Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-23 / 46. szám
1996. február 23., péntek HATTER Télen sem szünetel a nagykállói 12 tantermes általános iskola építése. A TESZOVÁL Kft. dolgozói a múlt hónapban a belső munkákkal, víz-fűtésszereléssel foglalkoztak, kialakították a kazánházat. Jelenleg a tetőszerkezet építésén a sor, a földön állítják össze azt a 20 méter magas, ragasztott faszerkezetet, amely az iskola kupolatermének befedésére szolgál Elek Emil felvétele Csak nevében a földműveseké A tőkeszegény agrárágazatból keveseket lehet megnyugtatóan finanszírozni Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Miután az Agrobank olyan helyzetbe kerül a múít évben, hogy tevékenységét nem folytathatta tovább, s vele szemben az ügyfelek bizalma is megcsappant, a kormány a megroppant pénzintézet Mezőbankba történő beolvasztásáról döntött. A bankfúzióban megyénk is érdekelt volt annak okán, hogy a Mezőbanknak Nyíregyházán területi igazgatósága működik, s Mátészalkán mindkét érintett pénzintézet rendelkezett bankfiókkal. Idén január harmadikán zajlottak le azok a közgyűlések, amelyek hivatalosan elfogadták az állam, mint tulajdonos beolvasztási törekvéseit. Egy nap múlva, január negyedikén már mint az új, 87 milliárdos mérlegfőösszegű Mezőbank nyitottak ki. Gyors egyesülés — Rendkívül rövid idő állt rendelkezésre a két bank országos hálózatának és apparátusának az „összetolására” — emlékezik vissza a nehezen felejthető átállásra Halinda Tibor a Mezőbank Rt. nyíregyházi Területi Igazgatóságának igazgatója — Mindezt úgy kellett végrehajtani néhány nap alatt, hogy az ügyfelek lehetőleg ne érezzenek meg semmit. Ez többé kevésbé sikerült. A fúzió során a két egységből kimazsoláztuk a jó dolgokat, hogy egy ütőképesebb és komplett szolgáltatást nyújtani képes bank jöjjön létre. Minden területen a legrátermettebb kollégákat tartottuk meg, miközben 600 fővel csökkent az országos létszám. A megyében ez az egzisztenciákat is érintő munka úgy csapódott le, hogy több mint 10 dolgozótól megválva, 33 fős apparátust hagytunk meg. Mint mindenütt az országban, nálunk is összeköltöztek egységek. így a korábbinál jóval tőkeerősebb középbank jött létre az új Mezőbank „személyében”, amelyik a pénzitéze- tek hazai listáján a negyedik helyre rukkolt elő. Erősebb fiók... Mátészalkán úgy zajlott le az egyesítés, hogy mivel ott az Agrobank volt korábban az erősebb egység, annak épületébe költöztették a területi igazgatósághoz tartozó új Mezőbank fiókot. Ennek vezetője is az Agrobank volt fiókigazgatója lett, helyettese pedig a korábbi szálkái kirendeltség vezető. Ez is bizonyítja, állítja Halinda Tibor, hogy országos rendezőelv volt, hogy adott térségben a nagyobb ügyfélkörrel rendelkező, erősebb bankfiók marad meg az új bank rendszerében. Abból indultak ki, hogy az ügyfélkört nem szabad elveszíteni. Ma már úgy látják, sikerült őket megnyugtatni ezzel a stratégiával, s kezdenek visszatérni az 1995-ben Agro- banktól megriadt ügyfelek, amit a betétállomány növekedés is jelez. — Alapvetően mind a két korábbi bank az élelmiszer- gazdaság finanszírozására jött létre. Az új Mezőbanknak is alapvetően ez maradt a célja — hangsúlyozza a területi igazgató. — Ebből a körből szeretnénk újabb ügyfeleket megnyerni, bár ez nem jelenti azt, hogy bárki előtt lehúznánk a rollót. A partneri kapcsolatainkban rendező elvünk a korrektség, a megbízhatóság és a gazdasági potenciál. □ Pozitív diszkriminációt, úgy tűnik tehát nem élvez az a mezőgazdaság, amelyik mindig is elesettebbnek érezte magát finanszírozás tekintetében, mint más gazdasági ágazatok. Nem is léteznek számára kedvezőbb hitelkonstrukciók? Egyenlő esélyek — Mint a piacgazdaság többi szereplője, a bank is profit orientált. Tehát nem várható el tőlünk az, hogy a gazdasági szféra valamilyen szegmensét mi támogatással preferáljuk. Ezt nem tudja felvállalni ez a pénzintézet sem. Annál is inkább, mert mint jelenlegi tulajdonosunk az állam korábban is tette, nagyon keményen számon kér rajtunk minden fillért. Ilyen szempontból minden ügyfél egyenlő a bank előtt. Az, hogy a pénzintézet mégis csak megcéloz valamilyen nemzetgazdasági ágat, vagy ügyfélkört, gyakorlatilag azt jelentheti, hogy a szolgáltatásainak típusait úgy próbálja alakítani, hogy az annak körnek szóljon. Másrészt pedig a gazdálkodásuk finanszírozáshoz rendelkezésére álló hitelprogramok közül válogat úgy, hogy elsősorban ezeket preferálja. Ahhoz, hogy egy bank csatlakozzon valamilyen külföldi hitelprogramhoz, be kell szállnia saját tőkével is. Mi elsősorban azokra a hitel- konstrukciókra megyünk rá, amelyek az élelmiszer-gazdaság finanszírozására jöttek létre. így gyakorlatilag benne vagyunk az összes, ezt az ágazatot megcélzó világbanki konstrukcióba, s mindazokba, amelyek az agrárszféra támogatásához kapcsolódnak. Ez utóbbiak feltételeznek valamilyen banki kapcsolatot is, hiszen teljes egészében saját forrással nem rendelkeznek az ügyfelek. Maximum ennyit jelenthet a pozitív diszkrimináció, ha lehet egyáltalán erről beszélni. Egyébként pedig teljes körű szolgáltatással állunk minden körben az ügyfelek rendelkezésére. Az élelmiszer-gazdaságra azért annyiban mindenképpen ráálltunk, hogy annak mindenféle tevékenységét tudjuk hitelezni, kezdve a forgóeszközök finanszírozásától állattenyésztésben, növénytermesztésben, a gépvásárlásokon, az erdőtelepítéseken át egészen a nagyobb fejlesztésekig. — A dolog másik része, hogy mennyire jó adós az agrárágazat. Sajnos a tőkeszegénység jellemző erre a szektorra, így nagyon szűk az a kör, akiket igazából megnyu- gatóan lehet finanszírozni. A bban az időben, amikor az ember még közeli kapcsolatban volt a természettel, és azt nem legyőzni akarta, hanem benne és vele élni, megfigyelte az időjárási jelenségeket, annak rendszerét és a várható következményeket. Ezeknek a megfigyeléseknek a tapasztalati lényegét ezután hozzákötötte egy-egy jeles naphoz vagy névnaphoz, mintegy jelző cö- vekhez. Az erdőt, mezőt járók már február elején párokban láthatták a fatörzsek mellé húzódó fülesbaglyokat, és a nyulak is egyre figyelmesebben szaglászták a szelet és a hóban lévő nyomokat. Ok tudják, hogy miért. Dorottya napján a tél ismét megmutatta erejét és jeges marékba szorította a természet teremtményeit. Az éjszakai mínusz húsz fok alaVárunk Júliára posan lehűtötte a korai tavaszt várók reményeit. A hideg, a sűrűn hulló porhó, amelyből a viharos északi szelek méteres hófúvásokat építettek, amilyen örömöt hoztak a síelés szerelmeseinek, legalább olyan nagyságú gondot az utakon közlekedőknek. Mert a jég láthatatlanul ott leselkedett a laza hótakaró alatt, és megcsúszáskor szinte esélye sem volt a gyors megállásnak. És sem Dorottya, sem az őt követő napok, nem voltak hajlandóak engedni a szigorukból. Temesvári születésű nagyanyám, az erdélyi szászoknál az akkor oly divatos Dorottya nevet kapta a kereszt- ségben. Erdélyben híresen kemény telek jártak akkoriban és mindenki érdeklődve figyelte, hogy február 6-án Dorottya milyen időt hoz, és a hegyi mócok le tudnak-e jönni a havasokból. Ha Dorottya szorította, akkor két- három hét múlva már várható volt az enyhülés, mert 16- án Júlia már enged a szigorból. A nagyanyám — ha névnapja cudar idővel köszöntötte — mindig azzal vigasztalt bennünket, hogy március 15-én majd ingujjban és rövidnadrágban mehetünk az iskolai ünnepségre és barkát szedni a kőbányához. Akkoriban azért igazából nem csábított, hiszen ez egyet jelentett a hó elolvadásával és a szánkócsaták — ahol a lányokat jól a hóba lehetett gyömöszölni — befejeződésével. És jelentette az állandó otthonlétet, hiszen sárban, latyakban nem volt értelme sehová kimozdulni, mert még a barátok szülei is kinézték az embert, ha sárosán, lucskoson elment hozzájuk sakkozni vagy kártyázni. Téli cipőink, ruháink ugyan már eléggé elnyűtt állapotban voltak, de Kukocs- ka bácsi — az utcánkban lakó cipész — azért valahogy mindig helyrepofozta a disznóbőr bakancsokat. Nagyanyám pedig precízen összevarrta a ruhánk szakadásait. Tehát semmi akadálya sem volt a további hócsatáknak, ródliversenyeknek. Mi gyerekek, abban reménykedtünk, hogy nagyanyám téved és Júlia nem fog engedni a lopakodó tavasznak. Öt évtizeddel később, nagyanyám szavaira emlékezve, ajakkal és a madarakkal együtt várok Júliára. Pénzügyek feje Kováts Dénes M ég nem csitultak el a Bokros Lajos pénzügyminiszter lemondását és nyilatkozatát követően felkavart kedélyhullámok, de már ezzel párhuzamosan folynak a tárgyalások és találgatások arról, ki követi őt a bizonyára nem túl kényelmes miniszteri bársonyszékben. Vannak, akik sajnálattal vették tudomásul a lemondást, méltatva — különösen külföldön érzékelhető — elismertségét, mások örülnek a nadrágszíjhúzó Bokros távozásának. E kétségtelenül ellentmondásos személyiség tevékenységének hatását az átlagpolgárok keserű szájízzel vették tudomásul, bár ő maga, s egyes szakemberek határozottan állították: az általa megkezdett út az üdvözítő, s meghozza majd eredményét — aminek jeleit állítólag a honi gazdasági életben már lehet is érezni. Valószínűleg még nem jött el az a perc, amikor biztonsággal lehetne megfogalmazni a népszerűségi listák alján elhelyezkedő, de nem tapsot váró, babérokra törő ex-pénzügymi- niszter tetteinek mérlegét és hatását. Azt sem lehet igazán tudni — hiszen nem valószínű, hogy bárki nyíltan bevallaná —, mi áll valójában a lemondás hátterében. Bizonyos lobbyérdekek, az MSZP népszerűségi indexének csökkenése, esetleg más... Hiba lenne azonban azt várni, hogy a leendő pénzügyminiszter megnyitja a bőségszarut a választópolgárok megnyerése érdekében. Egyrészt, mert nem nagyon van mit megnyitni, másrészt mert az is meglehet, hogy ez egyenlő lenne a gazdasági öngyilkossággal. Nagy a felelőssége a miniszterelnöknek a jelöltállításban, hiszen — bár éppen ez a miniszteri poszt az, ahol gyakoriak a személy- cserék — az sem lenne szerencsés, ha az utód hasonlóan rövid idő múltán távozna, újabb törést adva a folyamatosságnak. Pestisjárvány: No! Téged sem a felvásárló visz el... Ferter János rajza A média telepénze Nagy István Attila A média birtoklása felér a hatalommal. Ezért aztán egyáltalán nem véletlen, hogy ádáz küzdelemfolyik érte. Él a más lehetőség nem adódik, akkor a közszolgálati televízió vagy rádió kuratóriumába kell bekerülni, hogy így lehessen kifejteni azt a hatást, amely feltétlenül szükséges. A Magyar Televízió kettes csatornájának privatizálása is szóba kerül. Ha megszerzi egy vagy több tulajdonos, akkor a célja elsősorban a profitszerzés lesz. (Ami teljességgel érthető és elfogadható.) Csakhogy. A televízió előfizetési díjai is követik az inflációt. Műsorhoz alapvetően két úton lehet hozzájutni. A levegőből (amikor a televíziókészülék tulajdonosa felszerel valamilyen antennát), illetve kábelhálózaton keresztül. Ma Magyarországon az előfizetési díj a készülékhez kötődik. Vannak országok, amelyekben a levegőn át érkezett programokért nem kell fizetni, hiszen azzal, hogy a tulajdonos bekapcsolja a készüléket már áramot fogyaszt, amiért fizet. Másrészt nincs szabad választása abban, hogy milyen műsort néz, ezért kénytelen a reklámot is megnézni (pláne, ha az érdekes filmet is megszakítják vele!). Ami megint csak érthető, hiszen az ebből befolyó pénzből tartják fenn az adót, ebből készülnek a műsorok. Más a helyzet a kábelcsatornákkal. Ott a fogyasztó azért fizet, amit néz. Ily módon van lehetősége beleszólni a kínálatba. (Legalábbis azzal, hogy nem fizet elő legközelebb.) Mi magyarok azonban ezt a dolgot is másképpen intézzük. Városainkban — ahol már kiépült a kábelhálózat —fizetünk a használatáért, mégpedig annak arányában, milyen mértékben vesszük igénybe a társaság szolgáltatását. Ezenkívül azonban fizetünk még televízió előfizetési díjat (a rádióéval együtt), amelyet semmilyen módon nem tudunk befolyásolni. Kapjuk a reklámot, a bóvlit, ezeket szintén nem tudjuk megszüntetni, mert azt halljuk, hogy ebből tartják fönn a médiát.
