Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-19 / 92. szám

1996. április 19., péntek HATTÉR A becsületé legyen az előny A feketegazdaság visszaszorítása fontos • Összefogás kell az eredményekhez Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A fe­kete- és szürkegazdasággal kapcsolatos, a csúszópénz­től a fegyverkereskedelemig terjedő, széles skálájú jelen­ségnek van egy közös ismér­ve, mégpedig az, hogy az elkövető saját boldogulását a többség rovására akarja érvényesíteni. Ne legyenek illúzióink! A feketegazda­ság végsősoron az állam, a költségvetés, az APEH, vagy vámhivatal érdekeit sérti. A jogtalan előny árát, legyen az eltitkolt adó, megalapozat­lan támogatás vagy tisztesség­telen módszerekkel elért meg­rendelés, mi valamennyien fi­zetjük meg. Nem mindenki A 10,3 millió magyar állam­polgár többsége nem tud, de nem is akar a feketegazdaság jelentős, aktív szereplője lenni — mondja Kertész István, me­gyénk MSZP-s parlamenti képviselője, aki szerint a feke­te- és szürkegazdaság, — nagyságrendje és az érintettek száma alapján — a társadalom egészére kiható jelenség, ezért aránya csökkentésére a társa­dalom egészének magatartás- változása lehet csak tartós, ér­demi lépés. — Ebben feladata van min­den állampolgárnak, a kama­ráknak, a vállalkozóknak, a kormánynak, az országgyűlés­nek, hogy saját érdek- és ható­körében igényelje a gazdasági Kertész István élet szereplőitől a tisztességes, a jogszabályok nemcsak téte­les előírásának, de szellemé­nek megfelelő tevékenységet, erősítse a jogalkalmazás kö­vetkezetességet, egyenlő szi­gorát, kellő rugalmassággal és kellő időben érzékelje a lépé­sek megtételének szükséges­ségét. □ Mostanában mintha ne­hezebben „győzne az igaz­ság"... — Sajnálatos, hogy a jogál­lami keretekkel korlátozott el­lenőrzési, nyomozati, igazság­szolgáltatási tevékenység és a mindenkin átgázoló, minden eszközt felhasználó elkövetői kör között a negatív kategóri­áknak gyak­ran helyzeti előnye van. A feladat ezzel együtt is csak az lehet, hogy a törvényho­zás, a törvény­alkalmazás a maga lehető­ségei és a jog- államiság korlátái kö­zött pártsem­legesen és az érintett sze- mélyektől függetlenül tegyen meg mindent azért, hogy a tisztességes vállalkozó nyugodt ál­ma, a közte­herviselésben arányos sze­repet vállaló közmegbecsülés hosszabb tá­von nagyobb érték legyen, mint a gyors meggazdagodás és az ezzel járó kockázatok eredője. Törvény van □ Mit lehet tenni? — Az elmúlt egy évben, a még előttünk álló, rengeteg te­endő mellett is több. a közpén­zek felhasználását szabályozó, e területen folyó visszaélése­ket korlátozó jogszabályt fo­gadott el a parlament. Az Álla­mi Számvevőszék elemző, fel­táró, sokrétű vizsgálatai nélkül egyértelműen kevesebb és ke­vésbé sikeres új törvényről ad­hatnának számot. Úgy gondo­Balázs Attila felvétele A nehézsorsúak gondjain enyhítenek Kisvárda (KM - K. B.) — Többször írt adtunk már a Lét­minimum Alatt Élők Társa­sága égisze alatt nemrégiben megalakult kisvárdai csoport segélyosztó akcióiról. A ta­valy decemberben megalakult helyi csoporthoz látogatott tegnap Molnár Gézáné, a LA- ÉT országos elnöke, aki ko­rábban a szervezet fővárosi vezetője volt, s akit ez év feb­ruár 24-én választott meg el­nöknek a társaság közgyűlése. Az elnök asszony a kisvár­dai LAÉT vezetősége társas­ágában a délelőtt folyamán a város polgármesteri hivatala népjóléti osztályának vezető­jével tárgyalt, majd készséggel tájékoztatta lapunkat kisvárdai látogatása okáról, s nem utol­sósorban céljáról. Mint Mol­nár Gézáné hangsúlyozta, a LAÉT elsődleges feladatának érzi, hogy mindenütt ott le­gyen, ahol sérelem éri az ál­lampolgárokat. Elmondta azt is, számításaik szerint jelenleg ma hazánkban mintegy 4 mil­lió ember kénytelen a létmini­mum alatt tengődni. Kiderült, hogy jelenleg a társaságnak nyolc megyében és tucatnál is több nagyvárosban van képvi­selete, összesen több mint 1 millió 200 ezer tagot jegyez a szervezet. Megtudtuk azt is, a szervezethez tartozók helyze­tükből adódóan természetesen nem fizetnek tagdíjat. Segély­osztásaikat jó szándékú embe­rek és cégek adományaiból tudják megoldani. Mindazon­által az illetékesek ígéretét bír­ják, mely szerint a jövőben többször kapnak a határokon csempészáruként lefoglalt, el­kobzott és normál(?) körülmé­nyek között megsemmisítésre váró ruhaneműkből és lábbe­likből is. (Erre egyébként nemrégiben a fővárosban már volt is példa.) A közelmúltban felröppent — a LAÉT meg­szűnéséről szóló — hírre rea­gálva az elnöknő leszögezte: — A szervezetre, sajnos még nagyon sokáig szükség lesz, s nemhogy megszűnne, hanem további csoportok kapcsolód­nak be a munkába. Informáci­óink szerint egyébként — a kisvárdai csoport megalakulá­sának lapunkban megjelent hí­rére — Újfehértón határozták el helyi csoport megszervezé­sét. oktor Eszti néni. így I 1 hívják játékosan a fa- JS lubeliek, valóságos fogalom a tiszamenti község­ben. Jó ötven évig ő rakta helyre a kificamodott karokat, lábakat, de értett a reumás fájdalmak enyhítéséhez és még számos betegséghez. Volt is belőle nem egyszer kelle­metlensége még az ötvenes években, amikor egy harago­sa feljelentette: Beidézték többször is a tanácsra, meg a rendőrségre is. Kemény han­gon figyelmeztették, hagyjon fel a gyógyítással, mert ez ktt- ruzslásnak minősül és börtön­be is kerülhet miatta... Eszti néni szépen meghall­gatta a hivatalos intelmeket. Néhány évig nem is merte fo­gadni a bajbajutott embere­ket. De amikor a tanácselnök kisebbik fia kificamította a lábát és az elnök felesége Eszti nénihez szaladt a gye­rekkel. valamelyest enyhült a köréje szőtt bizalmatlanság. Bármilyen furcsa, egy alka­lommal még a helyi körzeti orvosi is őt kérte meg, nem Doktor Eszti néni tenné-e helyre a kificamodott bokáját, mert saját magának ugyanis elég körülményes lett volna a művelet. Eszti né­ni jól vizsgázott a doktor úr előtt, s ettől fogva, nem hiva­talos asszisztensi minőség­ben. inkább időtöltésből, igen sok beteghez elkísérte az orvost. Nagy buzgalom­mal segédkezett a vérnyo­másmérésnél, az injekció be­adásánál és egyéb vizsgála­toknál. Valóságos jobbkeze lett a község orvosának, aki aztán legnagyobb sajnálatra, maga is komoly beteg lett. Evekig helyettesítő orvos járt a községbe, mert a dok­tor úr, sajnos többé nem fo­gadhatta a betegeket, lebé­nult a felső teste, el is költö­zött a faluból. Megérkezett a városból az új orvos, akinek első dolga volt. hogy felke­resse Eszti nénit. Azt hallotta róla egy élő lexikon, aki a község minden lakójáról tud­ja, mikor milyen betegségben szenvedett, csaknem három generácó betegségei adatai vannak a fejében. Szépen is indult minden, a fiatal orvos baráti segítségnek fogta fel Eszti néni megjegyzéseit, az idős asszony takarította a rendelőt, ő szólította be a vá­rakozó betegeket. A békés harmóniát azon­ban az utóbbi időben megza­varta valami. Egyre keveseb­ben keresik fel az orvosi ren­delőt, s van aki htár ott kije­lenti. hogy nem tudja kiválta­ni a drága gyógyszert. Akkor meg minek jöjjön az orvos­hoz. Ez ma már egyre raga- dósabb méreteket ölt. ha így halad a dolog, az orvos las­san munkanélkülinek érezhe­ti magát. Nem úgy Eszti néni. akit naponta tizenöt-húsz beteg, vagy magát nem jó! érző em­ber keresi meg. Eleinte elhá­rította a jövevényeket, de azok nem tágítottak. Még éj­szaka is felköltötték. Az egyik asszony leforrázta magát vé­letlenül, egy öregember a ka­pával vágta meg a lábát. Egyikük sem akart az orvos­hoz menni, Eszti néni maga kísérte el a két sérültet az or­voshoz. így helyre is állt a béke. De a betegáradat csak nem akar apadni. Eszti néni kénytelen tovább gyakorolni az ősi tudományt, a népi gyó­gyítást. Ingyen, emberség­ből... Ha nagyon muszáj, azért az orvoshoz is mennek az emberek, de az apróbb pa­naszokkal inkább Eszti nénit keresik meg. A z idős falusi asszony még emlékszik azokra az időkre, úgy a két vi­lágháború között, amikor a nyomor arra késztette a pa­rasztokat, hogy előbb vigyék állatorvoshoz a beteg tehén­kéjüket, mint maguk menjenek az orvoshoz. Talán csak nem jön olyan világ az emberre, hogy ez megismétlődik? — kérdezte Doktor Eszti néni, de válasz nem érkezik a szavá­ra... lom. hogy az elfogadott törvé­nyek közül a közkiadásokkal való gazdálkodást erősítő ki­hatása miatt külön ki kell emelni a közbeszerzési tör­vényt, mely a vállalkozók esélyegyenlőségét, a korrupci­ós jelenségek csökkentését cé­lozta meg, előnybe helyezve a magyar munkaerőt foglalkoz­tatókat és a közterheket kor­rekt módon teljesítőket. Együttes fellépés — Sok haszonnal járhat a pri­vatizációs törvény, mely a kontroll és a nyitottság biztosí­tásával az átláthatóságot haté­konysággal ötvözte. Az ön- kormányzatok, az elkülönített pénzalapok beszámolói, gaz­dasági tevékenysége könyv- vizsgálói ellenőrzéseit előíró módosítást, az államháztartási törvény módosítását, a kincs­tári rendszer beállítását ugyan­csak e körbe sorolhajuk. — Nem vitás, hogy teendő­ink számosak. Szükség van többek között a korrupció, az adócsalás, az ügyeskedések veszélyességével arányos ke­mény büntetőjogi és kártéríté­si fellépésre, a felderítés haté­konyságát rontó korlátok le­döntésére, a különböző elle­nőrző szervezetek anyagi, technikai és törvényekbe fog­lalt eljárási lehetőségeinek erősítésére, de leginkább a jogszabályok következetes al­kalmazására, valamennyi fele­lős érdekvédelmi, érdekképvi­seleti szervezet együttműkö­désére is. Csak így remélhet­jük, hogy a feketegazdaság egyszer talán mégis fakulni, fehéredni fog... Visszaforgatás Balogh József A téma ugyan nem mai keletű, akkor volt tő­le hangos a sajtó, amikor a parlament — a kormányfő akarata ellenére —úgy szavazott, hogy a pri­vatizációs bevételt az adós­ság törlesztésre kell fordíta­ni. Azóta a káposzta és kecs­ke elven megszületett a kompromisszum: a kamato­kat a gazdaság élénkítésére lehet, illetve kell fordítani. Ez volt a fő témája annak a megbeszélésnek, ami ked­den nyíregyházi vállalko­zók és Sttchmun Tamás kö­zött zajlott. A privatizáció­ért felelős miniszter azt mondta: növekedésfejlesz­tést, exportfejlesztést, be­ruházásbővülést szolgáló pénzfelhasználást tud csak elképzelni, mert az nagy biztonsággal megtérül, ez­által sokszoros felhasználá­sú lesz. nem egyedi juttatás. Erről, mármint az egyedi juttatásról nem alakulha­tott ki valami jó véleménye, mert úgy fogalmazott: sem­miféle egyedi juttatásra, állami beruházásra, fo­gyasztásra nem adható eb­ből a pénzből. Hogy most az elosztás módja, a meg­szerzésre kialakult lobby­zás van ellenére, az nem­igen derült ki, ám az igen, hogy a privatizált vagyon­ból maradandó előnyt az jelent, hogy több eszköz szabadul fel a gazdasági növekedésre. A vállalkozók számára, valószínű, a felhasználás módja volt az igazán érde­kes. Mert a miniszter azt javasolja a kormánynak, hogy egyesítsék a különféle garanciaalapokat — a kis­vállalkozási. a mezőgazda- sági stb. alapokat—, hisz a kisebb vállalkozások csak úgy tudnak megfelelő hite­lekhez jutni, ha kellő garan­ciákkal rendelkeznek. Evek óta e garancia megteremté­se a legnagyobb gondjuk, s hiába mondják is únos-ttn- talan, hogy vállalkozásuk jó, biztos, hogy megtérül, szenzációs a szellemi hoz­záállás, a garancia hiány­zik a hitel felvételéhez. Világszerte a kisebb vál­lalkozások oldják azt a fe­szültséget. amit a nagyvál­lalati kör leépülése okoz a gazdaságban. Dinamikus fejlesztésük ezért nem jóté­temény kérdése, hanem a kor parancsa. Mi ez a gyors látogatás fiam? Csak nem elfogyott már a disznótoros...? Ferter János rajza /• ■ A jövő kultúrája Nagy István Attila Y j igyázz omlásveszély! 1 / —figyelmeztet a feli - V rat a vásárosnamé- nyi művelődési központ ol­dalfalán. Ez akár metafori­kus is lehetne, hiszen nem­csak a kultúra korábban vi­rágzó, élettel teli hajlékai vannak nehéz helyzetben, hanem maga a művelődés is. Ilyen körülmények között különösen dicséretre méltó az az erőfeszítés, amelyet az előbb említett intézmény, rajta keresztül a város is tesz azért, hogy ez az álla­pot mégse jelentse a tétlen­séget. Kilencedik alkalom­mal szervezték meg a bere­gi ünnepi napokat, amelye­ken újra és újra számbavet- ték jelenbeli kulturális éle­tünk állapotát. A résztvevők — Szlovákiából, Romániá­ból, Kárpátaljáról és Ma­gyarországról — mindnyá­jan a magyarság mai értel­mezését elemezték. Az a magyar, aki magyarul be­szél. aki ezt a kultúrát vallja a magáénak. Azt a népi tar­talmú kultúrát, amelybe a számítógép ismerete, az In­ternet felhasználása ugyan­úgy beletartozik, mint a daloké, a táncoké — mondta Kányádi Sándor költő egy beszélgetés során. Szakítani kell a díszma­gyarkodással. szívós mun­kával kell felküzdenünk ma­gunkat Európa élvonalába. Az önsajnáltatásnak nin­csen semmi értelme. Ezt a gondolatkört erősítette az a tanácskozás is. amelyen a térség polgármesterei be­szélték meg, mire képesek a megváltozott körülmények között. Kikerülhetetlen az együttműködés, talán egy kicsit Kölcsey Ferenc szel­lemében is: „egyedül a leg­nagyobb erő sem tehet min­dent, mondhatnám nem te­het sokat: egyesített erők­nek pedig a lehetetlennnek látszó is gyakran lehetsé­ges." Göncz Árpád, a Ma­gyar Köztársaság elnöke minden bizonnyal biztatás­nak is szánta, amikor azt mondta: ennek a térségnek van jövője, érdemes tehát annak beteljesítésén fára­dozni. Igy fonódik össze a kultú­ráról való gondolkodás a nemzet egészének jövőjéről való töprengéssel, még olyan körülmények között is, amikor a vakolat elválni készül a faltól. x IIP h jT $ í Mlffl Pali Géza tarcaia .................. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents