Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-29 / 100. szám

1996. április 29., hétfő HATTER Birkózás a gyermekekért Kemecsén tizenötmillió forinttal kevesebb, mint tavaly • Csak csatorna hiányzik Györke László Kemecse (KM) — Két hóna­pos birkózás után született meg Kemecsén az idei költ­ségvetés. A legnagyobb gon­dot az jelentette, hogy az ál­lami normatív támogatás új rendszerének köszönhetően nem kevesebb, mint tizenöt- millió forinttal kap keveseb­bet a község, mint 1995-ben. Hogyan tud működni keve­sebb pénzből az önkormány­zat? — kérdeztük Szentpéteri József polgármestertől. Racionalizálás — Az elmúlt évek nagy beru­házásai, a gáz- és az úthálózat kiépítése nagy terheket rótt az önkormányzatra, a lakosságra egyaránt, miközben az intéz­ményeknek működniük kellett — mondja a polgármester. — A 38 kilométernyi belterületi úthálózat jelentős részét saját erőnkből építtettük meg. Ezzel elértük, hogy Kemecsén ma nincs földút. A mínusz 15 millió egyenes következménye, hogy fejlesz­tésre nem jut pénz az idén. Sőt! Ha az intézmények zök­kenőmentes működését bizto­sítani akarják, nem kerülhetik el a mostanában divatszóként emlegetett racionalizálást. Ke­mecsén azonban ezt másként gondolják, mint általában or­szágszerte. — Lényeges megjegyezni — magyarázza Szentpéteri Jó­zsef —, hogy az intézmények önállóan gazdálkodnak. Az ő érdekük is, hogy ott takarékos­kodjanak, ahol csak lehet. A képviselő-testület nem híve a leépítéssel, a közalkalmazot­tak elküldésével kapcsolatos racionalizálásnak. Hiszen szakmai szempontból az ilyen megtakarítás elfogadhatatlan. Nyomós érv az is, hogy ’98-ig Kemecsén a demográfiai hul­lám fölfelé ível. Testületünk tehát úgy döntött, hogy ott kell spórolni, ahol a szakmai szem­Zajos hétköznap Kemecse központjában pontok nem szenvednek csor­bát. Itt van például a gyermek- étkeztetés, mely éves szinten hét és fél millió forintba kerül. Ennek jelentős része munka­bér és annak járulékai. Ha ezt kiadjuk vállalkozásba — és ezt elfogadta a testület — je­lentős megtakarítás érhető el például a nyersanyag előte­remtésében. Felzárkóztatás A tanulócsoportok képzésé­nél, kialakításánál a szakmai szempontokat veszik elsősor­ban figyelembe. Azt nem en­gedhetik meg, hogy a hátrá­nyos helyzetű gyerekeknek ne adják meg azt a pluszt, amivel a felzárkózás esélyét teremtik meg. A bölcsődét — melynek éves fenntartási költsége öt­millió forint, s melyre egy fil­lér állami támogatást sem kap­nak — a polgármester szerint hiba lenne bezárni, hiszen itt válnak óvodaéretté a kicsi­nyek. Kemecsén ugyanis nem egy családban annak feltételeit képtelen megteremteni. (Csu­pán a rend kedvéért említjük meg, hogy a községben 600 is­kolás közül 120 a leghátrányo­sabbak közül való cigány.) Az egyre inkább foszlado- zó-rongyolódó szociális háló toldozására-foltozására egyre kevesebb lehetőség van. Ezek közül az egyik kísérlet a szoci­ális földprogramba való be­kapcsolódás. Tavaly mintegy 110 családnak juttattak földet. Az idén is ennyire számítanak. Pályáztak a Népjóléti Minisz­tériumnál, ha nyernek, gépe­ket szereznek be, melyeket be­kapcsolnak a programba. A térségi szerepű szociális otthon, az ifjúsági klub mű­ködtetését is fontos feladatá­nak tartja az önkormányzat. A szociálpolitika szerves ré­sze a tartós munkanélküliek, a jövedelempótlósok idősza­konkénti foglalkoztatása. Kö­zel száz embert alkalmaztak, alkalmaznak közhasznú dol­gozóként, akikre az intézmé­nyek gondozását is rábízzák, akik aktívan részt vesznek pél­A börtönigazgató mindössze két szóból álló táviratot tartott a kezében: Kollmann megszö­kött! Döbbenten nézett maga elé, majd a telefonhoz nyúlt. Nemsokára jelentkezett nála Born felügyelő a főkapitány­ságról, és megtudhatta, hogy az elítélt reggel lépett meg a fegyenctelepről. Az őrt le­fegyverezte és eltűnt. Vdiószí­nű, kocsi várta a közelben. Láttak is egy Fordot félrehú­zódva, egy nő ült a volánnál. Közben egy tisztviselő be­hozta a Kollmann dossziét, a felügyelő átfutotta, dejgazán nem lett okosabb. Ót az a gondolat foglalkoztatta, hogy ugyan miért szökik meg valaki röviddel a szabadulá­sa előtt? Újrakezdte tehát az anyagok tanulmányozását. A helyszíni szemlét a bankrab­lásról — mellékletként a két áldozat fotójával—a szakér­tő elemzését a rejtett kamera felvételeiről, melyekről a je­lentés készítője egyértelműen bizonyítottnak tartja, hogy az egyik álarcos rabló Koll­mann. Cinkostársát, a 25 éves Johann Haliért később azonosították. Az utóbbinak priusza nincs, úgyszólván amatőr Kollmannhoz képest, ám a pénzt — úgy tudják — mégis ő vitte magával. És az­Végelszámolás óta sem bukkantak a nyomá­ra. Feltételezték, hogy a gyil­kos lövést Kollmann piszto­lyából adták le. És mivel visszaeső volt, két korábbi betöréséért is elővették, sőt a nyakába varrtak egy ki nem derített ügyet is. így kapott 15 esztendőt. Born felügyelő előkészüle­teivel egy időben Kamii Koll­mann új ruhában, frissen bo­rotválva, egy külvárosi ház ajtaján csengetett. Az idős asszony sajnálkozva közölte, hogy a hölgy, akit keres, már nem lakik itt és nem is tudja, hová távozott. Ezt követően taxiba ült és amikor a címet bemondta, megtudhatta, hogy azt az utcát már bont­ják, bérházakat építenek. A lakók kiköltöztek, csupán né­hány csavargó húzza meg magát a falak között. Csak későn ne érkezzen! Gyors számvetést csinált: a rendőrség nyilván megfogja kérdezni az öregasszonyt és előbb-utóbb a taxishoz is el­jutnak. Tehát sietnie kell. A nyomozók csakugyan megjelentek és átkutatták a lakást, amelyből—s ezt újó­lag elmondta a hölgy—a la­kó ismeretlen helyre távo­zott. Találtak viszont egy egészen friss kiadású pros­pektust a Kanári-szigetekről, igaz, két oldal hiányzott be­lőle. Az első utazási iroda átadott nekik egy hiánytalan példányt, így tehát biztosak lehettek, hogy a kitépett la­pon lévő szállodában várja a tündér a bankrablót. Emil Kollman eközben egy félig lebontott ház épen ma­radt helyiségében dolgozott. Egész pontosan abba a hasz­nálaton kívüli kéménynyílás­ba matatott, ahová a több, mint 2 millió márkát tette an­nak idején. Hirtelen valami zajt hallott. Óvatosan fel­ment az emeletre vezető lép­csőn és benyitott az első aj­tón. Egyetlen bútor, egy ócs­ka heverő volt a szobában, azon pedig szakállas öreg­ember aludt, a nagykabátját terítve magára. Kár lenne felébreszteni, gondolta, míg lefelé igyekezett. Mindazon­által szöget ütött a fejébe, hogy miért nem zavarták már el ezt a vén csavargót az épí­tők. Óvatosan dolgozott to­vább és viszonylag gyorsan kiemelte a nyílásból a cso­magot. Rést nyitott rajta és elvigyorodott. Senki sem nyúlt hozzá, hiánytalan a do­hány. Az örömét ajtónyitás za­varta meg. Az öreg csavargó állt a konyhaajtóban. Koll­mann előrántotta pisztolyát. — Mit akarsz, te tetves? — Mit akarhat egy vénem­ber? Valami kevés pénzt, hogy ehessen. Mert nincs aki segítsen rajta. De ha a fiam élne... Nem él, mert eltetted láb alól! Vártalak, Koll­mann. Tudom, hogy a pénz­nek valahol itt kell lennie. De hiszen ott is van, az öledben! — Miféle pénzről, meg fiú­ról beszélsz? — A fiam járandóságáról — s ahogy kimondta, meg­húzta a kabátja ujjábán lévő pisztoly ravaszát. Kollmann összerogyott. Ezután az öreg felvette a csomagot és siető­sen távozott a szellemházból. Az első nyilvános telefonfül­kénél azonban megállt, zseb­kendőjét a kagylóra szorítva a következőt mondta a kapi­tányság ügyeletesének:-m-^- ollmannt ne a Kanári­ig szigeteken keressék. JL\. Minthogy a pénzt a szeretője elvitte, öngyilkossá­got követett el a Ring egyik bontásra ítélt házában... A szerző felvétele dául a szervezett szemétszállí­tásban, a község csinosításá­ról, tisztán tartásáról nem is beszélve. A vállalkozók lassan kezde­nek magukra találni Keme­csén. Ezt mutatja például a Zöldbáró Kft., a Farmtej ered­ményes tevékenysége is. Az általános kibontakozásnak azonban gátat szab a tőkehi­ány. A mezőgazdasági vállal­kozók létrehozták az agrárka­marai bizottságot. Mintegy 10-12 mezőgazdasági vállal­kozó van a községben, ezenkí­vül közel ötven kistermelő él meg a földből. Jelentős szak­mai segítséget jelent számukra a Farmer népfőiskolái tagozat, mely évek óta jól működik a településen. Hétszázmillió Kemecsén a szennyvízhálózat kivételével — melynek meg­valósítása 700 millióba kerül­ne — az infrastruktúra már tel­jesen kiépült. Nem véletlen hát, hogy többen is a várossá válás álmát dédelgetik. Záródó kör Sipos Béla okszor vitatkozunk ba- V rád körben: szükség Lj van-e a KGST-piacra. A vélemények megoszlanak a két szélsőség között, a pi­ac hívői legalább annyian vannak, mint ellenzői. A mi­nap egyikünk azt mondta, kint volt néhány napja, de őt oda többé hat lóval sem le­het kiráncigálni. Ennyi neki elege volt belőle. Egy másik úgy nyilatkozott, remek szó­rakozás ott mászkálni, úgy­mond mozizni, figyelni az embereket, árusokat és vá­sárlókat egyaránt. Szóval elvitatkozgattunk, s arra a megállapításra ju­tottunk: a szükségességét döntsék el a vásárlók ma­guk. Hiszen ha valaki ma­napság olcsó ruhaneműt, cipőt szeretne vásárolni, hol máshol vehetné azt meg, mint a KGST-n. S mi­vel csak addig lehet életké­pes egy ilyen képződmény, amíg van rá kereslet, az idő úgy is megoldja a kérdést. Eddig jutottunk a beszél­getésben, amikor közgaz­dász barátunk elejtett egy szót, a feketegazdaságot. Na, erre ismét elszabadul­tak az indulatok, újból meg­oszlottak a vélemények. A legsarkítottabb az volt, hogy engem, mint magyar állampolgárt nem érdekel az állam bevétele akkor, amikor létminimumos fize­tésemből, alacsony nyugdí­jamból, gyermekem születé­se után kapott minimális összegből (mindenki kivá­laszthatja a magának meg­felelőt) kell megélnem. Örülök, ha a bolhapiaco­kon megvásárolhatom az olykor silány minőségű, de mégis új ruhát és minden mást, egészen az élelmisze­rekig. Egyet lehet érteni ezzel a kijelentéssel? Nehéz szívvel írom le, de részben igen. Mert amikor az ember a lét- fenntartásáért küzd, min­denre képes. Nem veszi ész­re, s akaratlanul is részese lettafeketézésnek. Afeketé- zést pedig csak az életszín­vonal emelkedése szoríthat­ja vissza. Am amíg nem szű­nik meg, addig gátolja az életszínvonal gyorsabb nö­vekedését. Húiha! Azért a kör talán nem zárul be. Növekvő és csökkenő vonalak Ferter János rajza Kommentár Szívósan araszolva Galambos Béla M élypontról próbált elmozdulni tavaly a megye agrárága­zata, s vele együtt a megyei agrárkamara is. Küzdelmek sorát vívta meg saját szerve­zetének kialakítása, műkö­dőképességénekfenntartása érdekében, s a ráháruló ter­melésszervezési és hatósági feladatok ellátásában. Am mint az agrárkamara szom­bati küldöttgyűlésén a me­gyei elnök beszámolójából kiderült, nem elégedettek a viszonylagos sikerrel. Bár az kétségtelen, visz- szafordíthatatlan a folya­mat, ami a kamarák létre­jöttével megkezdődött, de jogalkotási, értelemezési, s nem utolsó sorban anyagi okok miatt a fejlődés és ezáltal az elfogadottság is elmarad a várttól. Amint önkritikusan elhangzott, a kamara és az agrárágazat fejlődéséhez a saját munká­juk gyengeségeinek javítá­sára és felszámolására szükség van. Viszont ez ön­magában kevés, a tovább­fejlődéshez állami döntések is szükségeltetnek. El kelle­ne dönteni a kormánynak az agrariranyitas megosz­tásának szerkezetét, benne a kamara szerepét, s ehhez kapcsolódóan szabályozni a feladatokat és hatáskörö­ket. Sürgősen változtatni kel­lene törvényileg azon a helyzeten, hogy az agrárka­mara csak a mezőgazdasá­gi termelőket várhatja tag­jai közzé, s nincs módja a vertikális építkezésre, vagy­is arra, hogy az élelmiszer- gazdaságban ma még szinte egyedül számottevő jövede­lemhez jutó mezőgazdasági termékfeldolgozókat, keres­kedőket is soraiban tudhas­sa. E nélkül veszélybe ke­rülhet az agrárkamara mű­ködése és annak a kamarai gazdajegyzői hálózatnak a működése, amely lefelé és felfelé egyaránt nagyon fontos, pótolhatatlan infor­mációszállító és feladat­végrehajtó szerepet tölt be. Szükség van az agrártá­mogatási, szabályozási ^ rendszer hatékonyabb mű­ködésére, számunkra azon­ban igen fontos: ennek ér­dekében ne csupán kiszá­mítható legyen a rendszer, de érvényesüljenek az ága­zatpolitikai és térségfejlesz­tési szempontok is. ^Mézőpoit^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents