Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-27 / 49. szám
1996. február 27., kedd Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Belátható időn belül ismét régi fényében fogadja vendégeit a megyeszékhely szabadidős paradicsoma, Sóstó. Legalábbis ebben bíznak, ezt ígérik a Sóstó Fejlesztési Rt. vezetői, akik a megye és Nyíregyháza önkormányzatának megbízásából láttak munkához az elmúlt év őszén. A látogatót még ma is lehangoló kép fogadja a 120 ezres nagyváros zöld szigetén, ahol alig ült le az a por, amit az itt található ingatlanok privatizációja kavart. Elfecsérelt idő A köztudatban még mindig gyanús ügyként elkönyvelt tulajdonosváltás előzményei a rendszerváltás kapkodósra sikeredett időszakáig nyúlnak vissza, ekkor vonta el Sóstó híres épületeit addigi üzemeltetőjétől, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Vendéglátóipari Vállalattól az Állami Vagyonügynökség. Az érvényes rendelkezéseknek megfelelően ez a szervezet hirdette meg az épületek értékesítését, tehát a tévhittel ellentétben nem a város adott túl azokon — hívja fel a figyelmet egy fontos kérdésre Betűs Tamás, a Sóstó Fejlesztési Rt. ügyvezető igazgatója. A város akkori vezetőségétől csupán azt lehetne számon kérni, miért nem mozgatott meg minden követ az értékes, s igazából számunkra fontos, nekünk kedves ingatlanok megszerzéséért. Merthogy ezeket szép sorban egy olyan magánvállalkozó kaparintotta meg, aki a jó fedezeten túl nem sok fantáziát látott a helyi lehetőségekben, s ehhez mérten a kisujját sem mozdította az épületegyüttesért. Igazából nem is lehet elmarasztalni a város előző testületét, hiszen Kínál János abban az időben országos hírnévnek örvendő, sikeres üzletemberként jelentkezett, mint vevő, aki beruházásokat ígért, rögtön megrendelte a konkrét fejlesztési terveket, így minden jel arra mutatott, jó kezekbe került az ügy. Az eltelt évek A víztorony és környezete. sajnos nem azt hozták, amit mindenki várt, de tudomásul kell venni: a tőkének nincs lelke, oda megy, ahol a leggyorsabban megtérül — zárja le a múltat a pénzvilág rideg törvényével az ügyvezető. A folytatásból aztán kiderül: a ’94-es választás idején már minden nyíregyházi polgármesterjelölt szerepeltette programjában Sóstó sorsának rendezését, mely előtt a legnagyobb akadályt az jelentette, hogy az épületek nem voltak a város tulajdonában. Ez pedig korlátozta a külső források megszerzésének lehetőségét, rontotta a különböző alapokhoz benyújtható pályázatok esélyeit. Külső befektetők Ezért ahogy a pénztárca engedte, a város megvásárolta a Svájci lakot és a kádfürdőt, s négy évre szóló opciós vételi jogot szerzett a víztoronyra és a Krúdy Szállóra, de ezzel egy időben ezek használati jogát is megkapta. A rekonstrukciós törekvésekben új fejezetet nyitott ’95 ősze, a megyei közgyűlés valamint Nyíregyháza önkormányzata 10 millió forintos alaptőkével ekkor hozta létre a Sóstó Fejlesztési Részvénytársaságot. A három tagú ügyvezető testületben építész, jogász, pénzügyi illetve műszaki szakemberek kaptak bizalmat No comment... ahhoz, hogy Sóstón ismét legyen élet, s hogy ehhez megtalálják a külső forrásokat és befektetőket. A rajt nem volt rossz, hiszen mindjárt az első pályázattal 14 millió forintot nyertünk az Európai Unió PHARE Kísérleti Program Alapjából — említi cége működésének gyors sikerét Belus Tamás. Ezt a pénzt a Svájci lak felújítására és beüzemelésére fordítják, a tervek szerint a megyeszékhelyen és a környékén üzleti lehetőségeket keresők jutnának itt teljes körű szolgáltatáshoz, panzióként és korszerű technikával felszerelt irodaként egyaránt fogadná a vendégeket. Ezen túlmenően otthont ad majd egy menedzser klubnak, és alkalmas lesz kiscsoportos vállalkozói képzésre. A záhonyi különleges gazdasági övezet, a nyíregyházi ipari park megvalósítása élénkítené az ügyfél- forgalmat, igazolva az elképzelések életképességét. A második lépésben a kádfürdő újulhat meg, ahová egy rekreációs központot álmodtak a szakemberek. Ez megszüntetné Sóstó kihasználásának szezonális jellegét, hiszen egy-két rendezvény kivételével jelenleg a strand csalja csak ki az embereket. A víztoronynak kulturális szerepet szánnak a tervezők, akik főleg helybéli művészek alkotásainak bemutatásáElek Emil felvétele ra és árusítására tartják alkalmasnak a teret. A Krúdy Szálló üzemeltetésének forrásairól még nincs határozott elképzelés, de tény: a megye fejlesztési programja kiemelt területként kezeli az idegenforgalom élénkítését, s az idecsalogatott érdeklődők a szállónak is szép forgalmat jelentenének. A megye és a város vezetésének eltökélt szándéka tehát Sóstó ügyének végleges rendezése, s a testületek igyekeznek teljesíteni a választási ígéreteket. Egy érdekes felmérés arról árulkodik, hogy a választók többsége több pénzt is áldozna a zöld paradicsom beruházásaira, sőt, a megkérdezettek egy része valamilyen formában anyagilag is hozzájárulna a fejlesztésekhez. Erre alapozva körvonalazódik egy részvénykibocsátás lehetősége, mely tovább erősíthetné a már előteremtett forrásokat. Az igazi titok Az érdeklődés érthető: a nagyváros szorításából egyre gyakrabban menekülnek az emberek a természethez, s ha ehhez csak pár kilométert kell megtenni, akkor garantált egy ilyen természetes szépségét őrző terület népszerűsége. A gyermeknapok zsúfoltsága sem pusztán az egyes programok függvénye, az elhanyagoltan is varázsát őrző Sóstó vonzereje a siker igazi titka. Sóstó varázsa még a régi Az anyagi lehetőségek függvényében szerzi vissza az épületeket a város y-y upaktanácsot ül az If egész ország. A jobb X V. keresi a bal felét, a bal pedig a jobbot. A „kupakolás” egyfajta népi elfoglaltság lett manapság. De mielőtt még félreértené valaki, elmondom, nem valami pajzán dologról van szó. Nem. Kis hazánk polgárait egy játék, a Pepsi-Cola reklámakciója ajzotta fel eny- nyire. Miről is van szó? A cég reklámszakemberei, a tavalyi számmánia után kitalálták, az idén félnyerő kupakokkal csábítják még nagyobb fogyasztásra a kedves vevőket. A játék lényege: a kupakba rejtve különböző tárgy vagy nyerőszám található. Persze, nem olyan egyszerű a dolog, hogy megveszem az italt és kész. A saját csavaros kupakunk vagy jobbos vagy balos, s ahhoz hogy nyerni lehessen vele, meg kell keresni a párját. A hivatalos tájékoztatás szerint, az akcióban mintegy Rejtett kupak hatvanmillió forintot osztanak el. Akkor, ha csak egy chips vagy egy üveg cola a tét, nem érdemes különösebben foglalkozni vele, de ha valakinél nála van a jobbos vagy balos százezres, egymilliós, netán az ötmilliós kupak, ez már megmozgatja az ember fantáziáját. A magyaros találékony észjárás meg is hozta gyümölcsét azonnal. Az újságok hirdetési rovatában naponta jelennek meg: „keresem balos ötmilliós páromat”, vagy „jobbos tízezres, százezres keresi balos párját, felezünk jeligére”. Nem tudom, mennyire nőtt meg ezzel a kólafogyasztás, de tény, a reklám elérte hatását. Sokan beszélnek róla, böngészik az újságot, annyi bizonyos. Sőt, már arról is hallani, egyesek üzletággá fejlesztik, s bár áron alul, de megvásárolják a nagyreményű műanyagfedelet. Igaz, arról viszont még nem esett szó, nyert-e már valaki. Szerintem nem is ez az érdekes, a játék, a szerencse hajszolása a cél. Vagy, ha meg is ütötte már az illető (esetleg illetők) a főnyereményt, bölcsen hallgat és mosolyog a reménykedőkön. Ami még említést érdemel: a nagyobb nyerőösszegeknél valahogy túlsúlyban vannak a jobbosok. Reméljük, mindez csak véletlen, és nem egyfajta politika csűrcsavar. Ami már kevésbbé humoros, kis hazánkban egyre többet beszélünk az elszegényedésről, az anyagi lecsúszásról, érdekes módon mégis egyre jobban nő a szerencse- játékokra fordított összeg. Vajon akkor nem hamisak-e a statisztikák? Sajnos nem, talán éppen ez az ok. Sokak számára, a szegénységben egyetlen reményt Fortuna Istennő jelent. Hátha kihúzzák a számukat, hátha kikaparnak maguknak valamit. S ha nem sikerül egyszer, próbálkoznak újra meg újra, akár az utolsó fillért is felteszik. Irigylik és sajnálják a főnyereményt megütőt. De mivel valószínű holnap sem akad munka, emelkednek az árak, csökken az élet- színvonal, valamiben csak bízni kell. A csórónak kényszer, a gazdagnak szenvedély. Y T a meSfigy^jűk,folyal—l matosan gyarapodik X X a