogóra, hanem csinálnánk egy „nagytakarítást" a lelki, a gondolati magunkban is. Lemosnánk a szégyellni való foltjainkat, kiszívózhat- nánk a láthatatlan szőnyeg alá sepert személyes kaca- tainkat, lenyesegetnénk az erőnket elszívó vadhajtásainkat. Ilyenkor, az újjászületés közeledtén őszintén szembenéznénk gyengeségeinkkel, kisszerű gyarlóságainkkal, s igyekeznénk megszabadulni a ránkrakódott irigységtől, mely falpenész módjára beárnyékolja egykor még tiszta, őszinte kapcsolatainkat. S megszabadulva lelki lomjainktól, őszintén tudnánk örülni egymás sikereinek, természetesnek véve, hogy a másik ember is éppúgy vágyik a szépre, a jóra, akárcsak mi magunk. Bennem régóta ezt a reményt táplálja a húsvét ünnepe. Csak a böjt múlik mindig nehezen. Elnézést Boriska, de kölnire már nem tellett... Ferter János rajza Tóth Kornélia abakocsit tol a ma- i-f ma, s a kipufogógázig tói kékes füstben „levegőzik" a gyerek. Nagyvárosokban megszokott jelenségről van szó, de nem kell metropolisméretre gondolni, ahol káros lehet számunkra a környezet. A csatorna hiánya, esetleg az egészséges ivóvizet is nélkülözve már komoly veszély- forrás. De ki mérheti le a lelkünkre telepedő mérget, amikor tudjuk: gyógyíthatná a test baját az orvos, ha meglennének itt is a korszerű műszerek? Ez csupán néhány kiragadott részlet abból a programból, amelyet az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (EVSZ) főigazgatója, dr. Hiroshi Nakajima ajánlásként tett közzé április 7-e, az egészségügyi világnap alkalmából. Az idén az egészséges város ismérveit foglalta össze a szervezet japán főtitkára. Milyen eséllyel startol az életben az újszülött? Nemcsak genetikai örökségét cimk m ** «rar Mnviimiiif Veszélyhelyzetek peli magával egy életen keresztül, hanem a környezetéhez is alkalmazkodik, ön- tudatlanul. Persze, az ember alkalmazkodóképessége igencsak véges, hisz képtelen felvenni a harcot az ózonpajzs kilyukadása miatt betóduló ibolyántúli sugarak káros hatásával. Kivágják az őserdőket, amelyek — tudósok bizonyítása alapján — megvédtek eddig a kék bolygót a kozmoszból érkező negatív sugárzással szemben. Igen csekély az a védekezési lehetőség, amelyet az ember egyénileg megvalósíthat a környezetéért, az egészséges városért. Ma már környezetbarát termékeket használ, aki az életre szavaz, őrködik testi egészségén, hisz nem az államtól kell várnunk csupán az égi mannát. Lelki egyensúlyunk, harmóniánk döntőenfügg a civil szervezetek jótékony szerepétől, mindemellett természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szociális helyzetet sem. E gondolatokat ajánlja az EVSZ megfontolásra a világnapon.
