Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-07 / 288. szám
1995. december 7., csütörtök ÉLETÜNK ŐSZÉN Fiatalon az öregkorért Önkéntes nyugdíjpénztárak segítenek • Mindenki jól jár... • Garancia a törvény Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Nyugaton már jóideje bevett szokás, hogy a munkába állók idejekorán, már aktív korukban gondolnak nyugdíjas éveikre, s önkéntes nyugdíjpénztárakhoz csatlakozva fiatalon elkezdenek biztonságos öregkorukért takarékoskodni. Teszik ezt azért, mert tudják: a még oly fejlett társadalmak sem képesek nyugdíjas állampolgáraik mindennemű igényeit kielégíteni, többnyire csak a szükséges minimumot akarják vagy tudják garantálni. Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról 1993 decemberében alkotott törvényt a parlament, a megfogalmazás szerint azért, hogy a kötelező társadalombiztosítás mellett lehetőség nyíljon az öngondoskodás új, az üzleti biztosításoknál olcsóbb formáira is. Nem kiszolgáltatva A kötelező társadalombiztosítás, a magas járulékok ellenére sem képes megtartani a nyugdíjak reálértékét. A felosztó és kirovó rendszer miatt, különösen, — ha mint nálunk is — egy nagyon szűk aktív rétegnek kell egy hatalmas nyugdíjastábort eltartania. Ez a folyamat ma még csak kezdődik, de szinte törvényszerűen alakul ki az ezredfordulóra, amikor a demográfiai hullám miatt a Ratkó-korszak gyermekei érik el a nyugdíjkorhatárt. Az sem titok, hogy az államháztartási reform részeként az állam csakis a létminimum szintjéig kívánja felvállalni társadalombiztosítási kötelezettségeit. így megeshet, hogy a mai aktív járulékfizetők majBalázs Attila felvétele dán igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, ha az állami nyugdíj mellett semmilyen más jövedelemmel vagy megtakarítással nem rendelkeznek. Zatik Lászlóval, az „úttörők” egyikével, a megyénkben működő Kelet-Magyarországi Önkéntes Kölcsönös Nyugdíj- pénztár vezetőjével székhelyén, az egykori nyírbátori MEZŐGÉP irodájában beszélgettünk. — A pénztárakhoz munkáltatók és munkavállalók egyaránt csatlakozhatnak. Milyen előnyökkel jár a tagság? — Aki bármely Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztárnak tagja lesz, adómentes kiegészítő nyugdíjban részesül, a befizetett tagdíj felét a jövedelemadóból leírhatja, nettó jövedelme emelkedik, a befektetések teljes hozamát visszaosztják, három év elteltével a nyugdíjpénztártól tagi kölcsön is felvehető, s a felhalmozott megtakarítás akár nyugdíj formájában is örökölhető. CJ Milyen előnyöket jelent a munkáltató számára? — Az átvállalt tagdíj költségként elszámolható, ha az összeg nem éri el a jövedelem 25 százalékát, akkor nem tb- köteles, az átvállalt tagdíjat sem munkaadói járulék, sem szakképzési hozzájárulás nem terheli. Mindezek mellett én legalább ilyen fontosnak tartom, hogy erősödhet a dolgozó kötődése a munkáltatóhoz, ami a mostani, beszűkült lehetőségek között nem utolsó szempont. Adókedvezmény O A Kelet-Magyarországi Önkéntes Kölcsönös Nyugdíj- pénztár ez év márciusában jött létre. Hol tartanak most? — Huszonegy tag alapította a keleti nyugdíjpénztárt, jelenleg közel százhúsz a tagjaink száma. Nyugdíjpénztárunk nonprofit módon gazdálkodik és szolgáltatásaival a nyugdíjas évek anyagi biztonságának megteremtéséhez kíván segítséget nyújtani. A hozzánk csatlakozók nyugdíjas korukig, vagy minimum tíz éven át jövedelemarányos, illetve önként vállalt magasabb összegű tagdíjat fizetnek, amellyel a pénztár a törvényi előírásoknak megfelelően gazdálkodik. A tíz év leteltével vagy a nyugdíjkorhatár elérésével a tag, vagy az általa megjelölt kedvezményezett egy összegben vagy járadék formájában juthat hozzá a hozamokkal növelt, egyéni számláján nyilvántartott pénzéhez. Ez a takarékossági forma a jelentős mértékű adókedvezmény miatt az öngondoskodás mellett kiemelkedően jó, bárki számára elérhető befektetési lehetőség is. Lényeges az is, hogy a jövedelemarányos tagdíjat vagy annak egy részét a munkáltató átvállalhatja dolgozója helyett, s ezt az átvállalást a vállalkozása érdekében felmerült költségként, adó és járulékfizetések nélkül számolhatja el, ezzel is növelve dolgozójának jövedelmét egy későbbi, nehezebb élethelyzetben is. O A Keleti Nyugdíjpénztár területi elven szerveződik. Előny vagy hátrány-e ez, s miben más a Keleti, mint a szerveződő bármelyik többi? — A törvény adta előírások és garanciák nálunk is ugyanazok. Különbség legfőképpen az, hogy mi elsősorban e régió érdekeit kívánjuk szolgálni. Nem csak azzal, hogy az itt élő majdani nyugdíjasoknak szeretnénk segíteni, de befektetéseinket, vállalkozásainkat is erre a területre tesszük. Mégpedig azért, hogy már az aktív korúak is élvezhessék egy jól működő vállalkozás összes előnyeit. O A garanciát hozta szóba: sokakat éppen ez érdekel. — A garanciákat törvény szabja meg. Garancia például az, hogy a befizetett összeg 60 százalékát állampapírokban kell tartani, negyedévenként pénzügyi beszámolót adni, s szigorú szabályok írják elő, hogy a pénzek milyen arányban fektethetők vállalkozásba. A távoli jövő O Mi az, ami Önöknek ma még, a kezdet idején a legtöbb gondot okoz? — Elsősorban a bizalmatlanság, ami szerintem részben érthető is. A korábbi biztosítós botrányok, becsapós ügynökök sokat ártottak az ügynek, s tény az is, nálunk ez a gondoskodási forma még ismeretlen. Tudom, nehéz még belátni és elfogadni, amit a kormány egyre inkább hangoztat, hogy a nyugdíj a közeli és távoli jövőben többnyire a létminimumra lesz majd elég. Aki pluszokat szeretne, annak aktív korában kell ezeknek az alapját megteremteni. Nyugdíjasok növekvő terhei A nyugat rétje zöldebb • Juttatások és kiadások • A létminimum közelében Nyíregyháza (KM) — Talán már hallani is, olvasni is unjuk: Magyarországon az idős emberek helyzete többnyire rossz, a nyugdíjban lévők egyre nagyobb része kényszerül ma már nélkülözésre. Megrázó történetek, megdöbbentő adatok bizonyítják, akadnak, akik választásra kényszerülnek: vagy a gyógyszert veszik meg, vagy a kenyeret. A nyugat-európai példák ennél ez ügyben is sokkal jobbak, s egyértelműek. Igaz, ha objektívek, pontosak akarunk lenni, nem szabad elfeledkezni arról, hogy milyen életszínvonal mellett kurtítják ott a szociális kiadásokat. Az egy főre jutó német GDP 1993-ban több mint négyszerese volt a magyarénak, a fizetés pedig inkább a tízszerese. Hasonló, ha Magyarországra nézve nem még szomorúbb az összehasonlítás Ausztriával. A KSH 1993-as évre vonatkozó kimutatása szerint Magyarországon a társadalmi juttatások összege 1 242 163 millió forint volt, az akkori bruttó hazai termék (GDP) 35 százaléka. Az oktatási célú kiadások levonásával adódott a 29 százalék. Ez azonban még mindig tartalmazza á kulturális és sportcélú támogatásokat, az egyéb kategória ezért is viszonylag magas, 16 százalékos. Magyarországon a nyugdí- jaskorúak — a hatvan évnél idősebbek — aránya 19 százalék. A magyar aktív népességre (illetve az egészségbiztosítási és nyugdíjrendszerre) tehát — a több eltartott miatt — lényegesen nagyobb tehertétel hárul, mint Nyugat-Európá- ban. Ám amíg Németországban azzal számolnak, hogy 40 év múlva a 65 éven felüliek aránya a mostani 15 százalékról akár 25,6-ra is nőhet, a KSH előrejelzése a kedvezőtlen magyarországi halálozási mutatók miatt csak 21 százalékra teszi a 60 (és nem 65) éven felüliek arányát 2030-ra. Ennek dacára a magyar nyugdíjrendszer a jelenlegi feltételek változatlansága esetén legkésőbb 2005 táján a Ratkó- gyerekek nyugdíjaskorba érésével összeomlik. Ebben ma már minden szakértő egyetért. A viták a nyugdíjkorhatár emelésének mikéntjéről és időzítéséről folynak. Vannak, akik egyenesen felháborítónak tartják, hogy meghosszabbítsák a nyugdíjkorhatárt akkor, amikor fiatalok tömege marad munka nélkül. Az aktuális elképzelések szerint, amelyeket legkésőbb az év végéig törvényi formába kellene önteni, és a parlament elé terjeszteni, az úgynevezett nyugdíjkor centrumát 62 évben állapítanák meg, amely egyaránt érvényes lene a nőkre és a férfiakra. Azoknak, akik korábban igényt tartanának a nyugdíjra, várható ellátásuk évi négy-öt százalékos csökkenésével kell kalkulálniuk. A továbbdolgozóknak viszont hasonló arányban elismernék a kötelezőn túl, önként vállalt többletmunkaviszonyt. Tartalékok nélkül bíz' nem megy Nyíregyháza (KM) — Kiszámíthatóbbá, kalkulálhatóbbá kell tenni az időskorúak helyzetét; egy bérmegállapodás lehetővé tenné, hogy a nyugdíjasok pozíciója kövesse az aktív dolgozókét — hangsúlyozta Sándor László, az MSZOSZ elnöke egy tegnapi nyugdíjasfórumon. Kijelentette: a végletekig kiélezett a nyugdíjbiztosítás helyzete, nincs tartalék, a nyugdíjak forrása kizárólag az egyre csökkenő számú aktív dolgozók járulékfizetése. Sándor László szerint az időskorúak szociális helyzetét An erősítő elképzelések egy része nem vált be. A nyugdíjak forrását kizárólag az egyre csökkenő aktív dolgozók befizetései jelentik, miközben nő a nyugdíjasok száma. Az állami szociálpolitika sem képes kompenzálni azokat a hátrányokat, amelyeket az alacsony nyugdíjból, járadékból élők elvárhatnak. Sokszor felelős politikusok is a két társadalmi réteg szembeállítására törekszenek. Az ÉT-ben folyó és a megállapodás lehetőségét is hordozó változások azt jelzik, hogyan lehet összekapcsolni társadalmi csoportokat. Az árbér megállapodással pedig megteremtődik az érdekazonosság az aktívak és az időskorúak között, hogy azonos tendenciák szerint alakuljanak a jövedelmek. Nem javult, sok tekintetben romlott az idősek helyzete, de a nyugdíjak kiszámíthatóságot jelentenek — állapította meg Csehák Judit, az Országgyűlés szociális bizottságának szocialista elnöke. Szerinte fel kell gyorsítani a nem sok pénzbe kerülő, de az állampolgárok jog- és szociális biztonságát erősítő lépéseket. Csehák jövőre reálisnak tartja az idősek alanyi jogon járó jövedelemkiegészítő rendszerének bevezetését, amelyik felváltja a 65 év felettiek szociális segélyezését. A képviselőnő szerint sok tízmilliárd forintra lenne szükség a több mint 230 ezer, főleg saját nyugdíjjal rendelkező idős nő nyugdíjkiegészítésére. A nyugdíjkorhatár emelése esélyt ad arra, hogy a szolgálati idő emelkedésével a nyugdíjba vonulók több nyugdíjat kapjanak. Címzett: a kongresszus Nyíregyháza (KM) — Levelet írt a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Szövetsége a miskolci MSZP-kong- resszus tagjainak. A levélből kiderül: a november végi tanácskozás, a nyilvánosságra hozott elképzelések és viták foglalkoztatják a politika iránt érdeklődő nyugdíjasokat is. Foglalkoztatják, mert tisztában vannak azzal, hogy a választóktól 1998-ig kormányzati mandátumot kapott párt politikai döntései befolyásolják a társadalom egyes rétegeinek, így az időskorúaknak életfeltételeit is. Mint a továbbiakban olvasható, a feladók feltételezik, hogy megyénk kongresszusi küldöttei ismerik Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyre romló szociális helyzetét, benne az időskorúak sorsát, mégis szükségesnek tartják rámutatni és felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugdíjas társadalom élet- és szociális körülményei évek óta folyamatosan romlanak. Számukra a kormány március 12-én meghirdetett stabilizációs terve és az ehhez kapcsolódó intézkedések hatásai közül az infláció felgyorsulása, az árak emelkedése tűnik a legsúlyosabbnak. Az 1995. évi árszínvonal közel 30 százalékkal lesz magasabb az 1994-esnél. A nyugdíj meg csak 18 százalékkal, az elvonás talán itt a legsúlyosabb. A nyugdíjasok legalább felénél a megélhetési költségek növekedése eléri a 40 százalékot. Sokakat sújt majd a lakbérek, illetve a társasházi közös költségek emelkedése. A megyei szövetség elnöksége a levél befejezésében kifejezi azt az aggodalmát, hogy az eddig elhatározott döntések végrehajtásának hatására a nyugdíjasok további 20-30 ezres tömege kerül megyénkben a létminimum alá. A nyugdíjastársadalom védekezésképtelen a kormány megszorító intézkedéseivel szemben, miközben érdekérvényesítő képessége csupán névleges. Jellemző erre: az 1996. január 1-jétől működését megkezdő, 21 fős megyei nyugdíjbiztosítási testületben csupán két fővel, a 11 fős egészségügyi-egészségbiztosítási testületben pedig egyáltalán nem jutnak képviselethez az érintett nyugdíj- és egészségbiztosítási szolgáltatásokat leginkább igénybe venni kényszerülő nyugdíjasok, időskorúak legitim szervezeteikben. Kérjük és elvárjuk a küldöttektől — fogalmazott a levél —, hogy döntéseikben megerősítik a hangoztatott szociális értékeket, köztük a jövedelemarányos közteherviselést, s így van remény arra, hogy a még oly nehéz gazdasági helyzetben is sor kerülhet a nyugdíjak kompenzálására. Vegyék hangsúlyozottan figyelembe a ledolgozott éveket — fejeződik be a levél. Hangos gondolkodás A közelmúltban a Nyírbátor vasútállomásáról all óra 55 perckor induló vonattal utaztam Nyíregyházára. A máriapócsi állomáson egy 14 fős csoport szállt fel a szerelvény első kocsijába, amelyben egyedül voltam. (Ez a nap a görög katolikusoknak ünnepnapjuk volt). A jegyvizsgáló megjelenésekor valamennyien menetjegy helyett a személyi igazolványukat mutatták fel. Lihegve, fáradtan, áldották a jó Istent, hogy megsegítette őket, hogy a Bazilikában részt vett szentmiséről elérhették a vonatot. A kis társaság a helyfoglalás után nyomban hozzákezdett táskáik kibontásához és jó étvággyal falatozni kezdtek. Fogyasztották a rántott csirkecombokat, a fasírtot, a diós és mákos kalácsot, majd előkerültek az üdítőitalos flakonok és két-három férfi üdítő helyett az idei szőlőlugas termését, a murát választotta. És csak úgy kézből kínálgatták egymást. Majd beszélgetésbe kezdtek. Ki-ki a saját helyzetét, sorsát hozta fel. Beszélgetéseikből kiderült az, hogy valamennyien termelőszövetkezeti nyugdíjasok. Nyugdíjuk összegével elégedettek voltak, különösen a házaspárok, mivel ők ketten kapják a nyugdíjat. Elmondták azt, hogy megtermelik a krumplit, a zöldséget, gyümölcsöt. Sok baromfit nevelnek és egy-két malackát is. Nagy részüket a hűtőládában tárolják és onnan fogyasztják. Dicsérték a volt termelőszövetkezetet, hiszen annak köszönhetik, hogy ma nyugdíjasok lehetnek. Mi lenne most velük, ha nem kapnának nyugdíjat? Szüleik annak idején nem kaptak sehonnan, semmit. Ezért nagy teher volt az öreg szülő a gyermekeiknek. Dobálták is őket egyik gyermektől a másikhoz. A kis csoport egyöntetű megállapítása az volt, hogy így is jó az életük, de azért, ha a termelőszövetkezetet nem rombolták volna szét, még jobb lenne. A termelőszövetkezet díjmentesen megmunkálta a háztájiba adott földet, a kész terményt házhoz szállította. Minden nyugdíjas kapott egy-egy vonatató tűzifát, alomszalmát, fillérekért friss tejet és évenként egykét esetben pénzt, vagy terményben jutalmat is. De, mi lesz a mai fiatalsággal? Hogyan lesznek nyugdíjasok? Sehogy! — mondta egyikőjük. Nagy baj van a közbiztonsággal. Vonatunk egy óra után pár perccel megérkezett a nyíregyházi állomásra. Egyik részük Dicsőség a Jézus Krisztus, másik részük Dicsértessék a Jézus Krisztus köszönéssel váltak el egymástól. Köszönésük szövegéből azt állapítottam meg, hogy egyik részük görög katolikus, másik részük római katolikus vallásúak voltak. Mélyen elgondolkoztam azon, milyen jó ezt hallani, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben is vannak boldog, megelégedett emberek. Nem panaszkodtak a betegségre, a gyógyszer árára, a nélkülözésre. Nagy Miklós Nyíregyháza, Dobó I. u. 2. sz.
