Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-29 / 51. szám
1996 február 29., csütörtök KULTÚRA Ápolni az életművet Megalakult a Páskándi Alapítvány Budapest (MTI) — Megalakult a Páskándi Géza Művészeti Alapítvány, amelyet az író özvegye hozott létre. A kuratórium elnöke Szakozni Károly drámaíró, tagjai: Nagy Gáspár költő. Páskándiné Sebők Anna, Pomogáts Béla irodalom- történész és Szilágyi István Romániában élő prózaíró. Az alapítvány nyitott, számlaszáma: 1020094020113977-00000000. Az alapítvány feladata nem csupán a Páskándi- életmű ápolása. Jutalmazni fogják a világ bármely részén dolgozó, a kisebbségben élő magyarság kérdéseivel foglalkozó magyar és külföldi írók tevékenységét, valamint a magas irodalmi szintű magyar művek fordítóit. Az alapító, Páskándiné Sebők Anna az MTI-nek elmondta: az író nevét viselő irodalmi és művészeti díjat hoznak létre. amelyet minden évben május 19-én, Páskándi Géza halálának napján adnak át. Várhatóan szeptemberben írják ki az első pályázatot. Szándékaik szerint fiatal szerzőket, irodalmi esteket. műveket, kiadványokat támogatnak. segítséget nyújtanak tanulmányok megjelentetéséhez. Lengyel... ...és ukrán pedagógusküldöttség kereste fel megyénket a Pedagógiai Intézet meghívására. A szakiskolákból és szakközépiskolákból érkezett vendégek magyar szakemberekkel közösen állítottak össze tanulmányi versenytételeket, és kidolgozták a közös értékelési rendet is. (KM) A mátészalkai... ...művelődési központ ebben az évben is megrendezi a Tátika és a Karaeoke énekversenyt. A szervezők március 31-ig várják a jelentkezőket a megye iskoláiból. (KM) Gazdag... ...program várja a kicsinyeket márciusban a Kölyök- várban. Március 3-án a Ludas Matyi, március 10-én a Kvantum Fantum csapdája, március 17-én az Aranycsibe, március 24-én a Robber, a rabló és március 31- én a Csizmás kandúr című mesejátékok láthatók. Tökey Péternek... ...a Nyíregyházi Zrínyi gimnázium művésztanárának és Szoláth Katalin grafikusművésznek nyílik közös kiállítása Budapesten a Bocskay kamaragalériában (Bocskay u. 47.) március 1- én 17 órakor. (KM) Emlékszám a költőnek Budapest (MTI) — Az öt esztendeje elhunyt Nemes Nagy Agnes költő-író-mű- fordító emlékének és munkásságának szentelte az Orpheus című folyóirat 17. számát. Az Orpheus 1990- óta évente négy alkalommal jelent meg, az elmúlt esztendőben anyagi támogatás hiányában szünetelt. A folyóirat most 1995 tél — 1996 tavasz évfolyamjelzetű átkötéssel — a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával újra életre kelt. A Nemes Nagy Agnes- emlékszám az életmű nevezetes verseit és az emlékezéseket-elemzéseket-mélta- tásokat csokorba gyűjtő válogatása áttekintést ad a XX. századi kortárs magyar irodalom asszonylírikusáról. A több mint háromszáz oldalas, negyvennél több közlést tartalmazó külön- számot fotók és grafikák egészítik ki, amelyek segítséget nyújthatnak többi között a középiskolai irodalmi órák ismeretanyagának elmélyítéséhez. Zimáné Lengyel Vera összeállításában pedig napvilágot látott a Nemes Nagy Ágnes munkáit tartalmazó bibliográfia is. Töhötöm és Lehel Mizser Lajos Nyíregyháza — Mindkét ómagyar kori nevünk alkalmasnak látszott nyelvújítóink szerint, hogy viselhető keresztnév legyen. A Lehel a XIX-XX. században a közepesen megterhelt, a Töhötöm pedig a ritkább nevek közé tartozott. S tegyük is gyorsan hozzá, hogy mindkettő a XIX. századi téves olvasatnak köszönheti létét. A XI. században még megvolt nyelvünkben a réshangú g is, melyet nyelvemlékeink h betűvel jelöltek. Anonymus így írta le: Tuhutum;ejtése: Tügütüm. Csakhogy ebből csupán nyelvújítóink szerint lett Töhötöm: a belőle származó helynevek mást mutatnak. Szabályos fejlődéssel először Tűtüm. majd Tétény vált (ez a név lappang Nyírtét elnevezésében is). Lehelt hol Lehelnek, hol Leelnek emlegetik. Teljesen logikusan. Ám az is igaz, hogy honfoglaló vezér nem lehetett, mert az aug- sburgi vereséget (955) követően a németek Bulcsúval együtt kivégezték. A nevet tehát anakronisztikusán visszahelyezték a honfoglalás korába. S ha akkor élt volna, akkor halálakor 85-90 éves lehetett volna. Itt is szabályos hangfejlődés következett: a krónikák korabeli ejtés mindenképpen: Lél. A Töhötöm név a mai nyelvérzék szerint hangfestő jellegű — nyilván hasonló hangalakú szavak hatására — a Lehel viszont archaikusnak látszik (az is!), a mondáját mindenki ismeri, így nem véletlen, hogy gyakoribb a keresztnév használata. Állásvesztett pedagógusok A legtöbb helyen az alacsonyabb képzettségűektől próbáltak megválni' Őket vajon ki fogja majd tanítani? Harasztosi Pál felvétele Kuknyó János Nyíregyháza — Valójában a rendszerváltás ötödik évében szembesült a pedagógus- társadalom azzal a ténnyel, hogy a foglalkoztatás réme, a munkanélküliség ezt a nagy társadalmi csoportot is elérheti. Persze a dolog nem előzmény nélküli, a tanulólétszámok radikális csökkenését, az iskola- rendszer átalakításnak szükségét, az ágazat racionalizálásának kényszerét, a hozzájuk kapcsolódó létszámgazdálkodás bekeményedését az oktatásfejlesztés elméleti munkái szintjén már a rendszerváltást megelőzően is tapasztalni lehetett. Forráshiány Az ifjúság nevelésének sokasodó gondjait látva, az iskola belső bajait érzékelve, sokak szemében az iskola tabunak tűnt. A pedagógusok többsége úgy érezte — valljuk meg, ha a sok-sok politikai ígéretre gondolunk nem is alaptalanul —, hogy azok az elbocsátások, leépítések, amelyek a munkásság, parasztság, műszakiak, tisztviselők, adminisztratív alkalmazottak körében végbementek, az iskolát nem érhetik el. Csakhogy más a hit és más a valóság. A pedagógusok 3,5 százaléka országosan munka nélkül maradt. Megyénkben viszont ez az arány máris 5 százalékkal startol. A tavalyi pedagóguselbocsátásokat a racionalizálás első hulláma termékének tekintették. A megfogalmazás feltételezi, hogy jön a második. A végrehajtott elbocsátások az önkormányzatok financiális problémáihoz kötődtek, melyek végső és csaknem kizárólagos indoka a tanulólétszám radikális csökkenése és a forráshiány volt. Kivéve néhány iskola megszüntetését, vagy fenntartóváltást, a folyamat Karádi Zsolt Nyíregyháza — fllOÉlŰ A magyar film mindent kibír. Tervgazdálkodást, összeomlást, rendszerváltást, restrikciót, piacosítást, azaz szocializmust és kapitalizmust, művelődéspolitikát és kultúraellenséget. Ezt bizonyítja a 27. magyar filmszemle is: a külföldi kritikusok is azt tartották legfontosabbnak, hogy meg lehetett rendezni ezt a nagy hagyományú fesztivált. Mert valljuk be: nem kis erőfeszítésbe kerül ma honi alkotóknak pénzt szerezni olyan mozgóképi termék előállításához, amelyik eladható és nézhető is egyben. Mert amikortól kezdve a mű kizárólag áruként funkcionál, lehetetlen „művészfilmet” csinálni. Olyat kell tehát, amely fogyasztható, szerethető, (és haszonnal értékesíthető). Közben persze nem árt, ha megmarad magyarnak. De hát lehet-e ennyiféle elvárásnak egyszerre megfelelni? S közben még némi „önmegvalósításra" is gondolni? Úgy tűnik, igen. Néhány alkotásnak legalábbis sikerült. A szemle fődíját Gothár Péter Hagyjállógva, Vászka című abszurdoid munkája kapta. A Bratka