Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
1996. FEBRUÁR 24„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Hosszú tőr a sebváltóban Tavaly a kishatárátkelőkön 5 millió utas kelt át A szerző felvétele K iss István beregszászi tanár két évvel a kishatárátkelők megnyitása után keserűen jegyezte meg: „Szép álom volt. Azt hittük, hogy ha Nyíregyházán el akarunk menni színházba, meg akarjuk látogatni rokonainkat, barátainkat, csak be kell ülnünk az autóba. Ma már rá kell szánni egy fél napot.” Ma vajon mennyi időt kell(ene) rászánni? A helyszín: Asztély (Luzsanka), Beregsu- ránnyal szemben, a túloldalon. Hosszan kígyózó autósor az elősorompó előtt. Ezt nem a határőrség, hanem a milícia, azaz a rendőrség nyitogatja. A sor jó ideig mozdulatlan. A forgalom azonban nem szünetel: van akinek szinte automatikusan nyílik a kapu. A sorban az elsőtől kérdezem, mióta áll itt. — Reggel óta — mondja, majd az órájára néz. — Fél négy. Látja azt az ócska Mercedest? Azt a sárgát? Már legalább harmadszor fordul. Kevéssel később a „senki földjén”. Gyalogosok — valamennyien hölgyek — ácso- rognak az út mentén. Kezükben retikül, de legfeljebb kistáska. Tanakodnak, aztán elindulnak a magyar oldal felé. Kisvártatva visszafordulnak. Az „Euro-WC” mögé húzódnak mintegy fedezékbe. Aztán felváltva ki-kilesnek. Viselkedésük elárulja, hogy idegesek. Négy félreállított ukrán rendszámú régi Mercedes. Az egyik pilótától megtudom: azért nem mehetnek egyelőre tovább, mert tele tankkal léptek be, üressel mennének haza. Magyarországon területén azonban alig néhány kilométert tettek meg. — Ilyenkor visszaküldik önöket tankolni? — Á, dehogy. Majd elintéződik. Az almáskert után kettéválik az út. A Határ büfében nagy a forgalom. Ahogy belépek, megcsap az erős gázolajszag. Á vendégek csak kávét, legfeljebb üdítőt fogyasztanak. Megtudom, hogy odaát negyvenkét forintért lehet gázolajat tankolni kúton. Háznál olcsóbban... Simon Attila hadnaggyal, a beregsurányi határőrség helyettes parancsnokával a forgalomról beszélgetünk. Megtudom, hogy naponta négy-ötezer személy, és mintegy ezer gépkocsi fordul meg a határátkelőn oda-vissza. Tehergépjárművel ritkábban találkozunk, áruszállításhoz külön engedély kell. Néha feltűnik egy-egy járatos autóbusz. A Z-s rendszámú, azaz a Magyarországon külföldi állampolgár által vásárolt autók száma új év óta alaposan megcsappant. Ukrajnában ugyanis megváltoztak a vámtarifák. A kilépésre Beregsuránynál gyakorlatilag nem kellett várakozni. Ismervén a túloldali helyzetet, a laikus számára érthetetlen a nagy különbség. Bár ez napszakonként változhat, jellemző marad, hogy visszajönni nehezebb. — Ennek egyik oka — világosít fel Simon Attila —, hogy ukrán oldalon két sávon történik az útlevélkezelés és a vám- vizsgálat, míg magyar oldalon ez egy sávra szűkül. A másik, hogy nálunk senki sem élvez soronkívüliséget. Kivéve, akinek erre parancsnoki engedélye van. Rövid időn belül a második ukrán rendszámú személygépkocsit fordítják vissza. — Előfordul, hogy egy nap ötven-hat- van járművet kell visszafordítanunk — mondja Simon Attila —, mert az autók műszaki állapota közlekedésbiztonsági szempontból nem megfelelő. A második negyedévben tervezik a beregsurányi kishatárátkelő nemzetközivé bővítését mind a személy-, mind a teherforgalom számára, meghagyván a kisha- tárforgalmat is. Nyilván még nagyobb lesz itt a tumultus. A határátkelő bővítését akkor kezdik meg, miután a régészeti feltárásokat befejezték. Tehát egy ideig továbbra is szűk helyen kell majd még nagyobb forgalmat lebonyolítani. A helyszín: Barabás. Mind kilépő, mind belépő gépkocsi akad bőven. Annak ellenére, hogy itt csak személyforgalmat bonyolítanak le. Az autók mellett jelentős a gyalogosforgalom is. Bíró Gusztáv parancsnoktól megtudom, hogy világútlevéllel is át lehet kelni, ha határmegbízotti engedély is van hozzá. Naponta átlag ezer- ezerkétszáz jármű és ezerötszáz-kétezer személy kel át oda-vissza. Az arányokból már sejthető, amit a parancsnok ki is mond: — Főleg a gázolajas turizmus élénk, mely a tavaly év elejétől vált meghatározóvá. Emellett az úgynevezett megélhetési turizmus jellemző még. Ilyenkor télen heti két-három alkalommal csak sötétedésig tart nyitva a határátkelő. Ugyanis ukrán oldalon, Mezőka- szonynál áramszünet miatt kénytelenek lezárni a sorompókat. — Vajon ilyen intenzív forgalom mellett akad-e, aki a zöldhatáron próbál átkelni? — kérdezem Bíró Gusztávtól. — Leginkább az áttévedések jellemzőek, de tavaly elfogtunk egy tízfős kínai csoportot, akik Barabás és Tiszakerecseny között gyalogoltak át. Az egyezmény értelmében átadtuk őket a ilyenkor szokásos eljárás után az ukránoknak. A helyszín: Vásárosnamény, vámhivatal. Nagy Gábor vámparancsnok-helyettestől alkalmam van adatokat megtudni mind a Hétköznap, kora délután Barabásnál négy kishatárátkelő — az említetteken kívül a tiszabecsi és a lónyai — személy- és áruforgalmáról. Kifelé többnyire élelmiszert, ruházati, műszaki cikkeket visznek, legújabban már bútort is. Ezek többnyire legálisak, hiszen aki fizetőeszközt vált be, nagyobb értékű árut is kivihet. Kivételt képez a hántolt rizs, a déligyümölcs, importból származó szeszes ital és fűszer. Befelé a négy határállomás közül Lónyá- nál és Barabásnál az üzemanyag vezet. A másik kettőnél más is előfordul. Naponta a négy határátkelőn mintegy 200-240 ezer liter üzemanyag jön be. (Mindkét oldalon vannak, akik ebből élnek. Olyanok is — főleg ukrán állampolgárok —, akiket a kényszer vitt rá az üzemanyagszállításra. Odaát sok gyárban, üzemben szünetel a termelés, a közalkalmazottak bére a havi gázszámlára sem elég.) — Alig van utas, aki ne kísérelne meg behozni jövedéki terméket, főként cigarettát — mondja Nagy Gábor. Raktárszemlét tartunk. Most viszonylag nem sok a csempészáru, mert nemrég szállították el. Az egyik polcon — csak saccol- ni tudom — olyan kétszáz karton cigaretta. Mindez egy tétel, azaz ekkora mennyiséget próbált becsempészni egy külföldi állampolgár. Mellények, szoknyák kerülnek elő, melyek csempészetre vannak kiképezve. (Eszembe jutnak a tanakodó hölgyek a senki földjén Suránynál.) Aztán egy üreges ülés, gyúrótábla, mely szintén kong, nehezékkel ellátott festékesdoboz, hisz a cigaretta lényegesen könnyebb az olaj festéknél. Kinn az udvaron üzemanyagtankok sorakoznak. Van, aki ezekben rejtette el az árut. Hogy mitől ment az autója? A csempész leleményes: az ablakmosó edényét használja tank gyanánt. Előfordult, hogy poroltó, pótkerék a rejtekhely. A lefoglalt csempészáru nem sokáig marad itt, hisz komoly raktározási gondjaik lennének. A dohányárut az Interspannak adják át megsemmisítés céljából. A szeszes italról a Várda-Drink „gondoskodik”. Persze nem úgy, hogy újrapalackozza, hanem például fagyállót készít belőle. A jövedéki törvény értelmében ugyanis a csempészárut meg kell semmisíteni. Téved az, aki azt hiszi, hogy csak az úgynevezett nagyhatáron kísérelnek meg lopott gépkocsit kivinni. A legnagyobb fogás kishatáron egy Mitsubishi Pajero volt, melynek becsült értéke hétmillió forint. Katalógus szerint azért nem lehetett megállapítani értékét, mert több — nyilván szintén lopott — gépkocsiból állították össze. Mint köztudott, a Z-s rendszámú kocsik Tiszabecsnél és Beregsuránynál is elhagyhatják az országot. Tavaly összesen 43 517 Z-s ment ki a két átkelőn. A Lada vezet, de nem egy nagy értékű — 10-15 milliós — nyugati autó is kiment. A vámhivatal udvarán feltűnően sok a kocsi. Ezek egy része lefoglalt, elkobzott jármű. Vagy csempészetre használták, vagy szabálytalanul akarták kivinni. A legfeltűnőbb egy német rendszámú BMW. Tavaly a négy határátkelőn egyébként 5 millió 178 830 utas fordult meg. Ez 32 százalékkal több az 1994. évinél. Egymillió-négyszázezer forintnak megfelelő fizetőeszköz kerül lefoglalásra. Volt köztük hamis és hamisított forint és valuta is. Kétmillió forint bírságot szabtak ki szabálysértési eljárások során külföldire. A felderített jogsértő cselekmények száma meghaladta az 1800-at. Összesen mintegy 40 millió forint értékű csempészárut foglaltak le. Előkerül még néhány darab az ukrán maffia eszköztárából: dorongok, gumibotok, sodrófák, rugós kések: amolyan hidegfegyverek. Közöttük is a legfélelmetesebb az a Mercedesből kiszerelt sebváltókar, mely szétcsavarhgtó, belsejében hosszú, hegyes tőr. Eszembe jut Kiss István kesergése. Vajon hányad részük igyekszik a négy kisha- tárátkelőn a nyíregyházi színházba, vagy rokonlátogatóba? Becslések szerint az utasok 98 százaléka nem rokonlátogatóba jön hozzánk. És fordítva. Györke László a km vendége Nyírségi krumplis karrier Galambos Béla Az elődöktől örökölt szakma- és szülőföld szeretet határozta meg 43 évvel ezelőtt, az akkoriban a burgonya fellegvárának számító Kisvárdán született Bagoly István életét. Már anyai nagyapja is intézője volt a valamikori nyírbaktai Dé- genfeld-uradalomnak, a fia nevében is továbbélő édesapja pedig az a neves mezőgazdasági mérnök volt, akit csillagfürt- nemesítőként, a nyírségi vetésforgó bevezetőjeként, s a szabolcsi méhészkedés fejlesztőjeként ismerhetett meg a megye és az agrárszakma. Az ifjú, már a szülői házban sokat hallott apja hajdani atyai barátjáról a szabolcsi burgonytermesz- tést megalapozó Teichmann Vilmosról, s ott találkozhatott személyesen a Nyírség másik tudós gazdászóriásával Westsik Vilmossal is. így aztán korán eldöntötte: követi az elődök nyomdokait, ő is mezőgazdász lesz. Kisvárdáról a nyíregyházi kertészeti technikumba, majd onnan a mosonmagyaróvári agráregyetemre került. Agrár- mérnöki okleveléllel a zsebében hazatér dolgozni szülőföldjére. A Nyírmadai Állami Gazdaságban hamarosan a burgonyatermesztést irányítja, majd a Solanum burgonyatermelési rendszer tájegységi munkáinak szervezését bízzák rá, 1979-től pedig az állami gazdaság főagronómusa. Családot alapít, s hamarosan Balkányba költözik, ahol a helyi állami gazdaságban a szántóföldi növénytermesztési osztály vezetője lesz. Itt végre alkalma nyílik megvalósítani az elődöktől, s az iskolákban tanultakat. A Nyírség sajátos adottságaihoz alkalmazkodva bevezeti a tájtermelést. A vetésforgó meghonosításával a sovány homoki körülmények között is tartósan jövedelmező gazdálkodást folytat. Az évek során mind a kalászos gabona fél ék-vetőmagtermesztésének, mind pedig a burgonya-vetőgumó elő- Bagoly István állításnak specialistájává válik, s figyelemre méltó eredményeivel, a termelés mellett végzett tudományos vizsgálatairól beszámoló publikációival, egyszerre öregbíti jó hírét a1 gazdaságnak és a szakmai körökben jól csengő családi nevének. A szakterületének hazai tudományos műhelyeivel is élő kapcsolatokat tart fenn. Ä burgonyatermesztésben elért eredményei elismeréseként 1992 tavaszán első elnökének választja az akkor alakult Országos Burgonya Terméktanács. A következő évben a Földművelésügy Minisztérium a „szántóföldi növénytermesztés” szakértőinek országos állományába jegyzi be a balkánvi agármérnököt. A '90-es évek elején részvénytársasággá alakuló állami gazdaság egysé- Balázs Attila felvétele geiből gazdasági társaságok jöttek létre. Bagoly István közvetlen kollegáival létrehozza a Balkányi Vetőburgonya és Vetőmag Termelő Kft.-t, amelynek ügyvezetője, az ÁG-ból alakult Agro-Sum- ma Rt.-nek pedig résztulajdonos főagronómusa lesz. Tagja a részvénytársaságot üzemeltető BAG Kft.-nek, valamint a helyi Gyümölcstermelő Szövetkezetnek is, amelynek ellenőrző bizottságában vállal feladatot. Energiatartalékai végtelennek tűnnek, különösen ha a nyírségi tájba illő gazdálkodásról van szó. Miközben bekapcsolódik a Magyar Agrárkamara munkájába, mint az országos közgyűlés egyik megyei küldötte, úgy dönt, hogy rangjához méltóan megőrzi, sőt tovább fejleszti az apai szakmai örökséget. Az édesapja által nemesített keserű csillagfürt fajták fenntartására, szaporítására megalakítja a Vajai Csillagfürt Nemesítő Bt.-t. Hisz benne, hogy e növény, mint a homoki vetésforgó része, reneszánsza előtt áll. Feltett szándéka, hogy gondoskodik a szabolcsi tájban gazdaságosan termeszthető növények, módszerek gyakorlati elterjesztéséről. Ezt koronázza meg az a „Standard vetőburgonya előállítás” címmel szabadalmaztatásra benyújtott találmánya, amely hamarosan új alapokra helyezi a vetőburgonya-termelés honi gyakorlatát.
