Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-17 / 14. szám
1996. január 17., szerda HÁTTÉR Kelei-Magyarország ■■ Összezár a gázipari árolló A magántulajdon az energiaszektorban is csak a nyereségre törekedhet A vasúton érkező gázt fejtik át a Prímagáz központi telephelyén Elek Emil archív felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Mindennapjaink nélkülözhetetlen kelléke, energiaforrása a gáz. Az előző kormány óriási léptékű beruházási programjának köszönhetően ma már megyénk legtöbb települését is elérik a föld alatt kígyózó földgázvezetékek, a fogyasztókért vívott versenyben mégis sokan nyúlnak a gázpalackok illetve korszerűbb kivitelt jelentő tartályos rendszer után. Alig két éve a területfejlesztésért felelős tárca államtitkára meghatottan emlékezett a gázlánggyújtás ünnepi pillanataiban szerzett élményeire. Akkor munkája sikereként értékelte a szabolcsi, szatmári és beregi falvakban könnyet ejtő öreg néniket, bácsikat, akik életük alkonyán meghatottan fogadták az otthonaik melegéhez kényelmet nyújtó és olcsónak hitt, olcsónak remélt lehetőséget. Alkalmi jós Intő hang azonban már akkor is figyelmeztetett: könnyen lehet, hogy a következő könnyet a benyújtott gázszámlák csalják majd ki az idős emberek szeméből. A túlméretezett beruházások után visszafizetésre váró hitelek, a folyamatosan emelkedő földgázár terhei az alkalmi jóst igazolták. Ilyen körülmények között felértékelődik a versenytárs szerepe, ami a gázpiacon a palackos cseretelepek forgalmának növekedését, valamint az egyedi telepítésű tartályos rendszerek népszerűségi indexének emelkedését jelenti. — A vezetékes gáz kiépítésének programjával egyértelmű forgalomcsökkenést szenvedtünk el, de a mélypontot hozó 1993-as év után már mérséklődött a visszaesés, az elmúlt évet pedig összességében forgalomnövekedéssel zártuk — ad tömör értékelést a palackos és tartályos gáz forgalmazójaként ismert Prímagáz Rt. Nyíregyházi Töltőüzemének vezetője, Bicsár György. A TIGAZ-tól 1992- ben kivált, s ettől kezdve külföldi vállalatcsoport leányvállalataként jegyzett cég története azért küzdelmesebb szűk négy évről árulkodik. Bár a külföldi többségi tulajdonos a részleg teljes személyzeti állományát átvette, a forgalom csökkenésével együtt kellett megválni a dolgozók egy részétől. Kényszerű lépés volt, de minden esetben ügyeltünk, hogy tisztességes anyagi kondíciókkal távozzanak az emberek — teszi hozzá az üzemvezető. A palackos és tartályos gázfogyasztás szezonalitása miatt ma már egy műszakos munka mellett csak igény szerint állnak vissza a két műszakra, legutóbb például a karácsonyi forgalom tette ezt szükségessé. A leválás második évében a külföldi tulajdonos minden területre kiterjedő felmérést készített, ez lett alapja a szinte azonnal megkezdett fejlesztéseknek. Ezek eredményeként épült fel az új irodarész, javultak a dolgozók elhelyezési körülményei, hangszigetelték a töltőtermet, szereztek be új kompresszorokat, gép- és tartálykocsikat. Stratégiai cél volt a tárolókapacitás bővítése, hiszen a kezdeti 72 tonna csupán az üzem egynapi termelését fedezte. Rugalmas szervezet A ’94-ben elkezdett és az elmúlt évben befejezett beruházás után a három darab tartály 250 köbméter, vagyis 360 tonna gázzal biztonságosabbá teszi az újratöltéseket. Rugalmas szervezet jött létre, szigorú költség és létszámgazdálkodással értük el a 9 százalékos forgalomnövekedést, s közel száz embernek adunk munkát — vallja Bicsár György, aki a régi rendszer teljes lecserélése mellett leginkább a jövő évezred kihívásaira válaszoló biztonságtechnikával elégedett. Közben a forgalom elemzése is biztató jelekkel szolgál: a palackos gáz elmúlt években tapasztalt évi 5 %-os csökkenése megállt, s tavaly mintegy 19 ezer tonnát értékesítettek. Míg 1992-ben 230 cseretelepet láttak el, napjainkban 400 helyen várják a szállítókocsikat. Ma már egy-egy településen viszonteladói rendszerben több cseretelep is működik, de benzinkutak is előszeretettel bővítik szolgáltatásaikat palackosgáz-forgalma- zással. Igazi húzóágazattá nőtte ki magát a propángáz, melyből 1995-ben csaknem 