Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

1996. április 2., kedd Kelet-Magyarország 7 A HIT VILÁGA Pannonhalma rejtelmei Építés, ásatás, kutatás a millenniumra • Az apátság II. János Pál pápát várja Pannonhalma látképe Archív felvétel Pannonhalma (MTl-Press) — 111. Béla királyunk hajdani jegyzője, Anonymus felje­gyezte, hogy Árpád és vitézei sátrat vertek Szent Márton he­gye alatt, majd fölmentek a hegyre, s látva Pannónia föld­jének szépségeit, nagyon ör­vendeztek. Pannonhalma történetének kutatóit sokat foglakoztatta az a kérdés: mi vonzotta erre a helyre 996-ban a bencéseket? Lehet, hogy Géza fejedelem jelölte ki számukra a területet. Az is valószínű, hogy a bencés kolostor telepítéshagyomá­nyait követve ők választották ki a mocsaras, erdős síkság fö­lé emelkedő dombhátat. Rend­jükben ugyanis elevenen élt a szerzetesi gondolat elültetésé­ben is jelentős szerepet játszó szentnek, Mártonnak a tiszte­lete. S a hegy tövében talált ró­mai helység nevéhez — a Pan­nonhalmához közeli Sabáriá- hoz — készségesen hozzákap­csolták a Szent MártonAtgen- dát: „Márton Sabáriában, a pannoniai községben szüle­tett.” A templom és a kolostor építésének befejezését Géza már nem érte meg. Az akkori kis templomot István király idejében, 1001-ben szentelték fel. Első szent királyunk több­ízben megfordult a bencések között Pannonhalmán. Szent Márton zászlaja alatt innen in­dult hadba a somogyi Kop­pány ellen, akinek hadait szét­verte. Pannonhalmán gyűjtötte össze Szent László király 1078-ban az ország főembere­it. Zsinatot tartott: „módot ké­résének, miként lehetne nem­zetük ügyének előmenetelt szerezniük.” A kolostor új templomát 1137-ben az esztergomi érsek szentelte fel, az ünnepélyen részt vett Vak Béla király is. Okleveleiből tudjuk, hogy az első templom valamilyen ele­mi csapás következtében pusztult el. Pannonhalma ko­lostorának, bazilikájának képe az ezer esztendő alatt sokat változott. A soproni Stomó Röviden A szigetlankai... ...templomszentelés lesz az egyik kiemelkedő esemé­nye Szatmárnémetiben a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának. Ter­veznek zarándoklatot a fel­építendő Rákóczi Kollégi­um színhelyére, a Láncos templomban emléktáblát avatnak a gyülekezet volt lelkésze, a Tiszántúli Re­formátus Egyházkerület el­ső püspöke, Hevesi Mihály emlékére. (KM) Nem csak... ...a szegényeken segít a ka- ritász, minden hétfőn dél­előtt kézimunka klubot szervez a varrni, szőni, hí­mezni szeretőknek. A pá­ros hetek péntekéin dél­után 2 órától nyugdíjas- klub-foglalkozást, a párat­lan hét péntekéin pedig a fiataloknak szóló önisme­reti és önsegítő klubot szerveznek. (KM) Központi... ...kazettagyűjtemény létre­hozásával könnyen és ol­csón hozzáférhetővé teszi a vallási jellegű videomű- sorok megismerését a VI- TEO Katolikus Videobará- tok Egyesülete. (KM) Ferenc 1867-ben kezdett itt nagy munkába. A születőben lévő magyar műemlékvéde­lem nagyjai, Ipolyi Arnold, valamint a Pannonhalmáról induló Rómer Flóris szellemi irányítása alatt kezdték meg a templom, valamint a kolostor­kerengő helyreállítását. Nap­jainkban, készülve a kolostor millenniumára, újból nagy munkálatok folynak a Szent Hegyen. A kutatócsoport vezetőjétől, László Csaba régésztől tudjuk, hogy a bazilika északi falát, a sekrestyeajtó mellett, egy elfa­lazott kapu díszíti. A kapuzat­ról hosszú idő óta tudomásuk volt, de nem ismerték a régé­szek formáját és műrészleteit. Nemrégiben nyílt mód a sek­restye felől megvizsgálni, „megkutatni” a falat, amely megbontva a régészek elé tárta a XV. század óta elfalazott ro­mán kapuzatot. A bimbós, fes­tett fejezetek, az ívmező már­ványlemeze érintetlenek vol­tak. Az egykori vörös márvány oszlopokat a befalazáskor saj­nos kiszedték, ennek ellenére a kapuzat több eleme gyakor­latilag érintetlen. A kapu az északi oldalon egykor teme­tőre nyílhatott. Királykapu a későbbi elnevezése, amely a mai könyvtár helyén volt, kú­Fehérgyarmat (M. K.) — Február végén 12 alkalommal várták az érdeklődőket Fehér- gyarmaton a H. N. Adventista Egyház evangelizációjára. He­gyes Károly gyülekezetvezető szervezte a programot, mely­nek igehirdetője Marosvásár­hely nyugalmazott lelkésze Géresy József volt. A lelkészt a záró összejövetelen kérdez­tem tapasztalatairól: — A hívek véleménye alap­ján sikeres volt az evangéliumi megnyilatkozás. Mi évszáza­dokon át élő, történelmi ke­resztényi hitét és erkölcsét igyekszünk visszahozni. Te­hát, amit valaha hitt az őske­reszténység, s amilyen életet élt, azt próbáljuk megvalósíta­ni a Biblia alapján. Jelsza­vunk: vissza a Bibliához! Csakis a Biblia hitünk és éle­tünk zsinórmértéke. Mi meg­próbáljuk azt, hogy amit hir­detünk, prédikálunk, azt a hí­vek gyakorolják is a minden­napokban. Mi, a hetedik napot ünneplő adventisták tiszteljük mindenkinek a meggyőződé­sét. Szeretettel viszonyulunk minden egyházhoz. Mi nem szeretnénk különcködni, vagy valami olyasmit tenni, ami sértő, vagy bántó. O Az Országos Unió debre­ceni központtal működő egy­ház kerületében a szatmári térségben Tunyogmatolcson, riára utal. Az elfalazás Mátyás király építkezése idején — 1479-1486 között — történt. Nem is véletlenül, mert 1472- ben maga Mátyás király fog­lalta el a maga számára az apátságot, a pannonhalmi apá­ti címet és rangot. Az elfalazás valószínű oka, hogy akkor épí­tették a bazilika északi oldalá­ra a Szent Benedek-kápolnát, vele együtt a ma is használatos sekrestyét. Mintegy harminc esztendő múltán újabb kapu­val törték át a bazilika északi falát. Ez már a XVI. század­ban, Tolnai Máté főapátsága idején történt. Nemrégiben újabb értékes leletre bukkantak a régészek. A bazilika közepén, az egyko­ri szerzetesi kórus területén egy 60-70 éves korában elte­metett férfi csontvázára akad­tak. A keskeny koporsóban fekvő szerzetest „mellékletek nélkül” temették el. Noha a sír központi helyzete, a koporsó feletti sírföldben lévő lelet alapján XIII. századbeli teme­tésre és fontos személy sírjára gondolnak László Csaba ré­gész és társai. Minden feltéte­lezés szerint a sírban a mai templomot felépíttető Oros apát nyugodott. A „mellékle­tek” azaz a gyűrű, a pásztorbot nélküli temetés egyformán magyarázható a tatárjárás Mátészalkán, Nyírmeggyesen, Csengerben van jelentős kö­zösség. Számíthatnak-e Géresi József lelkészre ezekben a kö­zösségekben? — Én már nyugdíjas va­gyok, de egy hónapos szolgá­latra átjöttem. Tavaly már jár­tam Csengerben. Ahová hív­nak megyek. Romániában a közelmúltban Nyárádszere- dán, Marosvásárhelyt, illetve Nyárádmogyoróson hirdettem Isten igéjét. Megjegyzem, nemcsak a felnőtteknek. Mi a különböző korosztályoknak a „maguk nyelvén” beszélünk, illetve válogatjuk meg a ver­set, zenét, képzőművészeti al­kotást. Tanítási módszerünk a bibliai ajánlatokon, gyakorla­tokon alapszik. O Miként tudják a feltétele­ket megteremteni működésük­höz? — Híveink önkéntes ado­mánya, szeretete tartja fenn egyházunkat. Aki belép kö­zénk, hivatásának, kiváltságá­nak érzi azt, hogy az evangéli­um támogatására adakozhat. Mi nem politizálunk. Az evan­géliumnak van azonban olyan része, mely megbékélésre hívja a fajokat, vallásokat, nemzeteket, embereket. Mi is imádkozunk és támoga­tunk minden olyan akciót, amely megbékélést, harmóniát jelent. okozta szegénységgel (1225 táján halt meg Oros apát), va­lamint a szerzetesi alázattal. Ejtsünk szót arról: ki volt Oros apát? Főrangú család szülötte, többízben járt a pápai udvarban, 1216-ban a lateráni zsinat idején egy évet töltött Itáliában. Ellátogatott híres kolostorokba, többek között Montecassinoba, de az épülő ciszterci kolostorokba is. Ézen útja nagy jelentőségű Pannon­halma szempontjából, különös tekintettel a kolostor és temp­lom újjáépítésére. A ciszterci­ek révén ugyanis átformáló­dott Európa építészete. Oros apát pedig a Burgundiából ere­dő, a francia építészeti hagyo­mányokból adódó cisztercita építészeti formáknak adott el­sőbbséget. Több ízben meg­fordult Gertrudis királyné ud­varában, András királynak kedvelt szerzetesei a ciszterci­ek voltak. Az öregedő Oros apát 1241-ben az újjáépült ko­lostor falai között várta a tatá­rok támadását és a „katonás szellemű főpap” kivédte azo­kat. Egyébként a bazilika keleti oldalán a szentélytől keletre fekvő kis udvarban megma­radt a XIII. századbeli monos­tor keleti szárnyának külső fa­la. A feltárás után a falmarad­ványokat visszatemetik. Konferencia Visegrád (KM) — Ki­sebbségek és egyházaink címmel kétnapos konfe­renciát rendezett Visegrá- don a napokban a Fiedrich Naumann Alapítvány. Prőhle Gergely megnyitó szavaiban az egyházak kultúrateremtő és -megtar­tó szerepéről szólt, Tabajdi Csaba pedig arról fejtette ki véleményét, hogy a kor­mány fontosnak tartja a ha­táron túli magyar egyhá­zaknak a hitéletben és a magyarság megőrzésében betöltött szerepét. A helyi autonómiaszigetek építése a ma legfontosabb felada­ta, ezek a hit és magyarság megtartói. A kormány nem hagyja magára a határon túli magyarságot. Dr. Robert Traer az Uni­tárius és Szabadelvű Kö­zösség főtitkára a dialógus fontosságáról szólt. Csen­des imára szólította fel a résztvevőket mindazokért, akik hitükért szenvednek. Bíró A. Zoltán a Csíksze­redái Regionális és Antro­pológiai Kutató Központ társadalomkutatója vitain­dítójában az erdélyi ma­gyar egyházak 1989-es fordulat utáni társadalmi szerepét méltatta. Vissza a Bibliához Romániában nem ajánlatos Máriás József Szatmárnémeti — Talán van aki emlékszik rá, hogy a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója ezekkel a szavakkal zárult Debrecen­ben: „Viszontlátásra Nagy­váradon!” Az is eldöntetett, hogy a III. találkozó a mil- lecentenárium évében lesz, az az 1996-ban. Az itthoni szervezők arra alapoztak, hogy jogszabály írja elő, miszerint „a tör­vény garantálja az állam­polgárok szabadságát, poli­tikai, társadalmi vagy más természetű nézeteik kifeje­zésére, jogát a népgyűlések, tüntetések, tiltakozó mene­tek szervezésére”, továbbá azt, hogy „a kulturális-mű­vészeti, a sport, a vallásos, a megemlékező jellegű ren­dezvényeket, a hivatalos lá­togatások alkalmával tartott népgyűléseket, valamint a közérdekű jogi és magán- személyek székhelyein, in­gatlanjainak területén tar­tott rendezvényeket nem kell előzetesen bejelente­ni.” Úgy tűnik azonban, hogy a hatalom megfeledkezik a maga alkotta előírásokról is. Mi mással magyarázhat­nék a Vallásügyi Államtit­kárság február 5-én kelte­zett, az államtitkár által alá­írt levelét, amelyet D. dr. Csiha Kálmán főtiszteletű püspök úrnak címzett, s amelyben nem kevesebbet jelent ki, minthogy a Ma­gyar Reformátusok III. (au­gusztus 3-10. közötti) Vi­lágtalálkozója „Romániá­ban való megrendezése nem ajánlatos”. Arra hivatkozik, hogy a címzett és Bütösi János püspök úr ez év január 4-én tájékoztatta az államtitkár­ságot a készülő események­ről. (Megjegyezzük, hogy az említett napon a két egy­házfőt nem az államtitkár, hanem egy alacsonyabb rangú tisztviselő fogadta.) A késedelem nem igaz. Hisz a két magyar reformá­tus egyházkerület az állam- titkárságot már tavaly ta­vasszal tájékoztatta az elő­készületekről, a két püspök és főgondnok 1995 júniusá­ban levélben fordultak az államfőhöz és a világtalál­kozó ügyében, kérve, hogy fogadja őket. (Mondanunk sem kell talán, hogy választ mindmáig nem kaptak.) Az államtitkár úr, miután „teljes figyelemmel meg­vizsgáltuk az önök (a két püspök M. J.) által ez alka­lommal (1996 január 4. M. J.) közölteket, az alábbiakat hozza a címzett tudomásá­ra: „Sajnos, az önök szándé­ka kötődik a magyar tör­zsek 1100 évvel ezelőtti eu­rópai honfoglalásáról meg­emlékező rendezvények­hez, és még inkább ahhoz a valósághoz, mely szerint gyakorlatilag a teljes 1996- os esztendő választási év Romániában. Bizonyára mindkettő fel fogja szítani a hazai politikai szenvedé­lyeket, s ezt tetézné az önök által tervezett számos ren­dezvény, ami súlyosan árta­na a mi belpolitikai éle­tünknek, és az önök által célul tűzött erkölcsi és lelki megtisztulásnak egyaránt. Ennek valószínűségét az a tény is bizonyítja, mely sze­rint — a kapott információk értelmében — az előző, 1991 júniusában Budapes­ten és Debrecenben megtar­tott magyar református vi­lágtalálkozó sem volt men­tes politikai, nacionalista felhangoktól és jelentések­től.” „Következésképpen — szögezi le az államtitkár — elemzésünk nyomán arra a konklúzióra jutottunk, hogy az önök által tervezett ren­dezvénysorozat Romániá­ban való megszervezése nem ajánlatos, ezért kérjük, tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket az esetleges előkészítő tevékenységek félbehagyása végett, ezen rendezvények országunk­ban való megszervezését il­letően.” A levél udvarias megfo­galmazása sem rejti el a ha­tározott elutasító álláspon­tot, amely román kormány­körökben a találkozóval szemben megfogalmazó­dott. A kérdés: hogyan to­vább? Elegendő-e az ugyancsak határozott vá­lasz: pedig lesz világtalál­kozó! Másfelől: vállalja-e a ha­talom a letiltással járó nem­zetközi következményeket, elmegy-e a végső megoldá­sig, ami újólag igazolná, hogy jelenünket nem a de­mokrácia elvei, hanem a nacionalizmustól fűtött szélsőségesség határozza meg? Reméljük, hogy a le­vél csak amolyan tapogató­zás: lássuk milyen lesz a re­akció, így befolyásolva a rendezvények tartalmát, hangütéseit. Reméljük és bizakodjunk! A lemondás nem csupán szervezés szempontjából lehetetlen, de az egyet jelentene a ro­mániai református magyar­ság önmegaláztatásával. Jézus Krisztus szenvedésének története néhány éve Nyíregyházán nemcsak a templomok belsejében ele­venedik meg, hanem a Szent Antal-kápolnától az Északi temetőig tartó keresztúton is Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents