Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-20 / 43. szám
1996. február 20., kedd Törvény védi a vizeket Több éves vajúdás után született • Szigorúbbnak, de igazságosabbnak ígérkezik Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a vizekre Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Az emberek többsége nemigen jön izgalomba attól, ha arról olvas, milyen új törvények léptek hatályba az elmúlt időkben. Pedig nem árt tisztában lenni velük, különösen azokkal, amelyek igen közelről érintik az életünket. Közéjük tartozik a vízügyi törvény is, amelyik mostani év elejétől érvényes. A korábbi több mint 30 évig volt hatályban, s határozta meg a vízgazdálkodással összefüggő alapvető szabályokat. A „középkorú” törvény felülvizsgálatának szükségessége már több évvel ezelőtt napirendre került. Alapvető változások — A már korábban megindult kodifikációs munkák során célul tűzték ki, hogy az új törvény tükrözze a tulajdonviszonyokban bekövetkezett alapvető változásokat, ennek megfelelően rögzítse az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodók és az állampolgárok megváltozott szerepét, a szerep- vállalás mértékét és az ehhez igazodó kötelezettségét — mondja dr. Faragó István, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság hatósági osztályának vezetője. — Az általános gazdaságpolitikai irányvonaltól eltérően azonban a vízgazdálkodásban az állam szerepe továbbra is jelentősebb marad, mint a piacgazdálkodáshoz jobban igazodó termelő ágazatokban. A szakember szerint ennek több oka is van. Magyarországon a felszíni vízkészletek nemzetközi befolyásoltsága jelentős mértékű, az ország ár- és belvízi veszélyezettsége Európában a legmagasabb, ugyanakkor vízkárelhárítási rendszerünk nincs kellő szintre kiépítve. Felszíni vízkészleteink 90 százaléka a három nagy folyó medrében koncentrálódik, ettől a vízszükséglet térségi arányai jelentősen eltérnek, továbbá a lakossági vízellátottság, a csatornázottság és a szennyvíztisztítás mértékének emelése csak piac- gazdasági eszközökkel nem, hanem állami segítséggel történhet. A vízgazdálkodásról szóló törvény egyik legizgalmasabb része az, amelyik a tulajdonviszonyokkal foglalkozik, hiszen ez érinti talán a legtöbbünket. A vizek, vízi létesítmények állami, önkormányzati és magántulajdonban lehetnek. Az állam kizárólagos tulajdonában vannak a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei, a természetes tavak közül a Balaton, a Velencei-tó, a Fertőtó, és a Hévízi-tó, az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, partok, a külön megjelölt folyók, patakok, csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és más vízi létesítmények. Átjárható formák A helyi önkormányzat tulajdonában vannak törzsvagyonként a helyi önkormányzatoknak átadott vizek és vízi létesítmények, ideértve a vízi közműveket is. Az ingatlan tulajdonosának birtokában vannak többek között az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások, az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz, az ingatlan határain belül lévő és saját célt szolgáló vízi létesítmények. A kizárólagos állami tulajdonban lévő vizeken kívül az állami tulajdonban lévő természetvédelmi szempontból védett, illetve védelemre tervezett területeken lévő vizek forgalmazása tilos. Az egyéb állami tulajdonban lévő vizek, vízi létesítmények elidegenítése esetén az érintett helyi ön- kormányzatnak elővásárlási joga van. A törvény teljesen új szellemben adja meg a vizekkel és vízi létesítményekkel összefüggő ingatlanokra vonatkozó szabályokat. A parti ingatlan használatáért nem járt kártalanítás. Mostantól egyöntetű szabály, hogy az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Ez a megfogalmazás is rejt ugyan bizonyos szubjektivizmust magában, de a kártalanítás tényén nem lehet majd vitatkozni. Új szabály, ha a korlátozás következtében az ingatlan használata lehetetlenné, számottevően költségessé válik, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti. — Továbbra sem jár viszont kártalanítás a parti ingatlan tulajdonosának, ha területét a partok védelmére szolgáló munkák folytán ideiglenesen vették igénybe, a termésben, valamint az épületben okozott kárt azonban meg kell téríteni — magyarázza az osztályvezető. — A közérdekű mederA szerző felvétele szabályozáshoz a szükséges ingatlant nem lehet kártalanítás mellett igénybe venni, hanem azt az ingatlan tulajdonosától meg kell vásárolni, illetve azt ki kell sajátítani. Telkek a parton Az emberek jelentős hányadának nagy álma, hogy telket vegyen, lehetőleg közvetlenül valamelyik víz partján. Ennek meg is lett az eredménye, a fo- lyónk, tavaink partjait évtizedeken át pusztították. A további károsításának megakadályozása céljából nagy jelentőségű szabály található az új törvényben, amivel lényegében bizonyos területeket forgalomképtelennek nyilvánítanak. A törvény hatálybalépését követően a természetes vizek partját a tulajdonos állam, illetve a helyi önkormányzat közérdekű célokra tartja fenn, ezért az államtól, illetőleg az önkormányzattól beépítetlen ingatlantulajdon természetes vizek partján nem szerezhető. A környezetvédelmi szempontból is értékes szabály feletti örömünket csökkenti azonban az kiskapu, miszerint a korlátozás alól „különösen indokolt esetben” a kormány, a „települési érdekre figyelemmel” pedig az önkormányzat felmentést adhat. Ám még így sem lehet vitás, hogy nagyjelentőségű törvény született. M indig is irigyeltem azokat, akik le tudnak mondani bizonyos élvezetekről, rossz szokásokról. Különösen a mostanában ránk köszöntött szűk esztendőkben nézem nagy irigységgel ismerőseimet, amikor elkezdenek számolgatni, mennyit takarítanak meg, ha... Az egyik barátom örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy sikerült harmincezer forintot lefaragnia az éves családi költségvetésből. Nagyjából ennyit költött eddig cigarettára. — Nem szégyellem bevallani, nem az orvosom, hanem a pénzügyminiszter sugallatára mondtam le a füstölésről. Az orvos hiába ijesztgetett évek, sőt évtizedek óta. De a kedvenc pénzügyminiszterem szavai annyira meghatottak, keserves kínlódások után sikerült lemondani a dohányzásról — így ecsetelte vívódását, amelyben végül is a jobbik énje győzött. Hasonló sikerélményről számolt be egy másik barátom, aki az orvosi tanácsok Csupa lemondás ellenére az istennek sem tudott lemondani a napi egy üveg söréről. Ez neki jár, mondogatta, s még hozzátette, a sörtől jobban tud aludni, mint az altatótól. Saját bevallása szerint húsz-huszonöt ezer forintot takarít meg a sorelvonás révén. A harmadik barátom szinte egyetlen élvezete a fürdőbe járás volt. Eddig. Komótosan kiszámolgatta, ha csak egy héten egyszer nem megy a Júliába, vagy nyáron a Sóstóra, harminc-negyvenezer forint marad a zsebében. Feleséggel együtt, természetesen ennek a duplája. — Én mostanában már csak otthon úszkálok a kádban. Előbb fürdenek a gyerekek, utána a feleségem, majd pedig én. Megtanultuk, hogyan lehet egy kád vízben az egész családnak megfürödni. Csodálattal hallgattam a lemondások útjára lépett barátaim beszámolóit. Volt, aki saját maga fodrásza lett, volt aki a focimeccsről mondott le, hogy jó pontokat szerezzen a pénzügyminiszternél. Mások a színházbérletet minősítették nemkívánatos luxusnak, míg egyesek azzal igyekeztek segíteni az ország talpra állását, hogy a hatvanas égőket húszasra cserélték a lakásukban. Inkább va- koskodnak, de nem szórják ki a pénzt az ablakon. — A leleményes ember ilyenkor télvíz idején nem kapcsolja be a hűtőszekrényt, nem fogyasztja a drága áramot. Kiteszi az erkélyre, vagy ha nincs erkélye, kilógatja az ablakon azt a kevés romlandó élelmiszert, a többit rábízza a természetre, az ingyen elvégzi, amit a készülék csak pénzért hajlandó... A korszakalkotó ötletet még azzal is kiegészítette leleményes barátom, szerinte súlyos ezreseket, tízezreseket lehetne megtakarítani ha a mosásnál, porszívózásnál visszatérnénk az ősi emberi energiára. Ugyanez vonatkozik az edények mosogatására is. Jó nagyanyáink méregdrága mosószerek nélkül is ragyogó tisztára mosták, súrolták az edényeket. Mondjuk finom homokkal. De ne menjünk vissza ennyire, állítólag nem a kőkorszakban élünk. Már csak azért sem, mert ha így haladunk, nem fogjuk vissza a belénk rögződött pazarló szokásainkat, itt kő kövön nem marad. Ezért is mondtam, hogy irigylem azokat, akik le tudnak mondani valamiről, összébb húzzák magukat, megnyirbálják a kiadásaikat és cinikusan a szemébe nevetnek a mindenkori pénzügyminiszternek. Ez rendben is lenne... C supán egyetlen dolog zavar: miről mondjon le az, aki eddig sem dohányzott, nem ivott, nem járt focimeccsre, és így tovább. Talán vessen magára, ha egész életében legalább egy káros szenvedélyt nem tudott összeszedni. Megérdemli, hogy szegényebb legyen egy nagy élménnyel. A mindenről való lemondás élményével... A kisded élete Ésik Sándor A z uralkodó nem engedheti meg, hogy az alattvalók bárminő okból őt illessék rossz szavakkal — írja Machiavelli Fejedelem című művében, melyet minden kor felfedez magának. Az őspolitológus a gondjaira bízott ifjú hercegnek azt tanácsolta, hogy az ilyesféle kritika a főurakon keresztül kell eljusson a koronásfőhöz. Az uralkodók sarzsija azóta sokat változott, de az elvek kiállták az évszázadokat. A mi miniszterelnökünk sem várta meg, hogy a több irányból is szitává lőtt Bokros Lajoson keresztül lassacskán az ő testét is találatok érjék. (Tor- gyán nyilairól itt most ne essék szó.) Új főrend kell, új arc, jó arc. A pénzügyminiszter, miként sűrven cserélődő elődei, megtette feladatát, jöhet a következő. Ama bizonyos megszorító intézkedéseket meghozta, a csomaghoz a nevét adta, amit lehetett végigverekedett a képviselőházon, ami nem bírta ki az alkotmányossági és törvényességi kritikát, azt engedte saját fejére visszahullani. Kell ennél több a feje de... bocsánat, Horn Gyulának? Végül is senki sem nevezi Horn-csomag- nak ezt a sokat szidott intézkedéssorozatot. Bokros visszavonulhat sebeit nyalogatni, a koraszülött jóléti állam inkubátorába pedig koldulhatják tovább a tovább dráguló villanyáramot a maradók. Abban a reményben persze, hogy közel az idő, amikor önálló életre is képes lesz a kisded. Két év sincs már, és kézzelfogható jelek szükségeltetnek, bizonyítván: jó volt a terápia. A következő pénzügyminisztert jó volna legalább olyan tartósabb fajtából választani, mint Bokros volt legalábbis az MSZP szempontjából volna jó, mert ennek már ki kell húzni a választásig. Hacsak nem dobják majd oda kampányszempontok miatt, közérzetjavító intézkedés gyanánt. A pályája adott, mert úgy tűnik, ezt a gazdaság- politikát csak Hornnal együtt lehet leváltani. Azért még egy pár csomagot hátrahagyok... Ferter János karikatúrája Kállai János ■m i lénkén foglalkoztatja a közvéleményt a I J nyíregyházi tanárképző és a mezőgazdasági főiskolai kar tervezett integrációja. Kósza hírek terjen- genek az egymást felfalás veszélyéről, a megszerzett tantekintély esetleges csorbulásáról, egzisztenciális érdekek sérüléséről, presztízsküzdelemről. Van beszéd! A lényeg persze az: hol is tartanak az egységesülés előkészítésének a folyamatai, miben sikerült már megállapodni, mik azok a pontok, melyeken bekeményed- het a vita. A legtöbb kétely a szervezeti struktúra kialakításával kapcsolatban fogalmazódott meg. Hány karú legyen a majdani intézmény; milyen tanszéki felállás a legideálisabb; miként fog igazodni az integrációhoz az ügyviteli-hivatali létszám, az oktatói állomány mennyisége és minősége. Mert, s azt hiszem ez nem újdonság, a közösségre lépés puszta kinyilvánítása, az együttműködés formális deklarációja nem eredményezheti a fő cél teljesülését: a racionálisabb, gazdaságosabb, magasabb színvonalú és sokoldalúbb felsőfokú oktatás létrejöttét. A legkisebb részletekre kiterjedő további konzultációk, egyeztetések, konkrétumokra alapozott javaslatok, tervek hozhatnak csak tető alá jobbal kecsegtető, akár szövetségi, akár integrációs változatban kivitelezett szimbiózist. A jövőbeni közös munkálkodásra — amint a tanárképző főigazgatója nemrég elkészített tervezetében összegezte — már most több terület kínál lehetőséget. Pl. a mezőgazdasági mérnöktanár, a gépészmérnök-tanár, a természetismeret, a társadalomismeret szakos tanárok képzése. De a szőlész-borász, a környezettudományi, a gazdálkodási, az idegenforgalmi szakokon is sok ponton „fogható" az integráció. Az idegennyelvi fordító szak sem intézményspecifikus. A teendő tehát nem egyéb: tovább kutatni a főiskola-frigy közös érdekeit, hogy a tervezett házasság ne kényszerből, hanem a „szakmai szerelem” őszinte indíttatásából szülessen. wmmm HA'^TER ‘ 1 hRmhHhMRRHRhHHHrRHHHmmHHHmMRHHRRRHHmMmMHRRMRHHRHmHHIÍ Frigy felsőfokon