szerencsejátékok száma is. Ma már óriási a választék, a hagyományos totón, lottón túl, lehet rulettezni, bin- gózni, kaparni. S már nem állunk messze attól sem, hogy nyugati mintára bármire fogadni lehessen. Talán elérjük majd azt is, hogy egyszer mindenki szenvedélyből fog játszani. Honfoglalók Nagy István Attila vekkel ezelőtt a kultúrával, az oktatással foglalkozó szociológusok már megkongatták a vészharangot a magyar társadalom műveltségbeli állapotait illetőn. Azóta anekdotává szelídült a történet, hogy amikor megkérdeztek egy felnőttet, ismeri-e Petőfi Sándort, önérzetesen csak annyit felelt: Én, kérem, csák most költöztem ide! Ugyanígy mazsolázgat- tak a fiatalok érettségi dolgozataiból, a felvételizők írásbeli munkáiból. A tapasztalatok lesújtottak és megdöbbentettek mindenkit. Vajon ennyit tud felnőtt lakossságunk hazánk, a magyarság történelmi, irodalmi múltjából? Pedig akkorára már Olvasó nép lettünk, a szekrénysorsok polcai megteltek különböző színű sorozatokkal, színházba járó nemzet lettünk. Aztán az első kritkusan elemző vizsgálódás kimutatta, mindez csak látszat. Mindnyájunknak vannak olyan emlékei, hogy a Himnuszt sokan tátogják, mintha play back lenne, vagy nem tudják csak az első két versszakát. Összeszorulhat a szívünk, de attól a helyzet nem sokat változik. De hát azt is tudnunk kell, hogy az identitás vállalása nem tartozott a veszélytelen dolgok közé, könnyen rásütötték az illetőre a magyarkodás, a nacionalizmus bélyegét. Mindennek most isszuk meg a levét, amikor szeretnénk énekelni népdalainkat, táncolni táncainkat, de alig van erre lehetőség, mert közösségi életünk színtereit (a megmaradt keveset) elárasztja a szemét . Az idei esztendő legnagyobb ünnepi eseménye a millecentenárium. Évek óta írunk róla. az elmaradt világkiállítás a jegyében zajlott volna. Szerények leszünk, de minden bizonnyal sokat gondolunk azokra, akik megszerezték, majd megtartották e hazát. Árpádra, a hét vezérre, s akik utánuk jöttek, megszülettek, tették a dolgukat, majd sírba szenderültek. A Szonda Ipsos legfrissebb felmérése szerint a megkérdezettek közel negyven százaléka nem tudta, mikor volt a honfoglalás, s egyharmaduk azzal sem volt tisztában, kinek a nevéhez fűződik. Az út másik oldalán... Ferter János rajza A diákpolgár joga Kállai János-W-* itka kivételtől eltelj kintve, azt hiszem, va- X V lamennyien óvakodunk bemerészkedni a jog útvesztőibe; ügyes-bajos dolgaink intézését szívesebben bízzuk szakemberre, aki aztán... Nos, a mondandóm lényege innen sarjadzik. Folytatva: ...aki aztán— jó pénzért — így vagy úgy elvégzi a rábízottakat, mi pedig belenyugszunk a végkimenetbe. Állampolgári jogosítványainkkal sokszor még akkor sem élünk, amikor égető szükségünk lenne az érvényesítésükre. Jó, ez igaz lehet az átkos negyvenben felnőtt generációkra, de mi a helyzet a mostaniakkal, a nagykorúsodás küszöbén álló középiskolásokkal. A múlt hét végén Kaposvárott lezajlott a középfokú tanintézetek diákönkormányzatainak országos diákparlamenti találkozója. A különböző szekciókban államunk diákpolgárai felelősséggel polemizáltak olyan témákról, mint a diákérdekek képviseleti reformja, a diákjogok helyzete itthon és Európában, a korosztályi önszerveződéJ sek kérdése, a pályakezdés nehézségei, az információ- áramlás és a diákmédia kapcsolata, az oktatás tartalmi korszerűsítése. Ez utóbbi témarészhez fűződik egy hasznos felvetés: legyen kötelezően oktatott stúdium a középfokon az állampolgári ismeretek. Messzemenően egyet lehet érteni a kezdeményezéssel. Nem, korántsem azért, mert szaporítani óhajtanánk a gimnazisták és szakközepesek amúgy sem csekély terheit. A tantárgy bevezetésének haszna a demokratikus joggyakorlás zökkenőmen- tesebb működésében mutathatná meg pozitívumait. Azaz: mutatja is. Kísérletképpen a nyíregyházi Kölcsey Gimnáziumban a tanulók körülülhetik a jognak asztalát, vagyis ismerkednek, barátkoznak a kacifántos paragrafusokkal, szituációkat elemeznek. Szokják állampolgári mivoltukat. Hogy ne kényszerüljenek ügyvédi irodák íróasztalai, bírósági pulpitusok előtt hajlongó kiszolgáltatott bábokká válni. ■JBbwÉMÉlÉÍiXilM — HÁTTÉR-
