Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-08 / 289. szám
1995. december 8., péntek HATTER Kollégiumi fények és árnyak A házirendek harminc év alatt keveset változtak • Más vélemények is vannak Kállai János Nyíregyháza (KM) — Hogy pontosan mi zajlik naponta egyik-másik középiskolai kollégiumban, csak az tudhatja, aki benne él, tevékenykedik, létezik. Színesí- tőnek szánt programokkal, jól-rosszul kiagyalt házirendekkel, közös munkákkal persze lehet fazont adni a koleszoknak, vélhetően még tanulni is lehet a szilenciu- mokon, ami azért mégiscsak a bentlakásosok fő tevékenysége kell(ene), hogy legyen. Ha ez mégsem teljesen így alakul, annak ezer és egy oka van... Még valamikor a tanév első negyedében keresett meg egy nagykamasz, aki az egyik nyíregyházi internátusbán lakik társaival együtt. A fiú nevét, valamint az intézményét nem írjuk le; aligha tennénk jót vele. Őszinte hangon Őszinte hangvételű, írásba foglalt beszámolójának részleteit azért tesszük közzé az alábbiakban, mert úgy véljük: amit elősorol, az bizony nem a pedagógia csúcsteljesítményeként könyvelhető el. Hja, a nevelőtanárok élete, munkája, beosztási és ügyeleti rendje sem leányálom! Az is közismert: pedagógus berkekben sem örvendenek különösebb megbecsülésnek a kollégiumi beosztottak. Következzék a levél néhány szakasza — szöveghűen, jelentősebb változtatás nélkül! „Ezúttal nem a megszorító intézkedések, az emelkedő kollégiumi díjak és az ehhez hasonló gondok válthatnak ki meghökkenést az olvasóból; sokkalta inkább a korszerűtlenség, a maradiság jelenti részben azt az akadályt, amely a kollégiumok lakóit régóta bántja. Talán azért nem szólnak róla. mert elfogadják azt a közhellyé vált tényt, hogy a diákotthon nem képes pótolni a családi tűzhely melegét. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy egy végzős tanulónak nagyon sok idejét elveszi a napi követelményeknek megfelelni akarás: az érettségire felkészülés, a felvételivel való komoly foglalkozás. A kollégiumok fő feladata az ehhez szükséges körülmények megteremtése... Utánajártunk, s mint megtudtuk: egy ilyen intézmény házirendje harminc év alatt — a kötelező hétvégi hazautazást kivéve — szinte semmit sem változott. A kötelező szilencium most is három óra naponta elsősnek, végzősnek egyaránt. Harminc évvel ezelőtt az akkori elvárások mellett ez még elegendő lehetett, különösen úgy, hogy az említett hazautazás ideje alatt tanulhatott a diák. Ma viszont a három óra nem elég egy komolyan tanuló felkészüléséhez, legyen az .gólya vagy öregdiák. Ami a legnagyobb felháborodást okozza, az a lehetőségek kiaknázatlansága. Nem kell hozzá több pénz. több nevelő. sem nagyobb épület. Más szemlélet, s némi tolerancia szükségeltetne. Este tíz órakor a villanyoltás szent és kötelező. Ha nem akarjuk, akkor is úgy van, mert az központilag egy kapcsolóval történik. Es a rend — az rend! Kezdődik a bújócska, mikor a diák fény után kutat. Megy a mosdóba, mert ott nem hat a központi kapcsoló. A nevelő ismeri és tiltja ezt a félrevonu- lós formát. A diák menne a tanulószobába. de az zárva van ilyenkor. Az okát nem ismeri senki. Mégis, hova mehetünk tanár úr, kérem? Az ebédlőbe. Igaz, szemetes az esti vacsoramaradékoktól, de mégiscsak egy kis haladék a tanulni akarónak. Tizenegy óra után pedig akit meglátnak a folyosón, annak vége.” Lehet hajnalban