Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-19 / 42. szám

1996. február 19., hétfő HATTER A tervből még nem lesz kulcs Amikor 1990-ben beindult az értékesítés, 8700 bérlakás volt Nyíregyházán Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Épp egy hete írtunk arról, hogy a nyíregyházi önkormányzat a Moszkva és a Semmelweis utcán kedvezményesen adott telket vállalkozóknak társas­házak építésére. Elsősorban azok vásárolhatnak majd ezekből lakásokból — a szo­ciálpolitikai támogatás igénybevételével —, akik használt lakásukat az építte­tőknek adják el. A használt lakásokat pedig a bérlaká­sokban élők vásárolhatnák meg. Az önkormányzat 40-50 bérlakás megüresedé- sét várja ettől, s azt, hogy a névjegyzéken szereplők ja­varésze még az idén kulcsot kaphat. Vinginder Tibor, a Házkezelő Kft. ügyvezető igazgatója azonban nem látja ilyen rózsa­színben a helyzetet. Menniük kell — Várjuk meg, míg felépül­nek a lakások és beindul a cse­re. Bár úgy lenne! Én azonban nem tudok olyan ígéretet ten­ni, hogy 40-50 bérlakás meg­üresedik az idén — mondja. — Nagyon szeretném, ha így lenne, de nem szabad kész­pénznek venni egy tervezetet. Ez még csak elképzelés. A közgyűlés tavaly decem­beri határozata alapján ez év január elsejétől a teljes körű lakásügyintézést a Házkezelő Kft. végzi. Ezentúl tehát a To­kaji útra kell menniük azok­nak, akik lakásigénylést sze­retnének benyújtani, illetve a névjegyzéken szereplők lakás- kiutalását is itt bonyolítják. — Amikor 1990-ben bein­dult az értékesítés, még 8700 bérlakás volt Nyíregyházán — folytatja az igazgató —, tavaly év végére viszont 2700-ra csökkent a bérlakások száma. Azok a bérlők, akik meg tud­ták venni a lakást, már megvá­sárolták. A megmaradt bérlők közül vélhetően kevesen van­nak abban az anyagi helyzet­ben, hogy tulajdonosokká vál­janak. Erre lehet következtetni abból is, hogy meglehetősen nagy a Házkezelő Kft. kintlé­vősége. Míg tavalyelőtt még kilencvenszázalékos volt a fi­zetési morál, tavaly hatvanöt százalékra esett vissza. Ma Öt­Bérlakások Örökösföldön ven millió forint a kintlevősé­günk lakbérből és vízdíjból. — Működik viszont a szponzoros lakásvásárlás. Van olyan bérlőnk, aki — bár ko­rábban lakhatási támogatást kapott — azzal keres meg: készpénzért megvásárolja a la­kását, s abban a pillanatban to­vább is adja a szponzorának. Tudunk olyan vevőről, aki már négy lakáshoz jutott ily módon. Feltételezem, hogy egy-két éven belül újból szoci­ális bérlakásigénylő lesz a volt bérlő. CJ Hányán várnak ma Nyíregyházán szociális bérla­kásra? — A nyilvántartásunkban 1600 lakásigénylő van. Csak a leadott lakásokból gazdálkod­hatunk, hiszen mint ismeretes, 1989 óta nem épült önkor­mányzati lakás a városban. Idén egyébként már több bérlő adta le lakását, érdekes módon leginkább a Huszár-telepen. Elképzelhető, hogy a szociál­politikai támogatás miatt, sze­retnék kihasználni a lehetősé­get, hogy saját tulajdonhoz jussanak. Nehezíti a dolgot O Népszerűek-e a Huszár-te­lepi lakások? — Aki lakásgonddal küsz­ködik, ezt is elfogadja, hiszen jóval olcsóbb, mint az albérlet. A lakbér még mindig dotált, harmada az albérletnek. O Ugyanakkor nem egyszer a dotált bérű lakást adják to­vább albérletbe szemrebbenés Harasztosi Pál felvétele nélkül azok, akik szociális ala­pon jutottak hozzá. — A módosított önkor­mányzati rendelet alapján erre lehetőségük is van. De csak abban az esetben, ha nem a tel­jes lakást adják ki, s kérték a bérbeadó, vagyis a Házkezelő Kft. hozzájárulását. Folyama­tosan ellenőrizzük a bérlőket, hogy tisztázzuk, valóban az használja-e a lakást, aki arra jogosult. O Elképzelhetőnek tartja, hogy idén valamennyi név­jegyzéken szereplő lakáshoz jut? — Nem bízom benne. Már csak azért sem, mert nehezíti a dolgot, hogy a lakástörvény szerint az év végéig meg keíl szüntetnünk a kényszerbérle­teket. A kényszerbérlők pedig a névjegyzéken szereplőkkel szehiben elsőbbséget élvez­nek. Egyelőre azt sem lehet tudni, hány kényszerbérlet van a városban, mert folyamatosan jelentkeznek az érintettek, hisz jogosan szeretne hozzájutni mindenki a tulajdonához. (A kényszerbérleteket évtize­dekkel ezelőtt hozták létre oly módon, hogy magántulajdonú házakba költöztetett bérlőket a tanács — miután a tulajdonos kicsit „összehúzta” magát sa­ját ingatlanában — a szerk.) — Visszatérve a névjegy­zékre: ragaszkodom hozzá, hogy a lakáselosztás ez alap­ján történjék. A kiutalás a le­adások sorrendjében folyik. Kérem a bérlakásra várókat: csak akkor keressék fel ügy­félszolgálatunkat, ha a lakási­génylési lapon feltüntetett adatokban változás történt. Nem kap hamarabb lakást, ha valaki rendszeresen megjele­nik nálunk, hisz írásban érte­sítjük a névjegyzéken szerep­lő, soron következő bérlőt a lakáskiutalásról. OMi a helyzet a kilakoltatá­sokkal? — A kilakoltatások tavaszig állnak. Az önkormányzattól 71 olyan ügyet örököltünk, amelyben már jogerős bírósá­gi döntés született — a tarto­zások miatt. Olyan esetben vi­szont nincs „türelmi idő” a ki­lakoltatásnál, ha a bérlők ma­gatartása ezt indokolja. Ta­vasszal azonban megkezdjük a bírósági ítéletek végrehajtását is. Mint bérbeadók, előtte megkeressük az önkormány­zat szociális irodáját, illetve folyamatos kapcsolatot tar­tunk fenn a gyámügyi ügyinté­zőkkel. Az újabb ilyen ügyek megelőzése érdekben negyed­évenként egyenlegközlő lapot küldünk bérlőinknek, annak érdekében, hogy ne halmozza­nak fel nagyobb tartozást. Tá­jékoztatjuk őket, hová fordul­hatnak lakhatási támogatásért, segítségért. Nem egy esetben fordult már elő, hogy felaján­lottuk a részletfizetés lehető­ségét. Sőt, arra is hajlandók vagyunk, hogy a bírósági eljá­rás alatt megegyezzünk a rész­letfizetésben. Ez természetes CJ Ezek után talán kár is fel­tenni a kérdést: találkozott-e olyan törekvéssel, hogy vállal­kozói alapon épülnének bérla­kások? — Még országos szinten sem! Pedig elképzelhetőnek tartom, hogy volna olyan vál­lalkozói kör, amelyik szíve­sebben bérelne (nyilván piaci alapon), mint venne lakást, tő­kéjét pedig az üzletbe forgat­ná. Nyugaton ez természetes, nálunk viszont más a szem­lélet. Amikor végre eljut vala­ki odáig, hogy megépítse a la­kását, utána foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. S kínke­servesen, de fenntartja a 120 négyzetméteres házat akkor is, ha a gyerekek már kirepültek. A bérlakások esetében ugyan­így: hiába emelkednek a rezsi- költségek, az egyedülállók maradnak a háromszobás la­kásokban. Orémus Kálmán tárcája Zárszámadás-m j em lehet tovább halo- l\l gatni. Rendet kell X Y rakni, helyére tenni múltat és jelent, leróni a még leróható tartozásokat. Az idő és az erő egyre fogy. Leveszi a kopott kartondo­bozt a szekrény tetejéről, benne a sok értéktelen kacat- tal, melyek beleették magu­kat az életébe. A tetején meg­sárgult fénykép. Jól emlék­szik arra a negyven évvel ez­előtti nyári napra. Máriával lubickoltak a strandon a szikrázó napsütésben. Hogy ki csinálta a képet, azt már elmosta az idő. Csak a két lány nevetése maradt örök, a szemükben csillogó világ- megváltó kacagás. Ezt a ké­pet el kell vinni Máriának, most már egyedül csak őt il­leti. A fotó mellett foszlott szal­makalap. A Jóskáé volt, ő fe­lejtette itt, ki tudja, hány év­vel ezelőtt. Istenem, hogy tu­dott az a fiú táncolni! Még most is érzi, ahogy szelíden, mégis erősen átfogja a dere­kát, aztán röpülnek a parket­ten, mintha nem is akarná­nak megállni. Néhány rande­vú volt az egész, néhány szo­lid látogatás. Közömbös dolgokról esett szó, és még­is... Azt mondják, most vala­hol Amerikában van. De él­nek itt rokonai, talán ők majd eljuttatják neki a kalapot. A doboz alján egy levél: „Mindent köszönök Neked! Nagyon szeretlek mindkettő­töket!” Két mondat az egész, a kívülálló számára banális, sőt talán értelmetlen. Neki elixir, mely segít életben ma­radni. János, a férje csem­pészte be a kórházba, a láto­gatási tilalom kellős köze­pén, amikor ő megszülte Ka­tit. Aztán öt évvel később el­ment, azt mondta, neki sza­badság kell, a saját életét akarja élni. Ez a levél most már a Katié, más úgysem tudna vele mit kezdeni. Itt van a nyakkendő is, amit Jánosnak vett annak idején. Születésnapi ajándék­nak szánta, de sohasem tudta átadni. Két nappal azelőtt tudta meg, hogy vége. De most el kell neki vinni, hiszen az övé. Mindig szerette a nyakkendőket. Biztosan meg fog lepődni ennyi év után, hi­szen most ő is magányos. Három sikertelen házasság után végül is egyedül maradt. Mellette a kesztyű, finom a tapintása, minőségi munka. Lajos tette a karácsonyfa alá pár évvel ezelőtt. Lajos min­dig is szerelmes volt belé. Mióta János elment kitartó­an udvarolt, többször is meg­kérte a kezét. Kedves, finom ember. 0 mégis nemet mon­dót mindannyiszor, bár sok­szor eljátszott a gondolattal, milyen jó lenne vele élni. Nem akart mostohát a gye­reknek. Bár az is lehet, hogy ez csak ürügy volt, félt az újabb csalódástól. Hiszen Jánosban is annyira bízott. Aztán Lajos is elköltözött az ország másik végébe, a lá­nyához. A sálat úgysem lenne ildomos visszaadni, meg az­tán hasznát sem venné. Talán Kati még viselhetné, azt mondják megint ez a divat. Annyira belemerült a leltá­rozásba, hogy csak harmad­szorra hallotta meg a csen­gőt. Az orvos állt az ajtóban, mint csaknem minden nap az utóbbi fél évben. — Hogy vagyunk, Jucika, hogy vagyunk? — kérdezte szokás szerint, kedélyes mo­solyt erőltetve az arcára. — Csak azt mondja meg, doktor úr, mennyi időm van még hátra. Egy hét, vagy ket­tő? Mert nekem el kell még rendeznem az adósságaimat. Vámpótlék Sípos Béla ■w- j- ajon mi az, amin meg 1 / meglepődhetünk? V Mert az évek, évtize­dek során megedződött a ma embere, megedzették az egy­mást követő kormányok. Az egyik legújabb hír, hogy le­építik a vámpótlékot, ami természetesen( ?!) forintle­értékelést von maga után — hogy szakszerűen fejezzem ki magam. Ugyanis a múlt héten kiderült: Magyaror­szág a GATT (az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) által meghatá­rozott összeg dupláját for­dítja szubvencióra, az egyes gazdasági ágak támogatá­sára. A vámpótlék eltörlésére a kormány kötelezettséget vállalt 1997. július elsejei határidővel. Az intézkedés hatására a vámbevételek az idén 120 millió forinttal nö­vekednek — ennyivel keve­sebbet kapnak az exportá­lók —, viszont ennek ellen- súlyozására minden bi­zonnyal növekszik az im­portkedv is. Ennek letörésé­re a legkézenfekvőbb meg­oldásnak látszik — mint már oly sokszor, most is — a forintleértékelés. Az ipari és kereskedelmi miniszter szerint azonban ez még olyan távoli, hogy konkrét intézkedések megtételére nem került sor. Az viszont tény: az ország külkereske­delmi mérleghiánya és az államháztartási hiány kö­zött nagyon is szoros az összefüggés. Akkor most gondoljuk vé­gig a dolgokat. Egy esetle­ges nagyobbmérvű — nem egy-két százalékról van szó — forintleértékelés ismét negatív hatással söpörne végig az országon. Hiszen nagyon kevés az olyan ter­mék Magyarországon, amelyben ne lenne valami­lyen import anyag, ha más nem, akkor az energia. Ez tovább gördülne vala­mennyi itthon gyártott, vagy importált áruba, leg­alább szállítás formájában. Vagyis az inflációs rátát jócskán megnyomná, ami pedig nem lenne jó hatással az amúgy is egyre süllyedő életszínvonalra. A lakosság vásárlóerejé­nek visszaesése már érzé­kelhető volt tavaly a belke­reskedelemben. Úgy 7-8 százalékkal vásároltunk ke­vesebbet az előző évihez ké­pest, s ez az idén még to­vább csökken. Most már csak egyet szeretnék tudni: meddig? Nyéki Zsolt Kommentár A tudáshatalom fái szélyről, az aszkospóra szó­ródásáról, az nem is tud­hatja: mikor, mivel kell per­metezni a gyümölcsfákat. Legfeljebb mint régi nebuló lesi a szomszédját, lemásol­ja annak leckéjét és esetleg vele bukik. Egyre többen ismerik el: a gyümölcstermesztés ko­moly tudomány, ahol mély­reható ismeretekkel kell fel­vérteznie magát annak, aki nem csak a szabad levegőre vágyik a kertben. Azt azon­ban már nehezebben fogad­ja el a közvélemény, hogy a szakvizsgához évekig tanu­ló növényvédő szakmérnök nem mondja csak úgy meg a szomszédnak: mikor, mivel, s hogyan permetezzen. Ez az ő értékes tudása, amibe időt, pénzt, energiát fekte­tett, s amit kamatoztatni szeretne. Mint ahogy a pa­cienseit magánrendelésen fogadó orvos, vagy az ügy­feleit irodájában fogadó ügyvéd, akiknek a szomszéd magától értetődő természe­tességgel fizet, nem is keve­set. A régi agrárszakembert meg lesóherezi, s nem hall­ja meg: a tudás hatalom, s egyre inkább az lesz. C sak örülni lehet an­nak, hogy a szakem­berek szerint nő a kertek becsülete, s egyre töb­ben néznek körül a szakiro­dalomban, hogy melyik nö­vényvédő szerrel védhető meg leginkább a gyümöl­csös. A szándék dicséretes, de a költő szavaival élve nem elég a jót akarni, érte tenni is kell. S hogy ez valójában milyen nehéz dolog a ker- tészkedők számára, arra a növényvédelmi tanácskozá­sok során döbbenhet rá a szemlélődő. Most figyelmen kívül hagyva az integrált növény- védelem bonyolult, de köze­li távlatokban megkerülhe­tetlen területét, sokszor még az egyszerű, hagyomá­nyos védekezés is megold­hatatlan probléma elé állít­ja az újdonsült kerttulajdo­nosokat. Mert aki csak megörökölte az almást, s ki tudja milyen foglalkozása mellett akar azon jövedel­met elérni, az bizony nem sok jóra számíthat. Aki so­ha nem hallott infekciós ve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents