Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-17 / 90. szám
1996 április 17., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 A királyt nem sarcolják Vagyonvesztése után új üzletpolitikát követve ismét erősödik az IKR A Farm Szövetkezetben azt tartják: végül olcsó lesz, ami drága Balázs Attila felvétele Nagykálló, Hajdúnánás (KM) — A "90-es évek fordulója körül megroggyant agrárágazattal együtt már- már úgy tűnt padlóra kerül a mezőny egyik közismert óriása, az elsőként alakult termelési rendszer: az IKR is. Ám a partnerüzemeinek összecsuklása miatt 1991-92- ben másfél milliárdos veszteséget leírni kénytelen cég, eredeti vagyonának megmaradt működőképes kétharmadával egy-kettőre talpra állt. Alkalmazkodott a kedvezőtlenebbé vált körülményekhez és új, a korábbinál vevőközpon- túbb üzletpolitikával, a mező- gazdasági termelők megbecsült szolgáltatójává igyekszik magát visszaverekedni. A bizalom köre — Vevőink közül mintegy 300-ra tehető az a partneri mag, akiket újabban csak mint az „IKR baráti körét” emlegetjük — vázolja a jelenlegi helyzetet a megyénkben is tevékenykedő hajdúnánási IKR körzet vezetője Bódi Jenő. — Ok azok a mindig pontosan fizetők, akik bélyegzővel vásárolhatnak nálunk bármilyen eszközt, vagy szolgáltatást. Olyan szántóföldi felületet képviselnek egyenként, ahol a — gabonatermesztésben egyedül hatékony — nagybirtokos termelést meg lehet valósítani. A vevőcentrikusságunk megnyilvánulásaként azok a „baráti kör” tagok, akik 6 millió forint felett vásároltak a számunkra 11 milliárdos forgalom mellett 250 milliós nyereséget hozott 1995-ös esztendőben, az elköltött összeg három százalékát jelentő értékben vásárlási utalványt kaptak. Az IKR tavalyi 2-3 százalékos nyereségrátája, azt hiszem messze nem a vevők megsarcolását példázza. Megújulásunk óta vezérelvünk lett, hogy mivel a vevő adja számunkra a munkát, ő hozza az eredményt, még a részvényeseinkkel szemben is ő a király. A működőképes IKR-va- gyont ma a bábolnai hibridüzem, 10 szuszpenziós műtrágyaüzem, 11 műszaki raktár és a szolgáltatásokat végző országos hálózat képezi, amely egyben biztosíték is a termelők problémáinak gyors megoldására. A cég fő profilja továbbra is a gabonatermesztés maradt, aminek technológiájában néhány sarkalatos műszaki kérdésre helyezték a hangsúlyt az IKR szakemberei. Úgy vélekedtek, az eredményes termesztéshez nagyon fontos mennyire megbízható és üzemanyagtakarékos a traktor, milyen precíz a vetés és mennyire veszteségmentes, gyors, s kevés energiát emésztő a betakarítás. Végül a döntés: Fiat traktort, Cyclo és IH vetőgépeket, valamint Claas kombájnt javasolnak partnereinek. Takarékos gépek — Szívesen képviselem az IKR-t — vallja meg cégéhez fűződő érzelmei helyett, nyilván jól átgondolt észérveit a hajdúnánási körzet vezetője. — Sok lábon álló cég. amelyik megengedheti magának, hogy alacsony profit százalékkal adjon a termelőnek jó minőségű anyagokat, eszközöket. szolgáltatást, s ugyancsak kis jutalék fejében értékesítse annak megtermelt termékeit. Most kiváló piaca van a gabonának, jó az ára. Ebből már meg lehet élni az olyan pár száz hektáros közép-, és nagybirtokokon gazdálkodóknak is, mint amilyenekből a megyében is vannak partnereink, például Nagykállóban, Kálló- semjénben, Ofehértón, vagy Tarpán. Rangot a szakmának A nagykállói Farm Szövetkezet — egyébként nem IKR- tag — másfél éve vásárolt a hajdúnánásiaktól egy 70 lóerős Fiat traktort. Mészáros Sándor elnök ma sem bánja akkori döntését: — Mi ugyan még a mostani árának alig több mint feléért 2,2 millióért vettük az univerzális traktort — ez akkor sem volt olcsó —, de azt kell mondjam, megérte. Számítottunk az azóta bekövetkezett energiaár-emelésre, s a jelenlegi 106 forintos gázolajból ez a traktor csupán fele mennyiséget fogyaszt, mint a hasonló kategóriájú MTZ. A Fiat ára kétségtelenül bő duplája az orosz gépnek, viszont az első ezer üzemórában nincs alkatrész-ráfordítás. Bár nem vagyunk tagjai az IKR-nek, de több szolgáltatását is igénybe vesszük, mert eddig nem volt olyan gondunk, kezdve a kukorica-vetőmagtól a kombájnalkatrész utánpótlásáig, vagy a tedeji szuszpenziós műtrágya kijuttatásáig, amit ne tudtak volna megoldani. A mezőgazdaság sokszor emlegetett alapvető gondja a termelés finanszírozása. E téren az IKR termeltetési hitelek pénzintézetektől történő megszerzésével, kézfizetői kezesség vállalással, vagy saját eszközeinek egy termelési ciklusra való kihelyezésével képes segíteni a baráti köre tagjait. — A gazdaságban ma már nem babra megy a játék: a cég dolgozói személyes anyagi felelősséget is vállalnak a partnerek megbízhatóságáért, akik ha akarnak pénzzel, ha akarnak terméssel törlesztenek — fejezi be a Beregből indult IKR-szakember, Bódi Jenő. — Csak a szakmai ismereteket kezelnék végre rangjához méltóan a termelők, mert anélkül lehetetlen lesz eredményesen gazdálkodni. ...t* .................... mjf ja._ jl m. jz — s. a __ uremusz it «tintán t arc aj a r isztéit egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy megalakítsuk a Magyar Irodalom Átírásáért Küzdők Demokratikus Szövetségét, a MIÁKÜSZ-t. Mert. kérem tisztelettel, még a laikusszámára is nyilvánvaló, az irodalom döntő mértékben felelős azért, hogy népünk oly nehezen alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz. Mert milyen példákat is állít ez az irodalom a felnövekvő nemzedék elé? Vegyük például Petőfit. Kérem, ahogy az a Kukorica Jancsi a juhokat őrzi, az katasztrofális, nélkülözi a munkamorál legalapvetőbb ismérveit, sélt, kimeríti a hűtlen kezelés tényálladékát. Vagy itt van mindjárt Ludas Matyi. Ez az ember hol orvosnak, hol meg építésznek adja ki magát, s megkárosítja, sőt tettleg bántalmazza a jónevű vállalkozót, Döbrögit. Teljesen torz képet fest a kapitalista valóságról bizonyos Jókai Mór úr Az aranyember című regénye is. Teljesen nonszensz, hogy az a bizonyos Tímár Mihály egyik napról a másikra otthagyja Átíró kerestetik! jólmenő vállalkozását és elmegy boldogan élni. Hát hogy jön ehhez, egy igazi tulajdonos?! A példákat hosszan sorolhatnám, de gondolom ez is elég ahhoz, hogy belássuk, ha mi be akarunk lépni Európába, a magyar irodalmat alapjaiban át kell írni. A nagy kérdés persze az, hogy kit bízhatunk meg ezzel a roppant kényes, rendkívüli körültekintést igénylő feladattal. Megvallom őszintén, én előbb bizonyos Júdásra gondoltam. mert ő akár egy tál lencséért r is elvállalná a munkát. Am sajnos, élt már elég nehezen tudnánk elérni. Sorra vettem hát a kortárs toliforgatókat, s döbbenettel kellett megállapítanom, nincs egyetlen olyan magyar írónk sem, aki képes lenne átírni a magyar irodalmat. Történtek persze gyatra próbálkozások. Egyik jelöltem például az egri vitézeket mint hadiipari kisvállalkozókat mutatta be, ami eleinte ígéretes megoldásnak látszott. Sajnos, a regényből csak két oldal született meg, mert a várvédők már az első napon privatizációs verseny- tárgyalást írtak ki, melyet egyetlen pályázóként a törökök nyertek meg. Gondoltam persze arra is, hogy irodalmunkat egy pártatlan külföldi szakemberrel kellene átíratni. Egy franciát, bizonyos Moliére-t szerettem volna felkérni erre a feladatra, de sajnos kormánykörökben ez a tej-vem meglehetős tiltakozást váltott ki. A fösvény című darabjának megjelenése miatt ugyanis alapvetően ellenzéki beállítottságúnak tartják, s félő, hogy ezt az alkalmat is felhasználná a kormány megszorító intézkedéseinek kigúnyolására. Egy Shakespeare nevű angol szakember viszont azzal utasította el felkérésemet, hogy jelenleg épp saját művei átírásával van elfoglalva, mivel kidéi ült, hogy ezek sem felelnek meg a piacgazdaság követelményeinek. Mellesleg, ő most különösen kényes helyzetben van, mivel egyik Othelló nevű mór száj-mazású szereplőjét kedvezőtlen színben tüntette fel, ezért rasszizmussal vádolják. Végül egy német írót sze- rettem volna megnyerni az ügynek, ám ő Bánk bánt csupán Gertrúdis szemszögéből hajlandó átírni, külön kiemelve felszabadító meráni csapatok és a Bánk vezette magyar ellenforradalmárok szembenállását. Maradjunk tehát a saját házunk táján! Ezennel nyílt pályázatot hirdetek honfitársaim számára a magyar irodalom piacorientált szempontú átírása végett. Elsősorban bankigazgatók és adószakéi-tők jelentkezzenek. A díjazásban majd megegyezünk. Az irányár kétezer forint per szereplő. Ez rendkívül méltányos ajánlat, hiszen az Őrnagyai- Mária-siralmat például át sem kell írni. Az jelenleg is időszerű. Fújjuk, fújjuk Balogh Géza | gyes politikai elemig zők szerint vakvá- 1—J gúnyra kerültek Horn Gyulának a gazdasági nyomozóhivatallal kapcsolatos elképzelései. Mint tudjuk, a miniszterelnök a burjánzó feketegazdaság megrend- szabályozására szerette volna felállítani a nyomozóhivatalt, de akkora össztűz zúdult rá, mintha azt mondta volna, lépjünk vissza a Varsói Szerződésbe. Az érthető, hogy az ellenzéki pártok kapásból elutasították a tervezetet, mert ha Horn véletlenül azt mondja, hogy nyissuk ki az ablakot, ők máris tiltakoznak, nehogy visszaosonjon a diktatúra a résen. Az sem okozott különösebb meglepetést, hogy a kisebbik kormánypárt is nemet mondott, hiszen az SZDSZ már eddig is bebizonyította, a gazdaságot érintő kérdésekben kíméletlenül érvényesíti választói akaratát, s a szabad- demokraták mértékadó választóinak többsége köztudottan nem a kispénzű köz- alkalmazottak köréből tevődik össze. Az viszont sokakat meglepett, hogy maguk a szocialisták sem egységesek. Többek között az emeszpések ingadozására alapoznak azok is, akik azt mondják, hogy holtvágányra futott Horn Gyula terve. Mégis, ha valaki készítene egy közvéleménykutatást, könnyen meglepetés születhetne: nagyon sokan támogatnák a miniszterelnök tervezetét. S korántsem biztos, hogy csak a szocialisták között! Ha a kérdőíven letakarnánk a kezdeményező nevét, s azon csak maga a kérdés szerepelne, meglepően sokan felelnének igennel a nem szocialisták közül is. Az embereknek ugyanis kezd elege lenni már abból, hogy fújjuk, meg fújjuk a feketegazdaság elleni harc indulóját, s nem történik semmi. Jó szokás szerint azonban valószínűleg ez esetben sem lesznek kíváncsiak a pártok vezetői a szimpatizánsaik véleményére. Nem a „kétkezi szavazópolgár” szava dönt majd. hanem a pártok háta mögött álló gazdasági potentátoké. Jó esetben az Alkotmánybíróságé. Mit nem adnék egy jó kis tavaszi kerti munkáért... Ferter János rajza Rendőr a téren Marik Sándor zeretném záros határ- V időn belül megvalósí- kj tani a nyíregyháziak régi vágyát, a posztos rendőri szolgálat visszaállítását — nyilatkozta január első napjaiban a frissen kinevezett városi rendőrkapitány. Bevallom: ez az én vágyam is volt. Mert soha nem értettem, miért lehet a sok tízmillió forintért létrehozott városi értékeket, parkokat ebek harmincad- jára hagyni, randalírozók, falfirkálók terepévé süllyeszteni; az állampolgárt pedig abban a hiszem- ben hagyni, hogy ha valaki elég szemtelen, bármit megcsinálhat, mindanynyiónk kárára, bosszantására. A posztos rendőrök időközben — éppen egy hónapja — megjelentek a megyeszékhelyen, huszonnégy órás szolgálatban vigyáznak a belváros rendjére. Egy hónap nem nagy idő még, de talán nem véletlen, hogy egyik napról a másikra megszűntek a kirakatbetörések, -lopások, amelyek korábban éppen a főtéren, a Centrum Áruháznál, a sétálóutcában voltak gyakoriak, mi több: bűncselekmény sem történt azóta itt. Természetesen csak egyetlen — s nem is a legnagyobb horderejű — intézkedés a posztos rendőrök újbóli szolgálatba állítása, hiszen a bűnüldözés területén bőven van tennivaló, új is, hagyományos is. Hiszen megszaporodtak közvetlen környezetünkben a külföldiek által elkövetett bűncselekmények, már szinte nem is titkoltan gyarapodik a prostitúció, egyre kifinomultabb módszereket alkalmaznak a gazdasági területek illegális vámszedői. Mindezek ellenére én mégis a jól bevált „sarki rendőr” újbóli megjelenését tartom különösen fontosnak. Lehet, hogy csupán lélektani szempontból érdekes ez: az állampolgár tudja, hogy nemcsak a kapitányságokon, a kékfényes gépkocsikban, hanem a közterületen is jelen van a rendőrség, láthatóan, meg- szólíthatóan. X 4 »TV J $ I -11 Kommentár
