Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06 / 5. szám
13 1996. JANUÁR 6., SZOMBAT Magyar filmesek a világban Bemáth László Magyar filmesek világtalálkozóját rendezik, előreláthatólag 1966 októberében, a millecentenárium és a mozi százéves születésnapja alkalmából Budapesten. A meghívott hírességek között nemcsak az apjára büszke Tony Curtis, vagy az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos operatőr található, de szó van Paul New- manról is például, akinek — a hírek szerint — az egyik nagyszülője volt ma gyár. S persze sokan mások is szerepelnek ezen a listán, hiszen annyian voltak, hogy valaha — állítólag — a nagyobb hollywoodi stúdiók produkciós irodáiban ki volt írva: „Itt nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned!” (Más legendák szerint ez a felirat a nagy fizikai és matematikai kutatóintézetek szobáiban volt olvasható.) De valóban miért volt olyan jelentős a filmes emigráció, hogy egyesek már hazánk világbefolyásáról elmélkednek ebben a jellegzetesen XX. századi művészeti műfajban? A Bécsbe induló vonat egyik fülkéjében ketten ültek 1919 őszén. Vélhetően nem sokat beszéltek, mert már alig várták, hogy túlkerüljenek a határon. Az urat — akkor még — Korda Sándornak hívták, a hölgyet — művésznevén — Korda Máriának. Alig néhány órája talán, hogy a feleség — jó barátok tanácsára — felkeresett egy angol katonatisztet Budapesten, aki bejáratos volt a „Fővezér” Horthy Miklóshoz, s aki rábeszélte a későbbi kormányzót, hogy eressze el a Gellért szálló pincéjében fogvatartott rendezőt, még mielőtt fehértollas tiszti-pribékjei — ő nyilvánvalóan különítményes uraknak nevezte őket — agyon nem verik, mint eddig már tették egy másik filmessel. Korda úrnak és feleségének már neve van külföldön is, nagy lenne a sajtó zenebonája, jobb lenne futni hagyni őket. Horthy hallgatott a tanácsra, így került a Bécsbe induló vonatra a Korda házaspár, hogy életük hátralevő részében soha többé ne lépjenek Magyarország földjére. Mint ismeretes, Bécs és Berlin után Korda Sándor is próbálkozott Hollywooddal, de ott nem volt sikere, Angliában viszont nem véletlenül lett „sir Alexander”-rá, hiszen egy stúdiót építtetett, és vitte nemzetközi sikerre saját filmjeit, mint például a VIII. Henrik magánéletét, vagy öccse, Korda Zoltán filmjeit, mint például a Bagdadi tolvajt, és sok más munkát, amelynek producere Sándor volt, díszlettervezője viszont a harmadik testvér: Vince. Korda azonban nemcsak testvéreit támogatta, hanem szinte minden magyar filmest, aki eljutott hozzá Londonba. Más utat járt be Korda sors- és pá- * lyatársa, aki 1919 viharos őszén éppen Bécsben járt egy film miatt, ő sem jött haza soha többé. Ő nem újságíróból, hanem színésznőből lett rendeTony Curtis befutott művészként Mátészalkán Elek Emil felvétele zo, es igazi pályafutását nem is Pesten kezdte — itt először csak egy filmet csinált —, hanem Kolozsvárott, ahol egyebek között a Bánk bán filmváltozatát is elkészítette. Az urat Kertész Mihálynak hívták, és nem telt bele 25 év, s ő forgatta le a világ egyik legnagyobb filmsikerét, a Casablancát. Igaz, akkor már Michael Curtiz néven. Egy harmadik úr is emigrációba kényszerült, ő Kordával és Kertésszel szemben valóban politizált, a Nemzeti Színház tagjaként aktív részt vállalt a Tanácskormány alatt a színészek politikai szervezkedésében. A jóképű, nagy tehetségű művész tehát valóban politikai menekültként került ki Amerikába, de éppen nem a jó képével aratott később világsikert, hanem kiugró vámpír (mű)fogaival, hiszen Lugosi Béla lett a filmvászon első számú Drakulája. Egyébként most megy a mozikban az Ed Wood című film, amelyben megidézik Lugosi Béla alakját. A címben szereplő rendező ugyanis valóban létezett és állítólag minden idők legtehetségtelenebb hollywoFüzet, tinta toll Balázs Attila felvétele Az iskolába ugyan szerettem járni, de lelki élményeim, örömöm alig volt. A tanárok tartózkodók, majdhogynem ridegek, talán félénkek, mintha boldogtalanok lettek volna. Többen férj nékül, már nem fiatalon, albérletben laktak. Egyrészük az órákon kiabált, gúnyolódott, a padok között járkálva félelmet sugárzott (Nagy Ilona). Egyetlen tanár óráján nem éreztem félelmet, s tudtam önfeledten felkacagni. Maga a tanár is különleges alkatú volt. Szé- le-hossza egy, ahogy mondani szokás és nyomott vagy 120 kilót a 165 centis magasságához mérten. Ez a súlyos, szuszogó test azonban súlyos szellemiséget, fennkölt szépség szellemmagányt, valami szomorú, lágy latinos kultúrát árasztott óráról órára. Alig feleltetett, inkább beszélve kérdezett és folyton mesélt, magyarázott, olykor hihetetlen dolgokat, s mi vele együtt éltük át Hannibál átkelését az Alpokon, vagy együtt dideregtünk, amikor előadta IV. Henrich Canossa vára kapuja előtti hóbanfagyban való mezítlábas, szőrcsuhás ácsor- gását, amikor az invesztitúra harcot tanította, éltesen együtt átélve a hóförgeteges napokat. Az ötvenegy éve kiállított (1944. március 31.) harmadikos év végi bizonyítványomat nézve a három iskolai év alatt most kapom az első jelest történelemből. Ez az osztályzat szinte hívogatóan kikacag a többi gyenge osztályzat közül. Már ekkor katonaság, németek s talán magyarok lakják az iskolaépületet. Márciustól késő őszig — amikor az oroszok, románok bejövetele után megkezdődött újra a tanítás — megint olyan „élményben” volt részem, aminek a hatása bennem motoszkált az órákon is. Az említett időben naponként körbejártuk a gettót, majd az üresen hagyott placcon arany után turkáltunk az odagyűlt embertömeggel, majd hordtuk kannaszámra a tisztaszeszt a gyári nagy szürke tartályokból, a zsidó templom udvaráról a felhalmozott könyvkupacokból a könyveket, a kézigránátokat az elhagyott és felrobbantott vaodi alakja volt, aki azért tudta egyáltalán leforgatni első filmjét, mert rátalált a már öreg és beteg Lugosira, akiről a közönség jó része azt hitte 1954-ben, hogy már rég halott. Lugosi szerepet vállalt abban a szörnyű filmben, de nem sokkal később, mindenkitől elfeledve, valóban meghalt. A politikai menekülthullám után a húszas években azért fogtak vándorbotot a magyar filmesek, mert itthon nem volt pénz a forgatásra. Székely István azonban még idehaza elkészítette a második, de az első igazán máig sikeres hangosfilmet, a Hyppolit a lakájt, útjára indította Kabos Gyulát, megrendezte Szép Ernő Lila áká- cát, majd Berlinen át ő is Hollywoodban kötött ki, és nem is sikertelen filmeket gyártott. Itthon aztán még megérhette Ne- meskürty István — akkor stúdióvezető — jóvoltából, hogy mégegyszer megcsinálja a Lila ákácot, most már színes filmben. Aztán visszatért Amerikába, ahol hamarosan meghalt. Kihagyhatatlan Szabó László, azaz mössziő Zabó, aki gyerekként került ki 1956-ban és Godard fedezte fel tehetségét. Azóta sok hazai filmben is szerepet vállalt, és rendezett itthon és Franciaországban is. Az operatőrök közül ugyancsak kihagyhatatlan Badal János neve, aki viszont a felejthetetlen Táti filmjeit fényképezte, és ma ugyancsak Franciaországban él. Kol- tai Lajosról és Ragályi Elemérről is csak félig-meddig beszélhetünk mint magyar operatőrökről, hiszen Koltai elsősorban Amerikában, Ragályi Svájcban is otthon van, bár ez utóbbi éppen most novemberben forgatott — Pétervári jeleneteket — Budapesten, a Bórdy Sándor utcában, egy svájci produkció számára. A felsorolás közel sem teljes, több százra tehető azoknak a magyar vagy magyar származású filmeseknek, színészeknek a névsora, akik a világ legkülönfélébb tájain öregbítették az ország rangját, presztízsét. Mindamellett valószínűleg túlzás azt gondolni, hogy mi olyan filmes nagyhatalom lennénk, mint Amerika, Franciaország, Németország, Olaszország vagy a volt Szovjetunió. Bőven elég talán nemzeti önbecsülésünkhöz annyi is, hogy a magyar művészek meghatározó módon járultak hozzá a 100 éves film fejlődéséhez. A hazájukon kívül is, de mindenekelőtt természetesen idehaza. sútállomásról, az eldobált puskákkal vadászni jártunk a Bessenyőn az égeresekbe. Azért a polgári iskolás végbizonyítványom kiállításának idejére (1945. július 14.) az addigi egyetlen jeles mellé még társult másik négy. Szász Gusztáv igazgató úr és Avemaria Rudolf osztályfőnököm így bocsátott az életutamra. Anyám minden áron tovább akart taníttatni. Nem volt kivel megbeszélnie, hisz apám odavolt a háborúban sasos behívóval bevonultatták negyvenéves korában. Anyám az utcán szorongva megállította egyik volt tanárnőnket és tanácsát kérte... — Asszonyom elvétkezik, ha fiát továbbtaníttatja” — volt a válasz. Az akkor csühögős a nyírbátori kisvasú- ton ennek ellenére szépen felöltöztetve bevitt Debrecenbe, ahol a zsibogón (ide járt anyám ócska cipőket vásárolni abban az időben) Magyar néni, a vécés asszony azt tanácsolta anyámnak, hogy vigyen fel és mutasson meg a Társulati Kereskedelmi Középiskola igazgatójának, mivel úgy hírlik, az egy kedves ember... Úgy is történt. Dr. Demény Géza igazgató úr megnézett, megforgatott és felvett. »»» Ahogy nézem a sorok gépelése közben polgári iskolai végbizonyítványom záradékában gyöngybetűit, amellyel igazolta felvételemet, egy sok évvel későbbi kép tolul elém. Már öregen, mindenkitől elhagyatottan üldögélt a debreceni nagytemplom mögötti Gályarabok emlékműve előtt a kis- padon (1952), s odamegyek hozzá és meghajolva köszöntőm, s eldicsekszem, hogy egyetemi hallgató, sőt már tanárjelölt vagyok, hisz túl vagyok az alapvizsgán is Bárczi Géza professzor előtt! Megismerve mondja, azon a napon tudta meg, hogy egyetlen fia a frontszolgálat után meghalt, amikor engem felvett. (Polgári iskolai bizonyítványomban a 9. lapon a jegyzet rovatban ez szerepel: „Fölvettem az első A. osztályba. Debrecen, 1945. szeptember 3. Demény Géza igazgató.) MÚZSA Szőke Kálmán A visszatérő Konfuciusz Távol-keleti ős, csillagásza belső világegyetemnek, köszöntelek. Szakállad súlyos csóvája kétezer és ötszáz éve vissza-visszatér. Lelkünk ismert határai mögött átvilágítod a csillagközi teret, s magadhoz vonzód félelmeink porfelhőit, égitested rendezett útjain. Utassy József Szavam Szavam csillagfegyelmű ének. Engem a szabadság igazgat, így vagyok én a legszegényebb, gazdagnak is így vagyok gazdag. Repülőre, hajóra szállnék bejárni birtokom: a Földet. Tudom, hogy zöld a fű, a táj szép, de van vidék, hol a fű zöldebb. Engem a szabadság igazgat. Szavam csillagfegyelmű ének. Gazdagnak is így vagyok gazdag, s így vagyok én a legszegényebb. Balázs Attila illusztrációi Sir Alexander, Drakula és a többiek Nagy találkozó lesz