Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-16 / 89. szám
1996. április 16., kedd HÁTTÉR Behurcolják a betegségeket Útlevél nélkül jönnek a bajok • Megoldás csak nehezen • Bájaikat áruló hölgyek A KGST-piacokon a kínálat és kereslet tökéletes összhangot mutat: mindkettő folyamatos és egyre növekvő mértéket ölt... Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Tetszik. nem tetszik, tény: régi fertőzőbetegségek kelnek életre ismét, olyan kórokról, megbetegedésekről hallani mostanában megint, amelyekről egyszer már azt hittük, örökre elfelejthetjük. Ezek egyike például a tbc, melynek helyzetét vizsgálva mára kiderült: a ranglistán Magyarország, ezen belül is Szabolcs-Szatmár-Bereg áll a vezető helyen. Egyik oka, hogy olyan országokkal vagyunk szomszédosak, melyekben a közegészségügy helyzete még ma is sok kívánnivalót hagy maga után. A határokon nemcsak utazók. de különféle bacilusok, kórokozók, fertőzések is közlekednek. Dr. Kovács Attilát, a megye tisztifőorvosát arról kérdeztük. mit lehet tenni ilyen helyzetben. szükségesek-e. használnak-e a megszorító intézkedések, s vannak-e egyáltalán ilyenek. Középkori betegségek — A határok ma már nyitottak, az egyes országok között igen nagy a jövés-menés. így az is megesik, hogy olyan betegségek ütik fel fejüket itthon. melyeket mi már rég nem tapasztaltunk. Visszatérnek olyan, középkorinak is nevezhető betegségek, mint a lepra, a kolera, melyekről úgy hittük, nem okozhatnak több bajt nekünk. A régi veszedelmekhez újak is jöttek, elég csak az AIDS-t említeni. Magyarázat lehet, hogy nemcsak gazdasági helyzete, de az egyes országok közegészségügyi és járványügyi helyzete is erőteljesen különbözik egymástól, mint ahogy eltérőek a védekezés, megelőzés módjai is. Vannak országok, amelyek nem engedik át határaikon az utazót bizonyos védőoltások megléte nélkül, míg mások sokkal lazábban kezelik az ügyet. Nálunk sajnos semmiféle ilyen szigorítás nincs, mi semmilyen egészségügyi dokumentumot nem kérünk a hozzánk érkezőktől. Más a helyzet a letelepedni szándékozókkal, akiknek ügyében viszont igen szigorú feltételeket szabunk. Közjegyző által hitelesített orvosi leleteket kérünk. A vizsgálatok közé tartozik a tüdőszűrés. a bőr- és nemibeteg vizsgálat, mely utóbbiakkal a lepra, illetve a szifilisz létét akarjuk kizárni. Természetesen elvégezzük az AIDS- ellenőrzést és a székletvizsgálatot is. Vannak szabályok □ Ezek a látható utazók. Mit tudnak tenni azok ellen, akik egy-két napra, hosszabb-rövi- debb időre érkeznek hazánkba a keleti határokról? — Sajnos semmit, vagy nem sokat, s ez bizony a hazai köz- egészségügyre is komoly veszélyt jelent. Nehéz a kérdés, s annak megoldása is, mert az illegálisan nálunk tartózkodók kiszűrése vagy saját hazájukba történő visszaküldése szinte megoldhatatlan feladat, pedig már megpróbáltuk a dolgot a rendőrséggel közösen intézni, de mindenképpen hivatalos útra terelni. □ A KGST-piacok virágzása évek óta tart. Ma már elfogadott tény, hogy sokan csak innen tudják beszerezni szükségleteiket, ami a műszaki cikkek után mára egyre inkább az élelmiszerek körére is kiterjed. — Rendkívül bonyolult a dolog, hiszen tudjuk, akik itt vásárolnak, többnyire rászoruló. szegény emberek. Mégis azt kell mondanom, súlyos hiba ezeken a piacokon vásárolni. amit az utóbbi idők több halálesete is igazol. Nem egy ember halálát okozta az alkohol, amelyet ilyen-olyan palackokban különféle KGST- piacokon vett. Az élelmiszerek mellett komoly veszélyt jelentenek a különféle festékek. kenőanyagok, amelyeket igen sokan szintén ezeken a helyeken szereznek be. Ezeken a piacokon még ma is lehet olyan festéket venni, amelyet rákkeltő hatása miatt Magyarországon már réges rég betiltottak. A különféle húsok, kolbászok, alkoholok rengeteg veszélyt rejtenek. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mekkora veszélyt. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy hány baleset, súlyos sérülés történt a rossz műszaki állapotú háztartási gépek miatt, amikor felrobbant az olcsó kávéfőző, vagy áramütést okozott a rossz porszívó. A tavaly kirobbant paprikabotrány oka az Ukrajnából és Romániából átcsempészett minium színezőanyag volt. Virágzó prostitúció — Feltétlenül szólnunk kell a prostitúcióról, mely megyénkben virágzik. Az országutak mentén számtalan helyen látni bájaikat áruló hölgyeket, akikről köztudott, nem mind ha- zánkbeliek. — A prostitúció fellendülőben van. A statisztika is ékesen bizonyítja: a nemibetegségek száma mára megyénkben is radikálisan megemelkedett, ráadásul határozottan bejelölhető gócok alakultak ki. Orvosilag kimutatható ugyanis, hogy ugyanattól a személytől hányán, milyen betegségben betegedtek meg. Ez ügyben i$ próbáltunk együttműködni a rendőrséggel, talán nem kell mondanom milyen eredménnyel...-m—T l'játszadoztam a gon- i-4 dolattal a minap ami- JLj kor a vonaton egy fülkében utaztam egy idős házaspárral és egy középkorú férfivel: milyen jó is lenne, ha a világ népei egy nyelven beszélnének. Mennyit veszíthetett az emberiség az évezredek, talán évmilliók során, hogy az egymástól eltérő körülmények hatására kénytelen volt minden nép megalkotni a saját nyelvi jelzőrendszerét. Erre gondoltam, amikor három világnyelven köszöntötték az utasokat. Talán el is mosolyodhat- tam közben, mert az idős hölgy szinte leolvasta az arcomról. hogy igen furcsa dolgokon törhetem a fejem. Jó két órája beszélgettünk már a középkorú férfivel mindenféléről. Elég hamar közös hullámhosszra kerültünk, ő is szabolcsi, bár elég rég Pesten él. Észre sem vettük és már majdnem Pest körül járt a vonat. Az idős házaspárra tulajdonképpen nem is nagyon figyeltünk. Csöndben üldögéltek. olykor-olykor ránk pillantottak, mosolyogtak, de Nyelvünk börtönében semmi jelét nem adták annak. hogy meg szeretnék osztani velünk a gondolataikat. Nem is gondoltuk, hogy a némaság legfőbb oka az, nem értik amiről beszélünk, nem magyarok... Aztán az idős hölgy ahogy közeledtünk Pesthez, egyre érdeklődőbben, barátságosabban pillantgatott ránk. Mint aki szeretne mondani valamit. Aztán meg is szólalt. De nem nagyon értettük. Csak később derült ki, egész úton szerettek volna ők is beszélgetni velünk. Irigyeltek bennünket, hogy a hosszú úton olyan jól eltársalogtunk egymással. Hogy mindezt megértettse velünk, jó fél órába került. Angol, német, francia, sőt lengyel, cseh szavak is keveredtek a társalgásba. De leginkább a pantomim, a kézzel- lábbal való mutogatás tette egyértelművé a szavak jelentését. Annyit sikerült mégis megértenünk. hogy Kaliforniában élnek. San Franciscóban. nyugdíjasok, turistaként járnak Magyarországon. A fővárost már megcsodálták, de sokat hallottak Debrecenről is. Megnézték a Nagytemplomot. a Nagyerdőt, a Kossuth Lajos egyetemet. Egy teljes napot töltöttek a Hajdúság fővárosában, s azt mondták: Debrecen olyan szép, mint Budapest... Szabolcsi beszélgető úti- társammal egy kicsit furcsán, talán csalódottan néztünk egymásra. Kimondatlanul is mind a ketten egyre gondoltunk. Hát igen. ,4r ország Debrecenig tart... Aztán lassan megenyhültünk. Miért is kellene elvárnunk egy külföldi, ráadásul nem is a mi földrészünkön élő idős útitársainktól, hogy tudják: Magyarország keleten nem csak Debrecenig tart. Hogyan is érthették volna meg, ha netán jobban tudják a nyelvünket, vagy mi az övéket, az ország keleti csücskében élők érzékenységét, amikor azt hallják, egy láthatatlan országsorompó épült fel valamikor Debrecennél, amiről nem az ott élők tehetnek. De nem olyan volt a hangulat a fülkében, hogy dramatizálni kellett volna az egyébként személyesnek is tekinthető szabolcsi, nyírségi bánatot. Barátsággal búcsúztunk a két idős embertől, akik a nyelvi akadályok ellenére is néhány perce közel kerültek hozzánk, és úgy hiszem, mi is őhozzájuk. Azt mondták, szeretik a magyarokat, még ha nem is értik a nyelvet. Nagyon örültünk mindnyájan. a Szabolcsból elszármazott útitársam csendesen megjegyezte, szeretné megérni. hogy nyugdíjas korában ő is bejárja majd a nagyvilágot. De tartok teile az idős házaspár ezt aligha értette, bár udvariasan mosolyogtak. Y j igaszul azt találtam 1 / mondani az itthoni útiV társamnak, talán az amerikai nyugdíjasok közül sem engedheti meg magának mindenki, hogy bejárja a világot. így aztán szinte megnyugodtunk... Zsilipek Esik Sándor M int derült égből a villámcsapás, úgy érte a hír a gyümölcsöst telepíteni szándékozókat: nem fogad több pályázatot az FM. Igaz, hogy már az ezerhez közeledett a dolgozatukat beküldött termelők száma egyedül a mi megyénkben. de akkor is sokkoló volt a bejelentés, különösen azoknak, akik még csak ezután akarták postázni sajátjukat. Ráadásul még azok sem érezhetik magukat páholyban, akiknek kezében van az ajánlottan feladott küldemény blankettája. A telepítések támogatására szánt összeg ugyanis véges. Lesz, aki úgy jár majd, mint Gazsi, a cigányzenekar brú- gósa a lakodalomvégi osztozkodásnál. Reklamált a prímásnál: neki is járna a pénzből. Mire a prímás: járni jár, csak nem jut. Nem is olyan régen volt már egy akció ennél a tárcánál. mikor is olcsó hitel és támogatás segítségével sok farmerjelölt gépesítette fel magát, és gazdaságát. De nem annyi, amennyi szerette volna. Akkor is úgy ért véget az akció, mint most. Egyik napról a másikra. Pedig erről is, arról is kár volt lemaradni. Sem az akkori gépek, sem a mostani gyümölcsös nem fog egész pályafutása alatt akkora jövedelmezőséggel dolgozni, mint amekkora ajándék volt hozzájutni. Nem volna szerencsés az FM-en egy olyan támogatási szisztémát számon kérni, amely nem ilyen durva, zsilipszerű szisztémával működik, hiszen a ma mező- gazdaságára sem a minisztérium, sem a KSH nem lát rá olyan hitelességgel, aminek alapján jobban kidolgozott rendszer volna készíthető. Lassacskán azonban eltelik az az idő, amely felmentést adhat. A vállalkozók nagy száma és kedve azt mutatja: van kire építeni a mezőgazdaságban, és igen széles az a réteg, amelynek tőkéje és törekvése is van az ágazat megújítására. Olyan szisztéma szükséges, amelyet a teljes vállalkozói kör kihasználhat. „Szociális" háló. Ferter János rajza Éhe a bérnek Kállai János A pedagógusok bérhelyzetével (ha egyáltalán még helyzetnek nevezhető, ami van) foglalkozni már-már rutinszerű feladatnak számít, legyen szó szakmabeli vélemény- nyilvánítóról, avagy laikus szimpatizánsról, netán rosszindulatú „ped" -ellenesről. A dolgot tálalni sokféleképpen és sokszor lehet: említve bérfejlesztést, két- forrású finanszírozást, belső mozgóbéres ösztönzőket, egyebeket. Persze, ettől még egyfillémyivel sem lesz több a kasszában. Túl sokat firtatni a tanpénzeket pedig nem célszerű, mert a közvélemény valami permanens jobbulást vélhet fölfedezni az elaprózott, kevés százalékos korrekciókban, fsakkor még hangnyit sem mondtunk az elvonásokról, bizonyos juttatások passzra tételéről. Nyíregyháza város ön- kormányzata pl. éppen április I-jétől szüntette meg — költségvetési fedezethiány miatt — az általa fenntartott intézményekben az un. étkezési hozzájárulást. Nem nehéz kiókumlálni, milyen következményekkel jár ez a kényszerű lépés. Vegyük mintaként az egyik legnagyobb iskolát, a 110- es számú szakközepet! Amint az igazgató elmondta, a tanárokat, oktatókat náluk csak e hónaptól érte a kellemetlen meglepetés, mivel január-február-márci- usban még kapták a térítést. Mostantól viszont ennek vége! A korábban tervezett, kétezer forintnyi — fejenkénti — támogatás a városatyák határozatával semmivé lett. Kigazdálkodni — mondta a monetáris ügyekben jártas direktor — nem lehet a summát. Az ugyanis éves szinten négymillió körül kóstál. Mit lehet tenni? Enni vagy nem enni? — hangzik a Hamlethez méltatlan pro- fánság. A kaja a sulimenzán havonta — két Bartók, egy Ady, meg az apró. Ehhez jönne, ami eztántól nincs, az a kétezer. De nem jön! Mint ahogyan nincs már ruhapénz, sem más, szociális kedvezmény. Csak a bér maradt! Meg éhe a bérnek... IBi k Í "'s C'4 I 9 a * J I I *111 Hjfll ~ «
