Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-04 / 80. szám
1996. április 4., csütörtök HATTER Eddig gyengén ellátott terület volt pék- és süteménytermékekből az örökösföldi városrész. A nyíregyházi Vella pékség a polgár- mesteri hivataltól bérelt épületben megnyitotta szaküzletét, ahol állandóan friss kenyeret, pékárut kínálnak, a süteményeket helyben készítik a minipékségben Elek Emil felvétele Ha majd megnőnek a fák A biciklitől a lovasiskoláig • A Tisza-part varázslatos szépsége és a megélhetés Györke László Jánd (KM) — A jándi Tisza- parton egv 23 hektáros terület 87 tulajdonosa kárpótlási földként jutott egyenként 54 négyzetméteres telekhez. Az a cél — tudtuk meg Csonka Sándor polgármestertől —, hogy rendezett üdülőfalut teremtsenek itt. Készül a tanulmányterv, a Primom aktív közreműködésére is számítanak. Az üdülőcentrum a jövő, a falusi turizmus viszont már a jelen Jándon. Koncz Gábor és családja az egyik vendégfogadó a faluban. Öreg parasztház Az asztalon német-magyar szótár. Koncz Gábomé magyarázza: nyelvtudás is kell a vállalkozáshoz, hisz vendégeik között visszajáró németek, osztrákok is vannak. No meg aztán nem árt, ha az ismertető kétnyelvű. Koncz Gábor egyébként mezőgazdasági vállalkozó. Nyolcvan hektár termőföldjükből 50 hektár szántó. Ennek egy része kárpótlási föld, másik részét pedig hozzávásárolták. — Magtár felújítására nyújtottam be pályázatot — mondja. — Tavaly nagyon sokat buktam azon, hogy az aratás után rögtön potom áron el kellett adni a búzát. A termelés mellett szolgáltatást is vállalt, mivel teljes a garnitúra gépekből. De ha újabb földterületet vesznek, ezt a tevékenységet megszüntetik. — Négy éve döntöttünk úgy — váltunk témát —, hogy megpróbálkozunk a vendéglátással, a falusi turizmussal. Hisz itt a Tisza! Az ötletet az adta, hogy egy ízben Ausztriában láthattam, miként lehet a farmergazdaságot összeházasítani a falusi turizmussal. Tetszett, ahogy a sógorok csinálják, és el is döntöttük: belevágunk. Beléptünk a Falusi Turizmus Országos Szövetségébe. Az öreg parasztházat itt az utca végén, mely nagyapámé, Toldi Bertalané volt, kicsit átalakítottuk, ami belekerült vagy 250 ezer forintba. Már első szezonban nyolcvanszázalékos volt a kihasználtság. Bővítés — Már akkor látszott, hogy érdemes vendéglátással foglalkozni — veszi át a szót Koncz Gábomé. — Az udvaron a melléképületet teljesen felújítottuk, kibővítettük, ahol három család kényelmesen elfér. Ezt már le is kötötték egész évre. Tavaly pályáztak Phare-tá- mogatásra, nyertek. A továbblépéshez nagyon nagy szükség Koncz Gábor és a „ranch Páll Géza tárcája A szerző felvétele is volt a hárommillióra. Egy információs utazási irodát hoztak létre, melynek a tulajdonosa is családtag: a főiskolás lányuk, Zsuzsa. Fiúk, aki szintén Gábor, most negyedikes gimnazista Vásárosna- ményban. — Ő örökli majd a gazdaságot — teszi hozzá az apa. A beszélgetést a helyszínen folytatjuk, ahol a vendég akár maga sütheti meg családjának a kenyeret. A kemencében kitűnő pizza is készült tavaly nyáron. A porta hatalmas, nagy részét diófával és mogyoróval ültették be. De a régi gyümölcsösből is maradt néhány fa. — Ez mind a vendégeké — mondja Koncz Gábor. Tervek A hátsó háztól alig hatvan-het- ven méterre egy mintegy 35x15 méteres gödör tátong. — Ez lesz a halastó — kapom a tájékoztatást. — Már fúrják mellette a kutat. Híd is lesz rajta — romantika kedvéért. A „halastótól” alig ötven méterre egy új épület, még befejezetlen. Ez lesz a lóistálló. Arrább pedig a karám, melyhez a faanyag már elő van készítve. — Még tavaly ősszel megvettem két kisbéri tenyész kancacsikót. Lovagolni is lehet majd, sőt lovasiskola is lesz a ranchen. M átyás, az igazságos az egyik napon álruhát öltött, majd szép komótosan leült a számítógép elé. Arra volt kíváncsi, igazat állítanak-e a médiák és holmi közvélemény-kutatók, amikor azt híresztelik: már-már elviselhetetlen az országban a szegénység, a köznép elnyo- morodott, a korábbi kis- és középnemesek is alig-alig tengetik az életüket, lesüllyednek a pór nép szintjére. Kerül, amibe kerül, ennek a végére kell járni, mert ha a köznép nem érzi jól magát, s közelednek a választások, akkor a király sem érezheti jól magát. Ez teljesen logikus. Mátyás szorgalmasan rótta az utat. a billentyűk világában. De mindenütt csupa ismerős információt kapott. A képernyő szinte izzott az optimizmustól. Adatok, számok, elemzések sokasága jelent meg a képernyőn, amelyek szinte visszaköszöntek a királynak. Ezeket a különböző fórumokon, sajtótájékoztatókon, üléseken jómaga is Álom és valóság emlegetni szokta. Valutatartalék, privatizációs bevételek. államháztartási reform és így tovább. Csupa olyan, amit a köznép is betéve tud, unalomig ismer. Hogy van hát. hogy mégis tömeges az elszegényedés, az ország a mélypontra jutott, napirenden vannak a tiltakozások, tüntetések. Olykor már csak egy szikra hiányzik, hogy lángra lobbanjon a kazal... Tanácstalan, sőt szenvedő arcot vághatott a szegény király, mert a hűséges szolga, lévén igen járatos a számítógépek világában, megkönyörült rajta. A királyhoz való hűségtől vezérelve felfedte a titkot. Egy másik számítógéphez invitálta a királyt és ő maga ült a képernyő elé, s boszorkányos gyorsasággal kezdett játszadozni a gombokkal. Ezt a számítógépet csak műhelymunkára használták, legalábbis a király így tudta. Arra bölcs és okos király létére sem gondolt, talán itt van a kutya elásva. Ebben a gépben van a valóságos, a hiteles kép az ország helyzetéről. A másik pedig csak álca. a köznép, a külföld, no meg a király számára... Két változat létezik hát, ezért etetnek meg olyan gyakorta. kapott a fejéhez a király, s joggal gondolta abban a kritikus pillanatban, nincs az országban jobban félrevezetett, félretájékozta- tottabb ember, mint ő maga. Lehangoltan állt fel a számítógép mellől. A lelke mélyén inkább neheztelt a hűséges szolgára, aki felnyitotta a szemét, egyúttal megbolygatta a lelki egyensúlyát. Mit tegyen ezek után? Ha feltárja a meztelen valóságot, ami még rosszabb, mint ahogyan a köznép hiszi, ő maga vált ki még nagyobb elégedetlenséget. Ha tovább festi a falra a szebb világot, senki sem fog hinni neki. Mi lesz a nimbuszával? Nem akadt jobb ötlete. hirtelen felindultságában felkapott egy furkós botot, hogy darabokra törje-zúzza a minden bajok okozóját, a számítógépet. Ekkor valaki megrázta a vállát és így szólt hozzá: „Ébredjen felség, indulnunk kel! a népgyűlésre” Mátyás az igazságos fejéhez kapott és megnyugodva konstatálta, hát persze, hogy álom volt. Még hogy számítógépek, meg ilyesmik. Azokat jó ötszáz év múlva fogják feltalálni. Hát persze, hogy a távoli jövőben jártam. A ztán fiatalosan felpattant a számára rendszeresített királyi paripára, megsarkantyúzta a lovát. Csak még azt nem tudta, melyik programot tárja a nép elé, a szebbiket, vagy a csúnyábbat. Végül bölcsen úgy döntött, nem őfog beszélni, inkább meghallgatja a nép képviselőit. Beszéljék ki magukból a sok panaszt. Legalább megkönnyebbülnek. Zurseta Esik Sándor A feneketlen feketeség vonzza a tekintetet és az ember lelkét — számoltak be az űrhajósok arról az élményükről, amikor kitekintettek a vastag ablaküvegen. Különösen akkor, amikor már heteket, hónapokat töltöttek egymás szagában, elviselve a társak időközben előbukkant kellemetlen tulajdonságait. Volt olyan pillanatom — vallotta be később egyikük —, hogy akár szkafander nélkül is kimentem volna egy negyedórára. Valami ilyesmit érezhetett Suchman Tamás privatizációs miniszter az MSZP kongresszusán, amikor közbekiabálások, és füttyögetések közepette letette a kisasztalra a vizeskancsó mellé a tagkönyvét. Aztán kívül találta magát a zajos, oxigénszegény kongresszusi termen. Elrántotta a vállát Gál Zoltán marasztaló keze alól, és már kinn is lebegett a légüres térben. Láthatta kívülről pártját, a nagy csendben végiggondolhatta mi mindent hagyott ott. Beláthatta, hogy ő sem pótolhatatlan, és amilyen hálátlan az emlékezet, még néhány hónap és utódjának tulajdonítják azt a néhány száz- milliárdot, amit besepert a nagykalapba. Amint dideregni kezdett, még az is lehet, hogy az SZDSZ-esekre is szeretettel kezdett gondolni. Annál is inkább, mivel tudta: Pető Iván pókerarca mögött meleg szív dobog, és csak leplezi, hogy kellemesen csalódott benne. A zűrséta tehát a végéhez közeledett. Az űrhajóban elrendeződtek a sorok. Eny- nyi magány már arra is alkalmat adhatott, hogy belássa Suchman Tamás: az a többség, amelyik nem rá szavazott, végül kisebbségben maradt. Csak ezt abban a pillanatban sem ő, sem az a többség nem tudta. A higgadtság óráiban, benézve az űrhajó ablakán, láthatta: a győzedelmes Horn-vo- nal éppen zárja sorait. Es akkor megkocogtatta az ajtót: elnézést fiúk... Tudod Totya a piával egy kicsit rá kell hajtanom, hogy locsoláskor ne maradjak szégyenbe... Ferter János rajza I • '• Építési láz Galambos Béla Y Y °%y mehet nekünk §—J ilyen jól, amikor JL JL köztudott, hogy alig megy? Fogós kérdés, mely magyarázatra szorul. Ráharapott az országos sajtó arra a statisztikai adatra, hogy megyénkben az átlagot messze meghaladóan, százhetven százalékkal nőtt tavaly a lakásépítési kedv ’94- hez képest. Naná, hogy erre felkapja a fejét a fővárostól, az osztrák határig mindenki, aki egyébként is úgy érzi, hogy az ő bőrére megy a hátrányos helyzetű keleti országrész felzárkóztatása. Cinikus mosoly kíséretében valószínűleg lobogtatják is többen a lakásállományunk gyors növekedéséről árulkodó számot mondván: „lám micsoda építkezések folynak ott a folyton síró-rí- vó, segítségre váró Szabolcsban” . Holott nincs igazuk a ránk irigykedőknek. Nem csupán azért, mert könnyű volt jelentősen túlszárnyalni azt az időszakot, amikor alig fejeztek be új otthon építéseket megyénkben. Azért sem kell valamiféle szabolcsi turpisságot keresni a dolgok mögött, hiszen tudvalévő, működni kezdett a lakásépítési „szocpol” támogatás, nagy családokat viszonylag jelentős összeghez juttató új rendszere. No és az is valószínű, hogy az országhatárokon átnyúló feketegazdaság itt elköltött milliói szépen növelik némely kereskedelmi és szolgáltatási ágakban működő megyei vállalkozások jövedelmét, amely aztán tovább térítődik a házépítések piacán. Nagyon halkan azért any- nyit megjegyezhetünk a mi nagy építkezési lázunkkal kapcsolatban, hogy nem egy megyei építő vállalkozás kifejezetten a szocpol megszerzésére alapozta a nyereségét. Felvétetik a támogatást a házépítésre rábeszélt, sokgyerekes, szegény családokkal, s aztán sebtében — „fő, hogy álljon” — összedobják azokat az, Európa-szerte már családi háznak aligha számító, inkább csak amolyan mille- centenáriumi putriknak nevezhető épületeket, amelyek néhány év után tán össze is roskadnak majd, leginkább afölötti szégyenükben, hogy „ők” is HAZ-ként készültek, méghozzá a 2000. év tájékán.
