Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-25 / 97. szám

1996. április 25., csütörtök ÉLETÜNK ŐSZÉN Megvalósult álmok nyomán A tiszavasvári szociális otthonban értik az idők szavát • Gazdálkodva, gondolkodva Kovács Éva Tiszavasvári (KM) —Ha él­ne. most igencsak boldog lenne Kornissné Liptai Elza, Tiszavasvári egykori híres földbirtokosának csodaszép asszonya. Boldogságát az ad­ná, hogy megvalósult vala­mikori álma. teljesült Rómá­ban olvasható végrendelete: otthona, a Korniss-kastély ma öregek, betegek boldog fészke, végső menedéke. A gyönyörű épület, mely évti­zedek óta szociális otthon, má­ra valósággal kivirágzott. A régi kastély mögött, annak szinte pontos másaként rövi­desen elkészül az új szárny, melyben a hagyományos szo­ciális otthoni feladatok mellett az új idők új kívánalmainak eleget téve apartmanok, apró lakások is megtalálhatók. Ezekben azok az idősek lak­nak majd. akik megengedhetik maguknak, hogy menekülve a magánytól nem öregotthon­ban, hanem valóságos kis szál­lodában, hangulatos panzió­ban lakjanak. Ötvenbe kerül A beruházás motorja, lelkes irányítója, az intézet vezetője Maros Lászlóné igazgató. — Az intézményben jelen­leg kétszázan laknak. Közöt­tük száznyolc időskorú, hat­van értelmi fogyatékos és har­minckét mozgáskorlátozott. Az új épület átadása után 22- vel többen leszünk. Új lakóink elsősorban olyan mozgássé­rültek illetve öregek lesznek, akik egyszeri hozzájárulást fi­zetnek, s ezért emelt szintű el­látást kapnak. A '94 óta tartó beruházás költségeit részben a helyi önkormányzat, részben a . Mozgáskorlátozottak Egyesü­letének megyei illetve orszá­gos szervezetei, a Megyei Munkaerőközpont, a Népjóléti Minisztérium, az Állami Fej- lesztési Intézet adta, de pályáz­tunk és kaptunk Phare-támo- gatást is. Mire minden elké­szül. 50 millió forint körül mozog majd a számla, de Maros Lászlóné, a tisza­vasvári szociális otthon igazgatója szakemberek szerint 200 mil­liót is megér majd. A pályázatok írása különben is gyakori ebben az otthonban. Több mint harmincat írtak be­lőle az elmúlt esztendőben, közülük hat hozott pénzt a házhoz. A pénzszerzés külön­féle módja mellett a teljes be­ruházás egyféle házilagos ki­vitelezésben zajlott, ami azt jelentette, mindenki dolgozott valamilyen munkán, aki az in­tézet alkalmazottja. A műsza­kiak például videóról tanulták a speciális zsindelyezést, ko­moly százezreket takarítva meg ezzel munkáltatójuknak, a gyönyörű tetőfedő anyagot is maguk hozták Szlovákiából, ami megint csak jelentős meg­takarítást eredményezett. A kastély körüli egykori birtok töredékén ugyan, de lelkes gazdálkodás folyik ma is, az ágyásokban zöldellnek a hagymák, kelni kezdett a bor­só is. Jószágot tartanak, így a húsért sem kell olyan sokat fi­zetniük. Búzát vesznek, s azt őröltetik, mert így 1 kiló liszt a közel 50 forint helyett mind­össze 16-ba kerül nekik. Gondok és örömök — Kénytelenek vagyunk min­denbe belevágni, amivel némi pénzt takaríthatunk meg — mondja Maros Lászlóné, Irén- ke —, aki nemigen tud úgy vé­gigmenni az otthon folyosóin vagy udvarán, hogy ne csa­pódna, ne szólna hozzá né­hány jó szót valaki. Gondjukat és örömüket egyaránt meg­osztják vele a lakók, akik bea­vatják őt legbensőbb titkaikba is. Kár lenne persze azt hinni, hogy a tiszavasvári szociális otthon lakói és dolgozói csak magukkal vannak elfoglalva, s hogy ez egy megközelíthetet­len, zárt intézmény lenne. Na­gyon is nyitottak kapui, hiszen különféle klubfoglalkozásaik­ra, a rendszeres istentisztele­tekre, a bibliaterápiás foglal­kozásokra, kívülről, a város­ból is gyakran