Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-25 / 21. szám
1996. január 25., csütörtök Drágábban Tisztelt Szerkesztőség! Mikortól és mire is érvényesíthető az október 1-től 8 százalékkal növelt energiaár, a szolgáltatók számláiban? Tudomásom szerint a kormány intézkedésének megfelelően az 1995. október 1. után felhasznált fogyasztásokra. Ténylegesen — saját adataimmal egyeztetve — az október hónapra kibocsátott gázszámlám a szeptember 7 .-és október 6-ai, a villanyszámlámat szeptember 12-ei (3577 kWh), ill. az október 12-én leolvasott (3670 kWH) mérőállásból számították, teljes egészében az október 1-től bevezetett új árakkal. Attól függetlenül, hogy a gázfelhasználásból 24 nap, a villanyfogyasztásnál 19 nap szeptember hónapban történt. Mértéke fogyasztóként igen eltérő (kisebb-na- gyobb) lehet, az alkalmazott elszámolási módot — a 8 százalék viszonylagos kismértékétől függetlenül — elfogadni nem lehetséges. A napi átlagos fogyasztásból igazságosabban kellett, illetve lehetett volna a szeptember havi értéket megállapítani. Figyelemmel az 1996. évre már bejelentett nagyobb áremelésre, az értékében már egyetlen fogyasztó esetében sem lesz elhanyagolható. Mindezek után tisztelettel kérdezem: mi az érintett szolgáltatók álláspontja a „téves” visszamenőlegesen alkalmazott áreltérésről, és szándékában áll-e annak rendezése? Békési Gábor Mező u. 13. Életbe vágó Tisztelt Illetékes, Közvélemény! 1995. utolsó szerdáján kellett befeküdnöm a híres-hírhedt — sokak által halálra ítélt (jó volna tudni az okát) — vásárosnamé- nyi kórházba, egy közepes vagy annál kicsit nagyobb műtétre, ebbe a 40-50 embert úgy-ahogy — az „úgy” nem a személyzet hibája — de helyben ellátó intézménybe. Pár nap múltán majdnem gyógyult állapotban a tv. előtt ültem, amikor egy 30-35 km-re lakó beteget szívpanaszokkal szállítottak be, talán ha 4-5 percet késnek, vagy ha 4-5 km-rel — nem 30-40 km-rel — távolabb van a kórház, már bizonyára későn érkeznek. Feltétlen meg kell jegyeznem azt, hogy kár lenne egy ilyen összeszokott magas szintű orvosi teamot és nem csekélyebb képességű asszisztenciát szélnek ereszteni, vagy áthelyezni. Tisztelettel: Kovács Zoltán, beteg A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ifißfcmvMiiiii - m i mill unii A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA pjág. Vietórisz verses imái Emlékező sorok a magyar iskola 1000 éve alkalmából Dr. Vietórisz József emléktáblája a Kossuth gimnázium falán Harasztosi Pál felvétele Ebben az esztendőben honfoglalásunk 1100. és a magyar iskola 1000. évét fogjuk ünnepelni. Az első szerzetesrendet 529-ben a Benedek-rendiek, a bencések alapították, akik hazánkban is elsőként, ezer évvel, ezelőtt, a pannonhalmi Márton-hegyen létesítették az első magyar iskolát. Nyíregyházára 1753-ban érkezett háromszáz család Békéscsabáról, Szarvasról, Me- zőberényből és hozták magukkal papjukat, Vandlik Mártont és tanítójukat, Johanidesz Mártont 1784 és 1787 között felépítették a most is egyedüli evangélikus műemlék templomunkat. 1789-ben három iskolát létesítettek templomunk körül. 1806-ban magasabb szintű, professzori iskola kezdte meg működését, amelyet gimnáziumunk elődjének tekintünk. 1861-ben ténylegesen megindult a gimnáziumi oktatás. Egyházi iskolákban a tanítás előtt és után is imádkoztak. A gimnáziumban az 1899/1900- as tanévtől kezdve verses imádsággal kezdődött és végződött a tanítás. Ezt az imát mondtuk el mi is évtizedek múlva. Az ellenőrző kiskönyvünk fedőlapjának belső oldalára volt kinyomtatva. Az ügyeletes két napos közül az egyik feladata volt elmondani, azaz felolvasni. Mivel könyv nélkül mi nem tanultuk meg, ezért volt is keletje reggelente az ellenőrző kiskönyvnek. A verses ima után kórusban elmondtuk még a magyar hiszekegyet. A vers alatt nem szerepelt a szerzőjének a neve. Évtizedek múlva Duszik Lajos miskolci „Tűröm a megaláztatást" A Kiáltás című cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Tudom, hogy a közvélemény felháborodással fogadta annak az asszonynak és gyermekeknek a tettét, akik 20 éven keresztül tűrték a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot,^ végül ide fajult gyűlöletük. Én magam megértem a feleség viselkedését, hiszen ezt csak az tudja átélni, aki nap mint nap ebben a helyzetben él. Én is birka módjára tűrök évek óta, igaz, hogy kétszer próbáltam elválni férjemtől, azonban mind ez idáig nem sikerült. „Úgysem hagyok neked békét... Ebből a házból őt ki nem teszik ...” stb. Sajnos lehetetlen helyzetben én is tűröm a sok megaláztatást, bántalmazást, mert tessék megmondani, hová menjek két gyerekkel? Engedtessék meg néhány gondolat a gyermekekkel kapcsolatosan. Egy ilyen házasság Ezúton is szeretném megköszönni annak lehetőségét, hogy a Kelet-Magyarország által szervezett újév köszöntő „Partner” találkozón részt vehettem. A rendezvény színvonala megerősített azon meggyőződésemben, hogy a Kelet-Magyarország összes tevékenységével — de kiváltképpen a jól tönkre teszi a gyermekek ép gondolkodását, fejlődését, ha mindig ilyen szörnyű körülmények között élnek, bennük is csak az a gondolat fogalmazódik meg, hogy mielőbb szabadulni ebből a lehetetlen helyzetből. Mert igenis nyomot hagy a gyermekekben egy ilyen élet akár öt vagy akár húsz évig kell eltűrni egy őrült viselkedését. Saját tapasztalatom: én középvezető beosztásban dolgozom, havi 50 ezer forintot keresek, és mindent nekem kell fizetni. Lányom 23 éves, és ez a pokoli élet úgy megviselte, hogy még csak szóba sem akar állni fiúkkal. Fiam 18 éves, szintén visszahúzódó, nem tud felszabadultan kacagni egyik gyermek sem, mivel ez az élet kimentette őket is. Magamról már nem is beszélve. Egy olvasójuk: Kiss Lajosné felkészült munkatársaival — nélkülözhetetlen feladatot lát el a megyében. Gratulálok az ötlethez, a szervezéshez, a lap valamennyi munkatársának további sok sikereket és jó egészséget kívánva, őszinte tisztelettel: Balogh Árpád főiskolai tanár evangélikus főesperes emlékezéséből tudtam meg, hogy ezt a két verses imát iskolánk egykori kiváló tanulója, majd tanába és igazgatója, dr. Vietórisz József költő, műfordító írta. Duszik Lajos is, mint Vietórisz József kétkezi munkásemberek gyermekeiként kerültek a gimnáziumba. Vietórisz már tanár volt a gimnáziumban, amikor annak padjait 1895 és 1903 között Duszik Lajos koptatta. Diákévei alatt vezették be ezt a két verses imádságot. Amikor iskolánk 1936-ban — hatvan évvel ezelőtt — a gimnáziumi oktatás 75. évét ünnepelte, az ünnepségek két szónoka dr. Vietórisz