Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-11 / 9. szám

1996. január 1 1., csütörtök HÁTTÉR m» A régi házak közül kiemelkedő új épület akár szimbóluma is lehetne a rohamosan változó világunknak. A régi és az új azonban egy területen sem zárhatja ki egymást, minden találkozásnál megőrizhető a harmónia, legyen szó emberekről, üzletekről, vagy éppen a sokat eláruló házakról. A feladat kétség kívül bonyolultabb, s nem mindig sikerül az elvárásoknak megfelelni, de a végeredmény mindenképpen hosszú távon határozza meg a környezet képét, s nem utolsó­sorban az új törekvések és elképzelések sorsát Harasztosi Pál felvétele A Világbank nem gazdasági mumus Nyéki Zsolt WW.VA'1W.'.V.VAV.WiV.SVA-.V.'.V.V.V.'.W.S-.W.V.V.W.V.V.VWAV.W.V.V.' Nyíregyháza (KM) — Nem panaszkodhatnak a GATE Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Karának idén de­bütáló közgazdász szakos hallgatói, akik az alapfogal­makkal egy időben ismer­kednek napjaink szövevé­nyes gazdasági problémái­val. Az első kézből informá­ciókat szolgáltató vendégelő­adók egyike volt dr. Kopányi Mihály, a Világbank Ma­gyarországi Regionális Kép­viseletének főmunkatársa is, aki előadása után adott in­terjút. O Itthon nagyon sokan mu­musként emlegetik a Világ­bankot. amely szigorú monetá­ris politikájával minduntalan feltételeket szab a magyar gaz­daság működtetéséhez. Mi er­ről a véleménye? Erőfeszítések — A 176 tagországgal rendel­kező Világbank nem szab fel­tételeket. hanem a kormányza­ti és egyéb szervezetekkel együtt megpróbálja kitalálni, hogy a hazai problémák orvos­lásához a hazai viszonyok kö­zött mit kellene csinálni, mert ezzel szerintem most igazán senki sincs tisztában. Ez a vi­lágszervezet valójában ko­moly erőfeszítéseket tesz arra. hogy egy szakmailag megala­pozott kilábalási program lét­rejöjjön. Azonban mint Ma­gyarországon 23 világbanki projektet futtató bank. minden egyes hitelkihelyezésnél az odaítélő bizottsága révén ta­gadhatatlanul szigorú szerve­zetként válik ismertté, s mint bank. igen alapos mérlegelés után alakít ki partneri kapcso­latokat, ítél támogatásra mél­tónak egy-egy elképzelést. Eb­ben az értelemben valóban tá­maszt feltételeket, de ezek a feltételek gazdaságpolitikai értelemben az ország javát szolgálják. Mérlegkészítés O Előadásában érintette a szétzilált bankrendszerünk nagy visszhanggal járó rend­betételét. a bankkonszolidáci­ót, amelyet másképp ítél meg a szakma és a közvélemény. Ho­gyan mérlegelné Ón a tudato­san rossz döntések, durvább kifejezéssel a korrupció és az átalakulás kikerülhetetlen tör­ténelmi folyamatainak súlyát, szerepét? —- Mérleget nem tudnék, nem is szeretnék vonni a kiala­kult helyzet okai között, összességében probléma volt a kockázatkezeléssel, a szakmai hozzáértéssel, de hiba volt, hogy a kormány későn szánta el magát a jelentősebb sze­mélycserékre, ’94-ben. miköz­ben a Világbank már ’92-ben javasolta ezt. Hiba volt az is, hogy valójában komoly felté­telek nélkül, egyszerűen likvi­ditási szükségletekre hivat­kozva adott oda 350 milliárd forintot a bankoknak, s csak az átutalások után kezdte szá­monkénti az alkalmas szemé­lyeket, a nemzetközi szinten is elfogadható, esetleg külső szakértők szakvéleményével is alátámasztott kilábalási programot. A baj az, hogy a .350 milliárdot nagy valószínű­séggel még meg kell toldani, s ez kifejezetten a kormányzat késlekedésének és szakmai hozzá nem értésének e követ­kezménye. 7 Számonkérhető ez egyál­talán a négyéves ciklusokban gondolkodó politikai hatalom­tól? — Ez nem függ össze a kor­mányzati ciklusokkal, mert úgy tűnik, sem az előző, sem a mostani kormány nem fogott hozzá időben, a bankrendszert pedig egy év alatt kell rendbe tenni, mert az állami tulajdonú bankok újabb négyéves cik­lust, késlekedést nem bírnak el. 7 Másik nagy vitatott terü­let a magyar államadósság kérdése, ahol az adósság rész­leges elengedését követelőket a világbanki hitelek felfüg­gesztésének veszélyével szerel­nek le. — Ebben az ügyben a Vi­lágbank sem szóban, sem írás­ban soha nem foglalt állást, de tény: az "91-’92-es években a tartozás portfolió összetétele lehetővé tett volna bizonyos manővereket. Közben a ma­gyar kormány alaposan átren­dezte ezt a tartozásállományt, hosszútávú lejáratra és piaci kötvényekre alakította át. A Világbanknak ma sincs hiva­talos állásfoglalása e téren, de én úgy látom: kicsi az esélye, hogy egy ilyen ügyletet ma Magyarország nettó nyereség­gel zárja. Nem szabad megfe­ledkezni a külföldi tőkebeá­ramlást, a lassan éledező ex­portpiacokat. a belső szerep­lők alkalmazkodási folyama­tait olyan mértékben rombolná le egy ilyen akció, a külföldi tőkepiacoknak egy kicsit a mexikóihoz hasonló tőkekivo­násával lehetne számolni. Nyereség 7 Újabb egyes beruházási programok támogatásánál az elmaradott térségek nagyobb segítséget várnak a kormány­tól. olyan preferenciákat, ami­lyeneket Nyugat-Magyaror- szág. — A kormánynak elsősor­ban egy szisztematikus straté­giát kell felmutatnia az állam- háztartás stabilizálására, a re­formokkal megakadályozza a súlyos milliárdok elfolyását az államkasszából. Ha ezeket meglépi, az új piacok felkuta­tása. újabb partneri kapcsola­tok kiépítése már az üzletem­berek feladata. Én úgy tudom, a nyugat-magyarországi régió­ban semmiféle preferenciális hitelkihelyezés nem történt, egyszerűen arról van szó, hogy ott van a nyugati határ közelében, kialakultak olyan gazdasági gócpontok, ahol már egy meglévő épületbázi­son indult meg a beruházások sora. Vagyis a nyugati tőkebe­ruházások ha elérnek egy kriti­kus tömeget, elkezdik vonzani egymást, s egyre több cég megy oda. Amiben ez a térség valóban továbbmehet, az az ázsiai kistigrisekhez hasonló különleges gazdasági övezet státusának kivívása a kor­mánytól, szokták ezt adópara­dicsomnak is nevezni. Vagyis mondjon le itt az állam az adó­bevételeinek jelentős, jól érzé­kelhető részéről amellett, hogy megfelelő infrastrukturális fel­tételeket teremt jogi értelem- bén is. Forintok M. Magyar László •w-k ár az utóbbi években látványosan visszae­jt sett hazánk idegen- forgalma. a sok gond elle­nére a múlt évek devizabe­vételei fedezték a magyar külgazdaság veszteségeit — hangzott el a napokban egy tanácskozáson. Ezt a fejlő­dést támasztják alá a tegnap nyilvánosságra hozott ada­tok is. A Magyar Nemzeti Bank által regisztrált ide­genforgalmi devizabevétel az 1995-ös esztendő első tíz hónapjában 18 százalékkal növekedett, és elérte az 1,4 milliárd dollárt. Nemcsak az ország, ha­nem megyénk számára is a kitörés egyik lehetősége a gazdasági válságból az ide­genforgalom fejlesztése. A szakemberek jól tudják, ma már ezen a területen is nagy harcot kell vívni a vendégek megnyerése érdekében. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy hetedhét ha­táron is túl felfigyeljenek a turisták Szabolcs-Szatmár- Bereg megye természeti, történelmi és néprajzi érté­keire. Ezekben a napokban éppen Hollandiában egy nemzetközi kiállításon igyekszik minél több hol­land kiránduló érdeklődé­sét felkelteni a Tourinform megyei irodája. A múlt év végén Tiszalökön avattak turisztikai marketing iro­dát. amely az idegenforga­lom fejlesztését tűzte ki cé­lul. Nem elég azonban a külföldieket és a belföldi vendégeket a Felső-Tisza tiszta vizével, a háborítat­lan természet igézetével idecsábítani, tartalmas programokról is gondos­kodni kell. Ez sokszor nem is annyira a pénz, mint in­kább ötlet kérdése. Az idegenforgalom fej­lesztése nemcsak az egyes vállalkozók érdeke. Az új munkahelyek áldást jelen­tenek a helybelieknek, a kü­lönböző adónemek pedig az önkormányzat forintjait szaporítják. A téli hónapok az idegenforgalmi szezonra való felkészülés jegyében telnek el. s nem mindegy, hogyan sikerül majd a nyá­ron fogadni a vendégeket. Csak remélni lehet, az év végén hasonlóan jó ered­ményről számolhatnak be megyénk szakemberei is. Nyert! Mennyit fizetek! Ferter János rajza r> — ««» n w é ntar I Kommentar ■. Nem pártérdek Balogh Géza A mit még az esztendő derekán sem igen akart elhinni jószeri­vel senki, fényesen sikerült a kormány tavalyiprivatizáci- ós terve, több százmillióvá forintos bevételhez jutott az ország. Az már más kérdés, hogy nagyon sokan megkér­dőjelezték az energiaszektor eladásának, külföldi tulaj­donba adásának ésszerűsé­gét, de ez mit sem változtat az összeg nagyságán. Meg is indult nyomban a vita. hogy mi legyen a milli­árdok sorsa. Az ellenzéki pártok szabolcsi szerveze­teinek is megvannak az el­képzelései, amelyeket e hét elején ismertettek közös sajtótájékoztatójukon Nyír­egyházán. A fideszesek, a kisgazdák, a keresztényde­mokraták és a demokrata fórumosok azt javasolják, a privatizációs bevétel egy részét fordítsa a kormány az M3-s autópálya megépí­tésére. Igen ám, de ennek még a saját pártjukon belül is akadnak ellenzői, amit hűvös fejjel kénytelen tudo­másul venni a szabolcsi, borsodi ember is, hiszen a zalai, veszprémi országgyű­lési képviselők ugyanúgy gondolkodnak, mint a mie­ink: első a saját választóke­rület érdeke. Előállhat tehát az a fur­csa helyzet, hogy mondjuk a szabolcsi kereszténydemok­rata, vagy fideszes képvise­lő jobban együtt tud mű­ködni a kormánypárti, de szabolcsi honatyákkal, mint a saját frakciójának egy ré­szével. És ez persze fordítva is lehetséges. Biztos, hogy akadnak az érintett párto­kon belül olyanok, akik ezt a frakciófegyelem megsér­tésének tartják, én azonban az égvilágon semmi kivetni­valót nem találok benne. Tudomásul kellene ugyanis venni, hogy nem csupán pártérdekek létez­nek, hanem régióérdekek is, s ha a kettő gyakran egybe is vág, jó néhányszor bi­zony egymásnak feszül. Na­gyon bölcsnek kell lennie a képviselőnek ahhoz, hogy megtalálja a helyes utat. Az mindenesetre biztató, hogy rögtön az év elején együttes ülést tartottak Nyíregyházán a megye kor­mánypárti, és ellenzéki kép­viselői, ahol megbeszélték, hogy a régió érdekeit együtt, s lokálpatriótaként képviselik.

Next

/
Thumbnails
Contents