fogadnak ven­dégeket. Jönnek a papok és hozzák híveiket, kintiek és bentiek együtt imádkoznak és dolgoznak, de sikere volt a legutóbbi Valentin-napi ün­nepségnek is, ahol legnépsze­rűbbek a különféle szerelem­ről, szeretetről szóló versek és slágerek voltak, s ahol az elő­adókat és a lemezlovast is az intézet lakói állították ki. Az intézmény nemcsak itt­honról, de külföldről is gya­korta kér és kap segítséget. Ennek köszönhető, hogy szin­te egyetlen fillér nélkül búto­rozhatták be új részlegüket, s hogy meg tudtak szerezni olyan dolgokat is, amelyekre minimális anyagi lehetőségük akadt. Nem érik be persze ennyivel, a technikai, műszaki fejlesztés után a szakmai mun­kában is szeretnének tovább haladni. Most éppen az otthon ápo­lást akarják felvállalni és kiter­jeszteni, a szobák berendezé­seinek, a gyógyítás, a betegá­polás kellékeinek színvonalát emelni, s terveik között egy fi­zikoterápiás részleg megindí­tása is szerepel. Nemcsak ta­nulnak, tanítanak is, hiszen je­lenleg a megye szinte vala­mennyi intézetéből érkező húsz ápolónő, egészségügyi szakdolgozó képzését vállal­ták, akik itt szerzett tudásuk­kal egyfajta referenciát jelen­tenek majd: saját munkahelye­iken azt fogják bizonyítani, kell is, lehet is az egészség­ügyben, a szociális ellátásban új dolgokat kipróbálni, beve­zetni. Önként segítenek — Mi a legnagyobb örömöm? — töpreng a kérdésen az ott­hon igazgatónője. Lehet hogy furcsa, de az is a gondokból fakad. Abból például, hogy a nincstelenség idején ma már sokan önként segítenek. Leg­nagyobb örömöm azonban mégis az. amikor a lakók arcán látom a mosolyt, amikor rájö­vök, ha nem látnak, már na­gyon hiányolnak... Az új szárny, ami hű mása a réginek A szerző felvételei Választmányi ülés és közéleti fórum Nyíregyháza (KM) — Május 3-án délelőtt 10 órakor vá­lasztmányi ülést tart a Nyugdí­jasok Érdekvédelmi Szövetsé­ge Nyíregyházán, a Technika Házában. A résztvevők első­ként a megalakulás óta eltelt időszakról hallgathatnak be­számolót, majd az idei év munkaprogramja kerül napi­rendre. A továbbiakban szó esik a költségvetésről, majd megválasztják azokat a kül­dötteket, akik az országos ta­nácskozáson Szabolcs-Szat- már-Bereg nyugdíjasait képvi­selik. Ugyanezen a napon délután 3 órától Baja Ferenc környe­zetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint Bányász Jánosné dr. tartanak fórumot az idősek számára. A képvise­lők az MSZP-kormányzás első félidejét értékelik, beszámol­nak a parlamentben végzett munkájukról, s válaszolnak a feltett kérdésekre is. Segíts magadon, a nyugdíj is segít A jövő rendszere lehet • A reform szükségessége és céljai • Kidolgozás alatt Nyíregyháza (KM - K. É.) — A jelenlegi nyugdíjrendszer alapvonásait mindmáig az — azóta sokszor módosított — 1975. évi II. számú, egysé­ges társadalombiztosítási törvény határozza meg. Ez a törvény olyan jövőképen alapult, amely tartós és állan-• dó gazdasági növekedést, tel­jes foglalkoztatottságot és ho­mogén. csak bérből, fizetésből élő biztosítom szerkezetet té­telezett fel. Az alapvető felté­telek nem teljesültek, illetve a gazdasági átalakulással jelen­tősen megváltoztak. Már tárgyalják A most tárgyalás alatt lévő r.\ üvdíjreform- célja, hogy a . lom Icv' A icscbb réte­gei számára cT/ah kötelező nyugdíjbiztosítást hozzon léi­re, amely garantálja az idősko­ri megélhetés biztonságát, s megteremti a járulékfizetés­ben való egyéni érdekeltséget. Mindezekhez szükség lenne néhány alapvető feltétel tisztá­zása. Az alapnyugdíj funkció­jában átveszi a nyugdíjrend­szer szolidaritási elemeit, de működési módjától nem füg­getleníthető a biztosítási jel­legű munkanyugdíj-rendszer struktúrája sem. Az alapnyug- díjrendszer működhetne a rá­szorultság elve alapján, de ki­váltható lenne valamiféle cél­zott, időskori ellátással az úgynevezett szociális védőhá­ló keretében is. Célszerű len­ne az alapnyugdíjrendszert az alanyi jog alapján működtetni. Ha az alapnyugdíjat minden magyar állampolgár megkap­ja. akkor a munkünyugdíj erre ráépülve, szigorúan biztosítási jellegű lehet. Az alapnyugdíj a munkanyugdíj megkívánt kor­centrumától, 62 éves életkor­tól járna, összege a mindenko­ri létminimum, illetve az aktu­ális minimálbér meghatározott hányada lehetne. Munka után Mértéke kizárólag a munká­ban és biztosításban eltöltött idő hosszától, az ezen idő alatt fizetett járulékok összegétől és a nyugdíjba vonulási életkor­tól függ. Az előirányozható nyugdíjba vonulási kor 62 év, amit rugalmasan kell kezelni, tág teret engedve az egyéni döntéseknek is. A tervek sze­rint a mainál alacsonyabb biz­tosítási idő is jogosíthat nyug­díjra, de ilyenkor a nyugdíj összege is arányosan alacso­nyabb lesz. Harmadik pillérként defini­ált önkéntes kiegészítő nyug­díjbiztosítás a társadalmilag szervezett és államilag ellen­őrzött intézményes formák, a tagok önkéntes csatlakozása alapján szerveződő és működő pénztárak és nonprofit bizto­sítási egyesületek keretében történő nyugdíjcélú megtaka­rításokat fogja egybe. Az ön­kéntes pénztárak elsősorban a magasabb jövedelműek szá­mára nyújtanak szolgáltatást, elterjedve azonban jóval szé­lesebb rétegeknek is . Az átmenet feladatai Az új, háromelemű nyugdíj- rendszer bevezetése feltételez bizonyos átmeneti időszakot mind a nyugdíjhoz közelállók, mind a már állományban lévő nyugdíjasok számára. Az át­menet azonban nem tarthat év­tizedekig. Cél, hogy az új nyugdíjrendszerbe való átme­net viszonylag sima és fokoza­tos, lehetőség szerint zökkenő- mentes legyen. Állásfoglalás Véleményeznek a nyugdíjasok Nyíregyháza (KM. — K. É.) — A Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Nyug­díjas Szervezetek Közéle­ti-, Érdekvédelmi-, Ér­dekképviseleti Szövetsé­gének Elnöksége a nyug­díjrendszer átalakításával összefüggően az alábbi ál­lásfoglalást alakította ki. A rendszerváltás következ­tében eltűnt az állami szoci­álpolitikai gondoskodás, melynek alapeleme volta a teljes foglalkoztatás, az ár­támogatások rendszere, a lakáshoz jutás és a lakás­megtartás támogatása, az állampolgári jogosultságra alapozott egészségügy, az ingyenes oktatás, valamint a szociálpolitika kiépített egyéb formái, mint a munkahelyi szociális-jóléti rendszer. A szövegből a továbbiak­ban kiderül: Az előzőekben részletezett jóléti rendszer az elmúlt néhány év alatt úgy szűnt meg, hogy pótlá­sára lényegében nem ala­kult új szolgáltatási modell. A következmény társadal­mi méretekben drámai helyzetet tükröz: a magyar lakosság mintegy 70 száza­lékának romlott, 20 száza­lékának stagnál és csak 10 százalékának javult a reál­pozíciója. Egy 1996. febru­ári felmérés szerint Nyír­egyháza lakosságának több mint 60 százaléka él a sze­génységi küszöb környé­kén. A helyzet súlyosbodá­sához jelentős mértékben járultak hozzá még azok a politikai és gazdaságpoliti­kai hibák is, amelyek mé­lyítették a szociális és gaz­dasági krízist. Hibának tart­juk azt is, hogy a jóléti rendszereket csak mint ki­adásokat követő tényezőket veszi számításba a restrik­tiv pénzügyi politika. Ezzel szemben be kellene látni, hogy a szociális biztonság nélkülözhetetlen, közbizal­mat fenntartó, erősítő té­nyező, szerepe mellőzhetet­len a társadalmi demokrati­zálódás és a modernizáció folyamatában. Az előbbiekből követke­zően úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszer átalakítá­sának feltételeit a tartós gazdasági növekedés te­remtheti meg, összefüggés­ben az államháztartás átfo­gó reformjával kapcsolatos foglalkoztatási, egészség- ügyi, szociálpolitikai vál­toztatásokkal. A kötelező és az önkéntes biztosítás, valamint az álla­mi járadékból álló nyugdíj- rendszer inkább kifejezi a társadalmi szintű kockázat- megosztást — és a nélkü­lözhetetlen szolidaritást — mint a PM-javaslat, ugyan­akkor beépíti a piaci bizto­sítási elvet mint új elemet és módosított formában megőrzi a szociális újrael­osztást is. Helyeseljük a követke­ző nyugdíjbiztosítási rend­szerében a felosztó-kirovó finanszírozási rendszert hosszú távon, a NM-terve- zetnél is nagyobb terjede­lemben fenntartani. Támo­gatjuk járulékbefizetéshez igazodó nyugdíjellátási el­vet, de nem látunk arra ga­ranciát, hogy a PM által előírt teljes nyugdíjjogo­sultsághoz szükséges 35 — újabban 32 — éves jogszer­ző szolgálati idő a nyug- díjbavonuló korosztályok többségének elérhető lenne. Az öregségi nyugdíjkor­határ felemelését szükség- szerűnek tartjuk, de a terve­zetnél elnyújtottabb átme­neti idővel. Javasoljuk — a reform társadalmi elfoga­dottságának megkönnyítése érdekében is azonban — nőknél a született és örök- befogadott gyermekek el­tartásának figyelembe véte­lét. A nyugdíjjárulék alapjá­nak megteremtéséhez ösz­tönzőbb és egyben szankci­onált befizetési megoldá­sok kidolgozását tartjuk — a jelenlegi gyakorlathoz ké­pest — elengedhetőnek. El­sősorban a munkáltatók eb­beli kötelezettségét kellene egyértelműen szabályozni. Meg kell szüntetni a járu­lékalap alóli kibúvást, men­tesülést is. Végül elengedhetetlen­nek ítéljük a nyugdíjrend­szer egységének követel­ményét. Nem értünk egyet tehát azzal az esetleges el­képzeléssel, hogy a köz- tisztviselők és a közalkal­mazottak különböző ked­vezményeket élvezhesse­nek, megosztva ezzel az amúgy is eléggé fusztrált más társadalmi csoporto­kat, növelve az indokolat­lan társadalmi differenciá­lódást. Csak egyszer egy Nyíregyháza (KM) — A nyugdíjak idei emelésére a nyugdíjbiztosító eredetileg 15 százalékot tervezett. A parlament azonban — a KSH adatainak ismereté­ben — 14 százalékot foga­dott el. Ha az új nyugdíjszá­mításra való áttérés kom­penzálásáról dönt a kor­mány, az csak a központi költségvetésből fedezhető — nyilatkozta a napokban Szeremi Lászlóné, a nyug­díjbiztosítási önkormányzat alelnöke. Idén a nettó keresetek az előrejelzések szerint 15 százalékkal emelkednek, ha a korábbi nyugdíjemelési rendszer maradt volna ér­vényben, az időskori ellátá­sok szintén 15 százalékkal nőttek volna. Az új számí­tási eljárás szerint (amelyik nem a keresetek, hanem a bérek emelkedését veszi alapul) azonban az 1996- ban várható nyugdíjemelés 14 százalék vagy ennél va­lamivel kevesebb lesz, an­nak függvényében, hogy miként emelkedtek tavaly a bérek. Ha a kormány a ko­rábban kilátásba helyezett egyszeri kompenzációval azt szeretné elérni, hogy az áttérés ne érintse hátrányo­san a nyugdíjasokat, akkor az önkormányzat alelnöke szerint minden nyugdíjas­nak differenciálás nélkül meg kell kapnia a juttatást. Ez egyszázaléknyi kiegé­szítést jelentene, ami ötmil- liárd forint körüli kiadás — az adminisztráció és a pos­taköltségek nélkül. Erre az önkormányzatnak nincs forrása, tehát a várható kor­mánydöntést csak akkor tudják teljesíteni, ha ehhez megteremtik számukra a fi­nanszírozás feltételeit is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents