Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-03 / 2. szám
1996. január 3., szerda HATTER 3 Vizsgák, díjak, bonyodalmak A nem fizetők ellen fegyelmi eljárást is indíthatnak • Segítségnyújtásra is van példa Vizsgára várva a tanárképző főiskolán Balázs Attila felvétele Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Nem éppen zavarmentesen kezdődött a főiskolákon a vizsga- időszak. Mint emlékezetes, a tandíjfizetés bevezetése kiadós vihart kavart, sok hallgató helyezte kilátásba, hogy nem fizet. A vizsgák viszont már megkezdődtek, sokan túlvannak az első akadályokon, és a néhány napos pihenő után újra csatasorba álltak a hallgatók. A nyíregyházi tanárképző, az egészségügyi és a mezőgazda- sági főiskolán érdeklődtünk arról, hogy a tandíjfizetés körül támadtak-e bonyodalmak, maradt-e ki valaki a vizsgáztatásokból amiatt, hogy nem fizette be a pénzt. Tiltakozás A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a tandíjszedés nem volt éppen zökkenő- mentes. Az intézmény ugyanis a tanév elején a hallgatók hozzájárulása nélkül kezdte a diákok állami támogatásából vonni a tandíjat. Joggal tiltakoztak emiatt a hallgatók. A főiskola ezután minden diáktól nyilatkozatot kért arról, hogy a tandíjfizetési kötelezettségének milyen módon kíván eleget tenni. Az „önkéntes” díjfizetés így megkezdődött, a tandíjnak január 20-ig kell megérkeznie. Emiatt tehát senkit sem zártak, zárhattak ki a vizsgából. Ám — mint a tanulmányi osztálytól megtudtuk — aki a megjelölt ideig nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, az ellen a kormányrendeletben megfogalmazottak szerint fegyelmi eljárást kell indítani... A nyíregyházi főiskolák közül egyébként a tanárképzőn kezdődött meg leghamarabb a vizsgaidőszak. A két ünnep között az intézmény „szénszünete” miatt viszont néhány napig szünetelt a vizsgáztatás, tegnaptól viszont folytathatták a hallgatók újra a számadást felkészültségükről, tudásukról. Segít az intézmény A GATE nyíregyházi mező- gazdasági főiskolai karán némi bonyodalmak adódtak a tandíjfizetés körül. Több hallgató jelezte: nehéz anyagi helyzete miatt nem tud fizetni. Sinóros Szabó Bolond főigazgató kérdésünkre elmondta: az intézmény — mindenkire való tekintettel — igyekezett maximálisan megértő lenni. Minden lehető forrást felkutatott, hogy a diákok segítségére siethessenek, s a tandíj miatt senki se kerüljön hátrányos helyzetbe. December 21-ig így az akadályok elhárultak; megkezdődtek a vizsgák, amelyek a két ünnep között is — minden takarékosság ellenére — zavartalanul folytatódtak. Közel 700 hallgatónak kell beszámolnia a tudásáról január 28-ig. A főiskola szép eredménnyel dicsekedhet: az országos akkreditációs bizottság a főiskola beszámolóját elfogadta, és megállapította, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően végzi munkáját, és főiskolaként működhet a továbbiakban is. A DOTE Egészségügyi Főiskolán nem volt különösebb gond a tandíjbefizetések miatt. A december 18-i vizsgaidőszak megkezdéséig minden nappali hallgató befizette a. tandíjat, csupán néhány levelezős hallgató nem jelentkezett a „teljesített” csekk bemutatásával. Ok bizonyára az esedékes vizsgára hozzák majd magukkal a csekket. A főiskolán egyébként javában folynak a vizsgák, és a hallgatók többsége sikeresen vette az első akadályokat. Csupán az egészségügyi ügyintéző szak háza tájáról hallani rossz híreket, sok lesz az utóvizsga. így jó néhány hallgatónak a január 26-án befejezendő vizsga után majd újból meg kell jelennie. Többe került A többi intézményhez hasonlóan nincs könnyű helyzetben a nyíregyházi Görög Katolikus Flittudományi Főiskola sem. Az iskola működéséhez nagyon kevés támogatást kap. A minisztériumi hozzájárulás nem elegendő, a római anyaintézet, a Pápai Keleti Intézet pedig csak inkább eszmei támogatást ad. Bár a tandíjfizetés itt nem kötelező, ennek ellenére fontolgatják annak bevezetését. Az első félévben még erre nem került sor, talán a második félévben... A beiratkozási díj most viszont jóval magasabb volt, mint korábban. Ez pótolta némileg az elmaradt tandíjat. A hittudományi főiskolán szintén vizsgaidőszak van, de a két ünnep táján szünetet tartottak. A hallgatóknak általában 6-7 vizsgát kell letenniük, és nagyon sok egyházi jellegűt. Feladta a leckét a tandíj az intézményvezetőknek is a nyíregyházi főiskolákon is, nekik is vizsgázniuk kell. A tandíjfizetések körüli bonyodalmak úgy látszik még az új évben is gondot okozhatnak. A múlt század legnagyobb magyarországi megmozdulása a lepkegyűjtők sztrájkja volt. Akkoriban egy pénzügyminiszter uralkodott, a nevére már nem emlékszem pontosan, valami Cserjés vagy Bozótosnak hívták. Egy biztos, hogy keményenfogta a népet, nem adott haza elég kosztpénzt, inkább külföldön szórta el az ország vagyonát. Persze a lakosság legkülönbözőbb rétegei fejezték ki tiltakozásukat, egymást érték a sztrájkok. A vasutasok, diákok, pedagógusok, egészség- ügyiek, rendőrök mind-mind az utcára vonultak, béremelést követelve, sorsuk enyhítéséért. Azonban minden hiábavalónak bizonyult, a miniszter kitartott: nem utazott soha vonaton, nem voltak gyermekei, makk egészséges lehetett, a rendőrségre se volt még sohasem szüksége. Csak mosolyogva nézte a Parlament ablakából a szakmák reprezentánsait. Na de a lepkegyűjtők sztrájkja már feladta a leckét még neki is. Ez a vegyes korú népség a legártalmatlanabb valamennyi foglalkozást űzők között. Tavasztól őszig lepkéket hajkurásznak a meTörténelem zőn lepkehálóikkal, preparálják őket, és dobozokba rendezve értékesítik azokat. A lepkéket denaturált szesszel elaltatják és ennek az ára is toronymagasra felszökött. Ekkor határozták el, hogy sztrájkolni fognak. De ki veszi ezt észre. Amikor a pedagógusok bután engedték haza a gyerekeket, akkor se történt semmi. Amikor az orvosok a szélgörcstől kínzott miniszternek is azt üzenték a sztrájk idején, hogy imádkoznak érte, és még ez sem volt elég. A vasutasok is hiába álltak le, pedig a sza- badságos katonák nem juthattak el kedveseikhez és visszaesett a népszaporulatunk is. Viszont az egyik amatőr lepkegyűjtő a tv-nél dolgozott és bejáratos volt a központi filmtárba. Ez egy hatalmas épület, több tíz kilométer hosszú polcain sorakoznak a régebbi és. legújabb filmek, videók kópiái. No a kollégának az egyórás figyelmeztető sztrájk idején sikerült a Dallas filmsorozat következő kétszáz kópiáját levinni az archív raktárba és elrejteni a Rákosi-filmek mögé. Természetesen a figyelmeztető sztrájkot a miniszter kinevette, de amikor pénteken kezdetét vette az igazi, már nem volt kedve nevetni. Különösen akkor nem, amikor szombaton a texasi olajmágnásokról szóló operettfilm következőfolytatását nem találták a filmtárban. A Lepkegyűjtők Szakszervezete magára vállalt minden felelősséget. Hiába vetítették le helyette a Csárdáskirálynőt, iz- zottak a telefonvonalak, fel- bolydult az ország. Igaz, hogy a pénzügyminisztert a tv-ből csak a pénzügyi világ hírei érdekelték, no de a Dallas nemzeti ügy, jobb mint a szatmári szilva. A lepkegyűjtők a denaturált szesz árának 50 százalékos csökkentését kérték, a miniszter tisztáldozatként leváltatta helyette a tv elnökét. De akkorra már a Bobirajongók tábora csatlakozott a sztrájkhoz. Egy hét múlva a Dzsoki Klubb tagjai is letették a munkát. A harmadik adáskimaradás idejére a Magyar Szamanta Szövetség tagjaival együtt már mintegy kétmillió ember sztrájkolt a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. A pénzügyminisztert magára hagyták a testőrei, anyja, az Elli-páholy felhívásához csatlakozva, nem adott neki vacsorát, fodrásza pedig aki Barnsz-párti volt és nem is sztrájkoltak, véletlenül leborotválta férfiékességét a fele bajuszát. De megsínylette a sztrájkot a kormány valamennyi tagja, végül akkor telt be a pohár, amikor a Pamela Emléke Szövetségbe tömörült takarítónők csatlakozása miatt a miniszterelnök a parlamenti WC-ben nem jutott papírhoz. Na ekkor kezdődtek el az érdemi tárgyalások, de ekkorra már teljesen megbénult az ország, csak a gödörlakók akartak dolgozni, mert az ő lakásukban nincsen tv és nem ismerik a Dallast. Y j égül is a fűtetlen Par- ■ / lamentben egy szál \ gyertya fényénél aláírták a megállapodást. A Lepkegyűjtők megkapták az olcsó denaturált szeszt, az ország pedig a Daliasz további folytatásait. így aztán mindenki jól járt, csak a lepkék nem, de azokra meg ki figyel oda. Szoros gyeplő Nyéki Zsolt A z ország költségvetését a háziasszonyokra kellene bízni — állította egyszer egy sokat megélt anya, aki szűkös időkben fényűzés nélkül, de tisztességgel nevelte fel gyerekeit. Ennivaló, tiszta ruha mindig volt, s ezt a havi bevételekhez igazított kiadásokkal, szigorú elszámolással és elszámoltatással tudta csak elérni a pedáns mama. Hasonló elvekre építve húzza egyre szorosabbra a gyeplőt az ország gazdálkodásában a Magyar Államkincstár, mely fokozatosan változtatja meg az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. A szervezet a közterhek fedezetéül szolgáló állami támogatásokat ebben az évbe már visszatartja, vagyis kevesebb szabad pénzt bocsát majd a helyhatóságok rendelkezésére. A kincstári rendszer bevezetésének előzményei ismertek: nagyon sok önkormányzat erőn felül indította el a helyi beruházásokat, kezdett fejlesztésekbe, s nem kellett sok idő ahhoz, hogy kiderüljön: a hitelek visszafizetése már megoldhatatlan problémát okoz. Azonban messze nem mindegy, hogy a megyénkben is érintett településeken csődöt mondott vagy csődöt voltak kénytelenek jelenteni az önkormányzatok. Az előbbi eset ugyanis a helyi vezetőség alkalmatlanságát és egy valóban átgondolatlan döntéshozatali folyamatot tükröz, míg utóbbinál az átlagosnál rosszabb körülmények vezettek a fizetésképtelenséghez. A szigorúbb elszámoltatás elvének szükségszerűsége minden vitán fölül áll, de az egykalapos módszer újabb kérdéseket hagy nyitva. Mert vitatható, mennyire felelőtlen az a vezető, aki a helyi közalkalmazottakban és köztisztviselőkben a három gyereket nevelő szomszédot látja, s így a havi bérüket is az állami befizetések elé helyezi a kötelezettségek sorában. Az ilyen ember akkor sem fog másként dönteni, ha a kincstári alapokon kell meghozni határozatait. Mai világunk Ferter János rajza Kommentár Összecsengés Balogh József-» j emsokára szakértői l\l egyeztetés kezdődik ± V arról, miként lehet a legcélszerűbben felhasználni a terveken felül befolyt privatizácós pénzeket. A konkrét javaslatot január végén kaphatja meg a szocialistafrakció és a párt koalíciós partnere, de a végső döntést az Országgyűlés mondja ki. Horn Gyula beszélt erről az új év első napján a rádióban, majd azt is megemlítette, hogy Bokros Lajos és Surányi György vállalható terveket tett az asztalra, ennek nyomán egyre több ágazat indult el az átalakulás útján. Hogy is van ez ? A kérdést azért indokolt feltenni, mert a privatizációs pénzek fel- használásáról Bokros Lajos javaslata alapján döntött a parlament. Vagyis ha csomagjának többi része átlendítette az országot a mélyponton, minden bizonnyal megfontolt volt a pénz felhasználásáról kidolgozott javaslata is. De megismételhető a kérdés amiatt is: ha egyszer döntött már róla a parlament, hogyan lehet azt még egyszer visszatálalni? Az ország keleti végén, de az egész Alföldön már csak azért is fontos erről beszélni, mert éppen a miniszter- elnök mondta néhány nappal korábban: egy Ausztriával közös terv megvalósítására jelentős összegeket kell három nyugat-dunántúli megyében felhasználni. Ha most összevetjük a privatizációs pénzek fel- használásával kapcsolatos véleményeket, meg a nyugat-dunántúli beruházásokhoz szükséges összegeket, akkor a sorok között igen nagy összecsengés olvasható ki. De kiolvasható az is, hogy területfejlesztési törvény ide vagy oda, jó szándék a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására ide vagy oda, a kormány szíve csak nyugatra húz. Ott jutott az MI-es végigépíté- sére, itt az ezredforduló utánra is csak Polgárig épül az M3-as, oda két autógyár is épülhetett, itt pedig az is megszűnt, ami volt. Lehet, hogy az ország más pontjain hatékonyabban működhet egy beruházás, mint itt. Az infrastruktúrát sem saját erőből teremtették meg hozzá.
