Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
13 Balázs Attila felvétele mák ki. Az intézményt akármelyik város en elfogadná. Kiss Gyula, az iskola igaz- a jövő miatt sem aggódik, hiszen a sze- :sen alakuló népszaporulat miatt jövőre lsős lesz, mint amennyi a távozó nyolca- Ugy számolnak, hogy három év múlva yerek tanul majd itt. Ez azt jelenti, hogy amonként egy osztállyal ugyan, de ideá- izámú osztályok lesznek. Az iskolában ta- Hajnal István napközis tanárt is, az in- ny jópofa nevű Ficánka színpadának veze- A lelkes kis „társulat” tevékenyen részt település kulturális életében: most épp egy bemutatóra készülnek. Baranyi Ferenc Ló- :lt menyasszony című játékát szeretnék ha- an bemutatni a színjátszókörök megyei vetélkedőjén. Az iskola után megszemléljük a szép művelődési otthont, amely szintén nemrégiben épült, és a település egyik büszkesége. A dinamizmus tovább tart. Beszterec jó érzékkel ismerte fel, hogy a millecentenárium kiváló alkalom arra. hogy a településre irányuljon a figyelem. Erről már Kiss Lajos beszél, aki a helyi Jóléti Szolgálati Alapítvány titkára. (Az alapítvány a községben élő hátrányos helyzetűek gondjait szeretné enyhíteni: munkahelyteremtéssel, támogatással, hasznos kezdeményezésekkel. Akad is tennivaló bőven, hiszen a településen élő 550 aktív korú népességből 250 munka- nélküli. Beszterecen sok egyedülálló személy él; özvegyek, elváltak. Család, eltartó nélkül az ő helyzetük sem irigylésre méltó.) 1996. ÁPRILIS 13„ SZOMBAT Az évforduló méltó megünneplése végett viszont honfoglalási emlékbizottságot hoztak létre, amelyben a megye neves szakemberei közül többen helyet kaptak. Nos, a tervek szerint először is a hajdan fényes napokat élt vár területét szeretnék rendbehozni. A több mint 8 hektár nagyságú, régészetileg fontos területet védetté tették. Itt a lehetséges víz- és tereprendezési munkálatokat, valamint a kéttornyú templom és monostor maradványainak leletmentését végzik majd el. A földvár és környékének adottságai — a domborzat, az ott lévő kis tó, kis sziget — lehetőséget ad egy kulturált emlékpark (arborétum, iskolakert) létrehozására. Ez több évet venne igénybe, hiszen olyan arborétum lenne itt, amely a Rétköz flóráját mutatná be. A tervek a Budapesti Kertészeti Egyetem közreműködésével készülnek. Szép gondolat, hogy a ligetet a fiatalságra bízzák, gondozzák ők a múltjukat, és építsék a jövőjüket. Beszterecre már megérkezett az a mintegy 12 méter hosszú tölgyfa, amelyből jubileumi emlékmű épül. A életfát szimbolizáló művet Juhász Mihály máriapócsi fafaragó készíti gyönyörű ter^ Szeretnék, ha a figyelem nemcsak néhány napra fordulna a település felé. vek alapján. Az emlékoszlopot június elején avatják, a besztercei jubileumi rendezvény idején. Az ünnepség során honvédségi fegyverharceszköz és harcászati bemutatót rendeznek. Az ünnepségek sorához tartozik az a tudományos emlékülés, amely Beszterec és a térség honfoglalás kori, régészeti értékeiről szól. Van mivel dicsekedni, hisz a környék jelentős régészeti leletei közül nem egy található például a Nemzeti Múzeumban. A már említett szenteltvíztartó mellett a hely korabeli jelentőségéről egy kétéltű normann karddal eltemetett harcos sír, és egy színarany honfoglalás kori övveret is tanúskodik. A földvárban egy valószínűleg La Te- ne-kori mécsest is találtak. Anyaga bronzfelületét vastagon ezüstözték. Mintázatának eredetét Bizáncban kell keresnünk. Németh Péter szerint a tizedik század közepi bizánci missziónak köszönhetően épült Beszterecen a Megváltó tiszteletére a templom, amelyet a XI. században bizánci hatásra készített felszerelési tárgyakkal láttak el. Visszatérve a tervekre, szeretnének egy tudományos igényű, színvonalas kiadványt is megjelentetni, feltárva a besztercei földvárral összefüggő eddigi kutatási eredményeket, a község múltját. A jubileumi ünnepségekre el akarják végezni a földvár és környékén a lehetséges víz- és tereprendezési munkákat, valamint a kéttornyú templom és monostor maradványainak elsődleges leletmentési munkáit. Beszterec tehát a múltja segítségével a jövőbe tekint. Szeretnék, ha a figyelem