Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-28 / 50. szám
I wo. reoruar ^oszeraa HATTER Szövetkezés a gazdák menedéke A gazdakörök az integráció egységeit szervezhetnék meg vélekedik a társelnök A metszés a tél végi nagy munkák egyike Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Talán valamivel több lesz a mező- gazdaság idei támogatása, mint volt az elmúlt évben, de a hozzáférhetősége bonyolult és meglehetősen nagy saját erővel kell rendelkezzen az, aki igénybe akar ja venni ezeket a forrásokat, illetve a hiteleket — állítja a Jakab István a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének társelnöke. A gazdakörök megyegyűlése után beszélgettünk a gazdák gondjairól, kilátásairól. Támogatás — A gépvásárlások esetében ugyan visszakapják az érték 25 százalékát, de sokszor nincs meg a 75 százalék sem. Hogy a gazda egyáltalán hozzájusson egy traktor árának egynegyedéhez, ahhoz előbb ki kell fizesse zsebből azt a két milliót, amibe manapság egy ilyen gép kerül. Ugyanez a helyzet az ültetvénytelepítéssel. Nem mindegy az, hogy ebben a tőkeszegény világban előbb invesztálok és utólag kapom vissza a támogatást, vagy esetleg már eleve nem kell kifizetnem azt a részt — pöröl a társelnök. — A gazdaköröknek erre volt már praktikusabb elgondolása, amikor például az 1994. évi MFA pályázatnál számunkra járhatóbb rendszer valósult meg: a támogatási összeget eleve levonták a gép beszerzési árából. □ Milyen esélyei, eszközei vannak a gazdáknak, a piacra jutást illetően? Várnak-e előrelépést az integrációt erősíteni igyekvő törekvésektől? — A gazdakörök elfogadják azt, hogy a termelést integrálni kell. Csakhogy a törvényhozóknak is el kell gondolkodni azon, hogy egy privatizált mezőgazdaságban szabad-e a legnagyobb profitot eredményező tevékenységet úgy állami vállalatok hatáskörébe utalni, hogy ezeket a cégeket még támogatással fel is erősítik. □ A termelő oldaláról nézve azért még is csak az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs biztonságban, nem tud hosz- szabb távon tervezni. De, ha valaki megmondja neki, hogy mit termeljen, garantálja az értékesítést, még meg is hitelezi neki az alapvető eszközöket, akkor megváltozik a helyzet. — Valóban ilyenekre volna szükség, csak egy pici változtatással. Szükség van a most meglévő integrátorokra, de támogatni kellene a gazdák szerveződését is. Elősegíteni, hogy megszervezzék saját szövetkezetüket. Azt a szervezetet, ami a szegény emberek menedéke lehet, amelyen keresztül be tudják szerezni a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket. Amelyben az ott dolgozó szakember szaktanácsadást végez a gazdák számára és amely a termékeik értékesítését is képes megszervezni. Más ez az ölelés — Ez a szövetkezet már nem ugyanaz, ami ellen a gazdakörök is felléptek az előző kormány időszakában! A helyzet változott, a MAGOSZ véleménye viszont nem: a gazda a termelést végezze saját gazdaságában, elsősorban saját eszközökkel. Emellett, ha meg is vásárolja a speciális gépeket, berendezéseket, azokkal a gazdatársai számára szolgáltatást nyújt. Amire szövetkezik, az a világ fejlettebbik felén száz éve jól bevált módszer, nevezetesen, hogy a vetőmag, műtrágya, növényvédő szer, üzemanyag-beszerzéseket közösen bonyolítják le. Hiszen így nagyobb mennyiséget vásárolva jobb alku pozícióból tárgyalhatnak és garanciákkal kaphatják meg ezeket az anyagokat. A termelési folyamat végén aztán a gazdaszövetkezet a terményt közraktárba rakja — ha végre két év után meg is születne az erre vonatkozó törvény — és akkor értékesít, amikor a gazdák számára az a legmegfelelőbb. Szükség van a megfelelő technikai háttérrel, szellemi és anyagi tőkével rendelkező integrátorok munkájára, szögezi Jakab István A szerző felvételei le a gazdaköri vezetető, ugyanakkor esélyt kell adni azoknak, és ebben nagyobb mértékben szükséges támogatni a gazdákat, akik ezeket a szerveződéseket létre akarják hozni. A nyugati értékesítési szövetkezetek valóban régóta működnek tagjaik megelégedésére. Csakhogy azoknak nem nadrágszíjparcellákon termelő, tőkében-, és szaktudásban szegény gazdák a tagjai. Éppen ellenkezőleg: nagy területen, jó gépesítési háttérrel gazdálkodó, kellő szaktudással felvértezett farmerek alkotják — vetődik fel kifogás az „egy az egyben” történő összehasonlításra. — Az tény, hogy többségnek csak földje van, nincsenek megfelelő eszközei és nem is tőkeerősek. A legfontosabb eszköz, a termőföld tehát adott. A gazdakörökben a gépesítettség is megoldható a meglévő gépek racionális kihasználtságának megszervezésével. A tőkeerőnél viszont el kell időzzünk egy kissé. Úgy gondolom a bankok azért vannak, hogy a termelést finanszírozzák, ahhoz a megfelelő hiteleket folyósítsák. Ha mégsem teszik ezt, mert a gazdák mondjuk nem tudják kitermelni a kamatokat sem, akkor el kell gondolkodni azon, hogy ha Magyarországon az ágazat jövedelmezősége ilyen, szabad-e egyáltalán termelni? A válaszom erre: igen. Ugyanis talán a Föld legjobb helyzetben lévő országa vagyunk, abból a szempontból, hogy a termőföld és összterület aránya itt a legnagyobb. Ezt az előnyt nem kihasználni őrültség. Gyors eredmény — A magas kamatok problémájára viszont azt mondom, nincs olyan fejlett ország Nyu- gat-Európában, ahol ne lenne agrárbank, agrártörvény, s ahol a parasztok számára ne lenne kiszámítható jövő. Ma Magyarországon az évente változó támogatási rendszerrel, s a gazdák számára meglévő hitel és kamat feltételekkel, szinte lehetetlen feladat termelni. Abba az irányba sodródunk a már említett integrátori szisztémával, hogy néhány, kormányzat által mesterségesen fölerősített állami vállalat veszi kézbe a termeltetést és a gazdák amolyan bértermelőkké válnak, akik csak annyi profithoz jutnak, amennyit nekik az integrátor juttat. Ha viszont lesz egy világos agrár- törvény — ami végleges megoldásokat alkalmaz az Európai Unióhoz való csatlakozásunk és a minőségi árutermelés szem előtt tartásával —, s tudni fogjuk, hogy a kormányzat mennyit hajlandó áldozni az ágazat talpra állítására, akkor nagyon gyors eredményekre leszünk képesek! Z enekari hangverseny... Csak percek lehetnek már hátra a végéig, volt hát időm alaposan megfigyelni minden zenészt. Az egyik hegedűs átszellemülése a magasabb regisztereknél, a zongorista karjainak hatalmas lendületű fölkapása a szünetek előtt, a nagybőgős furcsa ringatózása a tizenhatodok- nál—mindez kialakított bennem a domináló hangélményen kívül egy látványvilágot is. És ebben a világban uralkodik, harsog, mint pirosló háztető iidezöld tájképen — ki? a cintányéros. Egészen fiatal, kék szemű, szőke legényke, és szemmel láthatóan zavarja, hogy ebben a zenedarabban csak nagyritkán jut szóhoz. Nekem meg figyelmem egy részével hozzá kell tapadnom. A cintányéros mert a hallgatás perceiben úgy ül a helyén, minden idegszálával arra az eljövendő másodpercre koncentrál. O. hogy várja már a karmester beintését: Most! Hogy micsoda ujjongással csendül meg, mekkorát szól ez az egyszerű hangszer. Nem. Nem nagyobbat, mint amennyit a partitúra előír. Nem nagyobbat hangerőben. Ami nagyobb: az igénytelen produkcióhoz elhasznált belső energia, ami nagyobb: az a csodálatos lélek kisugárzás a szemen, az önmegvalósítás örömének feszült vibrálása. Vajon mi akar lenni ez az érthetetlen lelkesedésfölösleg, ez az indokoltnál ezerszer!e nagyobb erőbedobás? Valami sajátos rekompenzá- ció azért, hogy a legény nem tartozik a vezető zenészek közé? Hogy csupán a cintányérhoz, ehhez az eléggé alárendelt hangszerhez ülhetett? Szó se róla. Egész viselkedése arra vall, hogy a cintányér az ő számára több az első hegedűnél, több a zongoránál, a bírói pulpitusnál, a professzori katedránál, a miniszterelnöki bársonyszéknél. A cintányér: ő maga, ő maga pedig a cintányér. Boldogok, akiknek a munkájuk a szenvedélyük is, és azt hiszem, ez a szőke fiú most a legboldogabb ember a teremben. Én meg már előre szurkolok jut-e majd neki némi szerep a fináléban is... Pedig a végkifejlet már itt is van, a zenének ez a minden korlátot áttörő fölfelé ívelése nem lehet más. A vonósok teljes erőből belevágnak. A zongorista szinte valami eszeveszett virtustáncot jár az ujjaival a billentyűkön. A fúvósok is rákapcsolnak. Ezek már az utolsó akkordok. A cintányér azonban még nincs sehol. De nem! Már emeli a kezét az én kék szemű legényem is. És milyen győzelemittasan szólal meg az a bűvös sárga fémkorong. A zárótétel for- tisszimója utáni föloldódás kellemes, kábult másodperceiben most a zeneszerzőre gondolok, aki művének utolsó ütemébe ilyen előrelátóan írta be azt a szép cintányér csendülést. Köszönöm, Mester! Terhesség Balogh József A z SZTK második emeletére tévedtem a minap. Kismamák járkáltak fel, s alá, várták, hogy rájuk kerüljön a sor. Egyikükkel szóba elegyedtem. 0 akkor kerek egy órája várt. Vérvételre jött, ami elég gyakran megesik, mert RH-pozitív, s ilyen esetben a csecsemő érdekében elengedhetetlen a sűrű ellenőrzés. De ha „csak” vizeletvizsgálatra jön, akkor sem ússza meg egy óránál rövi- dehh idő alatt, az eredményére akkor is várni kell, mert a vizsgálatot megállás nélkül ugyan, de mindössze egy laboráns végzi. Már-már elfelejtettem a dolgot, bár akkor furának (és érthetetlennek tartottam, miért nem lehet kényelmesebbé tenni a kismamák vizsgálatait, amikor egy felnőtt körzeti rendelőben ismét összehozott bennünket a sors. Náthás, influenzás betegek között várt sorára, pedig csak annyi dolga volt, hogy szülészoiyosa javaslatát a családi orvos elé tegye, aki ennek alapján nyilvánvalóan táppénzre írja. E két találkozás a múlt héten jutott eszembe, amikor a parlamentben arról volt szó, hogy megszűnik a GYED, a várandósági pótlék helyett pedig egyszeri összeget adnak majd a kismamáknak. Elő lehetne szedni azokat az intézkedéseket, amelyek az elmúlt években megnehezítették a gyermeket várók sorsát, a gyereket nevelők életét, de alighanem lehetetlen vállalkozás. Hiszen ide kellene sorolni az áremeléseket, amelyek minden lépésünket kísérik, minden döntésünket befolyásolják, de kérdezhetjük: hol vannak a lakáshoz jutást segítő intézkedések, az állampolgári jogon adott családi pótlék, vagy az egészségügyi ellátás szoros tartozékai, mondjuk a gyógyszerek. Külön nézve a labor előtti egy-két órányi várakozást, a nőgyógyász és a körzeti orvos közötti járkálta- tást, akár fejetlenségnek is nevezhetnénk. De ha így csokorba szedjük az egyre nehezebb megpróbáltatásokat, érthetővé válik: miért hívjuk terhességnek az áldott állapotot. — — ---------1-------------r~i--------U- KítámrtféM V _JUJ Belépés csak... Ferter János rajza Vasúti tragédiák Sipos Béla Y y eú'écia, Hajdú§—i sámson, Füzes- M. JL gyarmat, Mohora, Püspökladány, Párkány, Dinnyés, Pörböly, Taszár... Legutóbb (hétfőn délben) Kutas. Ezekahalálthozó vasúti kereszteződések, szerte az országban. Az utóbbi két évtizedben tizenhat halálos balesetet követelő ütközés történt a vasúti átjárókban. Minden alkalommal autóbusz hajtott a sínekre, a halottak száma pedig 187. Száznyolcvanhét értelmetlen halál, fiatal és idős ember halála, akik iskolába indultak, munkahelyükre igyekeztek, vagy éppen hazafelé tartottak, de sohasem érték, érhették el eredeti úticéljukat. Ä kutasi megállóhelyen egy vasutas teljesített szolgálatot. Az eddigi vizsgálatok szerint a vasutas hölgy az egyik sorompót leengedte, a másikról megfeledkezett. A korszerűbb sorompókkal felszerelt helyeken a vonat jelzőlámpája addig nem ad szabad jelzést, amíg a sorompó nincsen lezárva. Itt nincs ilyen szerkezet. S még számtalan helyen nincs összekötve a sorompó a jelzőlámpával, de ami még hátborzongatóbb: a MÁV évente mindössze huszonöt ilyen sorompó átépítésére vállalkozhat saját erőből. A vasúti tragédiák másik változata, amikor ismeretlenek megrongálják a pályát és tartozékait. Elviszik a színesfém vezetéket, a semmi másra nem használható akkumulátorokat, vagy éppen csak jókedvűkben törnek és zúznak. Nem gondolva a következményekre, a súlyos, életet követelő balesetekre. Sajnos ezekre is lehetne példát hozni. S itt van a legújabb divat, a vonatdobálás. Már ennek a hóbortnak is van áldozata, éppen egy megyénkben kisfiú. Úgy gondolhatja egy földi halandó, a törvény szigorúbb alkalmazásával gátat lehetne szabni ezeknek a cselekményeknek. Lehet, s kell is, ám irt sokkal többről van szó. Az egyén felelősségéről. Mert legyen bármilyen mértékű is a büntetés, ha valaki rongálni akar, más életére tör, azt semmi és senki nem tarthatja vissza. Csak önmaga. ■ mm iiimr~infiiffliMitif iiiiiBiiÉlMlMí • tHTHKsb
