Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-30 / 25. szám

1996. január 30 kedd HÁTTÉR Kelei-Magyarország Lassan telik meg a kassza Élbolyban megyénk a kedvezményezett települések között • Lassú fejlődés Nyíregyháza belvárosa folyamatosan gazdagodik Elek Emil felvétele Budapest (B. P.) — Az elma­radott települések eddig a te­rületfejlesztési alapból fej­lesztési támogatáshoz jut­hattak. A területfejlesztési támogatást ez évtől a költ­ségvetés biztosítja valószínű­leg nem települések, hanem térségek számára. A Környezetvédelmi és Tele­pülésfejlesztési Minisztérium tavaly még központilag osz­totta el az 1200 kedvezménye­zett település között az elkülö­nített pénzalapokat, a terület- fejlesztési törvény hatálybalé­pése után várhatóan a megala­kuló megyei területfejlesztési tanácsokhoz kerül a pénzek öt­ven százaléka. A KTM-nél ki­lenc, a BM-nél ötmilliárd fo­rint van erre a célra, vannak más tárcáknál is fejlesztési alapok. A támogatások irány­elveiről és a kedvezményezett területek besorolásáról a tör­vény elfogadása után lenne célszerű dönteni, a megalaku­ló Országos Területfejlesztési Tanács bevonásával. Erre azonban már nincs idő. Tizenegy mutató A támogatható települések lis­táját egy 1993-as kormányren­delet tartalmazza. Akkoriban tizenegy mutató alapján vizs­gálták és sorolták be a telepü­léseket. A támogatás kritériu­mai között szerepelt például a személyi jövedelemadó nagy­sága, a foglalkoztatottság ará­nya, az infrastrukturális ellá­tottság, a korösszetétel, az is­kolai végzettség, a személyau­tók száma. Ide kerültek azok­nak a foglalkoztatási körzetek­nek a települései is, amelye­ken a munkanélküliség aránya meghaladta az országos átlag másfélszeresét. A kedvezmé­nyezett települések száma alapján a sűrűn lakott Baranya megye, a lakosok számát te­kintve Szabolcs-Szatmár-Be- reg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye áll az élen. Szalu Endre a KTM terület- fejlesztési főosztályának veze­tője úgy látja, hogy míg koráb­ban a felzárkóztató válságke­zelés alkotta a területpolitika legfontosabb elemét, most az innovációs térségi politika is prioritást kap. A területfejlesz­tési támogatások települések helyett térségeket kívánnak megcélozni. így tehát 1995 végén hatályát vesztette a szó­ban forgó országgyűlési hatá­rozat, a területfejlesztési poli­tikával összhangban az új irányelvek várhatóan a kistér­ségek támogatását fogja szor­galmazni. Dániel Pál, a KTM főtaná­csosa ezzel kapcsolatban el­mondta, minden bizonnyal az úgynevezett statisztikai térsé­geket, városkörnyéki vonzás- körzeteket vizsgálják a beso­rolás szempontjából „Pénz­mozgáshoz kötődő rendeletet csak ténylegesen dokumentált adatok bázisán szabad kiad­nunk. A statisztikai törvény kapcsán 138 kistérségre gyűj­tik az adatokat, s várhatóan ez lesz az alapja a kedvezménye­zett térségek kijelölésének. Kevesebb, mint a foglalkozta­tási körzetek száma, ugyanak­kor ezek a térségek fix és hosszú távra szóló adatbázis­sal rendelkeznek, ahol a folya­matok is jól láthatók.” Négy kategória Az Európai Unióban beveze­tett gyakorlatnak megfelelően a tárca a kedvezményezett körzetek kijelölését négy kate­gória alapján kívánja elvégez­ni. A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kis­térségek, az ipari válságterüle­tek, a mezőgazdaságot fejlesz­tő (rurális) térségek, illetve a huzamosan és tartósan munka- nélküliséggel küzdő területek kaphatnak besorolást. Dániel Pál főtanácsos sze­rint ebben az évben átmeneti megoldásként kedvezménye­zett besorolásra nem pályázati úton, hanem megbízható mu­tatószámok, lista alapján jelö­lik ki a kedvezményezetteket. A javaslat szerint az lesz elma­radott kistérség, amely 15 mu­tató alapján az országos átlag­nál 25 százalékkal rosszabb helyzetben van. Az ipari vál­ságterületen jelentősen csök­ken az iparban foglalkoztatot­tak száma, a rurális térség kije­lölésénél többek között térség- fejlesztő település meglétét is vizsgálják. Hét olyan körzet van, amely a huzamos munka- nélküliség tartósan magas ará­nya miatt kaphatja meg a be­sorolást, az ózdi térség pedig mind a négy szempont alapján támogatásra jogosult. A tárca javaslata szerint a törvény alapján létrejövő me­gyei területfejlesztési tanácsok lesznek a támogatás címzett­jei. A központban megmaradt pénzeket regionális jellegű infrastruktúra, a Phare Interreg programban a határ menti együttműködés beruházásai­nak támogatására és egyéb tér­ségi fejlesztésekre kívánják fordítani, ma még nem tudni. milyen lesz a támogatás mér­téke, és mennyi pénzhez jut­hatnak a megyék, hogy ezek kötelező szabályok, vagy irányelvek alapján döntenek-e. Dániel Pál szerint azonban semmiképp sem lenne jó, ha visszajönne a tanácsrendszer elosztási gyakorlata, amikor a megyeszékhely leszakította a megyei fejlesztési pénzeket. Az eddigi számítások azt mutatják, hogy a legkeveseb­bet a legfejlettebb megye, Győr-Moson-Sopron. a leg­többet, akár 15 százalékát a decentralizált pénzeknek, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye kaphatja. Kitörési pontok A területfejlesztés decentrali­zálásának az elvét nemigen kérdőjelezik meg, a törvény parlamenti vitája során nem érintik ellenvélemények, mó­dosító indítványok. A BM költségvetésében megjelenő fejlesztési tétel el­osztásáról Kara Pál, a Belügy­minisztérium helyettes állam­titkára munkatársunknak el­mondta: a várost és környékét, mint önálló térséget kell első­sorban preferálni. „Nem látom akadályát annak, hogy a me­gyei önkormányzatok, ame­lyek legitimitása nem kérdője­lezhető meg, megfelelő törvé­nyesjogszabályok között nagy nyilvánosság előtt döntsenek.” C sók Tuti volt a legjobb. Labdarúgásunk egé­nek egyetlen állócsil­laga. Van aki bombagóljairól lesz híres, van kinek a cselei zseniálisak, vagy briliáns a labdakezelése. Ezek a múlan­dó képességek azonban meg­kopnak a gyorsasággal, a fel­szedett kilóktól. De Tuti még ma is a régi. Évtizedekkel előzte meg a korát. Akkor még maximum égnek emelte kezét a gólszerző és megveregette vállát a csapattárs. De Tuti már akkor is csinált egy flikk- flakkot, és a góllövőt a földre teperve hosszasan csókolgat­ta. Szóval ő tudott a leglátvá­nyosabban örülni a góloknak. Igazi közönségember volt. Ma már a kemeruni Milla óta so­kan járnak örömtáncot egy- egy gól után, de ő már a hat­vanas években is eljárta a kál­lai kettőst egyedül, hat gólt rúgtunk az utca-bajnokságban. Tehetségére hamar felfi­gyeltek a jó szemű játékos­szerzők. A megyei harmadik osztályban kezdte, és sikert sikerre halmozott. Egyszer emlékszem egy gól utáh fel­mászott a kapufára, és ott Gólöröm csinált egy bukfencet örömé­ben. Máskor átugrott a kor­láton és kifutva a nézőtérre megcsókolta a pályagondnok gyanútlanul legelésző kecs­kéjét is fenenagy jókedvében. El is vitték hamar a Bicskási Medoszbá, amelyik akkor második osztályban játszott. Ott találta ki a felázott agya­gos hazai pályán a hason csúszó boldogságot. A Bör- dősi FC elleni meccsen a győztes gól után négykézláb futotta körbe a pályát. Há­rom év múlva már az első osztályban játszott. Ott is mindenki szerette. Néha már az ellenfelek is hagyták, hogy gólt rúgjon, mert kíváncsiak voltak mit talál ki megint örömében. A saját gólnak, ha lehet még jobban örült. Egy­szer a nyakába vette a bírót és végigfutott vele a pályán. Amikor megnyerték a kupát bedugta a nadrágjába és fel­mászott vele a világító kan­deláberre. Ahogy öregedett egyre jobb lett. Állandó cserejáté­kos volt. Minden gólnál be- küldték örülni. A közönség tombolt amikor a pályára lé­pett. A mezcserét is ő találta ki. A maiak már csak a szoli­dabb változatát csinálják, ő még az alsó nadrágot is át­cserélte. Egyszer, már a Z- válogatottba, amikor tizene­gyes-rúgásokkal jutott to­vább a csapat örömében le­tépte a hálót a kapuról, rá­dobta a kispadra, beletekerte a gyúrót és az edzőt, és hátá­ra véve őket futott velük egy tiszteletkört. Persze hogy ő volt a közönség kedvence. Később amikor kiöregedett, élménybeszámolókra hívták, bemutatókat tartott a régi si­kerekből. Egy időben a válo­gatott mellett is alkalmazták, mint sikeredzőt. O tanította meg a fiúkat, hogy hogyan lehet sérülés nélkül megúsz­ni, amikor a gólszerzőre tí­zen ugranak rá és a gyepsző­nyegbe döngölik. Nem Tutin múlik labdarúgásunk jelenle­gi helyzete. Hogy olyan rit­kán tudják bemutatni amit tőle tanultak. Ma már nyugdíjas, de sok­szor hívják örülni, a labdarú­gástól távol eső sikerekhez is. Egy zongoraverseny vé­gén a győztes előadót, a zon­gora tetején kapta le a tíz körméről és lecsókolta a tal­pát is, amellyel olyan virtuó­zán pedálozott. Ha fia szüle­tik valakinek csak szólnak Tutinak és már ott is van. Egyszer e pelenkákból köte­let csinált és azon ereszke­dett le a boldog apával a fo­gai között a negyedik emelet­ről. Most hogy a labdarúgás­ban olyan ritkán lehet örö­münk Csók Tutira is keveseb­bet gondolnak. Pedig ő ma is a régi. Mindennek tud örülni, nagy szükségünk volna Tuti tudására. Mert meg kell ta­lálni életünk apró góljait, örömeit, és örömünket ki kell tudni mutatni. Aki nagy örömre vár az dőre, besava­nyodik, úgy marad. Y~i n is alkalmaztam nem­J-y rég egy tőle látott M—J öröm-koreográfiát. Amikor elment az orrom előtt a busz — örömömben — be- cigánykerekeztem a városba, így kell tudni örülni a megta­karított ötven forintnak is. Nézőpont „Lenyúlt" pénz Angyal Sándor Y Y a megszavaznák, M—J hogy melyik az JL JL utóbbi időben felka­pott legcsúnyább szavunk, én a „lenyúlt” kifejezésre adnám a voksomat. Szélié­ben, hosszában egyre gyak­rabban hallani, hogy ez is, meg az is „ lenyúlt” néhány milliót innen vagy onnan, ami magyarán és kertelés nélkül annyit jelent, hogy megkaparintott magának. Am nem feltétlenül valami­féle bűncselekményre kell itt gondolni, hanem nagyon is törvényes lehetőségre: bizo­nyos pénzosztó szinteken és bizonyos testületek gyakor­ta döntenek különböző fej­lesztési támogatások odaíté­léséről. Joggal feltételezi az ember, hogy itt csakis a leg­jobb szándék és a legna­gyobb körültekintés játszhat szerepet, ám az is megesik, hogy a vesztes kígyót, békát kiabál a nyertesre, aki sze­rinte „ lenyúlt” néhány mil- liócskát. Talán ez a tapasz­talat is teszi, hogy jobban odafigyeljünk mostanság a területfejlesztési törvényja­vaslat vitájára. Az elképzelések szerint a fejlesztésre szánt pénzek fö­lött az úgynevezett országos és megyei területfejlesztési tanácsok bábáskodnak majd, tehát ők vizsgálják meg, hogy mire, mennyit kell és érdemes fordítani. A legutóbbi hétvégén a sza­baddemokraták vesézték ki a javaslatot s egyáltalán nem voltak elragadtatva tő­le. Ok a decentralizálás hí­vei s ezért az előbb említett tanácsoknak döntéshozói jogosítványokat kívánnak juttatni. Ézért ellenzik a megye pénzújraelosztó sze­repének a visszaállítását, és a pénzek elosztását szigorú normatívákhoz akarják köt­ni. Bizonyára nem okoz újabb koalíciós válságot, de az is kiszivárgott, hogy ezekben vita van a két kor­mányzó párt között. Legyen is vita, melynek során nemcsak az ellent­mondásokat tisztázhatják, hanem fényt deríthetnek ar­ra a sokak által ismert gya­korlatra is, hogy mire bizo­nyos összegek célba jutná­nak—s a fejlesztések támo­gatásával netán új munka­helyeket teremthetnének — gyakorta úgy elolvadnak, mint a tavalyi hó. „Lenyúl­ják” itt is, ott is. Látom főnök hosszúra nyúlt az üzleti vacsora Ferter János rajza Kommentár Káposztáskövünk Kállai János-» -r épmesekincsünk l\J egyik tanulságos da- 1 y rabjában az aggo­dalmaskodó família a ge­rendára pakolt, a taposott- savanyított káposzta nyo- matására szolgáló kő lezu­hanása lehetőségén agyai. Tépik magukat, hogy: jaj, mi lesz, ha a mázsányi nehezék rázuhan a bölcsőben szuny- nyadó kisdedre. A bibi mind­össze annyi: gyerek még nincs, a várandós mama le­het úgy a második-harmadik hónapban; a kőmonstrumot pedig egyébként is úgy be- szuszakolták a mennyezet alá, hogy munka lesz kiszed­ni onnan, ha szükségeltetik. Hasonló siránkozást, vész­kiáltásokat hallani mostan­ság az érettségi távlati kon­cepciója dolgában. Az írott sajtó, a rádió, a televízió te- lisded tele nyilatkozatokkal, melyek zöme akörül burján­zik: valakik — nyilván a legnemzetietlenebb ár- mánykodók — ki akarják pusztítani a történelmet, sőt, a magyar irodalmat a kötelező érettségi tantár­gyak sorából. Mit mondjak: ez még messzi megvalósu­lási alternatívaként is ab­szurdum! De füleljünk kicsit oda, miről tájékoztat a tervezet­variánsok kimunkálásában részt vett, autentikus szemé­lyiség! Nem, nem a matúra történelmietlenítéséről van szó; mindössze a szabad választhatóság általában vett döntésmechanizmusá­ról. Egészen odáig menve: joga lesz középiskolai ta­nulmányai befejeztével a majdani diáknak (ez eddig sem volt másképp), hogy akár egzámen nélkül mond végbúcsút az alma mater kapufélfájának. Lelke és to­vábbi sorsalakulása rajta! A Művelődési és Közoktatá­si Minisztérium illetékese, nevezetesen az egyik nem­rég kinevezett államtitkár pedig egyenest azt közölte: marad a történelem mint kötelező stúdium a kb. 2004-ben debütáló, új rendszerű érettségin. Tu­dom, most azt vágják hoz­zám a promt reagálók, a história vizsga védelméért aláírást gyűjtők: jobb félni, mint megijedni. De társaim a tanban! Vitára, vélemé­nyezésre kidadott folyamat­változatokról van szó. E ki­csinyke ország fogyatkozó népének ha valami fontos, az múltjának ismerete. Eu­rópaiságunk anyakönyvi ki­vonata. Kulcsár Attiici tarcaja

Next

/
Thumbnails
Contents