László lágertörténete megyénkben lényegében nagyobb konfliktusok nélkül zárult. Ez összefüggésben van az önkormányzatok többsége körültekintő felkészülésével (átvilágítások). Másrészt az iskolák is felkészültek a feladat rendezésére. így az elbocsátások főleg nem közvetlen felmondások, hanem a szerződések meg nem hosszabbításán alapultak. A személyi döntéseket szinte kizárólag az intézményvezetők hozták, általánosnak mondható, hogy legtöbb intézményben a szelekció minőségelvű volt; az alacsonyabb képzettségű munkaerőtől próbáltak megválni. A munkanélküli pedagógusok összetételének vizsgálata is sok tanulsággal szolgál. Az elbocsátások elsősorban kb. 70 százalékban a pályakezdő fiatalokat és a nyugdíj előttieket érintették, de a közvetlen a nyugdíj előtt állókat, élve az előnyugdíjazás lehetőségével, nyugállományba küldték. Legvédettebbeknek humánus szempontok miatt is a 40-50 év közöttiek bizonyultak. Az elbocsátott pedagógusok 70- 80 százaléka megyénkben is az általános iskolából kerültek ki. A munkahelyvesztés elsősorban a tanítókat és a napközis nevelőket érintette. Sorrendben utánuk az óvónők, illetve az általános iskolai tanárok következtek. nyomán Gázon Francisco kamerája előtt pergő mese joggal tarthat számot nemcsak a kalandokat kedvelő nézők, hanem a filmtörténeti utalások (Pudovkin és Eizenstein motívumok) izgalmát kedvelő ínyencek érdeklődésére is. A filmszemle legnagyobb propagandával beharangozott alkotása minden bizonnyal Kern András Sztracsatellája volt. (A televízió pár napja vetítette a forgatásáról készített verk-filmet). A most negyven- nyolc esztendős, népszerű Kern személye garancia arra, hogy vígjátéka tízezreket vonz majd a mozikba. (Nyilván olyanokat is, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent ez a furcsa hangzású cím; nos, ez egy olasz fagylaltfajta...) A Sztracsatella abszolút szerzői film: Kern maga írta. rendezte, s játssza a főszerepet. És nemzedéki film is, nyilván: a ma negyvenes évei közepén járóké, akiknek sorsát a rendezőszínész kellő iróniával láttatja. (Koltai Róbert kevésbé propagált produkciója, a Szamba a Kem-opusszal együtt elnyerte a szemle közönségdíját). Szabó Ildikó a hírhedt Gyerekgyilkosságok után köny- nyebb témát választott: Udvaros Dorottya és Eszenyi Enikő bizonyára tömegeket mozdít ki a tévé elől, hogy jegyet váltEzen belül veszélyeztetett szakként említhetők: biológia, földrajz, testnevelés, művelődésszervező, könyvtár, továbbá az egyszakos illetve az orosz szakos tanárok. A középiskolákban főleg azokat a szakoktatókat érintették a leépítések, akik pedagógiai végzettséggel nem rendelkeztek. Súlyos árnyéka mindennek, hogy a jövőben várhatóan kevés fiatal munkaerő kerül be a tantestületekbe, ennek pedig az lehet a következménye, hogy akár egy évtized múlva az iskolákból hiányozni fog a terheket leginkább vállaló középgeneráció. Tanulságok Az is tapasztalat, hogy az állásvesztett pedagógusok egy része nem kerül be a munkaügyi szervek nyilvántartásába, csak igen elenyésző részük vesz részt valamilyen át- vagy továbbképzésben. A pályaelhagyó pedagógusok jelentős része vállalkozással próbálkozik, a nyelvszakosok tolmács vagy fordítói munkát vállalnak, de a pénzügyi társaságok és a biztosító cégek ügynöki munkakörben szívesen alkalmaznak pedagógust. Többségük azonban a tanult szakmában, a pedagógus pályára való visszakerüléssel kísérletezik. A pedagóguselbocsátások első hulláma tanulságait tehát érdemes komolyan venni, mert a kötelező óraszámok és a tanulócsoport-számok várható emelésével megérkezik- (het) a