Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-12 / 36. szám
1996. február 12., hétfő Kelet-Magyarország 3 HÁTTÉR Jelenleg 190 kisbocit nevelnek a nyírbátori Bátor Coop Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet szakosított szarvasmarha-telepén. A kosborjúk születésük 5-6. napjától a Stegman szabadtartásos ketrecben nevelkednek, amíg el nem érik a 110 kg súlyt Elek Emil felvétele A bérleti dijak a csillagos egekig emelkedtek • Ki fizeti meg a veszteséget? Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — Ma már csak emlék, amikor az utcán vásároltuk(hattuk) meg a könyvet, a banánt vagy a ruhaneműt, ezzel is megtakarítva az üzletekben töltött időt, a sorban állást és a bosszankodást. Biztosan sokaknak hiányoznak a belvárosból az utcai árusok. Annak jártunk utána, hogy miért tűntek el egyik napról a másikra. — A közgyűlés január 29- én jóváhagyott egy, a közterületek használatának, valamint a közúton végzett munkák engedélyeztetésével kapcsolatos rendeletet, amelynek célja, hogy a városképi, városrendezési, környezetvédelmi, ellátási, közlekedési szempontok figyelembevételével határozzák meg a közterület igénybevételének módját — tájékozatott Nagy Zsolt, a műszaki iroda előadója. Engedély Engedély szükséges többek között a közterületbe nyúló üzlethomlokzat, kirakatszekrény, hirdetőberendezés, cég- és címtábla, árusító- és egyéb fülke elhelyezésére. Az I. számú övezetben területet (a belvárosnak a kiskörutat övező 50 m-es sávjával lehatárolt, a nagykörúton belüli főútvonalakat övező 50 m-es sávján belüli terület és a Sóstófürdő belterülete) kereskedelmi tevékenység céljából csak pályázat útján lehet igénybe venni. Az üzletből kitelepült árusítás korábbi egy kategóriája helyett saját- és albérleti jogú kategóriákat állapítottak meg. Február 1-jétől az előbbinek 900 forint, az utóbbinak 1800 forint a napi bérleti díja négyzetméterenként. Korábban ez az összeg csupán 300 forint volt. / O Úgy tudom, hogy a fizetett négyzetméter területébe beletartozik az árus és a vevő ácsorgó helye egyaránt. — Díjat csak a ténylegesen elfoglalt területért kell fizetni. A kiszabott bérleti díj a köz- igazgatási határig érvényes. Közterület O Többen a Kelet Áruház közelében árulnak, bízva abban, hogy arra a területre nem vonatkozik az intézkedés. — Tisztázni kell, hogy mi az a közterület. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan terület, amelyet a lakosság vagy annak egy meghatározott része korlátozás nélkül, szabadon használ, vagy használhat. Minden olyan területet, amelyik a közforgalom alá esik, február elsejétől közterületté nyílvánítottak. Szétnéztünk a városban, s megkerestük azokat, akik néhány hete még a sétálóutcában árusították portékájukat. Üres belváros — Látja, ezt nagyon ügyesen megoldotta a város önkormányzata. Budapesten milyen nagy gondot és problémát jelent az utcai árusok „eltüntetése”. Nálunk egy rendelettel elintézték ezt az ügyet. Itt nem azt mondják, hogy rontjuk a városképet, és verjük fel a sátrunkat máshol, hanem felemelik a bérleti díjat úgy, hogy azt ember legyen a talpán, aki ki tudja fizetni. S a legszomorúbb az, hogy a város egészére vonatkozik ez a díjtétel. Nagyon sok ember emiatt az intézkedés miatt lesz munkanélkülivé: nemcsak az üzlet tulajdonosa, hanem az árus, a szállító, a raktározó s sorolhatnám. S mi csak munkanélküli és szociális segélyért sem állhatunk sorba, mert vállalkozók vagyunk. Nem tudom elképzelni, hol fogják megvásárolni a nyíregyházaik a szükséges gyümölcsöt és zöldséget, hiszen nagyon kevés az olyan üzlet, ahol ilyen termékeket is árusítanak. — Az igazi felháborodás majd tavasszal lesz, hiszen kevesen értesültek erről az intézkedésről. Az eddig árusítóknak csak kicsinyke százaléka tudja niajd fizetni ezt az összeget. Én körülbelül két nm-es területen árusítottam. Erre a területre a kiszabott összeg 1800 forint naponta, ezt ha beszorozzuk hússzal, harminc- hatezer forint a bérleti díj. Akinek nem saját tulajdona, annak ez az összeg a duplája. S nem beszéltem még a többi költségről, azt pedig nyugodtan elfelejthetem, hogy a családom eltartsam belőle. Lenne olyan időszak, amikor ezt az összeget is nehezen tudnám befizetni. Úgy tudom, akik ezentúl engedély nélkül árusítanak, azoknak két hétre lefoglalják az árujukat. A könyv esetében még nincs is olyan nagy gond, a siker kiadványok, ha nem keltek el idejében, a tulajdonos kezében maradnak, de legalább nem romlanak meg. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz a zöldséggel és a gyümölccsel. Ennyi idő ekeiével már „turmixot” sem lehet belőlük készíteni. A kár megfizetésére nem jelentkezik senki. Y j életlenül ébredtem I / fel, úgy éjfél körül, s V nem tudtam visszaaludni — meséli élénken az idős asszony, vidéki rokonunk.—Felkeltem, kimentem a konyhába, hogy bevegyek még egy szem altatót. Ahogy nyeltem a pirulát a vízzel, kinéztem az ablakon, s képzeld, egy ember árnyékát pillantottam meg az udvarunkon. Gondolhatod, hogy megijedtem!... — A hibát azzal követte el — vág közbe a férje —, hogy felgyújtotta a villanyt. Hiába keltem fel rögtön a szólonga- tására, s ugrottam ki a kabátot magamra kapva az udvarra, már csak az ajtócsa- pódást, s az autó felbőgő motorját hallottam az utcáról. Elszeleltek a bitangok. A kamránk zárja le volt fűrészRokoni körben elve, de nem érkeztek elvinni semmit. A tyúkjaink többségét bezzeg sikeresen elhurcolták a múltkoriban. Akkor nem ébredtünk fel. — Ha ugyan ezek voltak! — szólal meg a szomszéd gazda, ki nemrég toppant be egy kis beszélgetésre. —Nem is hiszi—fordul felém—, mi lett ebből a faluból az utóbbi időben. Ez a harmadik ilyen eset az utcánkban ezen a héten. S ne gondolja, hogy a tolvajok mind a munkanélküliek, a szegények közül kerülnek ki. Lám, itt is autóval voltak. Ősszel utánfutóval, teherkocsival felszerelt bandák járták a határt, s vitték, amit csak lehetett. A rendőrség legtöbbször tehetetlen, a kisebb tolvajlásoknak utána se néznek. Az esetek sorolása tovább folyik: ettől is elvitték a malacait, attól is a kerékpárját, a pulykáit, a szerszámait. Az áldozatok többségükben nyugdíjasok, maguk is szegényesen, küszködve élők. Kedvetlenül hallgatom a panaszáradatot. Arra gondolok, mennyire szerettem ellátogatni ide, ha tehettem. Mert itt még köszöntek egymásnak az emberek, szívélyesek voltak egymáshoz a boltban, a postán, az orvosnál. Ennek a világnak azonban, ahogy hallom, vége. A falun a gyanakvás, a félelem légköre terpeszkedik, s a tehetetlen indulaté. Az idős embereknek nem sok esélyük van a tolvajok lefülelésére. Ha valamelyiket megpillantanák is, bántaniuk nem szabad — elfogniuk így aztán lehetetlen. Talán nem is bírnának vele. A kutyatartás sem megoldás. Az éjszakai látogatók elkábítják, megölik a nyikkanni merő ebet, amint azt számtalan példa igazolja. — Rendőr sem állhat minden egyes portán — jegyzi meg, mintha csak gondolataimat fűzné tovább, házigazdánk. t — Nem is rájuk kéne várnunk, nekünk kellene csinálnunk valamit. Összefogásra lenne szükség. Hümmögve bólogatunk, nem tudunk okosabbat mondani. Összefogás? Nem is rossz! Ebben maradunk. Töretlen gerinc Nagy István Attila A fejlődés egyik mozgatója mindenképpen az, milyen mértékben képes reagálni az ember a bekövetkezett változásokra. Az új helyzetben is arra törekszik, hogy létrejöjjön az egyensúlyi állapot, mert nehezen tudjuk elviselni a bizonytalanságot, a labilis helyzetet. Lételemünk a harmónia, s annak hiánya a rossz közérzet, de különféle betegségek „melegágya” is lehet. Mindezt azért hozom most szóba, mert az elmúlt öt-hat esztendőben nagyon keveset beszéltünk arról, milyen „technikák” ismeretesek és használhatók, ha a változásokat be akarjuk építeni az életünkbe. A megelőző évtizedekben hozzászoktunk ahhoz, hogy a dolgok— lassan, de azért láthatóan, érzékelhetően — haladnak előre. Nem kellett mást tennünk, mint végezni a dolgunkat (vagy amit mondtak), s minden rendben volt. Ahhoz lassanként hozzászoktunk, hogy a szegénységnek is vannak fokozatai. Van, aki szigorú következetességgel képes beosztani a fizetését, úgy, hogy a legfontosabbakra is jusson. Mások a kukákat látogatják naponta többször is. De a kilábalás lehetőségeiről alig esett szó az elmúlt években. Engedtük, hogy az emberek százezrei lesüllyedjenek anélkül, hogy tudnák: nekik mit kell tenniük ahhoz, hogy a helyzetük megváltozzon. S itt nem csupán arra gondolok, hogy átképző tanfolyamokra van szükség, amelyeken — az arra képesek—új lehetőséget kapnak az elhelyezkedésre. Nem csak a gazdasági körülmények változnak, a személyiségnek is változnia kell, mert ha ez nem történik meg, akkor megszületik a szorongás, a reménytelenség. Ennek az állapotnak pedig további beláthatatlan következményei lehetnek. Többet kellene törődni azzal, hogy kialakuljon az emberben a változások gyors követésének módszere. Ha padlóra kerülünk, néhány pillanat múlva több ötletünk is legyen arra, miképpen lehetne újra felegyenesedni. Töretlen gerinccel. Galambos Béla / tt valahol, ott valahol egy ideje már négy-öt magyarnál jóval több lokálpatrióta szabolcsi értelmiségi, aki összehajol Nyíregyházán, hogy a „ka- ronülőként” dédelgetett tervet— a jelenlegi négy főiskolából egy többkarú egyetem létrehozásának lehetőségét, mi több, stratégiáját — újra és újra megbeszélje. Legutóbb, magam a mezőgazdasági főiskolán egy új, szőlész-borász szak beindításának apropóján hallottam e megyénk jövőjét is formáim, jobbítani képes helyi felsőoktatási reform- elképzelésről. Hogy az ügy egy percre sem kerül le a napirendről, bizonyítja az a pénteken tartott közéleti fórum is a nyíregyházi szocialisták székházában, amelyen az érintett főiskolák vezetői vettek részt. A nyíregyházi felsőoktatási intézmények integrációja szervesen illeszkedik a megyénk fejlesztéséről — országos elismerést is kiváltva — megszületett koncepcióba. Hátrányos helyzetű keleti régiónk földrajzi fekvésének, a vele szomszédos határok majdnem átjárhatatlanságának köszönheti jelenlegi állapotát. Ezért tartják úgy a megye kitörési pontjait keresők, hogy az átmenő forgalmunk europanizálását (határátkelők, autópálya kiépítése), majd az ezzel összefüggésben meglóduló gazdaság-, elsősorban mezőgazdaság- és vállalkozásfejlesztést követően, vagy inkább azzal párhuzamosan az oktatás stratégiai átalakítására van itt a legnagyobb szükség. A felsőfokú szakember- képzés ugyanis fontos stratégiai kérdés ebben a régióban. Itt vagy magunknak „termeljük ki” a szellemi erőforrásainkat—méghozzá akkora mennyiségben, hogy már sajnos megszokott elvándorlás ellenére jusson is maradjon is —, vagy nem lesz elegendő jól képzett szakemberünk, akik végsősoron hajtóerejét, mozgatórugóját adhatják egy remélhetőleg hamarosan fejlődési pályára állított térség pezsgő gazdasági és szellemi életének. Rémálom... Ferter János rajza Karonülő egyetem Eltűntek az utcai árusok Antal Attila tárcája ]