5 ezer tonna fogyott, ez pedig két és félszerese az egy évvel korábban eladott mennyiségnek. Ez mindenképpen jelzésértékű, hiszen megyénk vezetékes gázzal az egyik legjobban ellátott területek közé tartozik, kevés olyan vidéke van, ahol a természeti akadályok zavarták volna a csövek lefektetését. Igaz, a Nyíregyházi Töltőüzem megyénkén kívül ellátja a szomszédos Borsod-Abaúj- Zemplén egy részét is, itt pedig a hegyi települések potenciális beruházási lehetőséget kínálnak. Síkvidéki, laza földekkel jellemezhető megyénkben a mezőgazdaság tette próbára a tartályos gázszolgáltatást, egyre több dohányszárítót, csirkenevelőt fűtenek ezzel, de a korábban olajjal tüzelő pékség átállására is van már példa. A földgázzal vívott verseny most kezdődik csak el: a TIGÁZ privatizálása után az olasz tulajdonos is minden bizonnyal a világpiaci árak követésére és haszonra törekszik, mert a magántulajdon ha tetszik, ha nem, csak így működik. Bár a fűtőegyenértékre vetített árösszehasonlítás a földgáz javára billenti a mérleget, az árak közötti különbség két-három év alatt jelentős mértékben csökkent. Haszonra törve Az új év új feladatokat is hoz — hangsúlyozza az üzemvezető. Igaz, csak támogatási konstrukcióval képesek megfizetni, de igénylik a vezetékes rendszer (akár földgáz, akár propángáz) nyújtotta kényelmet a megyeszékhely környéki tanyák, bokortelepülések. De talán a mezőgazdaság is kilábal a válságos helyzetéből, s az energiát nem nélkülözhető ágazatokhoz (kisállattenyésztés, kertészeti kultúra, aszal- ványkészítés, dohánytermesztés) komplett berendezésekkel kiegészítve kínálják az energiahordozót. S ha az új farmer- gazdaságok nem a vezetékhez igazítják beruházásaikat, akkor a tartályos rendszer új fejezetet nyit a gazdálkodásban. Mizser Lajos tárcája Mari lettem L egelőször is három dolgot szeretnék megjegyezni. Először: nem mentem át a szivárvány alatt, másodszor: nem operáltak nővé, harmadszor: a Lajosnak nem beceneve a Mari. A kérdést végső soron a helyesírás dönti el. Ugyanis nem Mari, hanem mari lettem. Ez utóbbi pedig nem más, mint nyelvrokonainknak, a cseremiszeknek az önelnevezése. Az elmúlt 20 évben rendezett finnugor kongresszusoknak volt (és lesz is majd) egy érdekes, többször megható jelensége. A kisebb (főként Oroszországban élő) finnugor népek tiszteletbeli néptárssá fogadják a három nagy (észt, finn és magyar) közül a számukra legszimpatikusabb kutatók egyikét. Ez történt a múlt évben a jyvaskylai kongresszuson is. így lettek tiszteletbeli vogu- lok, osztjákok stb. Engem a cseremiszek szemeltek ki. Az igaz, hogy közülük néhány tudóst barátomnak mondhatok, de ez a gesztusuk jólesett. Hogy mari (is) vagyok, azt egy nyírfakéregből készült, cseremisz motívumokkal ékesített totemmel (hadd ne mondjam, hogy jelvénnyel) tudom bizonyítani. Még három apró fityegő is van rajta. Ebből kettő a mari nép két ágát jelzi, a harmadik pedig a felavatott személy nemzetiségét. Felirata: Mari El, azaz: Mariföld. Természetesen a marivá fogadásom mögött némi pedálozás is volt. Ok ugyanis azt szerették volna, hogy az ezredforduló évében sorra kerülő kongresszust, Joskar-Olában, fővárosukban rendezzék. S tőlem is vártak támogatást. Nos, a kongresszus nem ott, hanem Észtországban lesz. Ez azonban csak az utolsó kongresszusi napon derült ki. A mariságomon már mit sem változtatott. Hasonló szándék vezette a lappokat is, hiszen az egyik kiszemeltjük voltam. Ok ugyan nem akarnak kongresszust rendezni, de ennek ellenére kitértem az avatás elől. Pedig szeretem a lappokat. Elsősorban azért, mert alacsonyabb, mint én. A lappá tétel már kissé bonyolultabb szertartást igényelt. Az Észak-N orv égiából érkezett impozáns népviseletű lappok a sátor előtt este a tűz világánál kört alkottak és dalokat énekeltek. Ez még rendben is volt, hiszen nem láttam még ilyet. Az viszont már nem tetszett, hogy a kör közepén népi táncot kellett volna járnom a sámánnővel. Még magyarul sem szeretek táncolni, nemhogy még lappul. ■y'k áadásulféltem is. Egy- részt a sámánnőhöz 1 V képest a mi vasorrú bábánk sikerrel indulhatna a szépsé gkirály nő-válasz tá- son. Továbbá ideges is lettem: ha már egyszer mari lettem, mi lesz velem, ha a sámánnő Marivá fog varázsolni. Ezért inkább a lapulást választottam a lappulás helyett. Nem is kaptam tőle karácsonyra lapp lapot. mk m m mm m Nézőpont Forró drót Máthé Csaba A megyében lévő termelő cégek vezetői nem hisznek a fiiüknek és a szemüknek. Mintha a nyolcvanas évek nagy kft. alapítási lázában élnének, amikor a sorra alakuló társaságok nekiláttak a kereskedésnek. Beizzították a telefont és sorra adták, vették a különböző kereskedelmi cikkeket. Az ajánlatok többségénél viszont kiderült, a kör bezárult. Sokszor ugyanazt az ajánlatot kapta az a cég, amely eredetileg indította be az eladási láncot. A forró drót december végétől újra él, a telefonhívások sorra érkeznek, amelyben ismét ajánlatokat kérnek élelmiszeripari termékekre, gépekre, berendezésekre. Nem kellett különösebb háttér-információ ezeknek a termékeknek a végfelhasználóiról: a Ta- száron állomásozó amerikaiaknak próbálják eladni mindezeket. Ez mind egyszerű lenne, hiszen a jenkiket minden bizonnyal vaskos zöldhasú kötegekkel engedték útjukra, amit biztos, hogy nem akarnak visszavinni. Szükségük is van megfelelő minőségű élelmiszerre, gépekre. Csak a bökkenő az, hogy ezek az ajánlatkérések több szálon futnak, s mivel az emberi mohóságnak nincs határa, mire a végfelhasználóhoz eljut az ajánlat, az árat jócskán felsrófolják. Magyarán szólva beindult egy igen intenzív kereskedelmi láncolat, amelynek minden tagja be akarja söpörni a jutalékot, nem törődve az eredeti gyártóval. A kilencvenes évek közepére már kialakult a közvetlen kereskedés, amikor a közvetítő „hiénákat" részben, vagy teljesen kiiktatták A jelek szerint a konc nagysága viszont vonzza a kalan dór kereskedőket, akik megérezték, most lehet nagyot kaszálni és újra beléptek a körbe. Az amik nyugodtak. Tudják, hamarosan úgyis megkapják a számukra szükséges felszereléseket, élelmiszereket, gépeket. Fizetnek, a többi nem érdekli őket. A megyebelieket annál inkább izgatja az ár, mert ha kilépnek a kereskedelmi láncból, akkor hoppon maradnak, ha benne maradnak, akkor a kereskedők csúnyán leveszik őket. Lehet tippelni, melyik a jobb? Kiütés a sertéspiacon Ferter János rajza Kommentá Egy kis prognózis Györke László-m y emrég alaposnak is /\l nevezhető elemzést L y hallhattak a megye településeinek polgármesterei, köztisztviselői arról, hogy mire számíthatnak az elkövetkezendő néhány évben. Úgymond első kézből, dr. Varga Sándortól, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettesétől értesülhettek arról, hogy a nemzeti össztermék, azaz a gdp (dzsidipi) 1994 óta újra lassan növekszik. 1995-ben is kétszázalékos volt ez a növekedés. Am az enyhe emelkedés senkit se kápráztasson el! Ugyanis ez önkormányzati területen nem ad lehetőséget reálérték javítására. Magyarán: az önkormányzatok helyzete jottányit sem javul a központi költségvetés szempontjából. A prognózis szerint a gdp-növekedés a tavalyi szinten marad, és talán ’97 már a nagyobb ívű emelkedés éve lesz, ami 3 százalékot jelentene. Am 1998-ban akár 5 százalékos gdp-nö- vekedésre is számíthatunk. Persze, ha nem üt be a krach. De vajon mit jelent mindez a mi, az egyszerű földi halandók szempontjából? Ugye, azt tudjuk, hogy nagy az adósságállományunk, amely úgymond leterheli a gdp-t. A pénzügyi kormányzat szerint — mint közismert—a tavaly év végi privatizációs bevételt az adósság csökkentésére kell fordítani, hogy többet lehessen felszabadítani belső fel- használásra. Ha a tendenciát — mármint az adósságnövekedést — nem sikerül megállítani, a gdp-t elviszi az adósságszolgálati teher. Mindezzel együtt, ami a közösségi fogyasztást illeti, a prognózis nem túl kedve ző. így például az idén, míg az egyéni fogyasztás volumenének 4, a közösséginek 10 százalékos csökkenést kell elszenvedni. Jövőre sem lesz még komoly áttörés, amikor is az egyéni fogyasztás stagnál, a közösségi pedig 3 százalékkal csökken tovább! Sőt! Még 1998-ban is további 1-2 százalékos csökkenésre kell számítani. Ezek a számok és prognózisok tehát nem sok jóval kecsegtetnek.
