Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-08 / 33. szám
1996. február 8., csütörtök CSUPA ÉRDEKES Nem volt a szélsőségek éve Több időjárási jelenség együttesen okozta a december végi árhullámot Lakatos László Nyíregyháza (KM) — Napjainkban különböző sajtóorgánumokban egyre gyakrabban látnak napvilágot olyan hírek miszerint az éghajlatváltozás hatása következtében a jövőben egyre gyakrabban számíthatunk forró és tartós nyári szárazságra, teleinken pedig a korábban megszokott vastag és tartós hótakaró csak ritka vendég lesz a jövőben. Vajon mi rejlik e kijelentések mögött? Valóban megalapozott ez az előrejelzés, vagy csak szenzációhajhászok minden tudományos alapot nélkülöző üres frázisainak tekinthető? A közel másfél évszázados rendszeres mérési adatok tükrében azt mondhatjuk, hogy a múltban már előfordultak olyan szakaszok, melyekben szintén az utóbbi évekhez hasonló melegedő és szárazodó tendencia volt megfigyelhető. 1860-1870, valamint 1890— 1900 között erőteljes téli melegedés volt, melyet ugyanilyen határozott téli átlaghőmérséklet-csökkenés követett 1870-1890 és 1930-1940 között. A közel 150 éves téli adatsor egészét tekintve téli hőmérséklet-növekedés tapasztalható. A nyarakat vizsgálva — ugyanerre az időszakra — előfordultak olyan periódusok pl. 1890-1900 illetőleg 1910-1930 között, amelyeket a jelenlegihez hasonló erőteljes felmelegedés jellemzett, melyet azonban hasonlóan határozott lehűlés is követett 1900-1910 valamint — rövid stagnálás után — 1950— 1970 között. Nézzük tehát milyen extrém értékeket tartogatott az 1995- ös év Eszakkelet-Magyaror- szágon. Már az év eleje is mutatott időjárási szélsőséget. Január 18-án Pátyodon —20,2 fokot mértek, ami nem sokkal maradt el a térségben mért azonos időszakbeli 30 éves periódus abszolút hideg rekordjától —21 foktól, amit 1964- ben mértek a térségben. Megjegyzendő, hogy ekkor huzamosabb ideig tartó, igen zord, hideg időjárás volt Magyarország nagy részén. A januári csapadék mintegy másfélszerese volt az utóbbi 30 év átlagának. Az átlag fele Február 21-28. között 27 mm csapadék hullott EK-Magyar- ország területére, ez szintén megközelítette az utóbbi 30 év ugyanezen szakaszában 1969- ben mért 32 mm-es maximum értéket. Március hónap középhőmérséklete elmaradt a 30 * éves átlagtól, az abszolút minimumokat azonban nem közelítette meg a hőmérséklet a hónap folyamán. Említést érdemel még a Nyíregyházán (Napkor) mért 18,8 mm-es havi csapadékösszeg, ami alig több mint a 30 éves csapadékátlag fele. Április ebben az országrészben a sokéves átlag alatti hőmérsékletű és mintegy másfélszer átlag fölötti csapadékú volt. Május hónap kissé átlag alatti hőmérsékletű és csapadékú volt. Extrém érték csupán május 28-án fordult elő: Tiszabecsen 33 fokos maxiA szerző egyetemi adjunktus a DATE Matematika, Fizika és Agrometeorológiai Tanszékén műm hőmérsékletet mértek ami elérte, sőt kissé meg is haladta az aznapi sokéves abszolút hőmérsékleti maximumot. Június hónapban végre ismét jelentkezett az Európa középső, valamint keleti részére jellemző nyár eleji intenzívebb csapadéktevékenység. Ennek következtében az EK-i országrészben végre a sokéves átlag körüli vagy kissé a fölötti értékeket mértek. Sőt Miskolcon június 1-10. között 93 mm csapadék hullott, ez csaknem elérte az 1965-ös 100 mm-es eddigi abszolút maximumot. Július hónapunk átlaghőmérséklete 2-3 fokkal a sokéves átlag fölött volt, csapadéka pedig a 30 éves átlag alig kétharmada. Július 21-31. közötés mellékfolyói valamint a Körösök esetében Kárpátalján és Erdélyben található. A magas vízállást illetve az árhullámot