Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-31 / 26. szám
1996. január 31., szerda HÁTTÉR Kelei-Magyarország A föld nem lett a miénk Az Agro City Rt. egyik képviselője a földalapcseréről • Hatékony gazdálkodás Válogatják a facsemetét Harasztosi Pál archív felvétele Nyíregyháza (KM - GB) — Kisebb vihart kavart tavaly Nyíregyházán a volt Ilonata- nyai Tangazdaságból alakult Agro City Rt. kezdeményezése a kárpótlási földalapok cseréjére. Az ügyben most ismételt egyeztetés előtt állnak az Agro City Rt. ténylegesen tavaly decemberben birtokon belülre került új tulajdonosai, valamint a helyi földrendező bizottság. A kárpótlásra kijelölt területek cseréjével kapcsolatban olyan vádakkal illették ősszel az új tulajdonosokat, hogy „fillérekért szerzett" kárpótlási jegyekért vásárolták meg az Agro City Rt.-t és most még tovább óhajtják hizlalni a zsebüket azzal, hogy a frekventált, 4-es főút menti területeket ki akarják venni a kárpótlási földalapból, helyette pedig távolabb eső, magasabb aranykorona-értékű, tehát kisebb táblákat jelöltetnének ki kárpótlási célra. Mai tulajdonosok Az ügyben érintett mai tulajdonosok — a privatizációs pályázaton nyertes, s az Agro City-t a meghirdetett ár 189 százalékáért. 367 millió forintért megvásárolt Timpex konzorciumot alkotók — egyik tagja a Hextra Kft. ügyvezetője, dr. Helmeczy László most is megalapozatlannak tartja és nehezményezi is az őket ért vádakat: — Amikor a minket ért novemberi bírálatok nyilvánosságra kerültek, új tulajdonosok nem léteztek az akkor még nem magán, hanem igenis állami tulajdonban lévő Agro City Rt.-nél. Ugyanis csak hetekkel később, decemberben „forgatta rá” az ÁPV Rt. a részvényeket pályázatnyertes hármas konzorciumunkra. Az év utolsó hónapjában lettünk tehát tulajdonosai a részvény- társaságnak, így a földalapok cseréjét mi nem kezdeményezhettük! Azt, az Agro City korábbi, még az ÁPV Rt. alá tartozó menedzsmentje indította azzal az ésszerű indokkal, hogy a hatékony gazdálkodásban problémákat okoznak a kárpótlásra szétszórtan kijelölt területek. Azok, amelyek között ráadásul még természetvédelmi terület is van. Mi, új tulajdonosok természetesen csak egyetérthetünk a kezdeményezéssel, hiszen az ÁPV Rt.-vei kötött szerződés szerint a 2700 hektár mező- gazdasági terület teljes megművelését is vállaltuk tíz éven keresztül. Ezt a hatalmas földterületet pedig működtetni akarjuk, méghozzá hatékonyan. Csak a központok □ Ezek szerint a mezőgazda- sági művelésre alkalmas Agro City területek továbbra is állami tulajdonban vannak? — A hiedelmekkel ellentétben — és ennek nem néztek utána a minket megvádolok — a föld nem lett a mienk! A pályázati feltétel ugyanis úgy szólt, hogy a gazdasági központok. telephelyek vásárolhatók meg a közvetlenül hozzájuk tartozó, mondhatnánk alattuk lévő földterületekkel, így például tulajdonunkba került a gazdasági ilonatanyai központja, a gyulatanyai sertéstelep, szarvasmarhatelep. De a 2700 hektár nem a mienk, hanem az államé. így nem a saját, hanem csupán az általunk művelt területen akarunk ésszerű cseréket végrehajtani, hogy megszüntessük az olyan áldatlan állapotokat, mint amilyen az egyik gyümölcsösben van, ahol három soron kívül már minden fa kárpótoltaké lett, s a józan ész azt diktálja, hogy azt is kilicitálja valaki. □ Nem az a kárpótoltak alapvető gondja, hogy a csereterületek nem csupán kevésbé jó helyen vannak, de összességében kisebbek is, mint az eredetileg kijelölt volt? — Erre én azt mondom: az én anyám is kárpótolt, de saját jogomon még én is licitálhatok ezekre a földekre. Miért venném a nyakamra, hogy kevesebb föld legyen a kárpótlási alapban? Ugyanannyi aranykorona-értékben, de jobb földet ajánlott fel az Agro City Rt., mint ami korábban volt kijelölve. Ezért lett a nyolcvan hektárból harminccal kevesebb. Mi attól nem zárkózunk el, hogy a kárpótoltak ugyanolyan nagyságú földterületet kapjanak, viszont attól igen, hogy a hatékony önálló gazdálkodással kapcsolatos szándékaink és ez ügyben vállalt kötelezettségeink csorbát szenvedjenek az ésszerűtlen földtulajdonosi szerkezet kialakulása miatt. Különféle érdekek □ A kárpótoltak érdekei, Ön szerint mennyire esnek egybe Nyíregyháza város érdekeivel? — Á város érdeke is az, hogy a 4-es főút menti területek állami tulajdonban maradjanak. Mert amennyiben kárpótlási árverésre kerülne ez a környék és magánemberek kilicitálnák, a város rosszabbul járna. Ugyanis, ha Nyíregyháza idővel ki szeretné majd tolni a közigazgatási határát, magánemberektől csak magas forgalmi értéken tudná kisajátítani azt a földet. Viszont ha állami tulajdonban marad, a Magyar Állammal olcsóbb árban is meg tud a város állapodni. □ Végezetül arról ejtsünk szót, milyen ma az új tulajdonosok viszonya az Agro City menedzsmentjével és dolgozóival, akiknek az MRP pályázatával szemben nyert az önök konzorciuma? — A valóban privatizácós ellenfeleinknek számító Agro City Rt: vezetőivel, dolgozóival úgy „bántunk el”, hogy mindenkit megtartottunk. Azt mondtuk, ássuk el a csatabárdot, új fejezetet nyitunk. Mi a céget tovább akarjuk működtetni és a célunk, hogy nyereséges legyen, miként az is volt eddig. Akkor miért változtattunk volna a személyi állományon? Egy vezető ment el saját elhatározásából, de attól is ember módjára váltunk el. Az Agro City egész múlt évi tevékenysége jövedelmező volt, ezért tizenharmadik havi bért fizettünk minden dolgozónak. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben nemcsak elbocsátások nem történtek, de egyetlen sertést, egyetlen marhát sem adtunk el. Ugyanis azért fizettük ki ezért a gazdaságért az eddigi gyakorlatot nézve olcsónak végképp nem nevezhető 367 milliós árat — amelyből 20 százalékot készpénzben kellett letenni a 40 százalék kárpótlási jegy mellé, s a többi E-hitel — mert működtetni akarjuk az Agro City Rt.-t, méghozzá nyereségesen. Összetartozás-w- y ogyan lehet két ember t—t egyszerre barát és el- A. JL lenség? Mi oldhatja fel a két ellentétes érzést, indulatot? Milyen magyarázata lehet annak, hogy két ember lassan két évtizede gyilkolja egymás idegeit az egyik cégnél, majd pedig a munka végeztével egyszerre tűnnek el, ülnek a kocsiba és elhajtanak. Csak a beavatottak tudják, mi békíti meg őket, mi az a titkos erő, amely újra és újra összeköti az újra és újra szétszakadó szálakat... Nevezzük az egyiket Antalnak, ő az idősebb, a magasabb beosztásban lévő, akit a munkahelyen ellentmondást nem tűrő vezetőnek, amolyan diktátor típusú főnöknek ismernek. Csak egy igazságot ismert, a sajátját. A másikat nevezzük Kristófnak, ő a kérlelhetetlen főnök közvetlen beosztottja, aki nem éppen szolgalelkű fickó, ezért napirenden vannak a viták, a késhegyre menő veszekedések. Ez a két ember szinte esküdt ellensége egymásnak. Mégis, amikor véget ért a munkaidő, mintha kicserélnék őket, kilépnek az eredeti szerepkörükből és jókedvűen távoznak, már-már kéz a kézben. A cég egyik tudora, aki szinte tudományosan vizsgálja már évek óta a két ember közötti viszonyt, sokáig értetlenül állt a jelenség előtt. — Megértem, hogy a legjobb házasságban is akadnak viták, de az Anti meg a Kristóf ellenségeskedő barátsága, így nevezem a különös kapcsolatot, más kategória. Volt. aki azt mondta, a napközbeni viták, veszekedések csak azért vannak, hogy elkendőzzék a szoros barátságot a munkatársak előtt, s tudni vélték, hogy valójában Antal és Kristóf rokonok. Többen azt állították, közös nőnek udvarolnak, innen a kutya-macska viszony, a folytonos vetélkedés. Ezekből persze egy szó sem igaz. Már kérdeztem volna, hogy akkor mi az igaz, de a cég tudora titokzatosan elhallgatott. Sőt, ő kérdezett engem, tudom-e, hogy Anti már más munkahelyen dolgozik, pontosan egy kft.-t alapított, s magához vette Kristófot is munkatársnak. De tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy bármi is változott a két ember viszonyában, ugyanúgy gyilkolják egymást, mint korábban. De estére, akárcsak már jó húsz éve, mindig elcsendesednek, kibékülnek, és együtt távoznak... De vajon hová? Itt a mesélő megint hatásos szünetet tartott. Dolgozzon a fantáziám — gondolta —, ha annyira érdekel ez a két csodabogár. Én pedig igyekeztem kitalálni mi tarthatja össze a két nagy ve széké dől, akik ugyanarról a dologról még véletlenül sincsenek soha egy véleményen. Olyan lehet ez, mint az a házasság, amelyet a veszekedés tart ösz- sze, azért nem válnak el a házastársak, mert akkor nem lenne kivel egy jót veszekedni... — Ne törd a fejed, a dolog nagyon is egyszerű — kegyelmezett meg a cég tudora, látva, hogy úgysem találom meg a furcsa pár rejtélyének a kulcsát. —Az egyik legerősebb szenvedély, a kártya köti össze őket. Kölcsönösen vallják két olyan kártyapartner nem létezik, mint ők. Mindenki más csak pane ser...-m—T zek után már csak az a J-y kérdésem maradt, va- l J jón mi történne, ha a sok viszálykodó, háborúskodó ember egyszer leülne egy kártyaasztalhoz. Hátha akadna legalább két ember, aki partnerre lelne a másikban. Attól még másnap folytatódhat a csetepaté. De mennyivel más egy baráttal hadakozni, mint egy ellenséggel... Milliárdos morzsa Angyal Sándor ekordösszegű, csaknem egymilliárd fo- JL V rint áll a foglalkoztatási alapból Szabolcs-Szat- már-Bereg megye rendelkezésére, enyhítendő a munka- nélküliséget s az ezzel összefüggő számtalan kedvezőtlen hatást. Sok ez vagy kevés, nézőpont kérdése. Mindenesetre, ha szembeállítjuk vele a tényt: kevés híján 45 ezer regisztrált munkanélküli van megyénkben, akkor örömünk némileg megcsappan. Ez viszont mit sem von le a gondoskodás értékéből, amit a kényszer szült, s amely csak gyógyír, nem végleges megoldás a bajokra. Tanulságos végigböngészni ennek a csaknem egymilliárdnak (egészen pontosan 967,2 millió forint) a megoszlását. Vélhetően a legjobb szakértők, a társadalmi gondokban otthonosan mozgók szelték szét ezt a „tortát”, amelynek legnagyobb darabja — talán nem véletlenül a bér- támogatásra juttatandó 41,7 százalék. Ehhez tudni kell, hogy a volt tartós munkanélkülieket foglalkoztató cégeknek az állam a bérek 80 százalékáig e keretből ad támogatást annak reményében, hogy egy idő után magára talál a termelő cég s egyre több embert tart meg véglegesen, akkor is, ha netán már nem kap támogatást. Ugyanilyen meggondolás vezethette a döntést hozókat, hogy a munkaerőképzésre az összeg 27,3 százalékát irányozták elő. Vélhetően abból a meggondolásból ered ez a döntés, hogy a legjobb befektetés a képzés, mert hosszú távon ez vezethet megoldásra. Töprengeni legfeljebb azon érdemes, hogy még az egy százalékot sem éri el a munkahelyteremtő beruházásokra szánt összeg (0,8 százalék). Sokan gondolják úgy: mégis csak ide kellene adni nagyobb pénzt, mert a beruházással egyidejűleg felvételek is történhetnek. Igen ám, csakhogy a dolog ennél sokkal bonyolultabb: az ilyen pénzszerzésre jól megalapozott pályázat szükséges, mert annak semmi teteje (és nincs is a döntést hozók előtt realitása), hogy valaki például garázskocsmát üzemeltessen ilyen pénzből vagy (nem kitalá- ció) sztriptízbárban akar foglalkoztatást növelni. Megér azért egy elismerő szót, hogy a munkanélkülieket tekintve legsúlyosabb helyzetben lévő megye mégsem marad teljesen magára, ha csak ilyen milliárdos „morzsa” erejéig is hozzájut a segítséghez. Ne csodálkozz, Totya! Az asszony csak egy pohárral engedélyezett! Ferter János rajza $ ............................................................................: : Ilii & \ 91 f ? ~ I Egységben Kováts Dénes r egnap megyénkben is megalakult az a gazdaságvédelmi koordinációs bizottság, melynek tagjai egységesen próbálnak meg fellépni a fekete- gazdaság visszaszorítása érdekében. A kilenc szervezet ugyanis — ha nem is egyforma mértékben —. de köz- vetve-közvetlenül találkozik a törvényeket kijátszók, a manipulálok tevékenységével. Az összehangolt munka eredménye lehet majd, hogy néhány év múlva legalább szürkülhet a feketegazdaság, aminek aránya egyes adatok szerint 30 százalékra tehető. Megalakult a bizottság, és akkor mi van? -— tehetik fel egyesek a kérdést, hiszen a bizottságosdiból sokaknak van már elegük. A válaszra még kissé várni kell. Mert nyilvánvaló, hogy eddig is volt valamilyen kapcsolat e szervek között, de azért ez hagyott kívánnivalót is maga után. Elég. ha csak az információáramlás gyorsaságára utalunk, nem plagizálva, csupán felidézve a helyettes államtitkár szavait. O mondta, tapasztalataiból kiindulva, hogy folytatták ugyan néha szélmalomharcnak vélt küzdelmüket az érintett szervek, mondjuk az APEH, a rendőrség, vagy a vám- és pénzügyőrség, de nem kellő gyorsasággal osztották meg információikat. A megyebeli szervek összefogása azért is üdvözlendő és időszerű, mert adatok utalnak arra, hogy jócskán van mit felderíteni, leleplezni. Ez pedig sikerrel csak együtt munkálkodva tehető meg. m