is Eddig a citátumok. Azonban igazságtalanok, s főképpen egyoldalúak lennénk, ha nem hallgatnánk meg másról, jobb viszonyokról beszámoló véleményeket. A nyíregyházi Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet kollégiuma nem tartozik a nagyobbak közé. A benne élő, tanuló diákok pedig valószínűleg más célokkal töltik a felkészülésre fordítandó időt, mint mondjuk az egyetemre- főiskolára pályázó gimnazisták, szakközépiskolások. — A szilencium nálunk délután négykor kezdődik — mondja Sitku János kollégiumvezető. — Az elméletes héten levőknek az első óra 45 perces. Utána 10 perc szünet következik. Öt óra előtt öt perccel bekapcsolódnak a tanulásba a gyakorlati hetüket töltők is. A másnapra való felkészülés 18.40-ig tart. A köte- lezőség? Nos. a második órától kezdve igen, kötelező tanulni. De kidolgoztuk a szabad szilenciumos rendszert. Ez azt jelenti, hogy a négyes átlagot elérő diákok nem feltétlenül a tanulószobán kell, hogy teljesítsék a penzumot. Elvonulhatnak a tantermekbe, a hálószobába, a klubba, ahol éppen akad hely. Maguk döntik el, hogy a kollégiumon belül hol kívánnak okosodni. Vacsora után sincs senki sem megfosztva a lehetőségektől. Sőt! Azoknak, akik nagy tudásbeli hiányokkal küszködnek, este még egy-egy óra kötelező foglalkozást szervezünk, amolyan korrepetálásfélét. A villanyoltás sem azonos a „teljes elsötétítéssel”. Takarodó természetesen nálunk is létezik, 10 órakor, de ha valaki óhatatlan vágyat érez arra, hogy éjszakázzon, ám legyen. Külön helyiséget kap, úgyhogy semmi sem menti meg az alaposabb leckézéstől. Még valami: lehet korai ébresztőt kérni. A nevelőtanár, ha valakinek ez a kívánsága, ötkor felserkenti a tanulni akaró diákot. Ehhez tényleg nem kell plusz létszám. Minden megoldható, még a rugalmas, az egyéni szándékokat, törekvéseket, szellemi és fizikai különbségeket figyelembe vevő házirend kialakítása is. Hát, ennyit... No comment! — mondhatnánk. Helyette viszont következzék egy rövid információ arról, hogy a világ egyik legelitebb kollégiumában (Eton, Anglia) miként szabályozzák mondjuk a trón egyik lehetséges várományosának William hercegnek a menetrendjét. (Az 550 esztendős kádemevelőben eddig csak brit miniszterelnökből 19 tanult!) „A házi feladat elkészítésére másfél órájuk van az itteni diákoknak. A vacsorát fél nyolckor fogyaszthatják el, aztán imádkoznak, és fél tízig majdnem azt csinálnak, amit akarnak... Fél tízkor ugyanis központilag leoltják a villanyokat.” Hát, ennyit a lámpaoltoga- tásról...! lanter lassan haladt a két rendőr között a U börtönkórház kapuja felé. A lába sajgóit ugyan, de élvezni akarta a szabadságot. A fegyház, ahova tartottak. talán két kilométerre volt. túl az erdőn. Aztán kocsiba szálltak, az egyik rendőr vezetett, a másik meg hátraült mellé. A rabomobil bukdácsolva haladt a rossz földúton. Aztán hirtelen óriási lökést érzett, a kocsi nyilván az árokba zuhant. A kísérő eszméletlenül feküdt a padozaton. A sofőifülkében is csend volt. A fogoly rádöbbent, hogy itt a szabadulás órája. Kihúzta a kísérő fegyverét, fel- tápászkodott és óvatosan kinyitotta az ajtót. Amilyen gyorsan csak tehette, elsánti- kált az erdő felé. A lövés, tegnap szerencsére csak súrolta a combját. Valahol autót kellene. szerezni, morfondírozott, amikor megpillantotta az erdőszéli parkolót. Egy magányos Fordot látott, s azt, hogy egy vézna fiatalember a gyújtással bajlódott. Újabb szerencse! Az autóhoz mindjárt itt a túsz is! Hátulról közelítette meg a kocsit. Amint a motor járni kezdett, A halott rabló a vézna fejére irányította a pisztolyt. — Mit akar? — kérdezte rémülten. — Azt csinálod, amit mondok és semmi trükk. Indulj el és kanyarodj a nyugati országúira. Blanter még reggel láthatta az újságban, hogy címlapon írtak a munkáról. A cikkben azonban hiba volt és ez most nagyon jól jött. „Az egyik bankrabló eltűnt, a másik azonban a lövöldözésben életét vesztette" — tudósított az újság. Nos, ha így írják, akkor Didier is azt hiszi, hogy ő halott! Egy halott pedig nem köp a zsaruknak. Neki tehát csak meg kell húznia magát valahol és várni egy kis ideig. A nyomorult! A rablásnál két autót használtak, de a meneküléskor természetesen csak az övé nem indult. Nyilván így akart szabadulni tőle Didier, hogy ne kelljen osztozni. ' — Állj meg. Itt kiszállunk. Az utolsó szakaszt gyalog tesszük meg, hogy ne repülhessen el a madár. Óvatosan értek az eldugott tanyára. A fészerben meglátta a másik autót. Tehát itt van. gondolta és kibiztosította a fegyvert. Aztán maga elé húzta a vézna túszát. Az ajtó be volt zárva. Felkapcsolta a villanyt. A szekrényhez ment és határozott mozdulattal kinyitotta az ajtaját — és egy pisztoly csövével találta szemben magát. — Isten hozott, Blanter. Kár, hogy feltámadtál! Didier villámló szemmel lépett ki a szekrényből. Aztán a fegyver csövével hátrább tolta Blantert. — Ez kicsoda? — kérdezte a fiatalemberre mutatva. — A sofőröm. Látod milyen vacakul néz ki. — De megmutattad neki a rejtekhelyei! Persze, amilyen hülye vagy. Nyilván azt képzelted, hogy megosztom veled a dohányt. — Didier befejezésként feljebb emelte a fegyvert. — Eldobni a pisztolyt! — Kiáltott ekkor a vézna és két kézzel szorította a browningját. Didier megfordult, de akkor már lövés dördült és a gengszter a karját tapogatva a földre rogyott. — Csak nem zsarut hoztál magaddal, te idióta?! — Fordult a meglepett Blanter- hez. C sak igen — válaszolt magabiztosan a vézna túsz. — A kapitányságon ugyanis tudtuk, hogy a rablást Didier eszelte ki, s mivel meglógott, tervet dolgoztunk ki az elfogására. Megjátszottak a rabomobil szerencsétlenségét. És éppen ideje, hogy maga is megtudja —mondta Blanter feléfordulva —merthogy szépen bevette a trükköt. A kísérő pisztolya természetesen üres volt amikor a parkolóhoz rohant, ahol én babráltam a motorral. Egyébként szerencséje, hogy akkor, ott, nem motozott meg. így ez a fegyver most megmentette az életét. Közlöm továbbá uraim, hogy pillanatokon belül jó néhány vendégünk lesz, a kocsiban ugyanis rádióadót helyeztünk el és ebből a fiúk figyelhettek bennünket. És már útban vannak hozzánk. Javaslom, fogadják őket összetett kézzel. Tűréshatár Balogh József A mikor szerda hajnalban elfogadta a parlament a költségvetés személyi jövedelemadóról szóló fejezetét, s egy kis táblázatból azt is megtudhattuk, mennyit kell így fizetni, s mennyi lett volna a szabaddemokraták elképzelése szerint, azon meditáltunk: érdemes volt ezen ennyit vitatkozni, majdnem szétszakítani a babaruhát? Hiszen aki például 298 ezret keres, annak a szocialisták szerint234, a szabaddemokraták szerint 240 ezer maradna a zsebébe. 388 ezernél egyforma a maradék, 478 ezernél a szocialista javaslat szerint jár jobban az állampolgár, 650 ezer fölött viszont az SZDSZ táblázata lett volna a kedvezőbb, de 2- 3 ezernél nemigen több, csak a legfelsőbb, az 1,2 milliós kategóriában haladja meg a 15 ezret a különbség. Persze a számok sántítanak egy kicsit, mert a táblázatban nem szerepel az adójóváírás, ami pedig jelentős enyhítést takar. Ha valakinek csak bérből származik a jövedelme, akkor például évi 185 000 forint jövedelemig 2 százalék, 900 000 forint felett pedig 268 900forint lesz együttesen az adó. Ha veszi egy bérből és fizetésből élő, más jövedelemmel nem rendelkező a fáradságot és kiszámolja, hogy például egy 900 ezer forintos évi keresetnél jövőre 34 ezerrel kevesebb lesz az adója, mint amennyit az idén fizet, nyilván el sem hiszi. Pedig így van, s az ettől alacsonyabb kategóriákban is hasonló az arány. Igaz, 900 ezer fölött megugrik az elvonás, hiszen a bruttónak hajszál híján a felét viszik el, s akkor ehhez jön még a tébéjárulék. De — ha hinni lehet a pénzügyminiszternek—> túl azon, hogy a törvény nem az adózók között, hanem a jövedelmek között tesz különbséget, a mostaninál jobban testre szabja a közteherviselési rendszert, számos adóelkerülésre lehetőséget biztosító kiskaput bezár, egy év múlva pedig már enyhítés is lehetséges, akkor azt az egy évet kibírjuk valahogy. Itt a tél — magyar módra Ferter János rajza mum .. sp & ,><> -í- ^ '/ I Kommentár Végzetes percek Kováts Dénes A száguldó mentők vagy tűzoltók látványa mindig tragédiát sejtet, sajnos egyre többről hallunk hírt mostanában . Többnyire a gondatlanság, az óvatlanság eredményeképpen következik be a baj, s utána már késő önmagunkat okolni, lehetetlen meg nem történtté tenni a szörnyű eseményeket. Úgy tűnik, a felelőtlenségnek nincs határa, a kényszerszülte helyzetek, a kellő gondolkodás, előrelátás hiánya családokat tehet tönkre. A minap egyik városunkban — feltehetőleg ágyban dohányzás miatt — keletkezett tűz egy lakásban, a felnőtt fiú és édesanyja életét vesztette, csupán az apának sikerült kimenekülnie. Legalább ekkora tragédia, ha nem még nagyobb azoknak a kisgyermekeknek, mondhatni, csecsemőknek a halála, akiknek élete most kezdődött volna el igazán, s máris véget ért. Agyuk a kályha mellett volt, felügyelet nélkül maradtak rövid időre, tűz keletkezett —életüket már nem lehetett megmenteni. Nem tudni még pontosan körülményeket, de annyi bizonyos: a tűzhely közeli bútor igazi veszélyforrás. Az egyik településen három kisgyermek maradt magára, mert szüleik elmentek otthonról, két és fél éves a legidősebb, két hónapos volt a legfiatalabb, ő vált áldozattá. A családok, akiknél az említett szörnyűségek megtörténtek, bizonyára ezerszer átgondolták már, mit és hogyan kellett volna tenni (másképpen). Lehet, találtak magyarázatot önmaguk megnyugtatására, lehet, azóta is emésztik magukat a történtek miatt. Hiszen — bár az önmarcan- golás nem segít, nem változtat a tényeken—a tragédia árnyéka valószínűleg végigkíséri életüket. Mert a felelősség kérdése bizonyára megfogalmazódik valamennyiükben, rémálomsze- rűen, vissza-visszatérően idézve fel a végzetes perceket. A gondatlanság — különösen ha balszerencsével párosul — könnyen vezet végzetes következményekhez. Pedig nem sok kellene, hogy megelőzzük. ve Tanulás és házi munka a nagykállói Korányi gimnázium kollégiumában Balázs Attila felvétele