azonban nem kizárólag a vízgyűjtőjére lehullott csapadékmennyiség határozza meg: igen lényeges többek között, hogy ez a mennyiség mennyi idő alatt esik, valamint az, hogy a csapadékhullást megelőzően milyen volt a meder telítettsége. A december végi árhullám kialakulásának meteorológiai feltételei között igen fontos kiemelni, hogy novemberben a sokéves átlag másfél- szeresének megfelelő mennyiségű csapadék hullott a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjében. Ennek nagy része a november végén beköszöntött hideg időjárás következtében nyán is 73 milliméter csapadék hullott. A Körösök vízgyűjtőjébe is az említett hat nap alatt közel a teljes december havi mennyiségnek megfelelő csapadék hullott, sőt egyes helyeken pl. Biharfüre- den 279 millimétert mértek. Ami több mint kétszerese volt az ottani havi sokéves csapadékösszegnek. Ehhez az igen jelentős mennyiségű lehullott csapadékhoz hozzájárult az igen intenzív melegedés hatására létrejövő olvadás, ami tovább növelte a csapadék- mennyiséget legalább 20 mm- rel. Nem csoda tehát, hogy igen jelentős árhullám indult el a Tiszán és mellékfolyóin valamint a Körösökön. Az 1995 decemberi árhullámhoz hasonló volt már korábban ti szakasz maximum hőmérsékleti értékei pedig meghaladták az 1988-ban mért 30,6 fokos abszolút maximumot. Augusztus átlag körüli hőmérsékletű és csapadékú volt. A szeszélyes területi eloszlásra jellemző volt szeptemberben, hogy amíg Nyíregyházán és környékén 40-50 mm közötti, addig a Szatmári síkság nagy részén 100 mm fölötti csapadék hullott. Október hónapban már előfordult szélsőséges időjárási jelenség. A havi csapadékösszeg nem haladta meg sehol sem a 10 mm-t. Berettyóújfaluban nem hullott, Debrecenben 1 mm, Nyíregyházán 5 mm. Kisvárdán 10 mm csapadékot mértek. Az idei őszön voltak olyan állomások ÉK- Magyarország területén, ahol 36 napig nem fordult elő csapadékhullás. Azonban még ez is csak megközelíti az 1961-es száraz őszt, amikor Debrecenben 43 napig nem hullott csapadék. A hónap átlaghőmérséklete a tartós szárazságnak köszönhetően kissé a sokéves átlag fölött alakult. November mintha pótolni akarta volna október szűkmarkúságát, a sokéves átlag más- félszeresének megfelelő mennyiségű csapadékkal öntözte meg a kiszáradt földeket. A hónap átlaghőmérséklete mintegy 2 fokkal a sokéves átlag alatt alakult. December hónap a sokéves átlagnál kissé enyhébb és kissé csapadékosabb volt. Ez az átlag fölötti csapadékosság elsősorban az országhatár peremén lévő területeken mutatkozott meg. Természetesen a december végi árhullám kialakulását nem lehet ,a hazai csapadékadatokkal magyarázni, hiszen elsősorban a vízgyűjtő csapadékmennyisége határozza meg a folyók vízhozamát, ami — mint tudjuk — a Tisza már hó formájában hullott. A vízgyűjtő nagy részét tehát kb. 30 cm hótakaró fedte december elején. Ciklonok hatása Több időjárási jelenség együttállása vezetett el végül is a december végi árhullám kialakulásához. Európa észak-nyugati partjai felől december 22-én több középpontú ciklon indult el nagy sebességgel a kontinens belseje felé, ahová előtte déli áramlással igen enyhe és nedves levegő áramlott. Jellemző volt, hogy a ciklon által érintett területeken a csúcshőmérséklet elérte a 16-21 fokot. Ugyanakkor a szárazföld középső és keleti felében napok óta stabilan tartotta magát áz úgynevezett szibériai magas nyomás, az anticiklon által érintett területeken a hőmérsékleti maximumok nem egy helyen, a —20, —30 fokot érték csak el. Ekkor még hazánk EK-i részében 0, —3 fok közötti maximum hőmérsékleteket mértek. A jelentős változás december 