Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
1996. április 27., szombat HATTER Mi mennyi a fogorvosnál? Nem lehetünk a fogatlanok országává, a fogászati szigorításokból engedni kell Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre Amatőr felvétel Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Nem olyan rég történt, amikor a magyar fogorvoslás padlót fogott: bevezették a fizetési kötelezettséget, számos fogászati beavatkozás ára drasztikusan emelkedett, aminek hatására kiürültek a rendelők. A felháborodás nem is maradt el. A szakma és a lakosság nem rejtette véka alá véleményét. Horn Gyula, miniszterelnök nyilván ezeknek a hangoknak hatására is egy lakossági fórumon váratlanul bejelentette: nem lehetünk a fogatlanok országává, a fogászati szigorításokból engedni kell. Május 13-tól Azóta megtörténtek az intézkedések, melyeknek köszönhetően május 13-tól bizonyos fogászati beavatkozásokért a jelenleginél kevesebbet, vagy egyes korcsoportokban egyáltalán nem fizetünk. A tb-tá- mogatás mértékét, illetve, a lakosság által fizetendő összeget a közelmúltban állapították meg és hozták nyilvánosságra. — A rendelkezések döntő többsége május 13-tól lép életbe, de van közöttük olyan is, amelyeket május 1-jén már alkalmazni kell — mondja dr. Papp Katalin, az Orvosi Kamara fogorvosi tagozatának megyei elnöke. — A fogászati változásokkal kapcsolatos tudnivalókat az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995-ös kormányrendelet módosítása tartalmazza. A rendelet elsősorban a fogászati rendelés működését szabályozza, s arról határoz, hogy hetente ötször 6 órás rendelés azokon a helyeken szervezhető, ahol 3600 a felnőtt lakosok száma. 2400-3600 fő közötti felnőtt lakos ellátására a fogorvosi szolgálat heti 20 óra lehet, ennél kisebb számú településen heti 15 órát határoz meg. Mindezeknek megfelelően állapítja meg a fogászatra fordítható pénzösszeget is. Ha egy település kisebb, akkor az ottani fogorvosi ellátást csak részben finanszírozza a tb, ha nagyobb, akkor többet ad. Mindez azért is szerencsés, mert végre érvényesülhet a fejkvótarendszer is. A fogbetegségek megelőzésében oly rendkívül fontos gyermek, iskolai illetve ifjúsági főállású fogorvosi szolgálat a törvény szerint akkor létesülhet, ha az adott helyen az oktatásban részesülő 18 éven aluliak száma eléri az 1500-at. Szájsebészet, fogszabályozás esetében ez a szám 50 ezerre nőtt. A törvény kimondja azt is, hogy ugyanennyi lakos esetén lehetséges a fogászati ügyelet megszervezése is. O Az embereket nem is annyira a működtetés rendje, mint a fizetendő összeg mértéke foglalkoztatja. — A leglényegesebb változás az, hogy amíg eddig a megyében egy-egy fogászati praxisra 50-70 ezer forint jutott, addig ez az összeg most minimum 130 ezer forintra nőtt. A feladat típusa szerint a fogászati alapdíjat a törvényben meghatározott szorzók alapján kell majd korrigálni. Vannak esetek, amikor ez a szorzó 0,9, s vannak amikor 1,7. Szűrővizsgálat ü Ki az, aki ingyen juthat fogorvoshoz? — A válasz akkor pontos, ha nemcsak azt mondjuk meg, hogy ki, hanem azt is, hogy meddig veheti igénybe ingyen a szolgáltatást. Térítésmentes fogorvosi ellátásra a sürgősségi ellátás keretében a heveny gyulladásos és baleseti eredetű kórképeknél van lehetőség, illetve azokban a fogorvosi szakellátást igénylő szövődményes állapotokban, amelyekről a népjóléti miniszter rendeletben határozott. Ingyenes a fogkő-eltávolítás és az ínybetegségek kezelése, a fogorvosi alap- és szakellátás keretében végzett diagnosztikai vizsgálat is. Ingyenes fogorvoslásra tizennyolc éves korig, az öregségi nyugellátásban részesülők, a rokkant nyugdíjasok, a közgyógyellátottak, a terhesek, illetve a sorkatonák számíthatnak meghatározott esetekben. Ezek közé tartozik a frontfogak gyökérkezelése, a gyökértömés, a fedőtömés. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy mindezek mellett fogpótlás esetében már a törvényben meghatározott összeget azért fizetni kell. Létezik bizonyos ingyenesség a rágóképesség helyreállítása érdekében végzett tevékenységnél, a kivehető fogpótlások elkészítésénél, az üzemi baleset és foglalkoztatási megbetegedés esetén bekövetkezett fogászati betegségek gyógyítása, illetve fogpótlás esetén is. O A kormány célja, hogy ne annyira gyógyítsa, sokkal inkább megelőzze a bajokat. Ezért is döntött úgy, hogy anyagilag is preferálja azokat, akik fogazatuk megőrzése érdekében szűrővizsgálaton vesznek részt. — így igaz. 1998. január 1- jét követően az ingyenesség csak abban az esetben vehető majd igénybe, ha az illető az előző évben fogászati szűrő- vizsgálaton vett részt és az erről szóló igazolást bemutatja. Tb-támogatás □ Az elveken túl sokakat leginkább a konkrét díjtétel érdekel. Megtudhatjuk, hogy május 13-tól a fogászati rendelőben mi mennyibe kerül? — A kérdésre nehéz a válasz, mert az összeg helyenként és alkalmanként változik. Létezik egy kamarai díjfeltétel, amit a fogorvosnak illik figyelembe vennie, mintahogyan illik szem előtt tartania az adott terület sajátosságait, a lakosság összetételét is. Egy biztos: az amalgám tömésért 500 forintot, egy esztétikus tömésért 800-at, gyökérkezelés, röntgenvizsgálat, gyökértömés esetén gyökércsatomán- ként 1200 forintot fog fizetni május 13. után a beteg, a kezelés további költségét a tb. vállalja magára. A fogpótlásokra külön szabályok és tarifák vonatkoznak, mint fentebb már szó volt róla, a társadalombiztosítás csak a nyugdíjasok és sorkatonák esetében ad támogatást, másoknak nem. Tóth Mattié Miklós tárcája A tavaszi lapát A z öreg ott állt az építkezést elválasztó kerítés előtt, háttal a tízemeletes panelháznak, és nézte az árokban lapátolgató két embert. A napfény már tavaszt ígért, de az öreg még a télnek öltözködött. Viseltes nagy csizma, igazi sárdagasztó fekete bekecs, kucsma. A két ember lapátolt a gödörben. Hányták ki a földet a markológép után, és közben odapillantottak az öregre is. Aztán az egyik, a nehezebb mozgású, vállasabb, nem bírta megállni, hogy évődve oda ne szóljon. — Papa, nem jönne segíteni? Az öreg elmosolyodott, közelebb lépett a kerítéshez, halkan beszélt mintha tartana attól, hogy valaki meghallja. — Hát, van lapát? A munkás nem erre a feleletre számított. Kicsit jobban szemügyre vette az öreget, aztán még mindig tréfásan ezt mondta. — Az éppen még akadhat valahol, de hát az erőt kitől kapja...? Azt nem tudunk vételezni, bátyám. — No, tudom én azt — bólintott az öreg —, de azért jöjjön csak az a lapát. A többi meg már az én dolgom. — Csak tréfált a Józsi — szólalt meg a másik, komolyabb, kicsit talán morcosabb is a társánál. — Ne szívja már mellre, öreg. Megbirkózunk mi itt ezzel, maga meg csak nézze, ha jólesik. —Hiszen ez az—lökte fejtetőre a kucsmáját az öregember —, hogy csak nézhetem... Pedig nem szeretem én ezt nézni. Nem szoktam én az ilyesmihez. Nem voltam én soha olyan ember, nekem elhihetik. Na, hol van már az a lapát! Az utolsó szavakat szinte követelőén mondta. A két ember egymásra nézett. Faluról való volt mind a kettő. Megértették. — Ott jöjjön be azon a résen — mondta neki a Józsi nevezetű, aztán amikor az öreg átbújt a két oszlop közötti nyíláson, vigyázva maga mellé segítette a gödörbe. Kezébe nyomott egy lapátot. — No, ilyenre gondolt? Az öreg csak bólintott. Végigsimította vagy kétszer a lapát nyelét, majd megfogta jó erősen, és beleszalajtotta a földbe. — Jó szaga van ennek — mondta, és nagy ívben dobta fel oldalra. — Tavaszi szaga. Meg jó is ez a föld. Zsíros. Megteremne ebben akármi. — Papa! — Egy asszony kiáltott le a negyedik emeleti erkélyről. — Hol a csudába van már? Hallja? Jöjjön fel ebédelni! Bosszúsan csóválta meg a fejét az öregember, és hányta tovább a földet. Csak miután már harmadszor kiabált le neki az asszony, állt meg a munkában, és erélyes hangon visszaszólt. — Ne kiabálj, te! Van szemed, láthatod, hogy dolgom van! Majd megyek, ha fáj- ront lesz! No, nézzék már — fordult megbotránkozva a többiekhez —•, a menyem képes lenne hazaráncigálni a munkából, Hát ki hallott már ilyet...! A z emberek nevettek és ahogy az őre get figyelték, azt vették észre, mintha könnyebb lenne kezükben a lapát. Köny- nyebb, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Ingo bingo Angyal Sándor j-T ülönös jelenség ta- K núi lehettünk a hé- jL V. ten: ingani kezdett a bingó (ingó bingó), miután — megbízhatónak tekinthető sajtóinformációk szerint — több mint 400 millió forinttal tartozik a játékot szervező, az OTSH tulajdonában lévő kft. a játékosoknak és a sorsolást közvetítő televíziónak. Ha hinni lehet e szerencsétlen hírnek, akkor ma, szombaton sorsolnak utoljára telebingót, legalábbis egyelőre, mert meghatározatlan időre szüneteltetni tervezik ezt a nem mindennapi produkciót. Az eddigi csodálatomnál már csupán a meglepetésem nagyobb a fenti hír hallatán. Bár magam is a szerencsét kergetők táborába tartozom (a több évtizedes eredménytelenség ellenére is veszek egy-két lottót hetente) mégis csak ámultam, bámultam az eddigi bingó- esléken, hogy egyeseknek micsoda marha szerencséjük van. Csak úgy bezsebelnek néhány milliót. Nyerhetnek potom pénzért csodálatosabbnál csodálatosabb autókat, csakúgy hullott a temérdek szerencse a játékosok fejére, mint a záporeső. Felülmúlta ez a képernyős látvány még a Dallas-beli csillogó körülményeket is. Édes istenem — mondtam, mondogattam olykor magamban — nekem is kellene vennem egy bingót, hátha rám mosolyogna egyszer a bajuszos műsorvezető, miközben egy hanyag mozdulattal tenyerembe ejtené a csillogó kocsi még csillogóbb kulcsát. Mindezt potom bingónyi árért. Hát ezekért döbbenetes és tragikus számomra ez a most megingott bingó: létezik, hogy nem létező pénzeket sorsoltak a több milliós nagy nyilvánosság előtt? A magamfajta együgyű úgy képzeli, hogy eladják a bingót, van egy bizonyos bevétel, annak egy részéből nyeremény lesz, a másikból a költségeket fedezik és egy kicsit megsajnálják belőle az államot is. Most meg itt ez a 400 milliós mínusz! Tessék nekem megmondani, ki vihette el ezt a temérdek pénzt? Lesz aki válaszol rá? Mindenesetre ma este után egy illúzióval szegényebb lesz Magyarország. A fák védelmére Ferter János rajza Kommentár Szponzort keresők Dankó Mihály evallom, kicsit meg- döbbentem a napok- JLJ ban, amikor egy nyíregyházi vállalkozó panaszait hallottam. Magyarország a koldulok országa lett — mondta. S hogy mire alapozza észrevételeit? A báli szezon tapasztalatait leszűrve megállapította, rengeteg volt (sőt még ma is) az olyan mulatság, amit valami jótékonysági céllal szerveztek. Ebből fakad az alkalmi ismerős elkeseredésének lényege. O kiskereskedő. Munkanélküli lett, s az összekuporgatott pénzéből, valamint kölcsönökből nyitotta üzletét. Megküzdve az indulás nehézségeivel, korábban nem érezte olyan rosszul magát mint most. Ma már fél felvenni a telefont, gyanakvással fogad minden idegent, mert mindenki kérni jön. Segítségért fordul hozzá az iskola, az óvoda, a táncklub, az ilyen vagy olyan alapítvány és még sorolhatnánk. O pedig rettenetes bajban van, hogy mondja egyik-másik ismerősének, neki nincs nagy jövedelme, nem tud adni. Megtörtént, az elutasításért lezsugorizták. Pedig valóban nem telik neki, hogy a város minden iskolájának, óvodájának, satöbbijének fenntartásában aktívan közreműködjön. Különösen akkor nem, ha azt látja, egyes nem vállalkozó, de jólmenő szülők megveszik az ezerforintos jegyet a bálra, s ezzel letu- dottnak vélik a dolgot. Megértem én olvasónkat, de megértem az adományokért fordulókat is. Hazánkban a rendszerváltás után — ismert okok miatt — az eddig államilag vagy központilag fenntartott, támogatott intézmények, szervezetek, egyesületek életéből egyszerre hipp-hopp kivonult mindenki. Megszűntek az anyagi forr ások,^eldugultak a csatornák. Ok pedig élni akarnak. Igazán az a szomorú inkább, hogy szponzori támogatást kell kérni már olyan alapintézményeknek is mint az iskola vagy kórház. WmM í r3 X>1 *T*1 | |
