Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-06 / 287. szám
1995. december 6., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Erdő mellett most jó lakni Gyarapodó nemzeti kincsünk • Két éve még a fennmaradás is kétséges volt Orémus Kálmán Nyíregyháza (KM) — Megyénkben, valamint a szomszédos Hajdú-Biharban állami tulajdonban maradt erdőket a Nyírerdő Rt. kezeli, mely egyre eredményesebben gazdálkodik. Pedig még két éve sincs annak, hogy a cég jogelődje, tetemes adósságot felhalmozva a felszámolás szélére jutott. Az akkori tulajdonos ÁV Rt. hosszas mérlegelés után döntött úgy, hogy mégis megmenti, s egyben hatékonyabb gazdálkodásra kényszeríti a részvénytársaságot. Funkcióváltás Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az állami kézben lévő mintegy 55 ezer hektár erdőnek gazdára, szakszerű kezelésre van szüksége. A tárgyalások során a hitelezők a követelések kis hányadát mérsékelték, a megmaradt adósság kb. 35 %-nak törlesztését pedig a tulajdonos vállalta. A többit viszont a Nyírerdő Rt.-nek egyedül kell kigazdálkodnia. Az már a kezdet kezdetén látszott, hogy meg kell szabadulni a jórészt kihasználatlan termelőegységektől, melyek leginkább csak vitték a pénzt. Mint azt Kovács Gábor, a részvénytársaság vezérigazgatója elmondta, ezzel megváltozott a cég funkciója is, a korábban erőltetett termelő tevékenység helyett az erdőkezelés élvez prioritást. Ezzel egy időben több kulcspozícióban történtek személycserék, és sajnos a dolgozói létszámot is csökkenteni kellett. Ma alig 1200-an dolgoznak a részvénytársaságnál, ami a korábbinak mintegy felét teszi ki. Látszólag ellent mond ennek, hogy igyekeznek a korábbi dolgozóknak is kenyérkereseti lehetőséget biztosítani. Egész sor tevékenységet végeztetnek vállalkozókkal, akik általában a korábbi dolgozók közül kerülnek ki. Ilyen például a fakitermelés. A kerületvezető erdészek feladatai közé tartozik a kitermelés ellenőrzése, a fa értékesítése, de ők ügyelnek arra is, hogy a vállalkozók egyenlő eséllyel versenyezhessenek a megbízások elnyeréséért. — Abból indultunk ki — mondja Kovács Gábor —, hogy ezt a vállalatot csak az itt dolgozók hivatástudata, jövőbe vetett hite állíthatja talpra. Ha a szakembereink csak a jelenlegi bérüket néznék, akkor aligha maradtak volna ezen a pályán. Úgy tűnik, ez a kitartás lassan meghozza a gyümölcsét. A részvénytársaság már a tavalyi évet is jó eredménnyel zárta, az idén pedig több tízmilliós adózás előtti nyereséggel számolnak. S bár a tartozásokat még nem sikerült teljes egészében visszafizetni, a törlesztés fedezetét már biztosították. Csörög a telefon Bár a kényszerű létszámleépítések óta nem telt el sok idő, a részvénytársaság vezetői abban reménykednek, hogy jövőre jelentősen hozzájárulhatnak a megye foglalkoztatási gondjainak enyhítéséhez. Ez nem azt jelenti, hogy új dolgozókat kívánnak felvenni. Egy olyan integrációs rendszert kívánnak létrehozni, melynek keretében sok vállalkozásnak biztosítanának hosszú távon megrendelést. Ezek a vállalkozások azonban a korábbi termelőegységekkel szemben teljesen piacorientáltak lennének, tehát csak azt gyártanák, amire kereslet mutatkozik. Nagy reményeket fűznek a vállalatnál a jugoszláviai újjáépítéshez is. Több olyan termékük van, amelyre valószínűleg igény mutatkozik a háború sújtotta területeken. — Átmeneti helyzetben vagyunk, és nem csupán pénzügyi szempontból — vallja a vezérigazgató. — Idő kell ahhoz, hogy a szakembereinkben kialakuljon egy újfajta szemlélet. Korábban azt sulykolták belénk, hogy a gépesítéstől függ a munkánk eredménye, majd a vegyszerezéstől várták a csodát. Ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak akkor gazdálkodhatunk eredményesen, ha a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodunk a természeti adottságokhoz. A Nyírerdő Rt. szakemberei egy új mentalitást szeretnének kialakítani az állampolgárok, főleg a felnövekvő nemzedék körében is. Az erdőt, ezt a nemzeti kincset ugyanis csak akkor lehet megóvni, ha ebben a lakosság is partner. Ezért a szakemberek rendszeresen előadásokat tartanak a tanintézményekben. Ez a munka most már lassan kezdi meghozni gyümölcsét. Ha valahol fakitermelést végeznek, egyre gyakrabban csörög a telefon, az emberek aggódva teszik szóvá, hogy irtják a fákat. Ilyenkor mindig elmagyarázzák, a vágásra érett, vagy éppen túlkoros erdőt ki kell termelni, ám helyére mindig újat telepítenek. Kevésnek tartják Azt egyébként az erdőfelügyelőség által jóváhagyott, és szigorúan ellenőrzött üzemi terv írja elő, hogy hol és mennyi fát vághatnak ki. Ám a részvény- társaság még az engedélyezettnél is 50-80 hektárral kevesebbet termel ki évente, ami azt jelenti, hogy a megye erdeinek faállománya folyamatosan gyarapodik. Annál is inkább, mert a jelenlegi 13 százalékos erdősült- ségi arányt maguk is kevésnek tartják. Mindenkit igyekeznek meggyőzni arról, hogy a rossz minőségű földeken nem a mezőgazdasági termelés, hanem az erdőgazdálkodás biztosíthat hosszú távon állandó megélhetést. Abban reménykednek, hogy eljön az az idő, amikor a megye termőterületeinek csaknem 30%-át erdő borítja. 1—T Ijött az izomkolosszu- t-j sok ideje. A szép test 1—J reneszánszát éli. Nem kell hozzá más mint a hajat rövidre nyírni, és kilókat emelgetni mázsaszámra, évekig. Nemsokára hatalmas bicepszei lesznek az embernek, kőkemény vádlija, és széles mellkasát feszülő delták támasztják alá. Ezután mái• csak szoláriumba kell menni és kész a nők bálványa. Mutatóban atlétatrikóba kell járni, amikor néha kiszállunk egy márkás autóból. Nekem nem sikerült. Én nem ez az alkat vagyok. Nekem a fejem kerülete a legszélesebb. Nem is érdekelne az egész, ha ezek a fickók nem kérkednének testükkel állandóan és a nőknek ez nem imponálna. Én felvettem a harcot ez ellen a jelenség ellen, mindenki azzal próbálkozik, amije van. Ott van például a relativitás elmélet és a rácskerítés pálcasora egyetlen vasmarokkal össze hajlítva. Tessék, ki volt a jobb? A múltkor a titkárságon láttam, hogy a Giziké rácsodálkozott a bútorszállító fiúra. Mondtam is neki, hogy ahhoz például mit szólna, hogy pluszminusz-négy- zetgyök bénégyzet-minuszGyőzzön a jobbik! négyácé-per-kétá. Csak nézett rám értetlenül. A buszra is felszállt egy ilyen badys gyerek. Láttam a csitrik mind felé fordultak és megpróbálták elkapni savó- színű tekintetét. Nosza, és így igyekeztem magamra irányítani a közfigyelmet: — A következő megálló a Derkovits utca. Nevét Derko- vits Gyula festő-grafikustól kapta, született 1894-ben, meghalt 1934-ben. Legismertebb műve a Dózsa fa- metszetsorozat. Művein a német expresszionizmus hatása érezhető. A siker nem maradt el, de hülyének néztek. Máskor az orvosi rendelőben vártunk a sorunkra. Éppen megismerkedtem egy kedves influenzás kislánnyal, bár én csipásan, a parlagfű allergiámtól nem néztem ki valami jól. És ekkor bejött egy rövidre nyírt hajú, biztosan csak a jogosítványát akarta meghosszabbítani. Fél kézzel átemelte a tele ruhafogast a széksoron és beült a lány mellé. Nosza, én felvettem az odadobott kesztyűt. — Ugye ott hagytuk abba, hogy a makakeró indiánok az ikemana cserje bogyójából készült főzettel zsugorítják, a skalpolt fejbőröket. —Igazán, na ne mondja — bólintott a lány elismerően, de már akkor nem rám figyelt, hanem a fiúra, aki őt is átemelte a széksoron, mivel kérték a következő beteget. A múlt héten meg a vonaton beszélgettem egy csinos fiatal asszonnyal. És akkor beült a fülkénkbe egy ilyen Muszkli Miska. Széles mellén feliratos trikó feszült. — Hol szerezte ezt a szép trikót — kíváncsiskodott rögtön a hölgy. Kiderült, hogy egy karateversenyen osztogatták a résztvevőknek. — Az van ráírva angolul, hogy ép testben ép lélek — próbáltam visszaszerezni pozíciómat —, és ezt szingalé- zul a nyamida nyelvjárásban úgy mondják, hogy nyivava kipu. Am amikor az új utas fel tudta húzni a fülke ablakát, ami nekem korábban nem sikerült, a párbaj azonnal eldőlt. Már együtt szálltak le. Legutóbb egy fogadáson vettem részt. Volt ott mindenféle ember, de nyugodtan állíthatom. hogy a társaság intelligencia kvóciense együttesen sem érte el az enyémet. Disznó vicceken röhögcsél- tek már a második konyak után. A hölgyek is úgy vihogtak, mintha csiklandoznák őket. Én is megpróbáltam bekapcsolódni a társalgásba: — És azt hallották, hogy Sigmund Freud mit mondott a halálos ágyán? Hát azt, hogy a tudatalatti az elfogyasztott konyak mennyiségétől függ. A vendégek jót nevettek ezen is. Felbátorodva folytattam: és azt ismerik, hogy hogyan folynak le az irreverzíbilis fázisátalakítások a fémüvegekben? Néhányon érdeklődéssel felém fordultak, de akkor megjelent egy széles- vállú klubzakós fickó, majd szétszakadt rajta az öltöny. Benyúlt a belső zsebébe és kivette tíz centiméter vastag pénztárcáját. Ekkor láttam, hogy különben tyúkmelle volna. M a mindenki az én vendégem — harsogta —, és meghívom az egész társaságot egy partira hozzánk. Aki nem tud golfozni, megtanítom. Természetesen nagy üdvrivalgással fogadták. Szóval nem hiába mondom én, hogy ma a széles, tömött mellkas, mindenkit levesz a lábáról. Karácsonyfa Balogh Géza / ó száz éve a magyarok nagy többségének még fogalma sem volt arról, hogy mire való a karácsonyfa, sőt nem is igen ismerte e kifejezést. A fenyőfaállítás szokása német minta átvételével kezdett elterjedni előbb a főúri, majd a polgári, végül a szegényebb családoknál, ma pedig már elképzelhetetlen az ünnep karácsonyfa nélkül. Irtják is azóta derekasan a fenyőket. Különösen manapság, hogy beköszöntött az annyira várt szabadverseny, s pénzben kifejezhető értéke lett a szeretetnek, a barátságnak, az ünnepnek, a kedves szónak is. Hazánkban mintegy másfél millió karácsonyfát adnak el évente, ám ennél sokkal, de sokkal többet vágunk ki ilyentájt, december elején. Az országban már régóta léteznek az ünnepre szakosodott fenyőfaültetvények, melyeket annak idején kimondottan azért telepítettek, hogy majd öt-hat év múltán kigyulladhassanak rajtuk a gyertyák. Az ott kitermelt másfél milliónyi fáért tulajdonképpen nem is lenne szabad bánkódnunk, mert ha ki is vágják, nyomban pótolják is őket. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, ölik, pusztítják a fenyőfákat majd mindenütt, mert már egy néhány ezer darabos szállítmányon is hatalmas nyereséget lehet zsebre vágni. A haszon persze szokás szerint nem a termelők tárcájába vándorol, hanem főleg a kereskedőkébe. A helyzet mára odáig fajult, hogy kénytelen volt megszólalni a környezetvédelmi miniszter is, arra intve a hatóságokat, csak azoknak adjanak ki árusítási jogosítványt, akik rendelkeznek a szállítmány eredetének igazolásával, a kitermelést engedélyezők papírjával. A pocséklás ugyanis elképzelhetetlen méreteket öltött, az ünnepek után százezer számra dobják ki az el nem kelt, értelmetlenül elpusztított fákat is. Kérdés persze: elegendő lesz-e a miniszter intő szava. Ismerve a közállapotainkat, nemigen reménykedhetünk. Mikulás-napi igény Ferter János rajza |------■-------------7------------.'ív--. • - ------------------------------------------------I Arccal keletnek Máthé Csaba A rccal a nyugati piac irányába! A jelszó a kilencvenes évek elején hangzott el, amikor a volt Szovjetunió összeomlása miatt a keleti partnerek fizetőképtelenek lettek, magyar szállítóik nagy része pedig „padlót” fogott. Kicsörtettünk Nyugat-Európába, ahol azt gondoltuk, tárt karokkal fogadják a magyar termékeket. Aztán kaptuk a nagy pofonokat: egészség- ügyi megszorításokra, majd minőségi gondokra hivatkozva sorra fordították visz- sza a kamionokat. Később mindezt megspékelték a nyugat-európai országok a különböző kvóta rendszerekkel és hogy még ez sem legyen elég, az import vámokat iszonyatosan megemelték. Eközben a külföldiek szépségesen megtérítették az országot áruikkal, ezzel még jobban a beton alá nyomták a hazai termelőket. Csak nagyon kevesen tartották meg orosz partnereiket, sokan inkább alapgázra vették a kapcsolattartást. Akkoriban majdnem kipellengérezték azokat, akik kinyilatkozták, a stratégiájukban jelentős helyet foglal el az orosz piac, ahova az elkövetkező években a termelésük többszörösét kívánják értékesíteni. A jelszó, ha nem is változott, de módosult. Most már nézhetünk keletre is. A keleti szomszédunknál pedig a dunyha alól, a fészerből, a bankokból, meg ki tudja honnan, előkerültek a zöldhasúak és azok, akik megtartották partnereiket, jelentős beszállítói maradtak az irdatlan piacnak. Természetesen valamennyiük az óvatosságot tekinti elsőrangúnak egy orosz üzletnél, hiszen a mendemondák a megbízhatatlan fizetésekről, a kirabolt vasúti kocsikról és kamionokról sokszor igaznak bizonyultak. Az előre fizetés, a megbízható banki háttér viszont egyre jobban felpörgeti az üzletmenetet, amelyben megyénk az élelmiszeripari termékek kiszállításánál járhat az élen. Az alapanyag háttér adott, a konzervipari cégek átrendeződése lezárult, szinte valamennyi egyre jelentősebbforgalmat produkál. A piacbővülés pedig a beszállító kistermelőknek is pluszt jelent.-------------- -------------—-— ------------------— k'i V-'* “ - ' flag , lát írj ü I m A fakitermelés sok embernek nyújt megélhetést Balázs Attila felvétele
