Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

SZINLAP 1996. január 24 , szerda Fesztiválelőzetes Kisvárda (MTI) — A mil- lecentenárium jegyében — június 2. és 8. között — rendezik meg az idén a Ha­táron Túli Magyar Színhá­zak VIII. Fesztiválját Kis­várdán. A seregszemlén ezúttal magyar szerzők történelmi témájú műveivel vehetnek részt a társulatok. A feszti­vál programját a teátrumok által ajánlott darabok meg­tekintése után február vé­gén véglegesítik majd a rendező kisvárdai Várszín­ház és Művészetek Háza szakemberei. Nyakó Béla, fesztivál­igazgató elmondta: szeret­nék, ha a millecentenárium évében valamennyi határon túli magyar színház elfo­gadná a meghívást a ren­dezvényre. így Kisvárdára várják a New York-i Ma­gyar Színház és Művészeti Egyesület, valamint a To­rontói Magyar Színház tár­sulatát is. Erdélyből a gyer- gyószentmiklósi, a kolozs­vári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszent­györgyi, a szatmárnémeti és a temesvári magyar mű vészekre számítanak. A Felvidékről a kassai és a révkomáromi színészek várhatók, míg Kárpátaljáról a beregszásziak. Remélhe­tőleg újra felléphet majd a fesztiválon a szabadkai és az újvidéki teátrum társula­ta. A hagyományoknak megfelelően a fesztivál­program mellett tájelőadá­sokat is tartanak a társula­tok, elsősorban az északke­leti régió városaiban, na­gyobb településein. Szó van továbbá arról, hogy a határokon túli, magyarok lakta szlovákiai, romániai és ukrajnai településeken szintén fellépnek verseny­darabjaikkal a művészek. Hírcsokor A Bohémélet... ...című operát, Giacomo Puccini művét első alka­lommal száz esztendővel ezelőtt mutatták be. A tori­nói Teatro Reggióban tar­tott február elsejei ősbemu tató karmestere a huszonki­lenc esztendős Arturo Tos­canini volt. A népszerű mű­vet az évforduló napján műsorára tűzi a Magyar Ál­lami Operaház nemzetközi hírű és rangú művészeink előadásában. (MTI) A Jákó Vera... ...Nótaszínház — mely a múlt évben alakult — az idén a Pesti Vigadóban tart­ja előadásait. Decemberig nyolc estén más-más mű­sort adnak elő. A február 25-i nyitó program A Rá- kóczi-korszak dalaitól a nó­táig címet viseli, ugyanazt, ami az 1987-ben elhunyt énekesnő első vigadóbeli estjének a címe volt 1982 novemberében. (MTI) Az Állami... ...Operettszínházat — a nagy közönségsikerre való tekintettel — jövő évi ven­dégszereplésre is meghív­ták Japánba. Szinetár Mik­lós igazgató elmondta: va­lószínűleg a Csárdáskirály­nőt viszik el 1997-ben a szigetországi fellépésre. (MTI) Lukács Sándor... ...színművész —• a Vígszín­ház különlegesnek ígérkező produkciójára, az Átválto­zások című színmű egyik főszerepére készülődvén — új verseskötetének összeál­lításán is munkálkodik. Po­étái szorgoskodásáról nyi­latkozta: Mostanában alig jut időm írásra. De azért lassan már gyűlnek az újabb költeményeim. (KM) Mátészalkai kínáló Mátészalka (KM - B. I.) — Néhány művelődési központnak köszönhetően, megyénk több városában is részesei lehetnek a nézők a színház varázsának. A szín­házi évad a feléhez érke­zett; Mátészalkán néztünk utána: mi szerepel a további műsortervben. A mátészalkai művelődé­si központban az évad ele­jén 1300-an váltottak bérle­tet. A műsorválaszték már eddig is gazdagnak bizo­nyult. Hétfőn például az Érettségi című sikerdarab került színre. Eddig 12 pro­dukciót láthatott a közön­ség. Februárban a Nóra cí­mű előadással örvendezteti meg a nézőket a Móricz Zsigmond Színház. Márci­usban igazi színházi cseme­gét, Neil Simon Furcsa pár című darabját láthatja a nagyérdemű a Vidám Szín­pad neves művészeinek az előadásában. Szintén már­ciusban játsszák a Régi idők szocija című kabarét. Haumann Péter várható­an áprilisban látogat el Má­tészalkára, és mutatja be önálló estjét Több gyer­mekdarab is színre kerül még a következő hónapok­ban. Két érdekesnek ígér­kező előadás lesz Szálkán. A helyi Komédiás Kör a Szabin nők elrablásának a bemutatásra készül február­ban. Az est bevételét jóté­konysági célra fordítják. A Szálkái Ifjúsági Színkör szintén próbál; ők a Fiatal­ság, bolondság című komé­diával lépnek majd szín­padra. Hair — tanodásokkal Budapest (MTI) — Gór Nagy Mária színitanodájá­nak növendékei a Grease, vagyis a Pomádé immáron negyedik éve sikeres elő­adásai mellett egy nem ke­vésbé híres zenés játék be­mutatójára készülnek. A Hair című musical magyar- országi játékjogát három esztendőre kapta meg a mű­vésznő-producer együttese számára. MacDermot zenés játékának február végi pre­mierjével debütál a székes- fehérvári Vörösmarty Szín­ház önálló társulata is. A próbák a napokban kezdőd­tek meg. A darabban szín­padra lép többek között Xantus Barbara, Závodszky Noémi, Csonka András, Márton Csaba, Kárász Zé­nó, Szurdi Tamás. Ibsen ma keserűbben üzen Háromszázhatvan fokos fordulatok után sem változik semmi • Új Nóra Gazsó György és Pregitzer Fruzsina a nyíregyházi Nórában Harasztosi Pál felvétele Margőcsy Klára Nyíregyháza — A nyíregy­házi Krúdy Kamaraszínház­ban decemberben bemuta­tott Nóra sok, a műre rára­kódott konvenció, megmere­vedett elemzési lehetőség fe­lülvizsgálatára, átgondolásá­ra készteti a nézőt. Valóban csak a női egyenjogúságról szól-e darab, a nők családi­beli elnyomásáról és Nóra kitöréséről, a hazugnak, át­lagosnak ítélt élet, a házas­ság elhagyásáról? Mi ma is ilyen radikálisan ítél­jük meg az elkövetett életha­zugságokat, ilyen romantiku­san egyszerűnek tűnik ott­hagyni jólétet, meleg szobát, gondoskodást, mint ahogy ez a fiatalasszony teszi, legalábbis az Ibsen által írott, s hajdaná­ban annyit támadott befejezés­ben? Nem, azóta sokkal realistáb­bak lettünk, mint ahogy a mostani előadás mutatja. Ba- gossy László jól átalakította a szöveget, rengeteget húzott belőle, néha talán túl sokat, a Németh László-ioxáíté&t sziká­rabbá tette. És megváltoztatta a darab végét, maibbá, szomo­rúbbá, kilátástalanabbá hang­szerelte. Bagossy jól tudja, hogy nagy, döntő lépésekre rettene­tesen nehezen, talán sohasem szánja rá magát az ember, csak dörmög, de a megszokott, jó körülményeken nem változtat. Még akkor sem, ha belátja, nem ilyennek képzelte a há­zasságát, az életét, és már el- foszlottak az illúziók, de akkor is mindent hagy a régéiben. Egy-egy jó kiadós házi ziva­tar, ordítozás, sírásroham, 360 fokos fordulat után semmi sem változik. (Ezt az előadást akár Csehov is instruálhatta volna.) Pregitzer Fruzsina kiválóan alakította Nórát, aki egy nagy­ra nőtt baba, aki olyan frizurát, sminket, ruhákat is hord, mint a hajdani porcelán játékbabák. Nóra nem tanul, nem okosodik a darab során. Minden mozdu­lata, egész viselkedése olyan, amilyet elvárnak tőle. Gyerek, aki füllent, hazudik, bocsána­tot kér, pitizik, hízeleg, rajong. Csak a mesék elég primitív légkörét ismeri, romantikus el­képzelései vannak magáról, férjéről, cselekedeteiről. A vi­lágról nincs sok fogalma, bár a pénzről és a hatalomról már hallott. Ezért fölényesen és gorombán viselkedik az alá­rendeltekkel, s kioktatóan, feddően, éppúgy, mint vele a férje. Ä házasságot gazdasági in­tézménynek tartja, csakúgy, mint házastársa, hisz férje megmentését majdan bevált­ható váltóként kezeli. Bár a mű karácsony idején játszó­dik, s a szeretetet minduntalan hangoztatják, de mindez a pénzzel van összefüggésben. Rank doktor a házaspár iránt megnyilvánuló önfeláldozó, önzetlen szeretete mintha fi­gyelemre sem méltatódna, nem tudják megfelelően érté­kelni. Mindketten önzőén sze­retnek, csak a saját szempont­jaikat nézik, ezért nem is hoz egyikük számára sem tragédi­át a történet. Az eddigi Nóra feldolgozá­sokban az asszony különb lett a férjénél, de ez most nem lát­ható. Nem választja a sze­génységet, a munkát, a gondo­kat, hisz minden rosszal szem­ben undort, esztétikai viszoly­gást érez. Félénk, gyáva és gyenge nő ez a Nóra. Egy fel­húzható báb, aki férjének tet­szésére csicsereg, valóban színt játszik, mint ahogy állan­dóan húzogatja az ajtó függö­nyeit, mintha színházban len­ne, de ő csak a komédiát sze­retné, a tragédiát nem akarja. Csúnya az a valóság, amelyet most férjéről megtudott, de el­vetni nincs ereje, inkább egy idő után erről sem vesz tudo­mást. Pregitzer Fruzsina igen figyelemre méltóan játssza azt a duzzogó, sértődős, buta kis­lányt, akinek ez az alakítás ed­dig mindig sikert hozott, s már nem tud szabadulni tőle. Bár a férjével való szembenállás tet­szik neki, de ez is csak gyere­kes dac. Pregitzer ennek az üvegházi létnek a borzalmát is megérezteti, s azt, hogy jóval illúziótlanabbá vált néhány nap alatt. Gazsó György a férj szere­pében kitűnő, a maga meg­csontosodott értékrendszeré­ben úgy gondolja, hogy az ő akarata szerint történik min­den. Nagyszerű a szólamait is­métlő, nem túl értelmes, hiú, öntelt, de gazdag ember szere­pében. Megdöbben és nem tud szóhoz jutni, amikor talán elő­ször hallja életében Nórától a nem szócskát. Pedig csak az előbb vetette le a királyi palás­tot, s most fehér frakkban és fehér zokniban tétovázik, mintha a föld remegne alatta. Sokszor nevetsé­gesen gőgös, ke­netteljes, elnézően nyájas. Rank doktor erősen megkurtí­tott szerepét Szige­ti András alakítja — kiválóan. O a szomorú, megke­seredett barát, akit mindig kihasznál­nak, aki mindig veszít, aki fekete ruhájával szinte régi bútordarab­ként már-már ész­revétlenül beleol­vad a ház színébe. Vele tűnik el innen az önzetlenség. Szabó Márta Nóra régi barátnője és Horváth László Attila a kétségbee­sett, lecsúszott ügyvéd. Jól be­illeszkednek párosukkal az előadásba, frappánsan érezte­tik a két világ tökéletes ellen­tétét. Ok már megtanulták, sa­ját boldogtalanságuk árán, hogy nem helyettesít mindent a pénz, s jó, ha az embernek van kiről gondoskodnia, még ha ez terhes és nehéz is. Az ügyes megoldásokkal tervezett színpadi térben az egész berendezés fekete, gyá­szos hangulatot áraszt. Mintha egy halott, megváltoztathatat­lan világban játszanának a szí­nes ruhába öltöztetett szerep­lők. Talán még hatásosabb lett volna, ha mai ruhákat, díszle­teket láthattunk volna. A régi Nóra otthagyja férjét. Ezt — annak idején — meg­nyugvással vettük tudomásul, mondván, hátha új perspektí­vái alakulnak mindkettejük­nek. Most azonban sokkal fa­nyarabb, keserűbb azáltal a mű, hogy egymás mellett ma­radnak, így nincs semmilyen elégtétel, jobbrafordulásról nemigen beszélhetünk, bár ta­lán rosszabbról sem. Marad minden úgy, ahogy volt — egy kis családi zűrzavar, s egy jó barát elvesztése után — megrázzák magukat. Ugyan­úgy mosolyognak, csicsereg­nek, udvariaskodnak egymás­sal, mintha mi sem történt vol­na. Doktor Herz a Mandala műsorán A dalszínház él-hal a teátrumért • Szellemes, kedves mese és bohózatmusical Tarczy Gyula és Szinyei Andrea egyik „replikázós" jele­nete Harasztosi Pál felvétele Minya Károly Nyíregyháza — Ha valaki úgy gondolja, hogy pille­könnyű szórakozásra vá­gyik, ha vevő ugyanúgy egy Chopin-zongoradarabra is, mint egy musicalre, ha egy kicsit fiatalabbnak akarja érezni magát egy sajátos profilú alternatív színház produkciója láttán, az feltét­lenül nézze meg a Mandala Dalszínház legújabb előadá­sát, a Tolcsvay-Müller-Bró- dy jegyezte Doktor Herz-et. És még egy dologtól tekint­sünk el: azoktól a kesze-kusza ügyektől, amelyek a társulat körül bolyonganak az utóbbi időben. Csak a produkciót nézzük, csak ezt, csak itt és csak most! A Mandala konyháján kifő­zött előadás szellemes, kedves mese- és bohózatmusical, s jelzi: nagyon sokat fejlődtek a fiatalok, különösképpen a törzstagok prózában is. A Doktor Herz egyébként ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi, de nem csak úgy, esetlegesen, mint ahogy a kezdő háziasszo­nyok ösztönös receptje szól, hanem tudatosan, vállaltan. Nincs benne világmegváltó gondolat és rómeói érzemény, van viszont egy álomgyártó kutató, aki képes megjeleníte­ni a múlt személyeit és szeret­teit, és lássuk be „internetes” léptekkel haladó technikai ci­vilizációnkban: talán már nem sokáig tekinthető ez mesének. Na és persze van kommandós ellenfél, akit a szeretet hatal­ma legyőz. A kifőzéskor ter­mészetesen a társulat a legna­gyobbat a dalokból csippen­tett, amiből egy-kettő már slá­ger, és a bohózati elemekből, ami az előadás következetesen végigvitt vonulata volt. Han­gulatában jó hátteret adott minden: a kutató vegykony­hájának gégecsőapparátjától kezdve Einstein hegedűjének leszakadt húrjáig. Minden belépés új színt ho­zott, s ezek közül is meglepő­en eredetit Bárkányi Mónika táncos lábú, kissé hebrencses dizsitinije, aki szerelemre lob­bant első hirdetésre a pro­fesszor iránt. Szinyei Andrea cserfes, isiászos, öregedő virá­goskofája nagyszerű alakítás volt ebben a műfajban. Ő az aki bebizonyította a darabhoz mért nem kis igazságot: hogy foszlik szerteszéjjel álmunk, ha valóra válik, milyen fárasz­tó fájó derékkal megelevene­dett szerelme, Pancho {Bódis Gábor) oldalán tangót lejteni. És végig perel, zsémbel, repli- kázik udvarlójával, a züllött színésszel, Olivérrel (Tarczy Gyula), akinek a híres Sir Lau­rence Olivier Shakespeare- színészből csak az utóneve, fe­hér sála, na és persze Hamlet- monológja maradt meg, ami­vel végül is a már-már borúba hajló mesét megmenti. Kovács Attila visszafogott Herze min­dent elhitetett, még azt is, hogy egy Nobel-díjas is beke­rült egy mesébe. Egy csipetnyi érzékenységet hozott az elő­adásba Nagy Zoltán elnökpa­pája szeretetre való megtéré­sével. A Mandala élt ebben a da­rabban és halt a színházért. Nem adott sem többet, sem kevesebbet, mint ami benne volt: felhőtlen szórakozást. E!

Next

/
Thumbnails
Contents