Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-23 / 95. szám

1996. április 23., kedd HÁTTÉR Kelei-Magyaiország 3 Igazodni a piac igényeihez Nincs számottevő eltérés a tanárképző főiskolára jelentkezettek számában A tanárképző főiskola Elek Emil felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Csök­kent a jelentkezők száma a felsőoktatási intézményekbe — adták hírül az országos lapok az elmúlt napokban, s a tudósítások zöme valami olyasmit sugallt, mintha leg­inkább a tanárképző intéz­mények vesztettek volna népszerűségükből. Igaz-e ez a következtetés, s mi a helyzet Nyíregyházán? -— kérdeztük meg dr. Hadházy TibonóI, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanulmá­nyi ügyekben illetékes főigaz­gató-helyettesétől. Nagyobb szabadság — Az országos sajtóorgánu­mokban megjelent tájékoztató adatok nem jelenítették meg azt az alapvető különbséget, amely az elmúlt évi és az idei felvételi rendszer között van. Míg tavaly az átjelentkezése­ket egy szigorú kényszerren­dezettség szabályozta, addig az idén mind a felsőfokú intéz­mény, mind a továbbtanulni szándékozó lényegesen na­gyobb szabadságot élvezett. A továbbtanulni szándékozó akár tíz helyre is beadhatta a jelentkezését, az intézmény pedig jelentős mértékben könnyítheti vagy szükség sze­rint korlátozhatja a felvenni kívánókkal szemben támasz­tott követelményeket. A szám­szerűsítve napvilágot látott következtetések, ha nem jele­nik meg mögöttük az első, másod, harmad, vagy negyed­szándékú jelentkezés, önma­gukban nem adhatnak biztos tájékoztatást. O Hallhatnánk néhány ada­tot bizonyítékul? — 1995-ben 111 szakon, szakpáron és 12 újabb diploma szerzését biztosító szakon in­dítottunk képzést. Az idén a szakok, szakpárok száma 122, ebből a tavalyihoz képest 22 új szakpár, jelezve azt, hogy az intézmény a piaci követelmé­nyekhez alkalmazkodva cseré­li a nem keresett szakpárokat. Bővítettük az újabb diplomás­képzést: jelenleg 15 a meghir­detett továbbképzési lehetősé­gek száma. Az intézmény sze­retne megfelelni annak a regi­onális követelménynek, hogy nem csak a tanárképzésre szű­kítse a tevékenységét, hiszen az első szándékú jelentkezők több mint negyede most sem tanári képzést szerző képzési formára jelentkezett a főisko­lára. Huszonkét új szakpár — A tanárképző főiskolán az első, valamint a másod, har­mad, negyed- és ötödszándékú jelentkezéseket regisztráltuk, ezek szerint a tanárképző főis­kolán 3068 hallgató kíván to­vábbtanulni valamilyen sza­kon, szakpáron. A szakpárt is hangsúlyozni kell, hiszen ha itt egyszakos képzés lenne, ak­kor ezt a 3068-as számot majdnem duplázni kellene. Az első szándékú, az A lapon 1511 -en jelentkeztek hozzánk, tavaly a nappali tagozatra 1601-en jelentkeztek. Az első B lapon 849-en, míg a máso­dik B lapon 416-an jelöltek meg bennünket. Tekintve, hogy az első számú B lapon hozzánk jelentkezők A lapjai a jogász, közgazdász és a böl­csészettudományi karokról ke­rültek ki, joggal prognosztizál­hatjuk: az első B lapon jelent­kezők legalább fele, a második B lapon jelentkezettek leg­alább 25 százaléka megjelenik potenciális hallgatóként. így összességében azt mondhat­juk, hogy a tanárképző főisko­lára legalább 2100 hallgató je­lentkezett, amely a múlt évi 2249-hez képest alig jelent el­térést. □ Milyen szakok, szakpárok a legnépszerűbbek? — Tavaly a könyvtár-törté­nelem szakon tizenkétszeres, vizuális-kommunikációs sza­kon tizenegyszeres túljelent­kezés volt. Most ezeken a sza­kokon ötszörös-hatszoros a túljelentkezés, tehát egy kie­gyenlítődési folyamatot lehet érzékelni. Négyszázon felüli hallgató szeretne magyar-tör­ténelmet, 300-on felüli hallga­tó szeretne biológiát, földraj­zot, németet, angolt tanulni, kétszázon felüli hallgató je­lentkezett matematika, műve­lődésszervező, testnevelés és rajz, könyvtár szakra. — Örvendetesen növekedett a tanítóképzésbe belépni kívá­nók száma, a tavalyihoz ké­pest több mint öt­ven százalékkal többen jelentkez­tek első szándé- kúan is. □ A szeré­nyebb anyagi kö­rülmények mel­lett a bizonytalan elhelyezkedési le­hetőségek sem kedveznek a fel­sőoktatásnak. Ezeknek volt-e érezhető vissza­tartó ereje? — A jelentke­zésekben új je­lenség tapasztal­ható: a végzősök közül sokan to­vább akarnak ta­nulni. Erre a főis­kola is megteszi a maga erőfeszítéseit, hiszen aki itt diplomát szerez, tovább folytathatja tanulmányait kül­földön. Magas ösztöndíjak Ilyen egyezségünk van a wol- verhamptoni egyetemmel, a természettudományi tanszék- csoport pedig megállapodások sorozatát kötötte elsősorban a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemmel az alap­képzés elfogadására és az átlé­pés megkönnyítésére. Az anyagi szempontok elhanya­golhatóak, hiszen egy kitűnő tanulmányi eredménnyel ti­zenkétezer forintos tanulmá­nyi ösztöndíjat is lehet szerez­ni. A kollégiumban például kulturált elhelyezést kap vala­ki kétezer forintért, az ösztön­díjaink majdnem a legmaga­sabbak az országban, s külön figyelmet fordítunk arra, hogy a tankönyv- és jegyzettámoga­tásokat is megkapják. A pálya- elhagyásról anynyit: nem min­den pedagógus pályán kíván maradni, de azt az indíttatást, amit a tanárképző főiskolán kaptak, jól hasznosíthatják, hi­szen a pedagógusképzés olyan széles értelmiségi képzési blokkot is nyújt, amely növeli az elhelyezkedési esélyeiket. Páll Gésa tárcája Méhek szorgalmával C sak a méheim között érzem jó! magam. Ez az erdőszéli házikó az én igazi otthonom. Itt érzem magam biztonságban. A mé­hek még soha nem okoztak csalódást. Nem úgy, mint az emberek... Az egykor országosan is híres megyei vállalat nyugdí­jas igazgatója öntötte ki a bánatát. Szinte önkéntelenül, mert egyébként nem egy si- ánkozó, panaszkodó típus, "alán megőrült a találkozás­iak, hisz elég rég volt, ami- lor a tiszai nagy árvíznél szó szerint egy hajóban, vagy in­kább egy csónakban evez­ünk. O mint aktív mentő, én nint árvízi krónikás. Akkor mesélte, hogy már egy hete afg aludt, vajmi keveset ev?tt. Mindenné! fontosabb volt menteni az embereket, az ál­latokat, az értékeket. Emlék­szem valami olyasmit is mon­dott akkor, soha nem volt büszke rá, hogy munkásőr, egy teljesen felesleges testü­letnek tartotta, de az árvíz­nél, ahol emberek százait mentették a biztos pusztulás­tól, nem bánta, hogy az a bi­zonyos acélkék munkás­egyenruha volt rajta... Nem tudom emlékszik-e, miről beszélgettünk akkor, lassan egy negyedszázad telt el, s az ember nem szívesen őrizgeti a borzalmas emléke­ket. Mindenesetre arról még hírt kaptam, hogy az árvíz után két hónapig feküdt a kórházban, súlyos mell hár­tyagyulladást kapott. Már azt hitték, nagyobb a baj, tü­dőrákra is gyanakodtak az orvosok. Aztán mégis szépen min­den rendbe jött. Meggyó­gyult és folytatta a munkát. De folyton vihatfelhőket ka­vart maga körül. Szinte futó­szalagon kapta a pártfegyel­miket. Az egyik legnagyobb vétke az volt, hogy az egyik hivatalos, vállalati összejö­vetelen kijelentette, a továb­biakban nem hajlandó részt venni a közös ivászatokkal, dőzsöléssel járó rendezvé­nyeken, melyeket akkor tájt a beregsurányi Barátság­kertben tartottak. Olyan gyakran és intenzitással, ahogyan a szovjet vendégek óhajtották... Az egyik megyei pártértekezleten, a nyolcva­nas évek közepe táján, szent­ségtörésnek is beillő felszó­lalásában azt mondta: a ke­leti piacok igénytelensége, az elvtársi szellemű árucsere a középkori szintre süllyeszti a magyar ipart. Nincs alkalom és lehetőség a világméretű megmérettetésre. Másnap már kapta is menetrendsze­rűen a pártfegyelmit... O maga mondott le az igazgatói posztjáról, s kérte a korkedvezményes nyugdí­jazását. De a felettesei nem felejtettek olyan könnyen, nem járultak hozzá a korked­vezményhez, így még le kel­lett dolgoznia a hiányzó két évét. Visszament abba a mű­helycsarnokba, ahol mint technikus jó húsz évvel ez­előtt kezdte a munkát. De nem érezte jóI magát. Nem a munka volt idegen, vagy ne­héz, a rászegeződő tekintetek keserítették el. Volt aki nem is titkolt szá­nalommal nézte a munkálko­dását, mások cinikusan szemlélték, megbirkózik-e a számára már szokatlan mun­kával, egyesek viszont úgy gondolták, ez csak egy kiruc­canás az „igazgató elvtárs­nak”, aztán újra visszamegy a bársonyszékbe, ezért nem győztek neki alázatoskodni, sőt egyesek helyette még a munkáját is el akarták végez­ni... „Megváltás volt, amikor nyugdíjba mentem” — mondta a méhekkel bíbelődő exfőnök. Aztán, mintakinek a másik énje kissé haragosan nézne az előbbi énjére, any­nyit tett hozzá: „Azért ne gondolja senki, hogy ember­gyűlölő lettem. Az életet, az embereket olyannak fogad­tam és fogadom el, amilyen, illene amilyenek. Én sem voltam mentes a hibáktól. De az embert soha nem tekintet­tem csak munkaerőnek, ha­nem érző, hús-vér embernek. Mostanában viszont azt lá­tom, egyre többen felejtik el, hogy az embernek kijár a tisztelet. Még akkor is, ha már túl van az önenen, ha lassabban forog az agya, ha netán másként vélekedik az ország, a világ dolgairól, mint mondjuk a főnöke. Soha nem tapasztaltam annyi meg­bélyegzést, beskatulyázást, mint most. Legfeljebb az öt­venes években, amikor min­denki gyanús volt, mindenki­ben az ellenséget keresték egyesek. De hát azóta negy­ven év telt el... zért menekül hát a mé­lj heihez, ahhoz a,. mini- M—J társadalomhoz", ahol mindenki érti és teszi a dolgát. Nem csak önmagáért, egymá­sért is dolgozik. Csak még egy kicsit várni kell, hogy virág­ba boruljanak a fák, az erdők, a mezők... Osztogattak Esik Sándor Y y osszl* távú önfoglal- l—l koztatást ígérő szo- A. JL ciális földprogram indul ősszel Nógrádban mindazoknak, akik a munka- nélküli ellátás helyett in­kább két kezük munkájára támaszkodnának. A dolgoz­ni nem rest munkanélküliek önkormányzati tulajdonban lévő, vagy bérelt földeken végeznének mezőgazdasági munkát, amihez a program keretében haszonállat-kihe­lyezéssel, betakarítással, ér­tékesítéssel, képzéssel, eset­leg munkagépkölcsönzés­sel, tejfelvásárlással járul­nának hozzá. A Népjóléti Minisztérium az indulást 15 millió forinttal segíti, majd évenkénti támogatással egy ideig menedzseli is a szoci­ális földprogramot. Ha a falusi munkanélkü­liség gondjait ilyen módon nagymértékben enyhíteni lehetne, akár egy földosztás is sorra kerülhetne. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyében is láttunk már ha­sonlót. Különösen a roma népesség körében voltak ta­pasztalhatók kezdeti sike­rek. Hosszú távról azonban semmikképpen nem lehet beszélni. Még talán Nógrád a nagyvonalú céltámoga­tással tovább elhúzza, félő azonban, hogy a magyar mezőgazdaság nem szociá­lis földprogramban tengő­dő túlnyomó részének egy­általán nem perspektivikus volta átsugárzik majd a próbálkozókra. A probléma kezelésének ez a módja mindenképpen tüneti. Kétségtelen, hogy a programba megkapaszkodó emberek számára új világ nyílik meg, hosszú távon azonban mégsem ez a meg­oldás. A támogatásra fordí­tott 15 millió csak csepp azoknak a milliárdoknak a tengerében, amelyeket az elvonó gazdaságpolitika magához vesz azzal a felki­áltással, hogy 6 jobban tud­ja hol a helye. Az elvonó és elosztó apparátus, valamint azoknak számos tanácsadó­ja megint előállt egy jó kis programmal. íme igazolha­tó létük... Kommentár Diakures helyek Kállai János / mmár a művelődési és közoktatási tárca mi­nisztere szavaiból is ér­tesülhettünk: a középfokú beiskolázás többfordulós procedúrája a finiséhez ér­kezett. A vasárnap esti tele­víziós interjú Magyar Bá­linttal a tekintetben is figyel­met érdemlő volt, hogy ben­ne kimondatott: ne ámítsuk magunkat az esélyegyenlő­ség illúziójával. Voltak, van­nak és lesznek felkapott, sok pluszt adó, remek eredmé­nyeket produkáló, elit sulik, s vannak elnéptelenedők — nagy- és kisvárosokban egyaránt. És nemcsak intéz­mények, hanem típusok; kü­lönösképpen a hagyomá­nyos, hároméves tanidejű szakmunkásképzők egyike- másika mutat vészes hiány­tüneteket. Lássunk konkrétumot! Az eljárás harmadik körét be­futván, a megyénkben seho­vá fel nem vett gyerekek je­lentkezési lapjai visszake­rültek az általános iskolák­hoz. Hogy hány ilyen lap várakozik jobb sorsára, er­ről nincs kimutatás. Arról viszont a megyei pedagógi­ai intézet illetékese készsé­gesen tájékoztatott, hogy szűkebb pátriánkban hol, merre vannak diákra váró, szabad helyek. Nem nehéz kiókumlálni a fentebb ol­vasható bevezetőből: jó pá­ran beférnek még szakmun­kásképzőink valamelyikébe, főleg az ún. hiányszakmák­ra. Rakamazon 10, Tiszaber- celen 30, a nyíregyházi 107-esben 101, a 110-es- ben 33, a mezőgazdasági szakközépben 28, a tisza- vasvári 115-ösben 77, a vá- sársonaményi szakmunkás­ban 20, a mátészalkai Ba­rossban 31, a nyírbátori szakmunkásban 20 hely még kiadó. De a gimnáziu­mok némelyike sem túlzsú­folt, sőt! Nagykálló két kö­zépiskolájában még közel 70, az ibrányi gimiben 13, a tiszalökiben 60 iskolai asz­tal-szék keresi a gazdáját. Ez laza összesenben közeI félezer „űr". Ellenpéldát sem kell sokáig keresgélni: a nyíregyházi Zrínyi, a Krúdy változatlanul túlje­lentkezett. A további teen­dő? A kapacitással rendel­kező intézmények meghir­dethetnek rendkívüli jelent­kezést. Aki tehát most patt helyzetben van. Hl. még se­hol sincs, ne adja fel. Isko­la, pad. tanterem még van. Még igen... r MM i jit«j s J í j * I fi Mindenre nem telik... Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents