Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-21 / 44. szám
1996. február 21szerda HÁTTÉR Ami kötelező, nem tetszik Ebben az évben állami feladatokat is átvesznek a gazdasági kamarák Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Bő másfél évvel ezelőtt vegyes érzelmekkel fogadta a hazai gazdálkodói kör a gazdasági kamarák felállításának hírét. A kötelező tagság elve bizalmatlanságot szült, s az sem javított a helyzeten, hogy a központi költségvetés elmaradt támogatása miatt rögtön tagdíjszedésre kényszerültek az alakuló szervezetek. Am a szakemberek szerint itt is csak a kezdet volt nehéz. A gazdasági kamarák felállításáról rendelkező törvény 1994-ben jelent meg, s ekkor a Magyar Kormány még azt ígérte: átvállalja a szervezés és működés első évének költségeit, s tulajdonba adott ingatlanokkal látja el a fiatal kamarákat. Ezzel a segítséggel a tagregisztrációt nem követte volna rögtön tagdíjfizetés, azt pedig senki sem vitatja: mindenképpen rokonszenvesebb megoldás, ha a nyilvántartásba vett vállalkozó tisztán látja, miért adja ki nehezen megszerzett forintjait. Többet az asztalra Csakhogy az ígéretekből egy sem vált valóra, az új szervezetek kizárólag a tagdíjból származó bevételeikre támaszkodhattak, s a mai napig bérleti rendszerben dolgozhatnak irodáikban. Ugyanakkor a törvény csak a kamarák felállításáról döntött, de azt nem jelölte meg, valójában ki is hozza létre ezeket. A munkát végül megyénk érdekvédelmi szervezetei végezték el, vállalva ezzel azt a furcsa állapotot, amely saját konkurenciájuk életre keltésével állt elő. — Ez a tény is cáfolja azokat a vádakat, amelyek szerint a gazdasági kamarák felállítása a mi ötletünk volt, de az is kétségtelen tény: szétaprózott nemzetgazdaságunkban nagy szükség van a gazdaságot köztestületként irányító kamarai rendszerre — teszi helyére a dolgokat dr. Oláh János, a Kereskedelmi és Iparkamara megyei szervezetének elnöke, aki egyben az Iparszövetség helyi vezetőségének is tagja. A kamarai vezető ezzel együtt nem titkolja: az önszerveződés első évében nyújtott szolgáltatásoknál többet lehet s kell letenni az asztalra. Segítségükkel a regisztrált tagok már most könnyebben boldogulnak az adó- és egyéb jogszabályok szövevényes rendelkezéseiben, aprópénzre váltható információkat kapnak vállalkozások alapításához, de idén egy sor állami feladat is átkerül a kamarákhoz. Alkotmányos Nagy lépés lesz az engedélyezési ügyek átvállalása, mellyel a vállalkozói engedély kiadása és a cégnyilvántartás is kikerül a hatósági jogkörből. Emellett újat kell nyújtani az olyan klasszikus kamarai tevékenységekben is, mint a szakképzés, export előtt a termékek származásának igazolása, a nemzetközi kapcsolatrendszer szervezése, irányítása. Kamarai tagság nélkül egy vállalkozó sem szerezhet piacot külföldön — hangsúlyozza Oláh János, aki erre példát is említ. A közelmúltban németországi testvérvárosába látogató nyíregyházi küldöttségnek tagja volt egy vállalkozó is, aki hazai és megyei termékeket mutatott be a Túró ruditól a gyümölcsléig. Az érdeklődés és a siker minden várakozást felülmúlt, de addig nem álltak s állnak vele szóba, amíg nem mutatja fel az érte felelősséget vállaló kamarai hátteret. Kiépítetlen kamarai rendszer hiányában az Európai Unió sem fogadja a csatlakozni kívánó országok jelentkezését. E követelményt