Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

1996. április 13., szombat HÁTTÉR Kisbíró és működési rend Az önkormányzatok figyelembe vették a javaslatokat és az ajánlásokat Az önkormányzat pénze is benne van, hogy Tiszadob kinyílt, s már nem csak Tiszalök felé vezet az út Elek Emil felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Az ön­kormányzatok múlt évi tevé­kenységének értékelésekor beszélgettünk arról dr. Fe­kete Zoltánnal, a Megyei Közigazgatási Hivatal elnö­kével, milyen sokféle törvé­nyességi hibát vétettek az önkormányzatok a meg­választásuk utáni első évben. Tipikus eset volt, hogy a szer­vezeti és működési szabályza­tot nem. vagy későn készítet­ték el. nem alakították ki a szervrendszerüket, nem vá­lasztottak alpolgármestert, al­jegyzőket, és így tovább. Deficit O Hozott-e változást az eltelt időszak? — Lényeges javulás történt — fogalmaz egyértelműen Fe­kete Zoltán —, az önkormány­zatok figyelembe vették azo­kat a javaslatainkat, ajánlása­inkat, amelyeket a törvényes­ségi észrevétel kapcsán tet­tünk. Ennek eredményeként a képviselő-testületek működé­sének a kerete szabályozottab­bá, egyértelműbbé vált. Egy­két helyen előfordul még meg­mosolyogni való szabály is, például még mindig van olyan település, ahol az önkormány­zat úgy fogalmaz a jogszabály kihirdetésére, hogy dobszóval kell a falu tudtára adni. Ha ka- jánkodni akarnék, mondanám: érdekes volna végighallgatni egy költségvetési, vagy egy rendezési terv indokolást a kisbíró szájából. □ Hogyan működnek a bi­zottságok? — Az érdemi munka nem bontakozott ki igazán. A pénzügyi bizottságok a költ­ségvetés előkészítésében, vé­leményezésében formálisan működtek, a legtöbb helyen Mátészalka (KM — Sz. E.) — Nem volt jó napja a hét kö­zepén a bűnözőknek és körö­zött személyeknek Mátészal­kán és környékén. A mátészal­kai rendőrkapitányság a mis­kolci rendőr zászlóaljjal kar­öltve közúti ellenőrző és biz­tonságvédelmi akciót szerve­zett. Negyven rendőr vett részt az nem tettek eleget annak a kö­telezettségüknek. hogy érdemi észrevételekkel jobbítsák, ja­vítsák a költségvetéseket. Na­gyon sok olyan település van, amely csak azért nem készített deficites költségvetést, mert azt a törvény nem teszi lehető­vé, mert istenigazából nem tárják fel azokat a lehetősége­ket, amellyel a saját bevételt fokozni lehet. □ A képviselő-testületek működését milyennek talál­ják? — A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a képviselő-tes­tületek egy része erőlteti a frakciózást. Azt nézik, ki hon­nan, melyik pártból jött. Az önkormányzati törvény nem ismeri ezt az intézményt, ezért mi mindig arra hívjuk fel a fi­gyelmet, hogy a képviselő a település egészéért felelős, er­re tette le az esküt. Itt sem, ott sem —Van olyan település, ahol hetekig nincs ülés, mert nem tudnak megegyezni az idő­pontban, vagy ahol kivonul­nak az ülésről, megbénítva a település működőképességét. Volt ahol az önkormányzat akcióban a különböző ellenőr­ző és átengedő pontokon. A nap eredménnyel zárult, hi­szen tizenkét körözött sze­mélyt fogtak el. Volt közöttük olyan, aki a büntetésvégrehajtási szervek elől menekült, de voltak olya­nok is, akiket már korábban is keresett a rendőrség vagy a bí­róság. Szépszámú szabálysér­feloszlatta önmagát, épp most lesz a választás Tiszaszalkán emiatt. Az önkormányzatok többségénél beállt a rend, he­lyenként és időnként működé­si zavarok mégis csak előfor­dulnak. □ Milyennek látják a: ön- kormányzatok gazdálkodását? — Az önkormányzatok a gazdálkodásukban elsősorban az állami pénzekre, a normatív támogatásokra támaszkodnak. Pedig szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ha valóban ke­vesebb a gyerek, akkor annak a gazdálkodásban is érződnie kell. Nem a körzetesítés mel­lett akarok agitálni, de ha egy településen 14 gyermek van. s a szomszéd falutól három­négy kilométer választja el őket, akkor mind az oktatás színvonala, mind a racionális gazdálkodás azt követeli, hogy közösen célszerű az iskolát működtetni. Túl sok az önálló igazgatási hivatallal rendelke­ző település. Ma már a jogsza­bályok bonyolultak és olyan gyorsan változnak, hogy a kis­települések hivatalaiban dol­gozók aligha tudják követni. □ Helyi adóval lehetne va­lamit pótolni? tési feljelentés született a pia­cokon végzett ellenőrzések so­rán is. A jövedéki szabályokat megszegők ügyét a Vám- és Pénzügyőrséghez adták át. Ugyancsak feljelentés készült a rossz minőségű termékek pi­aci forgalmazása miatt is. Dr. Szabó Sándor megbízott kapitányságvezető sikeresnek — Azt szoktuk hallani, hogy helyi adó nélkül is meglehető­sen szegények az emberek. Szerintem itt is van egy téve­dés. Iparűzési adót nem a nyugdíjasra vagy a segélye­zettre szoktak kivetni, hanem arra akinél van mire kivetni. Egy másik érv: ne vessünk ki adót, mert akkor nem jön hoz­zánk a vállalkozó. Közben a vállalkozók mégiscsak dol­goznak, de nem fizetnek se itt, sem ott. Ha az önkormányza­toknak nem lesz fejlesztési pénzük, előbb-utóbb a lakos­ság rosszallását fogja kifejez­ni. Ötlet nélkül □ Említette, hogy a pénzügyi bizottságok nem adtak javas­latokat a költségvetés bevéte­leinek növeléséhez. Milyen öt­letekre gondolt? — Nagyon sok helyen ol­csón, jóval a piaci árak alatt adták ki a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket, s abból a bérlők húznak hasznot az ön- kormányzat helyett. Sok he­lyen bezárták a művelődési házat, ahelyett, hogy különbö­ző egyesületeknek bérbe adták volna. Sok helyen ott van­nak évek óta a fiókban a kár­pótlási jegyek, de a tulajdon­jog rendezését sem végez­ték el. — Amikor az egyéni gaz­dálkodás visszatért, lehetőség nyílt volna arra, hogy a falu­gazdászok szolgáltatást is el­lássanak. Gépekkel és felsze­relésekkel is segíthettek volna az önkormányzatok a földhöz jutottaknak. Raktározásra al­kalmas önkormányzati létesít­mények állnak kihasználatla­nul, kevés helyen gondoltak kemping kialakítására, stran­dok működtetésére, hiszen ez a vizek megyéje, innen indul évente a Tisza-túra. Ötletek nélkül nem lehet pénzhez jut­ni Egy tucat bűnözőt fogtak Szálkán Y y a va^' a:l mondja l—l nekem, hogy szegény JL X Magyarország, azt én nagyon kinevetem. Van ne­künk pénzünk bizony sok is! Hogy mire alapozom észrevé­teleimet? Szeptember elsejé­től a T. Ház a személyi szám helyébe háromféle azonosító kódot vezet be. Egy adózással kapcsolatosat, egy társada­lombiztosítási azonosító jelet (TÁJ), valamint egy úgyneve­zettszemélyi azonosítót. Az el­fogadott törvény szerint az azonosító kódok mindegyiké­ről külön hatósági igazol­ványt adnak majd ki az illeté­kes állami szervek. A TAJ- szám kilenc, az adóazonosító jel tíz, a személyi azonosító jel pedig tizenegy számjegyű lesz. No, majd ember legyen a talpán, aki eligazodik ebben a számtengerben, s minden alkalommal a megjelelő iga­zolványt veszi elő. Gyakran eszembe jutnak ezzel kapcsor latban visszatérő rémálma­Számháború im. Állok egy fényárban úszó nagy teremben, körülöttem feketébe öltözött, fekete kere­tes szemüvegű urak. Hol az egyik, hol a másik szegezi ne­kem a kérdést: mi a TÁJ-szá­ma? Mi az adószáma? Mi a személyi azonosítója? Én csak hebegek-habogok, kap­kodom a fejem. Csorog rólam a veríték, de semmi sem jut eszembe. Vagy ha mégis, próbálom dadogva kinyögni egyiket, máris érke­zik a másik kérdés. Hány szám alatt lakik, mi a telefon­száma, mikor született. Szá­mok, számok! Érzem, hogy elveszek. A másik rémálom szintén a számok miatt kísért. Ön­magamat megsokszorozva számháborúzok klánjaim­mal. Az egyikünk a TAJ-szá- mot, másikunk az adószá­mot..., és így tovább, viseli. A dimbes-dombos talajon futva bujkálunk egymástól. A fe­jünkön fel-felvillannak a fé­lig leolvasott számok. Na­gyon töröm a fejem, ismerős­nek tűnik mind. mégsem tu­dom őket összerakni. Nagyon szenvedek. Reggel aztán kezdhetem a memorizálást: egy, öt, ki­lenc... Hiszen ki tudja, még hátha kitalálnak néhány számsort számunkra. Csak arra kérem az illetékeseket, hogy hatványkitevős, vagy gyökös alak ne szerepeljen, mert azokkal valahogy min­dig hadilábon álltam. Vagy ha már ennyire a számok mágiájában élünk, lenne egy javaslatom. Minek egyáltalán a név? Kapjon mindenki egy sorszámot a születés sorrendjében és már nincs is probléma. Mondjuk rá én lennék az ötmillió hat- százhuszonhatezer három­száztizennyolcadik. Ezt csak egyszer kellene megjegyezni az életben. (Természetesen ezek a számok nem téveszten­dők össze a különböző bünte­tésvégrehajtó intézetekben a már jól bevált számhaszná­lattal.) Hogy miért lenne ez prak­tikus, a sok Nagynak meg Kisnek nem kellene előnevet viselni, semmiképpen nem té­vesztenék össze őket. Már el is képzelem lelkiszemeim előtt az iskolában: no jöjjön ki felelni nyolcmillió... .hetes­ke! Vagy akarja-e házastár­sul a hatmillió... S a fejfán is az szerepelne: Itt nyugszik a hárommillió... Y■* ersze, azért belátom LJ vannak bökkenői újítá- JL somnak. Például, ki mikor tartaná a névnapját? Erre úgy tűnik nehéz megol­dást találni. Igaz én ahogy magunkat, és az újító kedvű bürokrata papírtologatókat ismerem, biztosan lenne ja­vaslatuk. Cservenyák Katalin G yermekkorom ked­venc olvasmánya volt a Bezzeg az én időmben. Ebből tanultam meg, hogy az idő megszépí­ti a múltat, s arról bezzeg a tőlünk egy-két generációval idősebbek fiatalkora, mert ők már úgy emlékeznek rá. Olvasom, hogy mi nem tu­dunk énekelni. Bezzeg... Hát. igen. És megmondjam, miért? Mert nem olyan da­lokat tanultunk. Bizony!... Ne tessék már olyan ha­mar elfelejteni, hogy a mai húszasok, harmincasok, negyvenesek az énekórákon — tisztelet azon ritka, kivé­teles képességekkel megál­dott énektanároknak, akik voltak bátrak saját fejükkel gondolkodni — javarészt mozgalmi dalokat tanultak. Jó kis pattogós ritmusban! Mi tudunk egy hatom Le- nin-dalt, a Fel vörösöket, a Bunkócskát, az Inernacio- nálét, a DÍVSZ- és a Cl- MEA-indulót, a Zúg a Vol­gát, a Vörös Csepelt, csak­nem minden éneket, ami áp­rilis 4-ét és november 7-ét dicsőíti. Természetesen Ko- dály-módszerrel tanultunk — remélem —, de a mód­szertől még nem lesz gazda­gabb a dalkincsünk. Vége­redményben még szegé­nyebb is lett, mert jött a rendszerváltás, és a divat­jamúlt énekeket most elfe­lejtettük. Nem emlékszem, a Kiskarácsonyon — meg né­hány Télapó-dalon —- kívül tanultunk-e szépt karácso­nyi énekeket. Állítom, a Csendes éj még az ének­könyv függelékében sem szerepelt (gondolom a szentséges éj miatt). Zavar­ban volnék akkor is, ha va­lakit most dallal kellene elaltatnom. Az Érik a szőlő jutna leghamarabb eszem­be, pedig az munkadal. Ne kérjük számon a fiata­labb generáción, ha sláge­reket énekel közösségben. Ezeket legalább meg tudta tanulni mert naponta hall­hatta a rádióból, magnóról, lemezről. Tán énekelt volna még a kötelező szüreti mun­kán is Lenin-dalokat? Meg­tanultuk mi szépen, hogy népünk, nemzetünk kultúrá­ját ápolni kell, hogy idővel tovább kell adnunk az újabb generációknak. De hát tehetünk mi arról, hogy az énekeskönyvek felnőtt al­kotói összekeverték a moz­galmi múltat a néphagyo­mánnyal?! Hoppá! Ferter János rajza Ápolni otthon Szőke Judit A dolog olyan pofon- egyszerű, olyan logi­kus és lelkesítő, olyan nyilvánvalóan reális — mégis hihetetlen, hogy ná­lunk is megvalósítható. Az otthon ápolás a nyugati or­szágokban harmincszázalé­kos költségmegtakarítást eredményezett. Mostanság, amikor a drága kórházi ágyakat sor­ra raktárba állítják, küldik el a munkaerőt, amikor egyébként nem szeretünk fehér köpenyes környezet­ben lenni, jóllehet az ellátás szakmaisága ott biztosított igazán, de valahogy mégis lassabbnak érezzük a gyó­gyulást. nagyon aktuális az Egészségügyi Főiskola ren­dezvénye. Négy napig kitar­tóan zsúfolt előadóterem­ben a szakma szinte minden szférájából, az ország egész területéről képviseltették magukat azok, akik látják, ez a jövő útja. Az angol kifejezéssel ho­me care-nak (ejtsd: hóm kér) nevezett tevékenység team-munka, középpontjá­ban a beteg családi, otthoni környezetben gondozása. rehabilitációja áll. A mun­ka addig tart, amíg a rászo­ruló nem lesz önellátó vagy önkéntes, de kiképzett segí­tőre bízható. így a kórházi ápolási sza­kasz a lehető legszüksége­sebbre csökken, ugyanak­kor a diagnózis, az ápolási program és a prognózis szakmailag kifogástalan eredményeket produkál. A megszokott miliő, a kiala­kuló figyelő, közvetlen be- teg-orvos-szociális mun­kás-gyógy tor nász-nőv ét- kapcsolat meg pszichésen nagy mértékben segíti a fel­épülést— ez tapasztalati és bizonyított tény. A születő pályázati kiírá­sok azt mutatják, az állami és a nonprofit világ rámoz­dult a témára, ám állítólag most nagy hirtelen, utólag szigorítják a feltételeket. Pedig a szakemberek, im­már felkészülve, már hol­nap munkához látnának. De nem vagyok arról meg­győződve azonban, hogy nem fognak a többszörös érdekütközések folytán ha­marosan sokszorosan csa­lódni, a betegek, idősek pe­dig egy lehetőségtől meg- fosztatni. Pedig kár. Hóm kár. Bezzeg... 1! k' 4A * 4 Tí j s I Sgl értékelte az akciót, s elmondta, a jövőben is szeretnék ha mi­nél gyakrabban sor kerülne eh­hez hasonlóra a lakosság biz­tonsága érdekében. Ugyan­ezen a napon a mátészalkai vasútállomásra is kihívták a rendőröket, mert egy férfi — feltehetően ittas állapotban — lelépett a mozgó vonatról, s a vonat levágta a karját.

Next

/
Thumbnails
Contents