Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Egy bőrben Mennyire tartja politikushoz mél­tónak, amit tett? — kérdezték nemrég egyik mi­niszterünket, ak­kor, amikor az megsértődve egy, a közösség által hozott határoza­ton úgy döntött, kilép a szervezetből, nem marad tag­ja tovább a szóbanforgó társaságnak. — Nem tartom politikushoz méltó­nak, de nem is politikusi, hanem em­beri megnyilvánulás volt — hangzott a válasz, amelyen talán nem árt egy kicsit elgondolkodni. Mert a fenti ki­jelentést olvasva igen érdekes gon­dolatokra juthat az ember. Legelőször is azon töpreng magában, akkor most igazából szétválasztható-e a két foga­lom: lehet-e egy bőrben két ember, le­het-e valaki egyszerre, egy időben és egy helyen ember is meg politikus is? Eszébe juthat az is, vajon az a sze­mély, aki politizálásra szánta el ma­gát, az elsősorban ember-e, s „csak” azután a másokért (is) tenniakaró po­litikus, vagy mindenekelőtt politikus, akinek csak ritkán lehetnek emberi megnyilvánulásai, önös érzései, aki gondoljon bármit is, saját dolgait kény­telen a közösség szempontjainak alá­vetni. Nem hiszem, hogy a fenti kérdésre igazán megnyugtató választ adhatna bárki is. A politikusok azért, mert eleve elfogultak, — ami teljesen ért­hető — a közvélemény meg azért, mert bármennyire szeretné másképp tudni, mégiscsak érintett a dologban, hiszen a politizálás sikerét vagy siker­telenségét a saját bőrén érzi meg. A politikáról persze nem csak ma­napság oszlanak meg a vélemények. A francia La Rochefoucauld például már annak idején úgy tartotta, hogy „a szemkápráztató, nagy, ragyogó cselekedeteket a politikusok úgy tün­tetik fel, mint nagy szándékok ered­ményeit, holott rendesen hangulatok és szenvedélyek eredői. ” Olyan han­gulatoké és szenvedélyeké, — folytat­hatnánk a gondolatot, amelyeknek ma is naponta vagyunk szem- és fül­tanúi. Akkor, amikor tömegeket igye­keznek az utcára vinni, s uszítani egyesek, s akkor, amikor előbb-utóbb kiderül, valójában milyen érdekek hú­zódnak a köz nevében szervezett de­monstrációk, fellépések mögött. Egy nemrég végzett közvélemény­kutatás szerint az embereknek mára elegük lett a politikából, a szócsép- lésből, szeretnék végre látni az ered­ményeket, a tetteket. Már csak azért is, mert úgy érzik, a rendszerváltás óta eltelt időnek elégnek kellett vol­na lennie ahhoz, hogy az ország sor­sában pozitív változásokat tapasztal­janak. Ami eddig történt, szerintük kevés. Pedig nem az, de talán még való­ban néni elég... Kovács Éva Társak vagyunk az utakon A közlekedés veszélyes „üzem”, nagy figyelmet kíván a résztvevőktől A KM hét végi melléklete '96. IV. 13. AKTUÁLIS INTERJÚNK Dr. Gál György Balázs Attila felvétele A forgalomellenőrző alosztály munka­társai technikával a legjobban ellátottak, ők kezelik a sebességmérő készülékeket, látják el motorral vagy gépkocsival a jár­őrszolgálatot. Átfogó, gyors ellenőrzések végrehajtására képesek. Talán velük talál­kozik legtöbbet a közlekedő állampolgár. 0 Vannak, akik kifogásolják, hogy rej­tőzködik a traffipax, holott jól látható­nak kéne lennie... — Úgy gondolom, nekünk is szem előtt kell tartani a „cél szentesíti az eszközt” mondást, bizonyos trükkök alkalmazásá­ra ezért kerülhet sor. Nem kifejezett gya­korlat, hogy elbújnak a sebességmérő ké­szülékkel, de az, ha más jármű mögé áll­nak be, vagy lehúzódva az út mellé, a biz­tonságot is szolgálja, hiszen nem lenne jó, ha az út szélén álló rendőrautónak ütköz­ne a figyelmetlen járművezető. Egyértelmű, hogy a gyorshajtás miatt következik be a balesetek jelentős része, ezért is szükség- szerű az ellenőrzés. Legutóbb például Nyír­Kováts Dénes Valamilyen módon valamennyien a közle­kedő állampolgárok körébe tartozunk, ki gyalog, ki motorral vagy kerékpárral, ki gépkocsival több-kevesebbszer rója az uta­kat. A baleseti statisztikák — bár az idén kedvezőbb képet mutatnak eddig — arra utalnak, hogy van még mit tennünk a köz­lekedés biztonságáért. Dr. Gál György szá­zadossal, a megyei rendőr­főkapitányság közlekedési osztályának vezetőjével a szabolcs-szatmár-beregi helyzetképről és a felada­tokról beszélgettünk. — Kétnapos, országos közlekedési akció, s a hús-' vét áll mögöttünk' — mondta elöljáróban —, kedvező és szomorú ta­pasztalatokkal. A nagysza­bású ellenőrzés elsősorban megelőző jellegű volt, egyebek között a rendőri jelenlét érzékeltetésének szándékával. Az akció ide­jén nem történt baleset, húsvétkor azonban igen, sajnos halállal végződő is. — Lehet, hogy az állam­polgárok már sokallják ezeket az akciókat — vé­lekedett Gál György —, de úgy gondolom, szükség van ezekre annak érdeké­ben, hogy a szabályokat semmibe vevők ne érezhes­sék biztonságban magukat az utakon. Különösen azért, mert gyakran a vét­lenek válnak áldozattá. Megyénkben jelenleg centralizált a köz­lekedési rendőri tevékenység, három szak­területre bontható munkájuk. Az egyik a közutak rendjének fenn-, illetve a közleke­dés szabályainak betartatására irányul, a másik a közlekedési bűncselekmények vizs­gálatára, a harmadik pedig a balesetmeg­előzésre. — Szakosodni kell — értékelt az osztály- vezető —, ezt kívánja a mobilizáció, a tech­nikai feljődés, valamint az eltérő jellegű munka. túrán 118 km/óra sebességgel, Nagycser­keszen 109-cel száguldozót mértek be a kollégák — holott 50 km/óra a megenge­dett sebesség a lakott területeken. Ez a két szám — úgy vélem — önmagáért beszél. □ A közlekedés másik rákfenéje az ittas vezetés, hiszen szép számmal akadnak így balesetet okozók, illetve olyanok, akik több-kevesebbszer a pohár fenekére néznek, mielőtt gépkocsiba (motorra, kerékpárra) ülnek. Őket mennyire sikerül „kiszúrni”? — Előrelépés elsősorban a fiatalok ne­velése terén képzelhető el, az óvodás kor­osztálytól kezdve. Meggyőződésünk: ha már gyermekkortól megtanítjuk őket a he­lyes közlekedés szabályaira, megismerik az alapvető tudnivalókat, kellő figylmet tanú­sítanak, akkor ez a későbbiekben kama­tozni fog. Azok a gyerekek, akik külön­böző vetélkedőkön vesznek részt, megta­nulják a közlekedés szabályait, felnőttként sem a felelőtlenkedők táborát szaporítják. Úgy gondolom, mindenki­hez meg lehet találni az utat; az általános iskolások közlekedési versenye, a ke­rékpáros és segédmoto­ros iskolakupák és más rendezvények mind ezt a célt szolgálják. Filmvetíté­sek, előadások és vetélke­dők jelzik a propaganda te­vékenységet, ebben a sajtó­nak is nagy szerepe lehet. Ezért örülök, hogy a Ke- let-Magyarország is part­ner, így indíthatunk hét­főtől egy négy fordulós KRESZ-totót a lap olvasói számára. Remélem, sokan kapnak kedvet majd meg­oldásához és beküldésé­hez. — Most zajlanak a ke­rékpáros iskolakupa terü­leti döntői, április 19-én lesz a megyei döntő. Az ál­talános iskolások közleke­dési versenyének országos döntőjére március végén került sor, a negyedikesek között a gávavencsellői Adamóczki Anita 7. lett, az orosi Döller Zsolt a nyolcadikosok között 4., a csapatösszesítésben a hatodik helyet szerezték meg. Elismerést érdemel teljesít­ményük. — A balesetmegelőzésben a rendőrök mellett elsősorban a megyei balesetmegelő­zési bizottság és a megyei balesetmegelő­zési alapítvány vállal tevékeny részt, ter­mészetesen más segítőkre is támaszkod­va. Az alapítvány révén jutottak például au­tóhoz a közlekedési polgárőrök, tehcni- kához a rendőrök, illetve segítségével szervezhetjük a vetélkedőket, az oktatást. Támogatók hozzájárulását köszönettel vesszük. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Balesetmegelőzési Alapítvány, OTP: 11744003-20366443.) □ Azért az árnyoldalait is tapasztaljuk a fiatalok közlekedésének... — Valóban, ezért is elengedhetetlen a fel- világosító munka. Nem véletlen, hogy me­gyénkben indult országos kőrútjára a disz­kóbalesetekre figyelmet felhívó vándorki­állítás. Mivel már 17 évesen jogosítványt szerezhetnek és gyakran szereznek is a fi­atalok, gyakran régi vagy új autót is kap­va mellé, nem mellékes, mennyire veszik komolyan a mondást: az úton társak va­gyunk. Mert társnak kell tekinteni a másikat a közlekedésben, — fiataloknak és időseb­beknek egyaránt — segíteni, nem ellenfél­nek tartani. Ha ez jellemzi közlekedési kul­túránkat, akkor talán kevesebb tragédia történik az utakon. Minden ittas vezetőt nem tudunk megfogni, bár törekszünk rá. yy — Minden ittas vezetőt nem tudunk megfogni, bár törekszünk arra, hogy több­ségük fennakadjon a horgon, hiszen ezek a szabályszegők komoly bajt okozhatnak. Az új szondák biztonsággal jelzik az ittas­ság tényét, a régieket már gyakorlatilag nem használjuk. A vérvételek száma is csökken a korszerűbb eszközök alkalma­zásával, bár a súlyos kimenetelű balesetek előidézőit, illetve aki kéri (saját költségé­re), ezzel a módszerrel is kontrolláljuk. □ A közlekedési bűncselekmények vizs­gálata is bőven ad tennivalót. Mi tartozik ebbe a körbe? — A személyi sérülésekkel járó balese­tek helyszínelése, a vizsgálatok elvégzése, az ismeretlen okozók felkutatása egyaránt ide tartozik. Az első negyedévben 272 nyo­mozást indítottunk, 90 százalékos eredmé­nyességgel és az ismeretlen elkövetők 70 százalékát is felderítettük. Gyakorlatilag ugyanolyan nyomozati munkát kell végez­ni az ilyen esetekben, mint amilyet a bűn- ügyis kollégák végeznek saját területükön. «• — Harminc rendszámot kellett a helyszínen levenni különböző okok miatt. «4 — Hadd térjek vissza a legutóbbi akci­óra! Harminc rendszámot kellett a helyszí­nen levenni különböző okok miatt, ezek közül jó néhányat azért, mert sok kíván­nivalót hagyott maga után a gépjármű mű­szaki állapota. Ezeket a járműveket nem szabad közlekedni hagyni, hiszen komoly baleseti veszélyforrást jelentenek nemcsak a bennük utazók, de mások számára is. □ A balesetmegelőzés kulcskérdés a köz­lekedési fegyelemre nevelésben. Milyen módszerek vezethetnek eredményre? ^ Társnak kell tekinteni a másikat a közlekedésben fiatalt, időset egyaránt. yy

Next

/
Thumbnails
Contents