Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-28 / 304. szám
1995. december 28., csütörtök HÁTTÉR A munkaerő és piaca Százmilliárd forint a munkaerőpiaci alapba • Jövedelempótló támogatás Tabák Anna Budapest (MTI-Press) — Százmilliárd forinttal gazdálkodhat jövőre a munkaerő-piaci alap, amelybe új finanszírozási elemként bekerült a jövedelempótló támogatás is. Miből jön össze ez a tekintélyes summa, miként használják majd fel és várhatóan milyen gondokkal, vitákkal kell szembenézniük az alap kezelőinek? Kérdéseinkre Garzó Lilla, munkaügyi minisztériumi helyettes államtitkár először az alap forrásait foglalta össze. — Tulajdonképpen öt alap pénze van az egységes munkaerőpiaci alapban. A munka- nélküliek szolidaritási alapja, amelyből a munkanélkülijáradékot, az előnyugdíjat, a pályakezdők munkanélkülisegélyét, és ha Garzó Lilla majd belép, a nyugdíj előtti munkanélkülisegélyt fizetik. A foglalkoztatási alap költségvetési pénzből, illetve a szolidaritási alap maradványából áll. Ebből finanszírozzák a közhasznú munkát, a munkanélküliek vállalkozóvá válását, a képzést és a bértámogatásokat. A bérgaranciaalap, amely a csődbe ment vállalatok dolgozóinak bérét és végkielégítését hitelezi meg, ha a cég nem tud fizetni, a munkaadói járulékokból származik. A szakképzési alap a munkaadói hozzájárulásokból képződik, és a verseny- szférába tartozó munkaadókat terheli azokat, akik nem támogatnak közvetlenül iskolákat. A rehabilitációs alap szintén munnkaadói befizetésből és egy kevés költségvetési hozzájárulásból áll. Azok fizetik, akik nem foglalkoztatnak meghatározott számban megváltozott munkaképességű dolgozókat. Ebből kapható támogatás a rehabilitációs munkahelyi beruházásokhoz, fejlesztésekhez és beszerzésekhez. Összege: félmilliárd forint. Cl Miért nem külün-kiilön működnek? Mi az egységesítés oka? — Az államháztartás reformja és a kincstár kialakulása miatt felülvizsgálták az elkülönített állami alapokat és a munkaerőpiaci alap kivételével csaknem valamennyi a minisztériumokhoz került, hogy belátásuk szerint gazdálkodjanak velük. A munkaerőpiaci alap mindegyik része a Munkaügyi Minisztérium kompetenciájába tartozik, s az egységesítéssel szervezettebb, átláthatóbb gazdálkodás lehetséges. Abban már egyetértés alakult ki az Érdekegyeztető Tanácsban, hogy az egységesített hogy a maradék 20 milliárd az alapban maradjon. A pénz az államháztartási hiányokat pótolja majd. De nem fog elveszni, mert 1997-ben újrafelhasználható lesz belőle annyi, amennyit a költségvetési törvény előír. OMit szólnak ehhez a szociálispartnerek? — Némi joggal sérelmezik, hogy az alapban maradó pénz után nem fizetnek kamatot. A Pénzügyminisztériumban vialapot egy önkormányzati jelleggel funkcionáló háromoldalú testület felügyelje. O Másról még vitatkoznak? — Három vitás kérdés van. Milyen jogosítványaik legyenek a befizetőknek? Mivel a munkaadók fizetik a 100 milliárdos alap túlnyomó részét, szerintük akkor a rendelkezési jogból is őket illeti a nagyobb rész. A kormány álláspontja az, hogy nem ugyanaz a befizető és a felhasználó. Hiába a munkaadó fizet, a pénzt elsősorban a munkanélküliek és a munkanélküliségtől fenyegetettek ellátásra kell felhasználni. Nehezen fogadják el, hogy az állami foglalkoztatási felelősség garantálja a munkanélküliek támogatását. Ez mindenütt a világon így van. A vita abban csúcsosodik ki, hogy az alap fölött rendelkező, és azt felügyelő munkaügyi miniszter milyen mértékben oszthatja meg rendelkezési jogát. A másik, hogy mi legyen az alap meglehetősen nagy, az idén mintegy 30 milliárdos bevételi többletével. A költség- vetési törvény szerint az összegből jövőre csak 10 milliárd használható fel, a többit jegelni kell. Kizárólag pénzügyi szempontok indokolják, szont azzal érvelnek, hogy a munkaerőpiaci alap többlete után akkor fizethető kamat, ha a társadalombiztosítás is fizet kamatot arra a felvett hitelre, amellyel a deficitjét finanszírozza az állam. Ez a hitel nagyobb az említett többletnél, és mivel az is a munkaadók és munkavállalók befizetéseiből áll össze, a kettő külön nem kezelhető. A harmadik, főként munkaadói sérelem, a jövedelempótló támogatás kérdése. Szociális támogatásként indult úgy, hogy korlátlan ideig jár annak a munkanélkülinek, aki kimerítette egyéves járadéki idejét és nem talál munkát. A Bokros-csomaggal a törvény úgy módosult, hogy csupán két évig kapható, és csak akkor lehet visszakerülni a rendszerbe, ha a munkanélküli a két év mellett még 180 nap munkaviszonyt tud igazolni közhasznú munkára jelentkezéssel. A jövedelempótló támogatás 20 milliárdos összege 50-50 százalékban önkormányzati és költségvetési finanszírozású volt. Ez utóbbi 50 százalékot vállalja a munkaerőpiaci alap. A munkaadók szerint ez az alaptól idegen funkció. A gond az, hogy nem a munkaügyi központok, hanem az ön- kormányzatok döntik el, hogy ki kaphat jövedelempótló támogatást. A rendszer szociális ellátásként működik. A munkanélküli ellátás része, de az elbírálás mai rendszere idegen a munkaerőpiaci alaptól. O Munkahelyteremtésre jut- e majd pénz? — Legfeljebb bértámogatásra. Sem pénzünk, sem megfelelő szakapparátusunk nincs arra, hogy elbíráljuk, mennyire lennének életképesek az így létesülő munkahelyek. A problémák ellenére eredményesebb a közhasznú munka: átmenet az aktív és passzív ellátás között. Másmás igények tapadnak hozzá. Az önkor- mányzatok pótlólagos finanszírozási forrásnak tekintik. Egy évig vehető igénybe, de az önkormányzat saját dolgozóikat szeretnék évekig közhasznú munkásként finanszíroztatni. A munkaügynek az a fontos, hogy az emberek cserélődjenek, mind többen jussanak legalább átmenetileg munkához. A munkaadóknak az a gondjuk, hogy az önkormányzatok ilyen támogatott mun-kahelyeket működtetnek, kiszorulnak és saját dolgozóik válnak munkanélkülivé. Az önkormányzatok ezt nem képesek megszervezni, mert nincsenek plusz forrásaik, másoknak kellene kiadniuk. Ez nem fér a törvénybe, mert nem lehet árbevételt szerezni rajta. O Mi lesz a pályakezdő munkanélküliekkel? — Július elsejétől megszűnik a pályakezdők munkanélküli segélye. Helyette bevezetjük a gyakornoki rendszerű bértámogatást, a szakképzetteknek képzéssel kombinálva. Teljes munkaidőben hat hónap lesz. Azok a 25 év alatti, főiskolások esetében 30 éven aluli fiatalok vehetik igénybe, a munkaügyi központoknál, akik egy évvel a végzés után sem találnak munkát, és vállalják a megjelölt szakmát és képzést. Ki kell jelölni a szakmákat és képzéseket, ahol ez jár, mert nem lenne jó, ha a munkaadók csak azokat a fiatalokat alkalmaznák, akik rendelkeznek a támogatással. Az új rendszert a szolidaritási alap finanszírozná. Nagy Gábor (ISB) felvétele A Kígyó patikus volt, s ha csak tehette, ott napozott, tekergőzött az üvegre festett orvosi kehely körül a cégtáblán. El is nevezték a gyerekek Kígyógyógyító bácsinak. Arra szállt egyszer a Méhecske. Mézzel teli kis kannák voltak mind a hat kezében, térült-fordult, s máris repült vissza a virágillattal terhes mezők felé. Már kora reggel óta dolgozott, el is fáradt, gondolta hát, hogy megáll beszélgetni egy kicsit. — Csak jó dolgod van neked, te Kígyó! az árnyékban A Kígyó és a Méhecske vagy a napon töltőd az egész napodat, ahogy a kedved kívánja. Bezzeg nekem menynyit, de mennyit kell robotolnom, hogy mézzel teljék meg a kaptár. — No, hát kinek így, kinek úgy — felelte talányosán a Kígyó. —Nem gondolod, hogy engem jobban becsülnek az emberek, mint téged? — dugta ki fullánkját a Méhecske. Csípős kedvében volt, mert irigyelte a Kígyót. —Mondd, nem találod érdekesnek. hogy mind a kettőnknek fullánkunk van? — No, igen — mondta a Kígyó. — Látod? S engem mégis dicsérnek az emberek, mert szorgalmas vagyok, a fullánkomat csak védekezésre használom. Tőled azonban félnek. Elgondolkodott a Kígyó. Valóban. Gyógyszert nem szokás megköszönni. S mégis vállalja ezt a feladatot. A Méhecske persze azt sem tudja, mennyit kellett csúszma-maszma, mire engedélyezték a patikaprivatizációt. Az emberek nagy része tesz-vesz dolgozik. Azt, aki hozzájuk hasonló, könnyebben elfogadják. A Kígyóknak sokkal nehezebb a dolga, s nem is nagyon szoktak beszélni róla. — Én kis kannácskáimban sok finom mézet gyűjtök, szeretnek is ám érte az emberek. Rólad azonban ezt nem nagyon mondhatom. — Jaj, te Méhecske! — sóhajtott a Kígyó — hát te még soha nem hallottál a társadalmi munkamegosztásról? Eszmecseréink Liget, Forrás • Folyóirat-tallózó Vasy Géza Budapest (MTI-Press) — Típusát tekintve kétféle dologról szeretünk eszmét cserélni: a legáltalánosabbról, a lét alapkérdéseiről, a másik póluson pedig a konkrét, szinte kézzelfogható dolgokról. E két véglet természetesen ki is egyenlítheti egymást, s így van ez nemcsak az életről, hanem az irodalomról, a művészetekről való gondolkodásban is. Olvassuk-hallgatjuk- szemléljük a régi és az új alkotásokat, s közben óhatatlanul fölmerülnek bennünk létfilozófiai, művészetbölcseleti kérdések, de úgy, hogy azok közvetlenül is kötődnek jelenkorunk égető gondjaihoz. így van ez Poszler György esszétanulmányában is, amely a decemberi Ligetben olvasható. A téma: a művészetek helyzete és a társadalmi változások, a modernizáció, Európa- szerte, s a maga módján nálunk is. Egyik alaptétele az, hogy a művészet és a hétköznapi élet is kezdetben szakralitással volt átitatva, s előbb a hétköznap, majd a művészet is elvált ettől az eredettől, s a mai, modem világban „profánná lett művészet és profánnak maradt hétköznap egyesül profán alapon.” Mindez természetesen mássá teszi a művészeteket, s ha meg nem is szünteti őket, cselekvőből szenvedővé minősíti le státusukat. Nálunk is megfigyelhető mindez, s éppen a legmaibb jelenben, ugyanis eddig a korábbi hagyományok, a küldetéstudat s más illúziók (például az emberek nevelhetősége) hátráltatták az egyetemes tendenciák érvényesülését. S ellene tett a diktatúra is. Most viszont demokrácia van, s ennek a művészet már nem fontos, s így az a társadalmi élet perifériájára szorul, eddigi politikai kiszolgáltatottsága helyett gazdaságilag válik még védtelenebbé. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? A válasz bizonytalan: meg kell őrizni, újra kell formálni a közművelődés különböző formáit. A bizonytalanságot értem: a leépítéseknek láthatóan többéves tervében kevés tér nyílhat az újjáépítésre. Viszont más esély aligha akadhat. A műveltség önérdek s nemzeti érdek is, s a csak egyetlen területen otthonos ember nem tekinthető műveltnek. Művészet, irodalom nélkül nem képzelhető el a jövő, illetve ami elképzelhető, annak nincsen távlata, az már nem igazán emberi. A Forrás decemberi számának központjában Bibó István munkássága áll. Ma már sokan tudják e tudósról, hogy őt sikerült az 1948 utáni évtizedekben a legtökéletesebben elhallgattatni és elfeledtetni a meghatározó rangú értelmiségiek közül. A nyolcvanas években aztán felfedezték, a rendszerváltás rehabilitálta. A szent áhítatot mára okkal váltotta fel az életmű különböző szempontú elemzése, nemegyszer szükségképpen kritikai jellegű megközelítése. A társadalomtudós érdeklődése sokoldalú volt, politikai szerepe sem mellőzhető, a nyugati emigráció számára jelkép is, így igazán sokféle közelítésmód adódott a szerzők számára ebben a valóban gazdag összeállításban. Egy radikálisabban változó korban sok minden átértékelődik. Ezért különösen időszerű, hogy készüljenek írói pályaképek, életműértelmezések fiatalabb és idősebb kortárs szerzőkről. A Kritika decemberi száma két fontosnak bizonyult szerzőről készülő, s ugyancsak fontosnak ígérkező monográfiából közöl terjedelmes részletet. Nádas Péterről Balassa Péter, Esterházy Péterről pedig Kulcsár Szabó Ernő írt könyvet, s e két munka láthatóan irodalomtudományi iskolákat szemléltető anyag is lesz. Az a kor, amelyben a nevezett írók és esztéták feltűntek, a hetvenes évek. Ennek az első feléről szól Fodor András gazdag, a könyvhétre megjelent naplója, amelyet igen alaposan mutat be az Uj Forrásban Vekerdi László, aki a kornak is, a szerzőnek is alapos ismerője. Lassan már ez az időszak is kezd történelemmé válni, s a hiteles, napról napra vezetett naplójegyzetek tárgyi erővel és művelődéstörténeti érvénnyel idézik fel a tegnapelőtt letűnt világát. A napokban mutatták be az új elöltöltős Hajdú-Silver névre hallgató automata mosógépet és a szintén új fejlesztésű nyolcterítékes mosogatógépet. A cég ezentúl a szokásos egy év helyett két év teljes körű garanciát vállal ezen termékre. A mosógép a korábbiakhoz képest számos újdonsággal bír: energia- és víztakarékosság, környezetvédelem Nagy Gábor (ISB) felvétele