nemcsak néhány napra fordulna a kis rétközi település felé, hanem adottságai révén nagyobb megbecsülést, idegenforgalmi érdeklődést kapna. Nagy Tamás illusztrációi t hallott Ottó egykori családjáról, hogy a :sti iskolába ment, elhelyezkedett valahol, ggé jól keres. És most itt áll előtte Irén t arccal, megfiatalodva, nekigömbölyödve, lyzó fogait is pótoltatta közben. Biztosan ;ott magában, mikor őt meglátta. Istenem, lenként már nem mer a tükörbe nézni. Csak ka egykori önmagának. Az arca beesett, ával csinálhat akármit: csavarhatja, ondója — pár nap múlva csapzottan lóg a vál- Dttó meg, mikor éjfél után hazavetődik, n zsörtölődik vele, hogy az ördög látott rendetlen hajat. Ha meg részegebb a szo- íl. hát valami ragyogó nőkről beszél, akik toronymagas frizurát hordanak. Otthagyta az állását. Azt mondja: majd az egész fizetését elszedik tartásdíjba. Három gyerek. Bolond lesz dolgozni rájuk. Alkalmi munkát vállal itt-ott, hol keres, hol nem. Pedig kell a pénz. Nekik is gyerekük van azóta, szép pufók szőke kisfiú, csak a szemébe fél Olga belenézni. Ugyanolyan zavaros, mint az apjáé. 3. Azért nem volt az egész házasságuk ilyen pokol. Ottóra akkor rájárt a rúd. Tulajdonképpen nemcsak a tartásdíj miatt mondott fel a munkahelyén. Volt egy botránya is. Az előző években benyújtott a gyárnak egy többmilliós hozamú újítást, de erről később az ellenségei kiderítették, hogy plágium. Olga keserűen gondolt rá, hogy a feltaláló dicsőségét Ottó annak idején Irénnel osztotta meg. A bukás szégyenét ővele. Férje igen nehezen viselte el ezt a csúfos kudarcot, de egy idő múlva kiheverte. Felhagyott a tivornyáival, újra állást vállalt. Igaz, a gyerekek közben felnőttek, már nem kellett tartásdíjat fizetni. No, egész tűrhetően éltek Olgával. Az asszonynak csak akkor voltak rossz napjai, mikor Ottónak találkoznia kellett Irénnel. 4. Ha már együvé kellett tenni őket, Olga úgy gondolta: megbeszéli a sírásókkal, hogy hatoljanak le most jó mélyre. Ne kerüljenek mégse közvetlenül egymás mellé. — Hát... ha rászánja fejenként azt az üveg pálinkát... Leeresztették a torkukon, s mikor Olga legközelebb kiment hozzájuk, magyarázkodni kezdtek: — Lemennénk mi mélyebbre, de nem lehet. Nézze meg: a talajvíz...! A végén ugyanarra a szintre került Ottó is, mint Irén. A gödör szélén mintha Olga még annak a másik koporsónak az oldalát is látta volna, Szorosan egymás mellett. Mint a házastársi ágyban. 5. A temető közelében lakott egy hajdani barátnője. Hirtelen sok ideje akadván, egy este elment hozzá, hogy felújítsa a régi kapcsolatot, s mikor hazafelé indult, valami késztetést érzett, hogy odamenjen a pámapos sírhoz. Irén gyermekei már évekkel ezelőtt kispadot ácsoltak ide, és most Olgát mellbevágta a sírkert sűrű sötétjében felrévlő látvány. Ők ketten ültek a pádon. Fogták egymás kezét. Önkéntelenül fölsikoltott, s erre az odatévedt párocska ijedten ugrott föl. Ő látta, hogy ezek mások, de már nem tudott parancsolni magának. Hisztériás kiabálással kergette őket: menjenek innen, menjenek azonnal! — Ez bolond! — mondta a lány, és átültek egy másik padra. MÚZSA József Attila költeményei Kész a leltár Magamban bíztam eleitől fogva — ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az álldtnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam — születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán — hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset — mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem — és ebbe más is belehalt már. Gyermekké tettél Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zúdítja minden pillanat. Etess, nézd — éhezem. Takarj be — fázom. Ostoba vagyok — foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, — távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent felejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagám! Anyám kivert — a küszöbön feküdtem — magamba bújtam volna, nem lehet — alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. (József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Meghalt 1937. december 3-án Balatonszárszón, az 1284-es számú tehervonat kerekei alatt.)