23-ról 24-re következett be, egy nap alatt mintegy 10-13 fokkal emelkedett a hőmérséklet. Mindehhez társult még egy igen intenzív csapadékhullás. A mennyiségekre jellemző volt, hogy az EK-i országrészben 10-14 mm hullott egy nap alatt. Ez még önmagában nem lett volna rendkívüli, azonban ez a hazánktól kissé északra lévő ciklon veszteglővé vált, azaz nem haladt tovább DK vagy K felé mint általában, hanem egészen K-i magasnyomásnak köszönhetően december 28-ig a Kárpát medence fölött örvénylett. Ez- idő alatt a határon túli, Tisza vízgyűjtőjében lévő Rahón 138 mm-nyi, Ökörmezőn 120, Huszton 103 millimétemyi csapadék esett le. A Szamos vízgyűjtőjében fekvő Nagybá1978 és 1993-ban a felső Tiszán, azonban ekkor a Szamoson nem jelentkezett a mostanihoz hasonló magas vízállás. A Körösökön és a Berettyón sem példa nélküli az idei nagy árhullám — 1966-ban a mostaninál magasabb is volt a vízállás, bár az idei téli árhullám tartósságával igen előkelő helyre került a szélsőségek listáján. Ahhoz, hogy kialakult kritikus helyzet végül is nem vezetett katasztrófához, nagyban hozzájárult, hogy míg december 26-án a maximum hőmérsékletek az EK-i országrészben elérték a 8-10 fokot, addig 27-én már fagypont körüli, december 28-án pedig már —3, —6 fok körüli napi maximumot mértek. Melegebb és szárazabb A fagypont alatti hőmérsékletek lassították a további áradást, mivel a csapadék hó formájában hullott vízgyűjtőre s ez nem jelentett a folyók számára azonnali és további vízbevételt. Az elmúlt év időjárása ÉK Magyarország térségében több esetben mutatott az átlagtól jelentősen eltérő értékeket azonban ezek kevés esetben érték el az extrém mennyiségre jellemző nagyságot. A különböző lapokban napvilágot látott kijelentések, miszerint az 1995-ös év az időjárási szélsőségek éve volt, nem állja meg a helyét. Akár az ország egészét, akár ÉK-Ma- gyarország területét tekintve a mért értékek az év folyamán kevés esetben haladták meg a főbb meteorológiai elemek tekintetében az utóbbi 30 évben mért legkisebb vagy legnagyobb értékeket. Az azonban minden bizonnyal kijelenthető, hogy országrészünkbe a tavalyi év kissé melegebb és szárazabb volt mint a sokéves átlag. Halálos betegség Ha természetellenesen viselkedik Nyíregyháza (KM — D. M.) — A veszettség ősidők óta ismert, gyors lefolyású, vírus okozta betegség. Mivel a híradások között gyakran szerepel manapság veszett állatról, és annak veszélyességéről szóló tudósítás, érdemes róla beszélni. — A veszettség főként emlősökben — beleértve az embert is — okoz rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladást — tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Magyar József, a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatóhelyettes főállatorvosa. — Elsősorban a beteg húsevők (kutya, macska, róka) marása útján terjed, különösen az állat nyála tartalmazza nagyobb tömegében a vírust. A betegség elég alattomos, hiszen általános lappangási ideje 2-8 hét. De ismer az irodalom olyan eseteket, amikor a marás után hat hónap múlva jelentkeztek csak a tünetek. Hazánkban napjainkra a kutyaveszettséget a rókaveszettség váltotta fel, hiszen az esetek több mint 80 százalékánál a ravaszdiak a ludasak. Fontos tehát, hogy valamennyi kutyát évente egyszer beoltsanak veszettség ellen. A macskák oltása ugyan nem kötelező, de ajánlott, mert egyre több ilyen megbetegedésről hallani. Bár egyéb házi és vadonélő állatokon ritkábban találkozunk veszettséggel, mégis gondolni kell rá, hogy szarvasmarhán, sertésen, lovon, vagy amire a vadászok figyelmet kell felhívni, őzen, szarvason is jelentkezhet a