József és Duszik Lajos volt. Ezen az ünnepségen avatta fel az iskola zászlaját Geduly Henrik püspök, aki 1891 és 1896 között az iskola vallástanára volt. Dr. Reményi Mihály Vietórisz imái Tanítás előtt Bölcsességnek atyja, adj nekünk figyelmet, / Hogy híven tanuljuk oktató szavad; / Boldogok, kik arra szüntelen figyelnek, Mert a szép, igaz, jó mindig megmarad. / Tiszta érzelemmel töltsd be szíveinket, / Hogy szeressük azt is, ki ellenünk; / Áld meg iskolánkat, óvjad lépteinket, / Szeretetnek atyja, légy s maradj velünk! Tanítás után Kegyelemnek atyja, adj erőt minékünk, / Hogy híven kövessük buzdító szavad; / Tedd gyümölcsözővé lelki épülésünk. / Hadd legyen világod boldog és szabad! / Hittel és reménnyel s tiszta szeretettel, / Add, hogy úgy haladjunk szent ösvényeden, / Hogy példát mutatva gondolattal, tettel, / Munkás életünkön áldásod legyen! Felszínes ismeretek A mai társadalom egyik lényeges kérdése a cigányság helyzete, beilleszkedésének problémája. A téma az utóbbi két évben különösen a figyelem, az érdeklődés középpontjába került. Ennek társadalmi, politikai indíttatása közismert. A különböző viták, nézetek, állásfoglalások ma már levonható közös tanulsága az, hogy talán egyetlen lényeges kérdésben nincs annyi rokonszenv és ellenszenv, szélsőséges megnyilatkozás, türelmetlenség, aggályoskodás, megértés és értetlenség, mint éppen ebben. Minél átfogóbban vizsgáljuk, értelmezzük a témát, annál világosabbá válik, hogy általában a felszínes ismeretek, a hiányos információk és többnyire egyedi jelenségek alapján születnek az egyoldalú, főként érzelmi töltésű kinyilatkoztatások, a fájdalmas és örömteli általánosítások egyaránt. Az egész cigánykérdésben és annak részterületeiben is, egyes településekben és intézményekben meglévő rendkívüli megértés és vannak általánosítható tapasztalatok, illetve olyan feladatok, amelyeknek ismerete, összehasonlítható elemzése önmagában véve is jelentős tanulsággal szolgálhat. Albók Attila, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet növendéke. Nyíregyháza Partneri köszönet Mondja, hol lakom? Tisztelt Szerkesztőség! Mióta kézbe vettem az új telefonkönyvet, csak magamban háborogtam, valamint a családomat és a szomszédaimat bosszantottam méltatlankodásommal. Györke László Telefonkönyv című cikkét olvasva azonban úgy döntöttem, én is tollat ragadok. Imi-olvas- ni tudó, diplomás ember létemre nem tudom megmondani, hol lakom. A személyi igazolványom szerint egyértelmű: Nyíregyháza, Csermely u. 23. Ismerőseimnek, rokonaimnak, barátaimnak úgy adtam meg a címem: Nyíregyháza-Oros. Segítőkészen, jóindulatúan, gondolva arra, hogy így hamarabb megkapom postai küldeményeimet. A nekem címzett leveleken — legyen ez hivatalos APEH vagy Polgármesteri Hivatal feladójú, gyöngyírással címzett születésnapi köszöntő, gondosan, ünnepélyesen megírt esküvői meghívó — kék postabonnal, sokszor a borítékot átlyukasztó erősséggel törlik Nyíregyházát, mint nem kívánatos megjelölést. A végleges kitelepítésről azonban csak az új telefonkönyvből értesültem. Sóstóhegyi, sóstófürdői, nyír- szőlősi ismerőseim szépen, ABC rendben megtalálhatók a Nyíregyháza címszó alatt. Aztán lapozunk, egyre feszültebben: Nyírgelse, Nyírgyulaj, Nyíribrony... Olcsvaapáti, Ópályi, OROS. Tehát megvan. Nem veszett el, csak átalakult. Segítségért kiáltok! Kérem szépen, mondja meg valaki, hol lakom? Molnárné Hevér Katalin Nyíregyháza-Oros(?) Csermely u. 23. Más rendel már Tisztelt Szerkesztőség! Az üzemorvosi ellátásban beállt változások, sajnos, nem a jót hozták a munkahelyemen. A változás okát nem ismerem. Szeretném, ha a következőkben leírt gondolatokat lapjukban megjelentetnék, mert reménykedem, hogy ezzel az igazgatóság döntése a dolgozók szempontjából jó irányban megváltozna: Az egészségügy, mint napjainkban oly sok minden. változásokon megy keresztül. Választhattunk háziorvost, fogorvost, pénztárcánktól függően szakorvosi ellátást, de üzemorvost, sajnos, nem mi, munkavállalók választhatunk. Mint minden változás elé reménnyel tekintenek az emberek, mert újat, jobban remélnek tőle. Vannak azonban olyan változások, amelyek nem a jobbat hozzák. Hosszú időn át a munkahelyem üzemegészségügyi ellátását egy doktornő látta el, akinek a munkájával meg voltunk elégedve. Nagy kényelmet jelentett, hogy 1993-tól háziorvosként is dolgozik, így ha betegek voltunk, nem kellett hosszú órákat eltöltenünk várakozással másik rendelőben. Nem tudom, hogy milyen okból, de az utóbbi hónapokban a doktornő helyett más rendel. A rendelője ajtaján a háziorvosi rendelésének idejét és helyét tartalmazó felirat adja tudtunkra, hogy minden megváltozott Nagyon sajnáljuk, hogy a doktornőnek el kellett mennie, de mint háziorvosunkat továbbra is felkeressük új rendelőjében, munkájában, segítőkészségében továbbra is bízunk. Reméljük, hogy egyszer megkérdeznek bennünket is, hogy mi a véleményünk az üzemorvosról, mielőtt döntenének. Reméljük, hogy hamarosan újra doktornővel találkozhatunk az üzemorvosi rendelőnkben. T.J., Nyíregyháza Nem mese ez! A matematika mai állása szerint ez az állítás képtelenség, gondolná a racionális és józan gondolkodású ember. Nem így a Volán! Számára ez nemhogy képtelenség, — de a tiltakozások ellenére is — mindennapi gyakorlat. Ugyanis a menetjegyárairól és bérletárairól, magyarul forintokról van szó, melyet a kiszolgáltatott utasoktól szenvtelenül és könyörtelenül behajt a fentebb említett Volán Rt., a vásá- rosnaményi kirendeltsége útvonalán. Többszöri mérések bizonyítják ugyanis, hogy Ti- szaszalka és Gergelyiugor- nya közötti távolság kerekítések után sem éri el egészen a 10 km-et, ezzel szemben 15 km-re szóló jegyet adnak ki. így az utas 46 Ft helyett 62 Ft-ot fizet. Ez már a versenyhivatal figyelmébe ajánlható... De ez nem minden! A rendszeres és bátrabb utas bérletet vált, gondolván, így mégis megtakaríthat valamennyi pénzt. Aztán az első útja során éri a meglepetés. Kevés a bérlet, igazolvány is kell. Mivel neki nem adtak, így kap egy csekket több ezer forintról és egy másik blokkot 400 Ft-ról, melyet ha leró a kijelölt helyen és bemutatja igazolványát, most az egyszer talán még börtönbe sem kerül. Nincs méltányosság — hiába vétlen az ügyben — újból fizet, mint a katonatiszt. Félreértés ne essék a szabályok és azok ellenőrzése nagyon fontos, nem vagyok ellene. De ez a cég a jegykiadók sűrű módosítása mellett, láthatóan csak erre fordít. Luxus személygépkocsin jól megtermett magyar férfiak követik a buszt és ellenőriznek. Lapos Mihályné, Gergelyiugornya