második hullám. E második azért ígérkezik fájdalmasabbnak, mint az első, mert az önkormányzati racionalizálás címszó alatt végrehajtott egyéb kényszerintézkedésekkel (csoportösszevonások, korrepetálások, szakkörök, csoportbontások és túlórák mérséklése stb.) a létszámgazdálkodás tartalékait az iskolák véglegesen felélték. Innentől kezdve az intézmény e hatásokkal szemben szinte védtelen, a karcsúsítások már csak a törzsállomány megsarcolásával történhetnek. Ezért sem közömbös, hogy a most folyó törvénymódosításokkal e hatások milyen intenzitással érik az iskolákat. Figyelni kell Másrészt a pedagógus munka- nélküliség kezelésére sem a munkaügyi, sem az oktatási kormányzat még nem készült fel, pedig a pedagógus szakmák döntő többsége a munkaerő piacon számottevő átképzés nélkül nem mobilizálható. Ezért kívánatos volna, hogy a minisztériumi koordinálással olyan oktatóprogramok (csomagok) kifejlesztése, melyek alapján szinte azonnal meg lehetne kezdeni az át- illetve továbbképzéseket. Végül egyik legnagyobb politikai tanulsága a pedagógusmunkanélküliség első hullámának, hogy a keserves élmények nyomán tapasztalhatta meg a pedagógustársadalom: az állás elveszthető, és az állásbizonytalanság nyomasztó érzésével a jövőben együtt kell élni. Ez az életérzés pedig annál elviselhetetlenebb, minél nagyobb egy-egy környezetben a hasonló sorsúak aránya. Ilymódon a szabolcsi pedagógus életérzése aligha hasonlítható össze a jobb sorsú fővárosi vagy nyugat-dunántúli kollégáiéval. Valakinek erre is figyelni kellene. ÚJ egyiptomi hieroglifák (MTI-Panoráma) —- Régészek egy csoportja nemrégiben újabb hieroglifákat talált az egyiptomi főváros, Kairó közelében egy piramis falán. Noha a hasonló leletek nem mennek ritkaság- számba, a mostani mégis kiemelkedik közülük: pontosítja a fáraók korával kapcsolatos, részben téves ismereteinket, Tudományos szempontból rendkívül fontos feliratokra a szakkarai nekropoliszban bukkantak rá. az ötödik dinasztia (i. e. 2500) második uralkodójának, Szahu- ré fáraó piramisában. Az új lelet „újraírja az ókori történelmet és pontosítja ismereteinket Óegyiptom- ról”— állítják. A tudósok eddig úgy tudták, hogy az első hieroglifák az ötödik dinasztia későbbi, utolsó uralkodójának. Unísz fáraó piramisában jelentek meg először. A mostani leletek tanúsága szerint azonban mintegy száz évvel korábban már írtak hieroglifákat a gúla alakú síremlékek falaira. A magyar film nem adja meg magát sanak a házasságot csődhelyzetként ábrázoló, egyébként szórakoztató játékra. (Á fesztivál legjobb színésznőnek járó díját Eszenyi Enikő kapta.) Jó lenne, ha az ország legalább nagyobb mozijai műsorukra tűznék Mészáros Márta A hetedik szoba című munkáját, amely Edit Steinnek, a német ajkú, kamelita apácává lett zsidó filozófusnőnek az auschwitzi haláltáborba vezető útját ábrázolja. Ugyancsak tanulságos lenne megmutatni a Jancsó-Makk-Sándor Pál triász Szeressük egymást, gyerekek! című kísérletét, amelyben Cserhalmi György, Iglódi István, Garas Dezső, Eperjes Károly játssza a főbb szerepeket. A 27. magyar filmszemle az egész estés művek mellett helyet adott a kisjátékfilmeknek s a dokumentumalkotásoknak is. (Ezeket elsősorban a televíziónak kellene bemutatnia.) A magyar film, úgy látszik, nem adja meg magát. Még él. S bár jelen sorok írója nem vonzódik az ún. „közönségfilmekhez”, el kel! ismernie, hogy szükség van a Sztracsa- tella-szerű bohóságokra, a szellemi eltompulást célzó amerikai szörnyűségekkel szemben. Inkább tíz középszerű hazai vállalkozás, mint egy talpig profi Stallonna-őrüleü