figyelmen kívül hagyva az első tagdíjfizetések idején többen is felvetették: a kötelező tagság és az ebből eredő kötelező tagdíj alkotmányellenes. Ez közel sem igaz — állítják az érintettek —, hiszen ebben az esetben az Alkotmánybíróság megsemmisítette volna a törvényt, mint ahogy erre nem is egy példa akadt a közelmúltban. A törvény azért nem alkotmány- sértő, mert nem egyes személyekre, hanem tevékenységi körökre tartalmaz előírásokat, s ráadásul a fejlett gazdasággal rendelkező országokban bevált módon. Ahhoz, hogy valóban jól működjön a kamarai rendszer, s betöltse küldetését, komoly, megbízható adatokkal kell rendelkeznie a gazdaság szereplőiről. Az elmúlt egy év ezen a téren is szolgált eredményekkel: a tagregisztráció során kétezernél is több olyan fantomcéget sikerült kiszűrni, amelyek korábban átjutottak a hatósági nyilvántartás rostáján, annak ellenére, a működés legalapvetőbb feltételeit sem teljesítették, még székhellyel sem rendelkeztek. Az euro- komformitási törekvés mellett ez már a hazai gazdasági életben is segíti a gazdasági környezet stabilizációját, s ezért jelent garanciát a nyugati partnernek, ha a kamara vállal felelősséget tagjáért. A tanulóévnek tudható be a három gazdasági kamara között időnként zavart keltő tagregisztrációs átfedés, különösen a Kézműves valamint a Kereskedelmi és Iparkamara esetében várt tisztázásra a hovatartozás kérdése. A három köztestületi szervezet megyei vezetősége a közelmúltban megkezdett egyeztető tárgyalásokkal szeretné megelőzni az ilyen jellegű problémákat, de ezek jó alkalmat teremtenek a közös álláspontok kialakításához is a mindenkit érintő ügyekben, mint például helyi adók, bérleti díjak kérdése. Azt ugyanis el kell dönteni: megyénk fejlesztésében a nagy ugrás vagy a sok apró lépés vezet eredményre. A kamarai vezetők az utóbbi mellett teszik le voksukat, ezt szolgálja a megyében 60-65 százalékos szervezettséget elérő Kereskedelmi és Iparkamara ez évre Összeállított eseménynaptára is. A tagokat szívesen látják szakmai napokon Felső-Ausztria és Stájerország, Olaszország, Németország, Svájc kamarái, együttműködési megállapodást írtak alá román és ukrán kollégákkal, s az országos vezetőség már értékeli belgrádi látogatásának eredményeit. Tapasztalatok A nemzetközi kapcsolatok tapasztalatai azt mutatják: Nyu- gat-Európában gazdag kamarák működnek, fenntartják saját külképviseleteiket is, s ez nem csak az általánosan jobb körülményeknek köszönhető. Ott is a gazdálkodók tartják el szervezeteiket, de a tagdíjat levonhatják a számított adóból, nálunk pedig ez az összeg csak költségként számolható el. A kritikák kereszttüzében a kamarának kerülni kell minden szélsőséges megnyilvánulást: nem fenyegetünk senkit, s nem is ígérjük a megváltó szerepét, csupán szolgálni akarjuk a tagságot a magunk eszközeivel és lehetőségeivel. De hogy ez milyen határok között mozog, azt már a tagság igényei döntik el — zárja a beszélgetést kamarai ars poeticával Oláh János. Nagy Tamás fotóetűdje Táncszínházi pillanatok Varosvagyon Marik Sándor ■» t agy falat kerül j\j hétfőn Nyíregyháza X V közgyűlésének asztalára. Még azt is mondhatnák (jelképesen), hogy kemény falat; milliárdos tétel —talán nem is lehet egy nekifutásra megbirkózni vele. A vagyongazdálkodásról lesz szó. Olyasmiről, amit lehet jól vagy rosszul megoldani, de mindenki megelégedésére bizonyára nem lehet. Túl nagy pénzek forognak kockán. Mindenesetre csak elismeréssel szólhatunk arról: megyeszékhelyünk vezető testületé rengeteg napi és rövid távú tennivalója mellett felvállal egy olyan szövevényes ügyet, amely hónapokra, sőt évekre ad majd feladatot. Mert jelenleg — ki hinné? — még azt az alapvető kérdést sem tudják megválaszolni, milyen értéket képvisel a város ingatlanvagyona. És nem hanyagság miatt: a számviteli nyilvántartásokban feltüntetett bruttó, nettó értékek jóval a forgalmi értékek alatt vannak, s ezek az idő múlása és az infláció miatt távolodnak is egymástól. Csak néhány kiragadott példa, mi is képviseli a város vagyonát: négy és fél ezer lakás, kétszáznál több üzlet, orvosi rendelők, gyógyszertárak, piacok, üzemi épületek—az önkormányzatot megillető belterületiföldek értékének megfelelő részvények, üzletrészek valamint a közüzemi vállalatok privatizációjából származó részvények mellett. Ha értékükről nem is, meglétükről biztosat tudunk, hiszen nem régen készült el a város ingatlan vagyon katasztere. Erre építkeznek most. A hatalmas vagyont működtetni, értékét növelni, vele a város javára sáfárkodni felelősségteljes feladat. Ráadásul a mostani pénzszűkében nagy volt a kísértés a felélésre, vagyonrészek eladására — a napi gondok enyhítése érdekében. Ezért is érdemel figyelmet a közgyűlés elé kerülő elemzés, amely hosszabb távra kíván garanciákat kijelölni, azért, hogy a közös, városi vagyonnal csak jó gazda módjára bánhassanak. Azt hiszem nyugodtan megpihenhetünk... Ferter János rajza Kommentár Rokkant ötletek Kovács Éva A felháborodás rendkívüli, s ennek beteg és orvos egyaránt kárát vallja. Pedig a doktor nem tesz mást, mint betartja azokat a szabályokat, előírásokat, melyeket immár büntetőjogi felelősséggel be kell tartania. Az előírások konkrétak, kizárják a szubjektivitást, az érzelmeket, ma már nem lehet azt mondani, ha akarom ilyen, ha akarom olyan a paciens állapota. Egyértelmű kérdésekre egyértelmű feleletet kénytelen adni maga a beteg, s az elért pontok alapján ítéli meg a juttatást, annak mértékét az önkormányzat, melynek illetékesei igencsak sok mérget, bosszúságot nyelnek ezekben az ügyekben. Mert az érthető, hogy szorosabbra akarja húzni az állam a nadrágszíjat, s kiszűrni az esetleges potyá- zókat. Az azonban már érthetetlen, ugyan miért kell ismét végigélnie a tortúrát azoknak, akiknek állapota a legszigorúbb orvosi szabályok szerint is végleges? Rokkant ötlet azt hinni, hogy a levágott kéz kinő újra... A levágott kéz nem nő újra, így legfeljebb arra jó ez az egész, hogy összeveszítse az orvost a beteggel, az orvost meg a beteget az önkormányzatokkal —mondja bosszúsan az egyik illetékes annak kapcsán, hogy a betegek rokkantsági fokozatának megállapítása ezekben a hetekben már az új rendelkezés szabályai szerint folyik a rendelőkben. Aki érintve van, tudja: a dolog ezúttal egy előre meghatározott pontrendszer alapján történik, bizonyos betegségek bizonyos pontokat érnek, s a pontok összessége, a végeredmény jelenti a mozgáskorlátozottság fokát, amely után járnak, vagy nem járnak bizonyos juttatások. Talán már nem is kell mondani, a szigorítás célja, hogy csökkenjen azoknak a száma, akik mozgáskorlátozottnak, bizonyos fokú rokkantnak számítanak, s ezek alapján igényelhetnek az államtól kedvezményeket.
