Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-05 / 4. szám
1996. január 5., péntek HÁTTÉR. 3 Hideg napokon a dinnyéről Megyénkben még csak most barátkoznak az intenzív technológiával a gazdák Az elmúlt évben is a föld mellett volt a legolcsóbb a dinnye Galambos Béla felvétele Nyéki Zsolt Nagycserkesz (KM) — Késő nyári napokon autózva sokan teszik fel a kérdést, amikor az utak szélén felhalmozott dinnyekupacok mellett robognak el: a szezon vége felé néhány forintért elvihető csemege magját vajon jövőre is elvetik a termesztők? Hogy a túlkínálat ellenére sem ment el a gazdák kedve a dinnye termesztésétől, azt megyénk településein e hideg napokon megrendezett szakmai esték szép számú érdeklődő közönsége bizonyítja. A téli hónapok valóban csak a természet számára hoznak nyugalmi időszakot, a gazdák a tétlenségre kárhoztatott napokat a mögöttük álló év tapasztalatainak összegzésére, az elvégzett munka elemzésére, értékelésére és a jövő tennivalóinak tervezésére fordíthatják. Exportra csak korai — Az elmúlt évet nagyon sok dinnyetermesztő zárta rendkívül rossz eredménnyel, hiszen túlkínálat jellemezte a piacot, különösen a későn érő fajtákból. Szabolcsban ez súlyos gondot okozott, mivel erre a megyére a késői termesztés jellemző — kezdte értékelését rideg tényekkel Malatinszki György, a holland Nuhmens Zaden vetőmagforgalmazó magyarországi ügyvezetője az egyik dinnyetermesztési szakmai est alkalmával, melyet még az elmúlt év utolsó napjaiban Nagy cserkeszen rendeztek meg. — A termelők érdeklődését fokozta az 1994-es év igen kedvező exportja, a vetési terület növekedése mellett tavaly 30 százalékkal több termést szedhettek le a gazdák. A piac azonban egyik évről a másikra megváltozott, 1995- ben már csak a korai fajtákat vásárolták meg a külföldi kereskedők, s érezhetően gyengült a belföldi vásárlóerő is. Óriási feleslegek halmozódtak fel, volt olyan körzet, ahol a földeken hagyták a dinnyét, mert a szedés és a szállítás költsége nagyobb lett volna, mint az elérhető ár. Divat a csíkos Tavaly már a palántanevelésnél elpártoltak az égiek, a vetés illetve a kelés időszakában a hosszan tartó hideg, borús időjárás csírázási problémákat okozott, sok palánta kipusztult. Később a már rendszeressé váló nyári aszály tizedelte a növényeket, de a szakemberek figyelmeztetnek: nem szabad és nem is lehet mindent a természet számlájára írni. Amíg a gazda nem szerez be egy talajhőmérőt. addig nem is tudja ellenőrizni a csírázás körülményeit. Megyénkben az extenzív termesztés jellemző, az intenzív technológiával csak most ismerkednek a termesztők, akik öt-hat éve még nem ismerték az öntözést. Igaz, ma már mindenki tisztában van azzal, hogy enélkül bizonytalan lesz a munka végeredménye. Szükség van a legújabb fajták ismeretére és alkalmazására is, hiszen a fogyasztók igénye folyamatosan változik, a vevő mindig újat akar. Mára például a méregzöld dinnyék kimentek a divatból, a csíkos héjú fajtákat és a kisebb méretű, négy-hét kilogrammos terméseket keresik az exportőrök. A vetőmagvak forgalmazói bizakodnak: a szigorú minőségi követelményeknek megfelelve fizetőképes vevőként jelentkező lengyel, ukrán, szlovén, horvát, skandináv partnerek optimizmusra adnak alapot. Utak mellett A nagycserkesziek sem só- hajtozással töltik az időt, bár az elmúlt év számukra sem kezdődött jól. A már említett palántapusztulás mellett sokszor kellett permetezni a levéltetű miatt, majd kiültetésnél a szél verte el a gyenge palántatövekét. Pedig az elmúlt két évben Nagycserkesz körzetében megduplázódott a dinnyetermesztésre fogott terület nagysága, amely durva becslések szerint most kétszáz-kétszázötven hektárnál tart. A helyi gazdálkodók elmondása szerint az itteniek nem zártak jó, de azért rossz évet sem, a dinnyéi a túlkínálat ellenére is el tudták adni. Igaz, ehhez meg kellett szervezni a dunántúli szállításokat, de a termés legnagyobb része a miskolci nagybani piacon talált vevőre. A termesztői önszerveződés az önállósodási törekvés miatt is dicsérendő, de van egy nagy előnye: az időről időre felbukkanó fantomfelvásárlók, a fizetni nem akaró szélhámosok egyre kisebb területet találnak sötét ügyleteikhez. Az utak mellett harmincnál alig több ember árusított, az itt eladott dinnye mennyisége elenyésző, bár az értékesítés eme módja látványosnak tűnhet. A cser- kesziek tehát nem veszítették el kedvüket, a téli felkészülés után várhatóan a tavalyival megegyező nagyságú területen vágnak újra a dinnyetermesztésbe. égóta tudjuk, hogy a költők szeretik eltú- JL V lozni a dolgokat, olykor csak a szépre,máskor meg csak a rútra emlékeznek. Petőfi érdemeinek elismerése mellett a kutatók az utóbbi időben egyre inkább hajlanak arra, hogy bizonyos Kukorica Jánosról írt nagysikerű műve erősen nélkülözi a tárgyilagosságot. Az alábbiakban dr. Zénó Zoltán adóügyi főelőadó legújabb kutatásai nyomán az igaz történetet ismerhetjük meg. Kukorica János (születési helye, ideje, anyja neve és lakcíme ismeretlen) akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor hűtlen kezelés, illetve gondatlanságból elkövetett károkozás miatt fegyelmi vizsgálat indult ellene. Mint azt Gonosz Mostoha, a vizsgálóbizottság elnöke annak idején feljegyezte, Kukorica János nem tett eleget őrző-védő feladatának, minek következtében a rábízott nyáj szőrén-szálán eltűnt. A felelősségre vonás elől A vitéz vállalkozó Kukorica János elmenekült, tettestársát Juliskát viszont életfogytiglan tartó szekálás- ra ítélték. A büntetés elől a vádlott bevette magát a sötét erdőbe, de nem a radványi- ba, az biztos. Hogy némi enyhítő körülményt is fel tudjon mutatni, első felindulásában likvidált egy maffiacsoportot. Az orvosi vizsgálatok szerint a csoport tagjait kövidinkával mérgezte meg. A házban talált készpénzt viszont nem vette magához, mert félt, hogy e láthatatlan jövedelemmel nem tud elszámolni az adóellenőrök előtt, a banditák viszont nem voltak abban a helyzetben, hogy számlát adjanak. Márpedig Kukorica János nem akarta újabb bűnökkel tetézni vétkeit. Később menekülése során belépett a francia idegenlégióba. Kiváló eredménnyel végezte el a kaszabolási tanfolyamot, és nyomban bevetésre is került. Többször is kitüntette magát a Franciaország török megszállás alól való felszabadításáért vívott harcokban. Az illegalitásban vette fel a János vitéz álnevet. Ki akarták tüntetni a Becsületrenddel, de a háborús zűrzavarban a kitüntetés valahogy elkallódott. Jobb híján a fél országot ajánlották fel neki. Kukorica János a világpolitikai folyamatok beható tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy a világháborúk során a németek pont ezt a fél országot fogják elfoglalni, ezért ezt nem fogadta el. Mint tudjuk, neki lett igaza. Ekkor a francia király többszörösen pártában maradt leányát karták hozzáadni, de ő inkább hagyta magát megvesztegetni, és egy zsák pénzzel hazaindult. A hajó hamarosan viharba került, és mivel még az átkos rendszerben gyártották, jobbára szocialista műszakban, annak rendje és módja szerint elsüllyedt. János egy griff- madár hátán érkezett haza. amiből lett is elég baja. Egyrészt, mert nem volt nagyma- dárvezetési jogosítványa, másrészt viszont az állatvédők támadásainak kereszttüzébe került. Am ez még hagyján, mert az adóhatóságok is szigorú vizsgálatot kezdtek a viharban eltűnt pénz ügyében. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy a pénzt egy svájci bankon keresztül szerette volna tisztára mosni. A z állandó zaklatás hatására János újra bujdosásra adta a fejét. Átvágta magát a rendőrség medvéin, a határőrség kígyóin, valamint az Interpol sárkányán, s így sikerült Tündérországba jutnia. Itt ismét találkozott Puskával, a tündérek pedig királyukká választották. Már-már boldogan élt, amikor egy napon hatósági személyek kopogtattak az ajtaján. Felszólították, hogy azonnal váltsa ki a vállalkozói engedélyt, mert itt sem lehet ám csak úgy, saját szakállára királykodni. Azóta nem hallott róla senki. Időjárástól függetlenül Balogh József / dőjárástól függetlenül, Mezőbank—hallhattuk az elmúlt hónapokban minden Tv-híradó után, s ha az embernek támadt is valaha olyan érzése, hogy a reklámokban túlzás, netán egy kis hazugság is van, akkor most rájöhetett: ennek a hirdetésnek minden betűje igaz. Tegnapelőtt mínusz nyolc fokban kaptak ki- lencmilliárdot, de 25 fokos melegben is kaptak már tíz- milliárdot, mert ők is képtelenek voltak megállni a saját és a hozzájuk csapott Agrobank lábán. A pénzügyminiszter szerint az Agrobankot magába olvasztó Mezőbank azért kapott kilencmilliár- dot, mert a két pénzintézet felszámolása ennél jóval többe, számszerűsítve 35 milliárdba került volna. A tőkejuttatás egyébként létkérdés volt, hiszen mind a Mezőbank, mind az Agrobank elveszítette korábban vagyonát. Tudjuk. Főképp az Agrobankról, s állítólag a rendőrség még azt is tudja: hogyan. Annak idején napvilágot látott, hogy a két vezető saját rokonsága nevén létrejött kft.-kbe helyezte ki a hitelmilliókat, aztán a sors úgy hozta, hogy csődbe mentek, s nem volt aki visszafizesse. Az 1986-ban 166 milliós tőkével alapított Mezőbank a bankkonszolidáció során több mint 10 milliárd forint értékű kötvényhez jutott, s az 1994-es évet 29 millió forintos veszteséggel zárta. Az Agrobank ugyanazt az évet másfél milliárd forintos veszteséggel zárta, pedig kétszer kapott tízmilli- árdot a bankkonszolidáció keretében. A pénzügyminiszter azt mondta: elvárják, hogy a bank vezérkara dolgozza ki, miképp valósítható meg a pénzintézet tőkeemeléses privatizációja, korábban pedig, hogy nem lesz több bankkonszolidáció Magyarországon. A Világbank azonban úgy látja, újabb tranzakciókra van szükség. Őszintén szólva ezen nincs is mit csodálkozni. A külföldi pénzintézeteknek az a jó, ha itt nyereségesen működő bankot vásárolhatnak, s akár tőkeemelés nélkül is ellesznek a következő években, a nyereségnek pedig megtalálják a helyét. Időjárástól függetlenül. No, mit szól szomszéd! Küldök egy kis kóstolót Bokros úrnak... Ferter János karikatúrája Gyilkos családok Kováts Dénes ispuska és lőszer az asztalon — egy X V. emberölés kellékei. Az áldozat a férj, három gyerek apja. Az új év első megyebeli gyilkosságának érdekessége és tragédiája is egyben, hogy családi összefogás eredményeként kellett meghalnia. A tényleges gyilkos a fiú egyik barátja, de ő maga, a feleség és a nagylány is bűnrészesek. Ha kicsit visszagondolunk a nem is oly régmúlt történéseire, akkor felidéz- hetők hasonló esetek. Leveleken az apa, Ti szakanyáron az egyik fiú vált családi gyilkosság áldozatává, mindkét ügyben viszonylag hamar rendőrkézre kerültek a tettesek. A kiváltó okok között az elsődleges mindannyiszor a megromlott viszonyban keresendő. Bizonyára más külső szemlélőként véleményt, ne adj’ Isten ítéletet mondani, mintha valaki nap mint nap részese egy család életének, s ezáltal ismeri a belső viszonyokat. Mégis a döbbenet a legjobb kifejezés arra, amikor hallja a tudósító, milyen előkészületek kísérnek egy-egy ilyen tettet. A tervezgetés, a fegyvervásárlás, az esetleges próbák, alibiteremtések mind-mind részei annak az előre eltervezett, borzalmas tettnek, ami végső soron egy ember halálához vezet. Úgy tűnik, — s erre nemcsak megyebeli példák sorolhatók — hogy egyesek az emberölést tartják a kézenfekvő megoldásnak ahhoz, hogy megszabaduljanak a nem kívánt személytől. Pedig ez nem célravezető. Bármily ügyesen is próbálják forgatni a szavakat, előbb-utóbb megtörik valaki, különösen, ha többen részesek a gyilkosságban. Szerencsére elég sok ügyben nyomoznak sikerrel a rend őrei, azután a hosszú börtönévek alatt gondolkodhat a gyilkos és segédje a következményeken. Kelet-Magyarország
