Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-13 / 37. szám

1996. február 13., kedd HÁTTÉR Kelct-Magysurország 3 Békés örök álmot mindenkinek Új szolgáltatás: már életében megrendelheti a saját komplett temetését Balázs Attila illusztrációja Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — A te­mető a fájdalmat, az elmú­lást idézi. Nem mindegy te­hát, milyen a halottat bú­csúztató kegyeleti szertartás, vagy milyen kép fogadja a szerettei sírjához látogató hozzátartozót. Nyíregyháza országosan is híres a szép környezetű temetőiről, ame­lyekről az idelátogatók min­dig a legnagyobb elismerés­sel beszélnek. Valóban sok dicséretet hallani, különösen az Északi temető­vel kapcsolatban. Éppen ezért meglepő Szekrényes András­nak, a működtetést és a teme­tési szolgáltatásokat ellátó Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Temetkezési Vállalat igazgatójának kijelentése: a színvonalas üzemeltetés nagy erőfeszítéseket kíván a válla­latuktól. Határidő: három év S bár 1992-től megindult a lé­tesítmények minimális fejlesz­tése, ha a közeljövőben a város hat temetőjére nem tud az ön­kormányzat jelentősebb anya­gi eszközöket fordítani, hosz- szabb távon veszélybe kerül azok működtetése, sérülhet­nek a kegyeleti szempontok. Már több éve rendszeresen születtek elképzelések a meg­oldásra, de végül is csak ta­valy novemberben tárgyalta meg és fogadta el — három­éves végrehajtási határidővel — a megyeszékhely képvise- lő-testülete a fejlesztési fel­adattervet. A legfontosabb tennivalók közé tartozik, hogy minden te­metőben épüljön ravatalozó vagy szertartástér. Ennek alap­ján Borbányán és Nagyszállá­son most folyik a ravatalozó műszaki átadása. Sóstóhegyen még fel kell építeni a szertartá­si helyet. A feladatok közé tar­tozik az is, hogy mindenhol le­gyen elektromos áram és víz­vételi lehetőség. A város leg­nagyobb. évi közel 1200 teme­tést lebonyolító köztemetőjé­ben különben is még rengeteg az elvégzendő munka. Az elő- fásítás és a parkosítás mellett új kutak kialakítása szükséges. Elkerülhetetlen a világítás korszerűsítése, hogy a boron- gós. sötét téli délutánokon is eligazodjanak a látogatók. El­engedhetetlen évente legalább 100 urnafülke kialakítása is. — A legnagyobb eredmény, hogy májusra elkészül az új ravatalozó (Korányi Frigyes utca felől) — folytatta az igaz­gató. Bővítésre szorul — így két helyen is lehet majd egyszerre gyászszertartás, re­méljük. megszűnik a másfél­két hetes várakozás. Nagy az igény az ún. „bemosásos” te­metkezési módra is (már negy­ven várományos van). Ehhez meg kell teremteni a feltétele­ket. Mielőbb hozzá kell kezde­ni —- megfelelő hely kialakítá­sával — a ,,szétszórásos" te­metkezés lehetővé tételéhez is. Maga a temető területe is bő­vítésre szorul. Sokakat érintett a vállalat­nak az az elmúlt év végi dön­tése, amikor bevezették, hogy a központi temetőbe gépkocsi­val behajtók belépődíjat fizes­senek. A lakosság nagy része általában helyeselte a lépést, hiszen a befolyt pénz éppen az utak karbantartását szolgálja. A legnagyobb tumultus egy- egy anyák napja, illetve halot­tak napja körül alakul ki, ami­kor 100-120 ezer látogató ke­resi fel hozzátartozója sírját. Ma már a temetkezési válla­lat megpróbál minden egyes terhet átvállalni a hozzátarto­zóktól. Az adminisztrációs fel­adatok intézésén tűi bőséges választékot kínálnak kegytár­gyakból, különböző kegyeleti jelképekből. S a legújabb, az országban egyedülálló szol­gáltatásuk, hogy valaki már életében megrendelheti a saját komplett temetését. Erre azért volt szükség, mert bármennyi­re is tiltakozunk, próbáljuk el­hessegetni a gondolatot, a ha­lált, az elmúlást magában hor­dozza az élet, és sajnos, egyre több a magányos idős, akit nincs ki eltemettessen. Két megoldás A számbavételnél kiderült, a működő temetőkön túl felada­tok várnak még az önkor­mányzatra a használaton kívü­li sírkertekben is. A Hősök te­metőjében pl. a sétányokat kell felújítani, de támogatni kellene a nem önkormányzati tulajdonban lévő Izraelita te­mető kerítésének javítását is. A két hektár nagyságú Déli temetőben jelenleg a kegyelet­hez méltatlan állapotok ural­kodnak. A rendezéséhez két megoldás jöhet szóba: az ex­humálást követően közműve- síthető és értékesíthető a terü­let, vagy tereprendezéssel, ke­rítésépítéssel kegyeleti parkká nyilvánítható. A döntés a vá­ros általános rendezési tervé­nek felülvizsgálatakor hozható meg. Csökkenő kamatok Budapest (MTI) — Az Orszá­gos Takarékpénztár és Keres­kedelmi Bank Rt. február 27- től, illetve március 1-től csök­kenti betéteinek és hiteleinek kamatait. A számiabetétek kamatai a módosítás szerint átlagosan 3 százalékkal, míg a hiteleké 2 százalékkal mérséklődik. En­nek megfelelően a legmaga­sabb hozamú. 12 hónapra le­kötött lakossági számlabetétek után 21,5-26,5 százalék ka­mathoz juthat a befektető. Ugyanakkor a nagyobb. 1 mil­lió forint feletti összegek ka­matprémiuma 5 százalékra emelkedik. A lakáscélú beté­tek, a nyugdíj-előtakarékossá- gi betét, valamint a könyves betétek — többek között a nyereménybetétek — kamatai március 1 -tői csökkennek. A letéti jegyek hozamai feb­ruár 15-től változnak, egy év után 25 százalékra. Március elsejétől a Pénztár­szelvény VI. és az Értékjegy I. értékpapírokkal — lekötéstől függően — 16 és 24 százalék közötti kamat érhető el. A hitelek közül február 27- től csupán az engedélyezett hi­tel kerül kevesebbe. A folyó­számlahitel kamatai március elsejétől mérséklődnek. A fo­gyasztási hitelek közül, ugyancsak március elsejétől 31-32 százalékos kamatra le­het személyi, illetve áruvásár­lási hitelhez jutni. A lakáshite­lek április elsejétől változnak 29-30 százalékra. Angyal Sándor a én kormány vol­nék. mélységesen egyetértenék ön­magámmal. miközben a sa­ját magam jó hírét költeném. Mostanában ennek nem va­gyunk híján, hiszen mióta a kormányfő a parlamentben megadta a jelt. azóta szélté- ben-hosszában csak úgy árad a temérdek sikerhír az elmúlt esztendőről. Tegnap Dunai Imre. ipari és keres­kedelmi miniszter örvende­zett egy sort az elmúlt évi eredmények fölött sajtótájé­koztatóján, ahol elmondta többek között: a külke­reskedelmi áruforgalom- egyenlege tavaly 1,2 mil­liárd dollárral volt ked­vezőbb, mintáz előző évben. Mintha ezt az állítást igyekeztek volna megerősí­teni a „Magyarország 2000" nevű rendezvényen azok a sikeres magyarok, akik ugyan külföldön élnek, de szívügyük az óhaza. A té­nyek makacs dolgok: hin­nünk kell nekik. Márpedig, ha milliárd dollárokban mérve az elmúlt évünk képe ilyen szépre sikeredett, ak­kor ezen nincs mit vitatkoz­ni. sőt örülni illik neki. Bi­zonyára elhangzanak majd cáfolatok is az ellenzek ré­széről, de hát a tények előtt nekik is fejet kell hajtaniuk, akár tetszik, akár nem. Legfeljebb akkor emeljük fel a fejünket, s kapunk hoz­zá, amikor egy kicsit jobban szétnézünk a határokon be­lül. Mert rögvest kiderül, hogy bizony, mint minden sikernek, ennek is ára van. Ennek különösképpen nagy ára van, hiszen maga a kor­mány is bevallotta, hogy bizony tavaly ijesztő mér­tékben csökkentek a reáljö­vedelmek, romlott az élet- színvonal. újabb milliók ju­tottak a létminimum hatá­rára. Mindegy, hogy milyen áron, csak jöjjön a siker? Úgy tűnik, mára már ez a fajta „határozottság" eny­hülni látszik. A kormány rá­rádöbben, hogy bizony nem szabad foghullásra ítélni egy országot, hagyni égbe- szárnyalni a banki kamato­kat, vagy még az adót is megadóztatni, mert ez mái­tól drága ár a rólunk külföl­dön alkotott kedvező ké­pért. Mert bár káros az or­szágra nézve, ha örökké csak a rosszat mondják ró­la, de nem kevésbé vesze­delmes, ha a megélhetésünk megy rá a púderra. / tt a farsangolások ide­je. Erezni a levegőben is, mégha a tél erről nem akar tudomást venni. Hatal­mas havával, befagyasztott, vagy zajló folyóival, kemény mínuszaival hiába tartja ma­gát, majd úgyis jön jégtörő Mátyás, hihetetlenül precíz csákányával, s az elől úgyis elmenekül. No, meg a farsangolók elől. Nincsen ország, ahol valamilyen formában nem hódolnának a télűzés szer­tartásainak. A mi hagyomá­nyaink sem kivételek ez alól, hiszen a farsangolásnak vi­dékenként megvannak az ősi eszközei, megfelelő rituálé­val mennek végbe, s a legkü­lönfélébb vigasságok kö­zepette. Gondoljunk csak Csokonai Dorottyájára. avagy a „dámák diadalára” a híres kaposvári farsang­ban. Napjaink farsangjának alaphangját a vállalkozók bálja adja meg. Az ideiről valahogy kevesebbet beszél­tek a lapok, a pletykálkodá­sok is elég diszkrétek marad­tak. Az ilyen esemény mindig egy fedél alá terelte az ellen­feleket is. még ha mulatozás közben sem adva fel az elvet, hogy te mondod a magadét, én is az enyémet. E nagy far­sangra azért felkapja a fejét az ember, mert napjainkban ők hivatottak a gazdaság élénkítésére, munkahelyek teremtésére, beruházásokra. S ezt jelenlétükkel a külföldi­eken kívül az ország vezetői Farsangolások idején is elismerik. Csak a mulatsá­gon kívül ebben vajmi kevés történik. Az igazi farsangra jelme­zek is készülnek. Kereteit és formáját megadta az új adó­zási törvény, mély a bérből és fizetésből élők mellett a vállalkozókat is „sújtja". Most készülnek a maszkok, hogyan is lehet anonimmá válni benne, s füstölni rette­netesen. mint a farsangi tü­zek. hogy minél többen lás­sák e hatalmas igazságta­lanságot. Való igaz, nehéz a vállalkozóknak, de még ne­hezebb annak a hatalmas ré­tegnek, akik segélyből, jöve­delempótló támogatásból és más járadékokból élnek. Mit is mutat fel ez a társadalom a ma fiatalságának, a pálya­kezdőknek, ha oda sem en­gedik őket a munka közelé­be?! Farsangolunk. A telet el kell temetni, s vele annyi mindent kellene. Minden kornak megvan a maga far­sangi szokása. Vajon miró- lunk mit jegyeznek fel utóda­ink a millecentenárium évé­ben, az újkor nagy népván­dorlások (kitelepítések) fél évszázados évfordulóján ? Ez legyen a jövő gondja, s a történészeké, mert úgyis mindig az éppen uralkodó ideológia határozza meg. Vigasság kell. hisz az igazi nagy társadalmakat is ezek éltették, mert cirkusz és bor kellett a népnek, s e kettő megvan napjainkban is vala­milyen módon. Csak az nem mindegy, hogy kinek, milyen szinten és hogyan. Ehhez még hozzá kell szoknunk. Mint ahhoz is. hogy ki, ho­gyan értelmezi a demokráci­át, és hogy hol helyezkedik el benne az egyéni érdek, és mennyire tud felszínre törni, mint motiváló erő. Farsangoljunk hát, hiszen úgysem tudunk sokáig. Jön a húshagyó kedd, mely véget vet mulatságainknak, és mindig valami újabb tanul­ságokkal gazdagítva. V égül is mibe kerül nekünk ez a . tél? Ezt még nehéz megjó­solni. Hosszú idő után volt jelen­tős hó. Tucatnyi fagyhalál, melyre csak a háborút meg­jártak megfogyatkozó csa­pata emlékszik. Vajon lesz­nek-e további korrekciók az egészségügyben? Hogy ne legyünk fogatlan nemzet, meg bélbajokkal küszködő, hogy elfogyaszthassuk a régi nagy farsangokban divattá vált füstölt étkeket, feltéve ha meg tudjuk venni. A kkor talán boldogab­ban állunk be a busó­járók közé, hogy leg­alább egyik ellenségünktől, tél tábornok fagycsapatától megszabadultunk. Fázunk Ferter János rajza A fotó mesterei Kállai János M űvészeti életünk preferált területei sem kapnak min­dig kellő mértékű és erejű propagandát, hát még a ke­vesebbeket foglalkoztató, érdeklő, gondolatilag, lelki­leg megérintő ágazatok. Ne­hogy félreértsék, a fotót nem sorolom ez utóbbiak közé, de mégis néha van olyan érzé­sem: elkötelezett mívelői ko­rántsem annyira ismertek a nagyközönség előtt, mint mondjuk a zenészek, a színé­szek. a táncosok, vagy egyik­másik, eksztravaganciájá- val feltűnést keltőfestő vagy szobrász. Nem tudom, hogy me­gyénkben pl. hányán tartják számon a Nyíregyházi Fo­tóklub munkálkodását. eredményeit. tagjainak egyéni és kollektív tárlatait. Pedig a klub — melynek február 15-én nyílik kiállí­tása a nyíregyházi Városi Galériában — immár két évtizede tevékenykedik. A benne részt vevők különbö­ző inspirációkkal, technikai felkészültséggel, mester­ségbeli tudással, szemlélet- móddal. világlátással igye­keznek megragadni alkotá­saikon a múló pillanat cso­dáit, az események feleme­lő, vagy éppen drasztikus konkrétumait, az emberi arc, a test, a mozdulatok képben felmutatható líráját, a történések azonnalisá- gát. A jubileumi bemutatón kívül még két másikra is ké­szülődnek az ifjabb korosz­tályhoz tartozó „ képésze- ink". Boros György, Nagy Tamás. Síró Lajos és Sol­tész István a Városi Galéria Zenepavilonjában lép a kö­zönség elé a „Szökő I" cí­mű tárlattal. A fura elneve­zés magyarázata: a szökőé­vek szökőnapján (február 24-én) rendszeresen kíván­nak szerepelni. A Jósa And­rás Múzeumban pedig már­cius l-jén teszik közszemlé­re kompozícióikat a Fiata­lok Fotóművészeti Stúdió­jának tagjai. Szóval, a három közelgő esemény sejteti: szőkébb pátriánk fotográfusai nem tétlenkednek. A vaku fénye mind gyakrabban villan im­már rájuk is. H

Next

/
Thumbnails
Contents