Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
1996. FEBRUÁR 24„ SZOMBAT A millennium és a légi Nyíregyháza 1. Előkészületek országosan és a megyeszékhelyen Az ősidők homályából egy lovas ember alakja bontakozik ki szemeink előtt KM-reprodukció Margóc sy József A kiegyezés után a függetlenségi, nemzeti eszméket jelesül hangoztató megmozdulások egyre csendesebbek lettek az országban. Viszont ezek azok az évtizedek, amikor egyszerre felerősödtek Túrócszentmártonban, Nagyszebenben, Kolozsvárott, Újvidéken, Zágrábban a szlovák, szász, román, szerb, horvát nacionalista mozgalmak. Folklorisztikai, közművelődési egyesületek, napilapok, külön bankok keletkeznek — többnyire egyházi támogatással. Csak éppen a magyar nyelv és kultúra nem találja „honját a hazában.” Szarvas Gábor 1872-ben megindítja a Magyar Nyelvőr c. folyóiratát: a XX. század közepén majd a Lőrincze vezette nyelvvédő mozgalom eredezteti korszerűsített törekvéseit innen. De hatása épp oly szűkkörű, mint az 1876- ban alakult Petőfi Társaság konzervatív irodalmár tagjainak működése. — Sajátságosán éppen a nemzetiségi vidékeken indulnak magyar nemzeti, kulturális öntudatra ébresztő társaságok Erdélyben, ill. Felső-Magyarorszá- gon, mint pl. a Felvidéki Magyar Köz- művelődési Egyesület, a kolozsvári Er- délyrészi Magyar Közművelődési Egyesület: rövidítése EMKE máig közismertebb nevével vagy az Erdélyi Lapok c. időszaki folyóirat és mások, de e néhány összefogás elenyészik az idegen szervezkedések mellett. Ilyen körülmények között, még Tisza Kálmán kormánya veti fel, hogy a honfoglalás ezeréves fordulójáról ünnepélyesen kellene megemlékezni. Évét 1895-re teszik a szakértők, de már csak 1896-ra vállalhatják a nagyszabású megvalósítást. Erre aztán már törvényt is hoztak, Wekerle kormányelnöksége idején a konkrét intézkedések nyomán nagy erővel indulhattak meg a szervezkedések. Az egész millenniumi „mozgalomnak” az alaphangját talán legjobban az a kis történelmi áttekintést adó könyvecske fejezi ki, amelyet Beöthy Zsolt (1848-1922) irodalomtudós egyetemi tanár, akadémikus adott ki, először 1896-ra. Ez A magyar irodalom kistükre, amelynek első fejezete az azóta szimbólummá vált volgai lovas magával ragadó bemutatásával kezdődik. Aki nyugodtan áll és figyel: elégedetten néz a beláthatatlan messzeségbe, ezer év előtti korában jó úton halad ama bizonyos hon , birtokbavétele felé. Vannak társai, eszményei, hagyományai, amelyeket magával hoz, hogy majd azokat évszázadokon át megtartsa, s a leendő környezetét is ezekhez illessze, alakítsa. A kötet afféle irodalmi, művelődéstörténeti szemle. Lám, érdemes a hagyományokat megőrizni és így az ezredéves jubileumot is megrendezni, hogy világossá válják: lehet és kell ragaszkodni ezekhez a hagyományokhoz. Ugyanakkor pedig harcolni is kell minden idegen, a nemzetit háttérbe szorító, elfeledő- elfeíedtető hatások érvényesülése ellen. A költői kép is, az indoklás is merőben romantikus: a könyv megírási idejére roppant jellemző. 1895-ben meggyorsulnak az előkészületek. Budapesten az Andrássy (Sugár) út végén nagyszabású emlékmű készüljön. A honfoglalásban, a hazai történelemben szerepet vitt hét nevezetes helyen emlékművek állítandók: Pusztaszeren, Pannonhalmán, Munkácson, a Nyitra melletti Zobor hegyen, Dévénynél, Brassó felett a Cenkhegyen és Zimonyban. Ötszáz állami iskola építendő. Budapesten nagyméretű országos kiállítás rendezendő, ennek keretében állítandó fel a „millenniumi magyar falu”, egy-egy tájegység jellegzetes házának bemutatásával. Ezek mintájára Szabolcs vármegye törvényhatósága is emlékművek felállítását határozta el nevezetes helyeken. Meggyorsította a Bessenyei-szobor felállítási előkészületeit: megbízást is ad a kivitelezésre. A vármegyeháza homlokzatára kerüljön Szabolcs vezér és Szent István szobra. A költségvetés 240 ezer forintnyi millenniumi keretéből 200 ezer a Nyíregyházán építendő megyei közkórházra fordítandó. A Tiszalök-Polgár felé vezető vasúti szárnyvonal készüljön el 1896-ra. Az országos monográfia mozgalomhoz csatlakozva megírandó a megye története. Részt kell venni a millenniumi falu tervében: az itt járt bizottsággal járnak Büdszentmiháíyon, Kisvárdán, Ajakon, Anarcson (Nyír)Tasson, hogy megtalálják az e tájra jellemző, majd rekonstruálandó lakóházat. Rendelet szabályozza a megye községeinek jubileumi ünnepségi rendjét, részvételét a megyei, esetleg az országos megmozdulásokon. Mindenütt emlékfa-ülte- tési mozgalom szervezendő. Nyíregyháza mintegy millenniumi ajándékként reméli, hogy — annyi gáncsoskodás után — elnyerheti a törvényhatósági jogot, a vármegyétől való függetlenséget. A görög katolikusok 1895-ben letették egy új templom alapkövét: 1896- ban szándékoznak fölszentelni. A városi polgári leányiskola kapja meg régvárt emeletes épületét. Támogatják Geduly Henrik felajánlását: egy millenniumi városismertető elkészítését. Iparosai, kereskedői jelentkeznek és készülnek, hogy siker reményében vegyenek részt az országos kiállításon, ahol a városi dalegylet és az önkéntes tűzoltó-egyesület is versenybe száll. Csatlakoznak a megyei faültetési mozgalomhoz. Több szervezet és magánszemély jótékony célú jubileumi alapítványra gondol, erre szervez gyűjtést. A bizottságok tehát munkába lendültek, a tervek tetszetősek. A megyében a főispán, Kállay András, a városban a polgár- mester, Bencs László személyes vezetése, irányítása alatt nemcsak alkalmi ragyogást, hanem tartós értékeket is jelez a remélt megvalósítás. Majd meglátjuk, hogy milyen eredménnyel. mint a barátaim bátorítottak, ki más lehetne erre a posztra a legesélyesebb, ha nem én, aki a valóságban évek óta vezetem az intézményt. A koromra való tekintettel, — egyébként most múltam ötven — leszavaztak, nem én kaptam az igazgatói széket. Egy barátom bizalmasan megsúgta, nem a korommal volt a baj. Az egyik főkorifeus a pályázatokat elbíráló bizottságból állítólag azzal érvelt: jócskán kiszolgáltam a Kádár-rendszer. Új arcok, tiszta emberek kellenek ide. Úgy éreztem mindenki rajtam nevet, azt mondhatták: ennek is jól „beütött” a rendszerváltás. Lehet, ezt csak én éltem meg így, hisz a munkatársak többsége nemcsak elfogadott, szeretett is. Mégis, az idegrendszerem nem bírta a terhelést, hat hónapig az idegosztály lakója voltam. Aztán kértem a leszázalékolásom. Azóta undorodom a közélettől, a politikától, csak a családomnak élek... 2. Sokáig azt hittem, csak az ötvenes-hatvanas években sütöttek az emberek homlokára gyűlöletes bélyegeket, de tévedtem. Arra gondoltam, nincs táptalaja ennek a magyar betegségnek. Rá kellett döbbennem: ma is, s úgy látszik ez mindig így lesz, vannak hivatásos bélyegsütögetők, akik direkt arra születtek, hogy a másik embert ellássák elmarasztaló, igaztalan vádakkal. Különösen, ha ehhez hatalom is adatik a kezükbe. Annyit bizonyosan tudsz rólam, akkor lettem az egyik megyei hivatal vezetője, amikor a rendszerváltást követően az MDF nevével fémjelzett kormány irányította az országot. Abban az időben hivatalos vendégként megfordult nálunk is néhány, országosan jegyzett pártvezér, de én erről nem tehettem. Nem miattam, a hivatal ügyei miatt jöttek. S most fogózkodj meg, amikor alig néhány hónappal ezelőtt, lejárt a megbízatásom, s ei kellett dönteni beadom-e a pályázatom a következő évekre, egy jóakaróm finoman figyelmeztetett: nincs sok esélyem, mert úgymond hűségesen kiszolgáltam az előző kormányt. Ismétlem, soha egyetlen pártnak nem voltam a tagja, nem is azonosultam egyetlen párt szellemiségével, céljaival sem. Mégis, úgy látszik bűnbe estem. Valakik rámsütötték a bélyeget, s ezt nem igen lehet onnan eltüntetni. így aztán félreálltam. Csinálják mások. De azon mégis eltöprengek, vajon hová vezet az, ha az éppen hatalmon lévő politikai elit mindig elkezd ujjal mutogatni az előző időszakban is élő, dolgozó emberekre? Talán ilyenkor az egész országot le kellene váltani? * Ha létezik a lelki emigrációba vezető út, remélni merem, létezik a visszavezető út is. De vajon ugyanaz az ember tér majd visz- sza oda, vagy egy egészen más. A kérdés megválaszolatlan... MÚZSA Dylan Thomas versei Tavaszi csillagok úsznak a semmiben (Here in this Spring) Tavaszi csillagok úsznak a semmiben, E brilliáns-ékkövü télben lecsap a meztelen idő, A nyár tavasz-madárt temet. Jeleket választ ki az év négy évszak lassan forgó partjairól, Ősz leckéje három évszak tüze s négy madár hangjai. Fákról, férgekről érzem a nyarat, Megjóslom tán a tél-vihart s a Nap ravatalát, kakukkolás hoz hírt nekem tavaszról s a meztelen csiga a pusztulásról. A féreg mutatja a nyár-időt, eleven naptár a csupasz csiga, Mit mond, ha majd egy kortalan rovar szól, hogy kimúlik a világi (1933) Dal (Song) Szeress, nem úgy, mint méla dajka fúló tüdőm, se ciprus karja vénen a leány porát. Szeress, lebbentsd fel lepledet. Szeress, nem úgy mint ég-leányzók égi szeretőik, s a hab-leányok sós kedvesük a tengeren. Szeress, lebbentsd fel lepledet. Szeress, nem úgy, mint gerle, az ajzott a fák csúcsát, se mint kirajzott sirály-had habnak ajkait. Szeress, lebbentsd fel lepledet. Szeress, mint vakondok az éjét, mint félénk őz tigris nőstényét. Két Szerelmed legyen: Gyűlölet s Félelem. Szeress, lebbentsd fel lepledet. (1933) A költeményeket fordította: Erdődi Gábor (Dylan Thomas (1914-1953) a XX. század legnagyobb hatású walesi énekese. Nagy László, a modern magyar líra klasszikusa írta róla: Nagy, organikus egyéniség, mintha a világmindenség energiái működnének benne.)
