Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-18 / 15. szám

1996. január 18., csütörtök HATTER A hátrány még mindig előny Változások az önkormányzatok finanszírozásában • Mozgási lehetőség Györke László Búj (KM) — Az önkormány­zatok gazdálkodásával kap­csolatban számos változásról számoltunk be az elmúlt he­tekben. Ezek a tudósítások, természetüknél fogva, álta­lánosak voltak. Ezúttal vi­szont egyetlen önkormány­zaton keresztül mutatjuk be a változásokat. Az alapvető kérdések: az ön- kormányzatok működése biz­tonságosabb lesz-e, önállósá­guk nem csorbul-e, milyen ha­tással van, lesz az intézmé­nyekre az érvényes normatív támogatási rendszer? A kérdé­sekről Frank Sándor polgár- mesterrel beszélgettünk. Elöl­járóban le kell szögeznünk, hogy Búj hátrányos helyzetű település, ami jelentős többlet- támogatást jelent. Összevonások — Én úgy gondolom — mondta Frank Sándor —, a kincstári gazdálkodási rend­szer bevezetése a fizetőképes, nem túlköltekező önkormány­zatok esetében lényeges válto­zást nem jelent. Ez elsősorban azok számára hátrány, ame­lyek az úgynevezett TÁKISZ- különbözetet el tudták valami­lyen számlára dugni. Ennek lehetősége viszont a nettó fi­nanszírozási rendszer beveze­tésével, tudomásom szerint, egyszerűen megszűnt. Fontos változás a normatív támogatási rendszerben, hogy bizonyos fejezeteket össze­vontak. Míg 1995-ben telepü­lésüzemeltetési támogatás cí­mén Búj 9 millió 787 ezer fo­rintot kapott, ehelyett az idén igazgatási, kommunális, köz- művelődési és sportfeladatok­ra kapnak összesen 8 millió 342 ezret. Megszűnt a gazdasági-társa­dalmi szempontból elmaradott településnek korábban járó tá­mogatás, amely Búj esetében több mint hárommillió forint volt. Ugyancsak megszűnt a lakásgazdálkodási támogatás (ez tavaly 2 millió 197 ezer fo­rintot tett ki). Ugyanakkor a szociálpoliti­kai támogatás jelentősen, csaknem a duplájára növeke­dett. Megmaradt a nappali szociális intézményi ellátás (azaz az idősek klubja, ottho­na) támogatása, amely 36 200 forint évente egy ellátottra. De vajon eme intézmény működ­tetésére elegendő-e a támoga­tás összege? — Hellyel-közzel igen — hallottuk Frank Sándortól. — De csak akkor, ha legalább harmincán veszik igénybe az intézményt, amelynek fenntar­tási költsége éves szinten ilyen létszám mellett egymillió fo­rint körül volt tavaly. Egyéb­ként az igényt látván az idősek szociális ellátásának tökélete­sítésén kell gondolkodnunk. Óvoda, iskola Az eddig elmondottakból ta­lán úgy tűnhet, hogy a támo­gatások összességében csök­kentek. Csakhogy a közokta­tásban a korábbi támogatási összegek jelentősen megvál­toztak. Mint ismeretes, az óvo­dánál és az általános iskolánál az alap 54 ezer forint tanulón­ként egy évre. Ez aztán válto­zik aszerint, hogy a település háromezernél kisebb lélekszá- mú-e ( plusz 10 százalék), a nemzetiségi és etnikai kisebb­ségeket plusz 15 százalék ille­ti. Az iskolásoknál az 1-6. osztályosokra az alap 105, a 7-8-osokra pedig a 115 száza­léka jár. Ez konkrétan Búj ese­tében a következőképpen ala­kul: egy óvodásra 60 ezer (ko­rábban 27,5 ezer volt), egy ál­talános iskolásra pedig átlag­ban 61,6 ezer (volt: 41 ezer) forint állami normatív támo­gatást kapnak. Az egyértelmű, hogy a tava­lyinál ez az összeg több. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy 1995-ben 109 ezer forintba ke­rült egy tanulóhely Bujon, az is kiderül, hogy a megemelt normatív támogatás is csupán a költségek 56,5 százalékát fe­dezik. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy tavalyi tényle­ges költségekről van szó, ame­lyek az idei energia- és egyéb áremelések miatt nyilván ma­gasabbak lesznek. Továbbra sem ad az állam támogatást bölcsőde működte­tésére, s ugyanúgy az önkor­mányzat (és a szülők) gazda­sági helyzetén múlik, van-e az iskolában napközis ellátás. A szociális és gyermekjóléti feladatokra kapott támogatás kiszámításánál több szempon­tot vesznek figyelembe. így például azt, hogy milyen arányt képviselnek a települé­sen az inaktív korúak (1995. január 1-jei állapot), a regiszt­rált munkanélküliek (’95 júli­us), a személyi jövedelmet fi­zetők (’94. évi adóbevallás szerint). Ez a támogatás a fen­tiektől függően lehet 2800. de akár 7000 forint is. Bujon: 5234 forint. Hét százalék Búj, (amelynek ma 2548 lako­sa van,) tulajdonképpen bizo­nyos szempontból szabolcsi átlagot képvisel. Hiszen itt is magas a munkanélküliek ará­nya, sok a szociális támogatás­ra szoruló lakos, alacsonyak az átlagjövedelmek. Jellemző, hogy a buji önkor­mányzat összesen bevételének mindössze 7 százaléka saját forrás. A gépjárműadót példá­ul alsó határon (azaz 400 Ft/100 kg) szavazta meg az önkormányzat. A személyi jö­vedelemből helyben maradó összeg sem jelentős. Iparűzési adót gyakorlatilag nem na­gyon van kire kivetni a falu­ban, tehát egyelőre be sem ve­zették. Bújnak, mint hátrányos helyzetű településnek, végül is az új támogatási rendszer összegszerűségben több pénzt hoz. Mit jelent ez majd reálér­tékben? Erre csak később, év közben bekövetkező árválto­zások ismeretében lehet majd válaszolni. Partnereink Angyal Sándor ■y y agyományteremtő t i kezdeményezés szín- í JL helye lesz ma Nyír­egyháza: újévköszöntő ta­lálkozóra hívja partnereit a Kelet-Magyarország Lapki - adó Kft., illetve lapunk, az immár 52. évében járó Ke­let-Magyarország. A gazda­ság, a politika, a kultúra, az egyházak, a közélet képvise­lőit szólítottuk meg: néhány órára legyenek a vendége­ink, hogy visszapillanthas­sunk az elmúlt esztendőre és előretekintsünk kapcsolata­ink jövőjére. Az újság az élet tükre. A Kelet-Magyarország is gondosan ügyel arra, hogy ez a tükör ne torzítson, min­dent olyannak mutasson, amilyen. Ugyanakkor sze­retne megfelelni annak a követelménynek is, hogy friss, pontos híradásaival, a társadalmi gondokról és a megoldást szolgáló kezde­ményezésekről szóló infor­mációival az olvasótábor — ezáltal a megye lakossá­ga — segítségére siessen, így szeretnénk beavatni a szűkebb haza lakosait a közélet kis és nagy ügyeibe, mert tudjuk, hogy az infor­máció a nehéz életkörülmé­nyek között is fogódzó lehet a kilábalásban. Igyekeze­tünkben jó partnerekre ta­láltunk a gazdaság, a politi­ka, a kultúra területén: a hozzáértő és elismert szak­emberek segítették az el­múlt évben is a lapszerkesz­tést. Ami legalább ilyen fon­tos: a piacgazdaság kibon­takozása közben lapunk je­lentős felületet szentel az üzleti élet igényeinek kielé­gítésére. Örülünk annak, hogy egyre többen fedezik fel; a megye legnagyobb példányszámú napilapjá­ban hirdetni a legrövidebb út a remélt célok elérésé­hez. Ennek kölcsönhatása, hogy a lap biztonságos megjelenésében, a rohamo­san növekvő költségek fede­zésében fontos szerep jut a reklámbevételnek. A mai találkozás—remé­nyeink szerint — így az év elején új erőt adhat e kap­csolat még szorosabbá téte­léhez, a kölcsönös egymás­rautaltság előnyeinek kiak­názásához, melynek hasz­nát nemcsak a benne köz­vetlenül részt vevő felek, hanem a több tízezer hűsé­ges olvasó is tapasztalhatja majd. Kritika Kommentár Ferter János rajza Vihar a pohárban Balogh Géza jr»- özismert talán a mondás, mellyel a J. kereskedői fogások netovábbjára utalnak: az az igazi, amikor homokot adunk el a Szaharában élő beduinoknak. Néha az az érzésem, mi magyarok már régen beduinok vagyunk, csak ránk nem homokot sóz­nak az élelmes üzletembe­rek, hanem vizet, egészen pontosan ásványvizet. Igaz ugyan, hogy a ma­gyarországi ásvány-, vagy gyógyvízforrások nem olyan bőségesek, mint mondjuk az erdélyiek, a kárpátaljaiak, de azért csordogál a föld gyomrából nálunk is jócskán, némi túl­zással azt is állíthatjuk, leg­alább e szempontból nagy­hatalomnak számítunk. Am ha valaki adni akar ma­gára, akkor a legritkább esetben tesz a vendég elé hazai vizet. Az illusztris rendezvényeken, legyen az lakodalom, állófogadás, sajtótájékoztató pedig szin­te soha. Az igazat megvallva e so­rok írója nemigen tartja magat nagy asvanyvizivo- nak, így aztán ha nem látja a címkét, még véletlenül se tudja megkülönböztetni a külföldit a hazai víztől. A címke persze segít, és hát természetesen az árcédula. A külföldről behozott ter­méket üvegenként ma már alig-alig lehet megkapni száz forint alatt, s most jön a bomba, a magyar ásvány­vizet forgalmazók megvizs­gáltatták a külhoni víz összetételét, s kiderült, ab­ban még annyi ásványi anyag sincs talán, mint a közönséges, magyar csap­vízben. Most tehát következzék az, hogy szidalmazni kezd­jük a magyar importőrö­ket? Nem lenne szerencsés. Hiszen ezzel az erővel meg­kövezhetnénk egy rakás magyar kereskedőt, akik külföldi étolajjal, mosópor­ral, joghurttal, cipővel, meg még a jó ég tudja mivel üzletelnek, hiszen azok jó része bizony gyengébb mi­nőségű, mint a hazai ver­senytárs. A hazai vásárlói szokásokon kellene inkább változtatnunk, elhívén azt, hogy nem minden rossz, ami magyar. Nézöoont A ködbe burkolódzott Búj A szerző felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents