Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-04 / 3. szám

1996. január 4., csütörtök CSUPA ÉRDEKES Derrick most csődöt mondott A német szuperdetektív családi ügyet nem vállal • Elég volt egyetlen pillantás Derrick, azaz Horst Tappert és Gary Tappert, amikor még beszélő viszonyban voltak Budapest (MTI-Press) — A szuperdetektív, aki több, mint 250 ügyben irigylésre méltó logikával üldözte a bű­nösöket és megértéssel visel­tetett a kiszolgáltatottakkal szemben, csődöt mondott. Derrick nyomozó közölte: nem érdekli az eset, amely egy bizonyos Gary Tappert rendőrségi körözésével kap­csolatos, aki ellen letartózta- tási parancsot is kiadtak, mert fűnek-fának tartozik. Családi vállalkozásban nyo­mozhatna, a 41 éves Gary Tappert ugyanis a fia. „Nem segítem, sőt, meg kell tiltanom a névhasználatot is. Ez a név nagyon ismert, óvni kell min­dentől, ami befeketítheti." Nyilatkozta azt követően, hogy a német újságok megír­ták: a Derrick fiát keresik a rendőrök. Legutóbb két esz­tendeje fizetett 15 ezer márkát a hitelezőknek, de már egy fi- tyinget sem hajlandó áldozni kétes egzisztenciájú másod­szülöttjére. Egyébiránt az eset kapcsán beszélt házasságairól is a 72 esztendős, gazdag szu­perzsaru. Alig 18 évesen nősültem először, Nagyon fiatal és na­gyon gyerek voltam ahhoz, hogy felfogjam, mit is jelent a családi felelősség. Választá­som azonban nem volt, a lány teherbe esett, és én nevet akar­tam adni a kicsinek. Egyetlen napig sem éltünk együtt, az es­küvő után mindketten a csalá­dunkhoz mentünk vissza. Ez 1942 tavaszán volt. így aztán senkit sem lepett meg, amikor Karin születése után azonnal beadtuk a válópert. A második is háborús házas­ság volt, 1945-ben esküdtünk, a vész túlélésének örömében. Szinte alig ismertem a felesé­gemet, és amikor összeháza­sodtunk, már nem is szeret­tem. Engem akkor egyetlen dolog érdekelt, a színház. Több időt töltöttem ott, mint a feleségem mellett. De már megszületett a két gyerme­künk, Ralph és Gary. Korábban, mint egyáltalán felfoghattuk, hogy hibát kö­vettünk el. Aztán később elég volt egyetlen pillantás ahhoz, hogy ki is lenne számomra az ideális nő, kit szerethetnék egész életemben. Ám legalább egy év kellett, amíg Ursulának beszélni mertem az érzelme­imről. Derrick, ami a filmjeit illeti, csökkenteni akarja a tempót. De nem azért, hogy Horst Tap­pert 72 évesen apai, sőt nagy­papai szerepet vállaljon. Csita a milliomos majomsztár A filmtörténet egyik legnagyobb igazságtalansága lehetett • Az igazi neve Jigg Budapest (MTI-Press) — A filmtörténet legnagyobb igazságtalansága, hogy volt egy főszereplő, aki több mint tíz filmben, tévésorozatok­ban játszott, dollármilliókat hozott a producereknek, naggyá tette a partnereit, és egyszer sem említi a nevét a lexikon. Csita. A Tarzan-filmek sok­szor megcsodált majomsztár­ja. Felfedezője, immár öregen és betegen emlékezik Csita karrierjére, amellyel végül is ő, Tony Gentry ütötte meg a főnyereményt. A mintegy fél évszázados szerepléssel ugyanis majdnem annyit kere­sett, mint a sztárpartnerei, s ez a pénz a gazdája bankszámlá­ját gyarapította. „El kell árulnom egy titkot — kezdte Tony Gentry — a filmekben Csitának hívják (amit angolul cheetah-nak ír­nak és gepárdot jelent), de va­lójában fiúmajom, az igazi ne­ve pedig Jigg. Miután azonban Tarzannal hosszas „beszél­getésekbe" bonyolódott, ami nem ritkán féltékennyé tette Jane-t, a dzsungel királyának hölgyét, a nézők úgy gondol­ták, hogy Csita lány. Én pedig nem kívántam megingatni őket a hitükben. Csita Afrikában, a dzsungel­ben született. Fiatal állatido­már voltam, amikor a produ­cerek tervezték a Tarzanról szóló filmsorozatot és Afriká­ba küldtek, hogy keressek egy „valódi” csimpánzt, hogy min­dent betaníthassak neki. Egy reggelen az idegenvezetőm mesélte, hogy az előző nap el­keseredett csimpánzkölyköt találtak a dzsungelben, amint anyja élettelen teste mellett fe­küdt. A vadászok lelőtték az anyát, hogy magukkal vigyék a kölyköt, de aztán nem tudták megkaparintani, mert felme­nekült a fákra. Megkerestem a ketrecet, ahol a kismajmot tar­tották: gyönyörű volt. Szomo­rúan nézett a világra, mintha segítséget kéme. A könnyekig meghatódtam, kinyitottam a ketrecet, a kölyök azonnal a nyakamba ugrott. Nem lehe­tett több két-három hónapos­Néha kölcsönadtam neki a tolószékemet — mondja Tony Gentry, aki Csitának köszönhette, hogy millio­mos lett MTI-Press-felvételek Csita mindent gyorsan és pontosan megtanult a Tar- zan-filmekben nál. Abban a pillanatban meg­szerettük egymást, s azóta úgy élünk, mint egy család. Alighogy visszatértünk Los Angelesbe, minden időmet a csimpánzomnak szenteltem. Reggel korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk, majd bele­fogtunk az általam összeállí­tott gyakorlatokba. Több tu­catszor is elismételtettem vele a megtanulandó mozdulato­kat, megtanítottam járni, arra, hogy különböző tárgyakat megfogjon és vigyen, hogy te­gyen úgy, mintha mosolyog­na, vagy viccelődne. Árra, hogy valakinek bizalmasan a fülébe suttogjon. Csita min­dent gyorsan megtanult. Né­hány hónap elteltével magam­mal vittem egy hollywoodi stúdióba, ahol felállítottak egy műdzsungelt. Hatalmas sikert aratott: min­denki beleszeretett, színészek, munkások, producerek. Beko­pogtam vele a Tarzant alakító Johnny Weissmüller öltözőjé­be. O a karjába kapta és be­szélni kezdett hozzá, mintha már régi barátok lennének. Ekkor kezdődött a valódi próbaidőszak, ami magukkal a színészekkel és technikusok­kal együttműködésben zajlott. Csita röpke négy hét alatt ké­szen is állt, s valójában innen­től szállítható a „színészkarri­erje”. Azóta több filmben sze­repelt, különböző Tarzanok váltották egymást. Johnny Weissmüller mellett főleg Lex Barkerre és Ron Elyre emlék­szem szeretettel. Ron Ely vég­rendeletében a vagyona egy részét is Csitára hagyta. A forgatások nem voltak sem megerőltetőek, sem nehe­zek. Amikor egy-egy rázósabb jelenethez értünk, mindenki meglepődött, hogy milyen ter­mészetesen oldja meg a fel­adatait. Inkább Johnny hibázta el a jeleneteket. Számomra Csita több volt, mintha a gyermekem vagy a testvérem lett volna: nem tu­dom szavakban kifejezni mindazt a szeretetet, melyet érzek iránta. Végül is ő tett en­gem gazdaggá, de mégsem a pénz miatt töltöttem vele eny- nyi időt. Egyre inkább jelentkeztek az öregség tünetei. Reumában szenvedett, amit egy ideig a Johnny Weissmüllertől kapott infrasugaras lámpával kezel­tük. Ha nehezebben mozgott, néha kölcsönadtam neki a to­lószékemet. A villában, me­lyet Csita pénzéből vettem, gyakran fogadtunk látogató­kat. Egyes állatbarátok azt ajánlották, hogy mindkettőnk érdekében helyezzem el Csitát valamiféle állatotthonba. Ezek az emberek nem értik, hogy mi ketten nem tudunk egymás nélkül élni. Én is öreg vagyok, akárcsak Csita, s ha egyszer meg kell halnunk, hát együtt halunk meg. Új világ épül New York (MTI-Panorá- ma) — A szokásos gazda­sági statisztikák keveset közölnek arról az ipari és technológiai forrongásról, amely kezdi megváltoz­tatni mindenkinek az éle­tét az Egyesült Államok­ban. Pedig a technológiai forradalom azt jelzi, hogy a világ többet fog változni, mint a XIX. századbeli ipari forradalom idején. Az épülő új világ informá­ción, elemzéseken, szállítá­son és szétosztáson nyug­szik. Magába foglalja az üzleti, beruházási, szóra­koztatási és nevelési tevé­kenységet. Közvetítője az elektronikus hírtovábbítás és az Internet. Eszköze a számítógép és mindazok a készülékek, amelyek hoz­zákapcsolódnak: telefonok, másológépek, faxok és tele­víziók. Becslések szerint az Egyesült Államokban 1995-ben 29,5 millió tele­víziót és 8,2 millió számító­gépet adtak el. Ezekre több mint 20 milliárd dollárt köl­töttek. Az amerikai otthonok 1995-ben átalakultak, s ez csak a kezdet. Mintegy 12 millió amerikai teljes mun­kaidejét otthon dolgozza le, 54 millióan pedig legalább részben otthon végzik mun­kájukat. Az amerikai válla­latok több mint 90 százalé­ka kapcsolódott be az Inter­netbe, abba a hálózatba, amely összekapcsolja az in­formációs világot. Használóik számára az otthon jelenti a hivatalt, az iskolát, a könyvtárat, a mú­zeumot, a színházat, s egy­ben azt a helyet, ahol több időt tölthetnek a családdal. Otthonról lehet intézni a bankügyeket, befektetni, bevásárolni, tanácsot kérni az orvostól, szállodai szo­bát rendelni és nevelést is folytatni. Az AP amerikai hírügy­nökség szakértőkre hivat­kozik, akik azt állítják, hogy az 1995-ös év csak a kezdet volt. Új társadalom van kialakulóban, amely­ben már nincsenek távolsá­gok, kulturális különbsé­gek. Az egymástól akár 10 ezer mérföldre lakók és életformájukban teljesen különbözők ugyanolyan kapcsolatot fognak tartani, mint korábban a szomszé­dokkal. Míg a múlt társadalmai kis körben mozogtak, az új társadalmak élettere az egész világ lesz, amelyben az információk elektromos úton jutnak el mindenhová. Egzotikus ételek a Távol-Keleten Bangkok (dpa/MTI-Pano- ráma) — A pizza és a ham­burger előretörése ellenére a Távol-Keleten tartják ma­gukat az ősi ínyencségek. Az olyan modem nagyvá­rosokban, mint Hongkong vagy Bangkok, továbbra is kaphatók kígyó-, kutya­vagy medvehúsból készült ételek. Az állatvédők tehe­tetlenek. Főként a jómódú kínaiak hajlandók hatalmas összegeket áldozni védett vadállatok húsából készült ételekért, amelyeknek gyó­gyító és potencianövelő ha­tást tulajdonítanak. Hongkongban a rendőr­ség néhány napja bukkant egy új leletre: egy vendéglő medvetalpon kívül fiatal vi­perákat is felszolgált. A bangkoki hatóságok nem­rég arra panaszkodtak, hogy a gazdag tajvani és koreai üzletemberek thai­földi zugvendéglőkben még mindig hozzájutnak kobrához és medvehúshoz. Dél-Koreában és Tajva­non — legalábbis egészen a közelmúltig — minden tila­lom ellenére lehetett tigris- péniszből készült levest kapni, tányéronként 300 dollárért. „Egyes vendég­lők étlapjáról soha nem fognak teljesen eltűnni a vadételek, ha a hatóságok nem sújtanak le a törvény teljes szigorával” — mond­ják thaiföldi állatvédők. A kígyó vadászatát sok államban tiltják, azonban kígyóhúst Malájziától a Fö- löp-szigetekig mégis sokfe­lé árusítanak. A dél-vietna­mi Ho Si Minh-városban egy egzotikus kertvendéglő nemrég azzal híresült el, hogy ketrecben tartott fiatal majmokkal, mungókkal, kobrákkal és zöld siklókkal várta vendégeit. A kínaiak többnyire ragaszkodnak ah­hoz, hogy a kígyókat sze­mük láttára öljék meg, s frissen megisszák a vérü­ket. Egy valódi kígyó­ínyencnek 80 dollár sem sok egy kobráért. A kobra húsa kissé édes­kés és egy cseppet zsíros. Csípősen, fokhagymával és chilivel készítik el. A kí­gyóleves kellemesen édes­kés aromát hagy hátra a szájpadláson, s vértisztító mellékhatást tulajdonítanak neki. Az életszínvonal emelkedése nyomán főként Kínában nőtt meg az étvágy a kígyók iránt. Tavaly Fu- csien kínai tartományban lelepleztek egy illegális raktárt, ahol 1,4 tonna kí­gyóhúst tároltak. A manilai étlapokon új­donságként nemrégen a tengeri tehén tűnt fel, ame­lyet a medvéhez és a tigris­hez hasonlóan kihalás fe­nyeget. Egyre nehezebb ki­elégíteni a keresletet a tek- nőchús iránt is. Egy szinga­púri étteremtulajdonos arra panaszkodott, hogy néhány év alatt háromszorosára, ki­lónként 15 dollárra nőtt a teknőchús ára. A teknősö­ket többnyire Indonézia szállítja, s az állatnak egya­ránt fogyasztják húsát, bel­sőségeit és vérét, ez utóbbit kínai fűszerekkel. Kevesebb gond van a ku­tyahússal, hiszen ezt az ál­latot lehet tenyészteni. A kutyahús korábban a szegé­nyek étele volt, főként a rizstermelő parasztok fo­gyasztották telente, hogy melegítse őket, amikor a rizst ültették a hidegben. Az ebhúsnak erős az aromája és ezért melegíti az embert. Egy szöuli újság szerint az országban évente 35 mil­lió dollár értékű kutyahúst forgalmaznak. A pirított kutyabőr állítólag fiatalító hatással van a nőkre. Nem megy veszendőbe még a kutya hímvesszője sem, amelyet kínai gyógynövé­nyekkel párolnak porha- nyösra.

Next

/
Thumbnails
Contents