megbetegedés. Minden esetben az állat viselkedésének a megváltozása hívja fel a figyelmét a betegségre. A kérődzőknél szokatlan élénkség, vagy éppen a csapatból való kiválás, félrehúzódás, emésztési zavarok (felfúvódás) nyelési nehézségek, rekedt bőgés a jelentkező tünetek. Saját védelmünk érdekében, ha már a harapás, karmolás megtörtént legelőször is tudjuk meg, hogy az állat (kutya, macska) volt-e oltva. Ha igen, ez már egy komoly biztonsági tényező, de a háziorvosnak akkor is szólni kell az esetről. Ha nem, akkor a legsürgősebben orvoshoz kell fordulni, s be kell jelenteni az önkormányzat jegyzőjének és az állatorvosnak is. Ugyanez érvényes, amennyiben valaki veszett állattal érintkezett (elhullott rókát nyúzott, vagy annak kiirtásában részt vett.) A megyében évente 45 és 55 között van az esetek száma, melyek 70-75 százaléka rókaveszettség. Ezek a beteg rókák azért jelennek meg a településeken, mert a betegség természetéből adódóan környezetükkel szembeni korábbi viselkedésük teljesen megváltozik. Természetes ösztönük cserben hagyja őket és óvatos magatartásuk megszűnik. Ilyenkor teljesen céltalanul a nyílt utcán szaladgálnak, vagy ha a betegség előbbre haladott, és a bénulási tünetek már jelentkeznek, akkor támolyognak, megállnak az úttesten, esetleg szembe mennek a járművekkel. Az ilyen róka majdnem biztosan beteg. A veszettség gyógyíthatatlan betegség, ezért annak megelőzésére kell törekedni. Az ebek és macskák esetében az évente egyszeri oltással el lehet ezt érni. A rókák „oltására” is van ma már lehetőség, ez az ún. „orális immunizálás”. Ennek lényege, hogy egy-egy előre behatárolt területen veszettség elleni oltóanyagot tartalmazó csalikat szórnak ki — legtöbbször repülőgépről — melyeket a rókák elfogyasztanak és a betegség vírusával szemben ugyanolyan védettek lesznek, mint az oltott ebek, vagy macskák. Ez a védekezési mód hazánkban két évvel ezelőtt elindult. Eddig a Nyugat-Dunántúl Balatonig terjedő területén sikerült ilyen módon védetté tenni a rókákat. A program azonban nagyon költséges. Méreg, alkalomra London (MTI-Panoráma) — Nem feltétlenül egyformán veszélyes egy-egy kígyófajta marása. A veszélyesség szempontjából nemcsak annak van jelentősége, hogy mennyi mérge gyűlt össze az állatnak, hanem annak is, hogy melyik földrajzi térségből származik, s főleg hogy mi a leggyakrabban fogyasztott kedvenc csemegéje. A szérumok előállítása szempontjából érdekes felismerést a Ban- gorban lévő Wales-i egyetem kutatója, Wolfgang Wüster tette közzé a Nature című brit tudományos folyóirat legújabb számában. A zoológus a maláj mo- kasszin-kígyók mérgének elemzéséből jutott el feltételezéseihez. Délkelet- Ázsiában a legtöbb mérges kígyómarás ettől a fajtától származik. Wüster a Vietnam és Indonéziai közötti 37 különböző területről származó összesen 67 kígyó székletét vizsgálta, főleg a kedvenc zsákmányok maradványait keresve. Mármost nemcsak a származási hely szerint tért el a méreg összetétele, hanem aszerint is, hogy melyik régióban miből fogyasztanak a legtöbbet: madarakból, egerekből, vagy békákból. A fogságba került állatok egyébként továbbra is az egyed számára jellemző mérget termelték, függetlenül attól, hogy az étrendjük megváltozott. Mindebből Wüster arra következtetett, hogy a méreg eltérő összetételét nemcsupán a zsákmány változása okozza, hanem örökletesen is meghatározott. A mokasszin-kí- gyók okozzák Délkelet- Azsiában a legtöbb mérges kígyómarást, s az új felismeréseket valószínűleg új ellenmérgek és szérumok előállításában tudják majd hasznosítani. ÉK-Magyarország csapadéka '95, 10 naponként összegezve
