Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-07 / 32. szám
1996. február 7., szerda HATTER Törvénylesben a vadászoknál A magántulajdon túlzott tisztelete gyorsan lecsökkentheti a vadállományt Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A szomszédos Hajdú-Bihar megyében világrekorder trófeát adó dámszarvast ejtettek el a nemrég, ám mégsem a több milliót érő agancs az oka annak, hogy a vadászati jog kérdése ismét az érdeklődés középpontjába került. Hosszú évek előkészítő munkáját követően várhatóan tavasszal már a parlament tárgyalja az új vadászati törvény tervezetét. A jogalkotás sajátos területe, ahol az érintettek megkérdezése nélkül születnek meg a döntések, persze azt senki sem várja el, hogy a vadetetőket szalma mellett kérdőívekkel is feltöltsék a vadgazdálkodók. Azt azonban igen, hogy a mindenkori rendelkezések a hazai vadállomány, közvetve a nemzeti vagyon gyarapodását szolgálják. A hat párt megegyezése azonban több nyitott kérdést is hagy maga után. Alap nélkül — Az új törvény tervezete a föld és a víz tulajdonához köti a vadászati jogot, viszont a vad állami tulajdonban marad. Elgondolkodtató, hogy Franciaországban épp most akarnak megszabadulni ettől a rendszertől, s áttérni arra, amely Magyarországon évtizedeken át jellemző volt — hívja fel a figyelmet a határozat kettőségében rejlő veszélyekre Plavecz János megyei fővadász. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége Megyei Intéző Bizottságának titkára több olyan tényezőre is rámutat, amely megakadályozhatja a tervezet megvalósítását: a tulajdonviszony rendezése még évekig eltarthat, ez pedig egy olyan ház építésére emlékeztet, ahol hiányzik az alap. A tervezet előírása szerint egy vadászterület legkevesebb 3 ezer hektár nagyságú, s mivel magántulajdonban legfeljebb 300 hektár föld birtokolható, legalább tíz szomszéd összefogása szükséges. Olyan sem lehet közöttük, aki nem akar élni vadászati jogával, vagyis zárványterület kizáró Többmilliós világrekord trófea csak fél évszázadonként szerezhető Elek Emil felvétele tényező. Egységes szándék esetén először is meg kell tanulni a vadgazdálkodást (ami nem egy rövid folyamat), le kell tenni az állami vadász- és fegyvervizsgát, valamint előírás és terv szerinti gazdálkodást kell folytatni. Nem egyszerű feladat, és megfelelő alapok hiányában az új földtulajdonosok többsége nincs felkészülve erre. Széttépett vadak Igen sokan vannak a 100 hektár alatti föld- és erdőtulajdonosok, ez tovább bonyolíthatja a helyzetet, hiszen az önkormányzatoktól kezdve a meglévő vadásztársaságokon át a magángazdáig mindenki szeretne részesedni a vadászat jövedelméből. Mindeközben a társaságok vannak tisztában azzal, hogy mekkora valós jövedelem is származik a vadászatból. A tagok elképesztően sok munkával, szabad idővel. lemondással adóznak szenvedélyüknek, miközben a fegyvert, a lőszert, az engedélyeket egyre kevesebben fizethetik meg. A szomszédos Hajdú-Bihar megyei guti erdőben elejtett világrekorder agancsú dámszarvashoz hasonló 50-60 évente nevelhető ki, a vadállomány többsége ettől nagyságrendben kisebb értéket képvisel. Minden vadász tisztában van azzal, hogy a vad a földtulajdonos birtokán jár, táplálkozik, esetenként károsít, de azt is természetesnek tartják, hogy a területileg illetékes társaság kártérítést fizet ezért. Az új törvény tervezete ezt a szemléletet sem igazán építette be rendelkezéseibe, mint ahogy a vadállomány megóvásában sem tette érdekeltté a tulajdonost. A tőkehiánnyal küszködő mezőgazdaságban akkora a profitéhség, hogy a termelők a gyors bevétel érdekében feláldozzák a vadállományt, vagy annak jelentős részét, a törvényi visszatartó erő pedig egyszerűen nem működik. Elég csak utalni arra az úri időket idéző vadászportyára, amikor Tiszavasvári határában agarakkal tépettek szét őzeket. Nem nagyon hallani a terepjáró csodákkal menekülő, de később elkapott orvvadászok elrettentő büntetéséről. Kanadában például a puskától az autótóig a helyszínen és végleg elkoboznak mindent, amit az orvvadásznál találnak, de ezen túlmenően súlyos bírságot fizet a rabsic, s természetesen soha nem kaphat vadászengedélyt. Az 1989-ben megkezdett törvényelőkészítő munka eredetileg a szakmaiság igényét tartotta szem előtt, ezt bizonyítja a véleményezésre megküldött tervezetek sokasága. Felkérésre megyénk fővadásza is hét-nyolc alkalommal foglalt állást, de érdemi változást nem eredményeztek javaslatai. A vadakkal, vadgazdálkodással hosszú évtizedek óta foglalkozó szakemberek szerint a törvény a magántulajdon tiszteletében túllő a célon, annak érdekeit szolgálva éppen a vadak esnek áldozatul. Eredményesen gazdálkodni nem lehet száz, de még 3 ezer hektáron sem, hiszen a vad a saját szokásai szerint él, mozog és táplálkozik, nem veszi figyelmébe az ember húzta mesterséges akadályokat. Kerítés nélkül ez a migráció nem akadályozható meg, a kerítések azonban nagyon sok állat pusztulását okozhatják. Több év eltelik, amíg az új területek kialakulnak, amíg az új tulajdonos megtanulja a vadgazdálkodás fortélyait, ha egyáltalán lesz rá ideje, türelme, energiája. Akár húsz év is Egy rossz törvény úgy meny- nyiségben mint minőségben akár húsz évre is visszavetheti a hazai vadállományt, amely most Európa élvonalához tartozik. Bár a rendszerváltás valóban új helyzetet teremtett a gazdálkodás és a tulajdonjog minden területén, sokan megkérdőjelezik az új törvény, vagy legalábbis a gyökeres változások szükségességét. y agy szerencse erte a l\/ kapzsi kocsmárost. L V Hamar híre ment a cipőgyáráról ismert városkában, hogy Gazsi, a cipőgyári küldd ki-hívd be, esténként brácsás a helyi kocsmában, és egy zsák vadonatúj cipőt adott a kocsmárosnak potom ötezer forintért. Nem egy, az összes cipő került ennyibe... — Senki nem gondolta Gazsiról, hogy egyszer erre is képes lesz. Magunk között sokan neki adományoztuk a legrendesebb cigány címet. A megbízhatóság mintaképe volt. 0 vitte naponta, hetente, a cipőgyárból a város másikfelében levő mintaboltba a legújabb modelleket. Mindig pontosan, időben, darabra elszámolt a küldeménnyel, évek óta semmi kifogás nem volt ellene... A faramuci esetet az egyik cipőgyári vezető idézte fel a minap, amikor összefutottunk. Talán eszébe sem jut a sok évvel ezelőtti történet, ha nem éppen egy cipőboltban találkozunk, ahol az egyik Trükkös Gazsi vendég válogatott a halom cipő között. Es csak a ballábasokat próbálta fel, mondván az az erősebb lába. — Gazsinak már előzőleg is volt egy húzása, de azt inkább heccnek tartottuk. Az egyik alkalommal amikor elfogyott a pénzük, beállított az igazgatóhoz, meg a szakszervezeti titkárhoz, hogy sürgősen segélyt kér, mert meghalt az anyósa. Soha sem volt túl sok pénz ilyen célra, de néhány száz forintot azonnal kiutaltak a szerencsétlennek, temettesse el tisztességesen az anyósát. Csak hónapok múlva derült ki, hogy Gazsinak már rég nincs anyósa, sok évvel ezelőtt jobblétre szenderült. Gazsi azzal védekezett, tőle senki nem kérdezte, mikor halt meg az anyósa... Természetesen nem lett ügy a dologból, inkább mindenki azokon mosolygott, akik így bedőltek a mesének. De ilyen cselhez később nem folyamodott a legrendesebbnek tartott cigány. Csak akkor történt az újabb kilengés, amikor megszületett a hatodik rajkó. Ráadásul fiú, az öt lány után. Talán ez vette el a tisztánlátását, ébresztett fel benne valami szunnyadó ösztönt, hogy ezúttal megint cselhez kell folyamodni, ha egy kis pénzhez akar jutni, így történt, hogy ötezer forintért eladta az alsóvégesi kocsmárosnak a zsák új cipőt. Az árából olyan dáridót csapott, hogy késő estig rengett bele a kocsma. Másnap, amikor kijózanodott és kezdett rémleni az agyában, mit is tett az értékes küldeménnyel, pánikba esett. Nem mert bemenni a gyárba, úgy kellett érte küldeni, hogy jöjjön már, mert valami fontosat akarnak neki mondani. Sejtette ő mi lehet az a fontos. Legnagyobb meglepetésére, amikor beért a gyárba, a modellező teremben nagy nevetés fogadta, és ott volt az asztalon a zsák cipő... A kocsmáros annyira megörült a jó üzletnek, hogy akkor este nemigen nézte meg, csupa ballábas cipő van a zsákban. Ez volt a kialakult szokás, bal vagy jobblábas cipőket küldtek a mintaboltba, ezek kerültek a kirakatba. így a betörőknek nemigen támadt kedvük, hogy betörjék a kirakat ablakát. Persze, Gazsi is tudta, hogy csupa ballábas cipőt adott a kocsmárosnak. De nem volt ereje ellenállni a kísértésnek. A kocsmáros nagy átkozódások közepette hátára vette a zsák cipőt és bevitte a gyárba, ahová való. Azóta is összemosolyognak a háta mögött a helyiek és titokban a kocsmáros bal lábát mustrál- gatják... Gazsi pedig azóta is törleszti a lakoma költségeit, bár azt mondják, átütemezést kért, mert útban van a hetedik gyerek... Minuszizmus Angyal Sándor A levonások tekintetében már meg is haladtuk Európát — mondta a hétfői fizetésnapon nagy elkeseredésében a: a hivatalnok, aki bár több mint 10 ezer forint fizetésemelésben részesült, mégis kevesebbet vitt haza, mint egy hónappal korábban. Az ország bérből és fizetésből élő társadalma zúdult fel amiatt, hogy az elvonásban farkasét\>ágyú pénzügyi kormányzat valóságos lukullu- szi lakomát rendezett önma- gánakaz idei elsőfizetési napon. Történt mindez azért, mert nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Megy is az össznemzeti egymásra mutatogatás: hibás a törvény a személyi jövedelemadóról, s hibás a Tisztelt Ház, mert azt a törvényt ő hozta. Hibás az adóhivatal, amely olyan „egyértelmű" utasításokat adott a személyi jövedelem- adót végső soron levonó számfejtőknek, hogy azt minimum többféleképpen lehetett értelmezni. Lehetett szigorúbban és lehetett lojálisakban. Amikor kiderült ama képtelenség, hogy a bérből és fizetésből élők esetében 40 százalékos adóelőleggel terheljék már most a pluszjövedelmeket (sok esetben a várható pluszjövedelmet), úgy tett az adóhivatal, mintha nem tudná, hogy az újság az sok mindennek tekinthető, de jogforrásnak nem. Mert a hivatal különböző hirdetésekkel, tájékoztatókkal sietett elejét venni a várható felháborodásnak s arra biztatni a munkadókat, hogy azért lehet az adóval csínján is bánni. Persze, hogy nem figyeltek erre a szerencsétlen bérszámfejtők, s abbéli félelmükben, nehogy a jó szívük miatt később büntetés legyen a részük, nyilván a szigorúbb megoldáshoz folyamodtak. Mire azt mondja az adóhivatal, lám, ő hiába kért, kö- nyörgött, s akart jót a népnek, ezek a számfejtők csak nem hallgattak rá. Most aztán ezt a csontot is újra rágni kényszerül a kormány. Pedig a hiba bizony nem a számfejtőkben van, hanem abban az elvonáscentrikus pénzügyi szemléletben, amely — bár még el sem ült a levonási csatazaj — máris arról énekel, hogy mikor kellene felemelni a nyugdíjjárulékot a jelenlegi 10-ről 15, vagy 20 százalékra. Most egy jó közepesen fizetett szakembertől 48+10+1,5 százalékot vonnak le, tehát durván minden 100 forintból 40 forintot vihet haza. Úgy látszik, bizonyos helyen még ezt is sokallják... A tanuló kritikája a félévi bizonyítvány osztásakor Ferter János karikatúrája Fosztalékra futja Galambos Béla L assan mar négy eve, hogy az egyik szabolcsi község hajdan szebb napokat látott termelőszövetkezetének tagjai a vagyonjegyük mellé még egy ígéretet is kaptak akkori vezetőiktől: évente osztalékotfizetnek e papírok után. Mint ahogy én nem kaptam ilyen címen egy huncut garast sem, hát a bajukat elpanaszoló volt téesztagok is így jártak. Ráadásul, miközben évről évre ellenkező környékbeli példákról is hallottak, saját falujukban azt tapasztalták, hogy a lassan sorvadó szövetkezet szép sorban eladogatta fölöslegesnek kikiáltott eszközeit. Fokozatosan feléli azt a vagyont, amelynek létrehozásában az életét fektette bete ez a most magát — valljuk be joggal—kisemmizettnek érző idősebb generáció. A szegény embert ugyan nem boldogítja az általánosító magyarázat, de tény, a vagyonfelélés folyik a magyar mezőgazdaságban. Aki viszont a családi örökségből származó bútorait kénytelen eladni azért, hogy teljen sóra, cukorra, „petróra”, az nyilván nem tud a mamának még pár krajcárt sem adni. Immár sokadik éve nem gyarapszik, hanem fogy a tőke a hazai gazdaságban. A legrosszabb a helyzet az agrár ágazatban, ahol állandóan és nagy ütemben csökken a befektetett vagyon. A földnek nincs gazdálkodási értéke, külföldi összehasonlításban nevetségesen alacsony az ára. A bankokban elhelyezett pénznek nagyobb a hozama, mint tőkeként termelésbe fektetve. Nem létező földjáradéknak, vagyis negatív hozadéknak viszont, csak negatív lehet a profitja, amiből osztalékra nem, csupán „fosztalékra” futja. Kommentár I
