Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-28 / 304. szám

1995. december 28., csütörtök HÁTTÉR A nehéz gazdasági helyzet ellenére a megye számos te­lepülése fejlődik, gyarapodik. Máté­szalkán szép új épület készült el az év végére a Szálkái László utcában. Az emele­ten, a tetőtérben lakásokat alakítottak ki, a földszinten üzleteket nyitnak Elek Emil felvétele Facsemeték a jövő terméséhez Könyv és bemutatókért is segíti a gazdákat a korszerű almatermesztésben Anarcs (KM - Ny. Zs.) — A magyar almapiacon megje­lenő külföldi cégek és a rend­szerváltást új tulajdonosok­kal átvészelő konzervgyárak sorából kimondottan aimára alapozó termesztési és fel- dolgozási tapasztalataival tűnik ki az anarcsi székhelyű Felső-Tiszavidéki Almafel­dolgozó Kft. (FAT), mely az Európai Unió támogatásával a közelmúltban kezdte meg facsemete-kihelyezési prog­ramját. A gyökeres változásokkal telí­tett bő egy évtized folyamato­san komoly próbatétel elé állí­totta az egykori szövetkezeti üzemet, mely a beruházások szokásos szervezési és kivite­lezési gondjaival küzdve élte túl a politikai-gazdasági rend­szerváltást. — Nem kis erőfe­szítésbe került a működtetés­hez és bővítéshez szükséges pénz előteremtése, a piacok megtartása, bővítése — em­lékszik a hősidőkre dr. Kovács Géza ügyvezető igazgató, aki jelenleg az Alma Termékta­nács soros elnöki tisztét is be­tölti. A cég elődjét a környékbeli szövetkezetek alapították az akkor még hatalmas mennyi­ségben felhalmozódó ipari al­ma hasznosítására. Bár a beru­házás csak szakaszosan bő­vült, az első perctől kezdve teljes üzem felépítésére töre­kedtek a tervezői. A FAT megalapítását követő első év­ben a lényerő sor kezdte meg a munkát, párhuzamosan kiépít­ve a szükséges és bővíthető infrastruktúrát. Három év el­Intenzív ültetvény Szatmárban A szerző felvétele teltével kezdődött meg a sűrít­mény gyártása, ez teremtette meg a közvetlen exportszállí­tások lehetőségét. Később mind a lényerő, mind a sűrítő­berendezések és az azt kiszol­gáló szűrő, tároló és egyéb technológiai eszközök bővíté­sével jutott el a FÁT odáig, hogy napjainkban 100 nap alatt 50 ezer tonna ipari almát képes feldolgozni. Az eltelt évek alatt a tulajdo­nosi kör — mely az alapanyag többségét is előállítja — lé­nyegesen megváltozott, töb­ben kiváltak a szövetkezetek­ből, akik később egyéni tulaj­donosok illetve termelők let­tek, míg mások új társaságot alapítottak. Mindez azonban nem befolyásolta az üzem fej­lődését, amely az elmúlt évben megkezdte a természetes gyü­mölcs-alapanyagú üdítők gyártását. — Felépítettük a 3600 db/óra kapacitású csomagoló technológia elhelyezéséhez szükséges csarnokot, az elő­írásoknak megfelelően labora­tóriummal, szociális létesít­ményekkel, majd kialakítottuk a szükséges raktárbázist ipar­vágánnyal, csomagoló techno­lógiával — számol be cége új szerzeményeiről az ügyveze­tő. Mindezek után kezdődhe­tett meg a Jona márkanévre hallgató üdítőital gyártása, je­lenleg alma. narancs, szőlő, körte és őszibarack ivólevek kerülnek le a szalagsorról, de a termékskálát bővíteni szeretné a FAT. Egyébként a korábbi évekhez hasonlóan jövő év februárjában kezdi meg az al­ma beszállításához szükséges szerződések kötését, a vezető­ség bízik egy jobb évben és legalább 40 ezer tonna alma lekötésében. A Felső-Tiszavidéki Alma­feldolgozó Kft. tulajdonosai almatermesztéssel is foglal­koznak, ezért is érthető, hogy működésének teljes ideje alatt a cég igyekezett szoros kap­csolatot kiépíteni és fenntarta­ni a termesztői körrel. A felvá­sárlási szerződések megköté­sén túlmenően ez tapasztalha­tó a telepítések támogatásánál, s az évente ismétlődő pénz- il­letve növényvédő szer kihe­lyezésénél. Az integrált rezisz- tens almacsemete kihelyezés programjához az Európai Unió Phare Kísérleti Program Alapja is pénzügyi forrást nyújtott. Az elmúlt év novem­berétől (az utolsó szakaszban kihelyezendő 36 ezer darab oltvánnyal együtt) 72 ezer da­rab csemete jut el a gazdák­hoz, ez pedig jóval meghalad­ja a pályázatban szereplő 52 ezer darabos tételt. Bár a FAT saját finanszírozással gondos­kodott a pluszmennyiség kihe­lyezéséről, az igényeket így sem sikerült maradéktalanul kielégíteni. A csemeték kihelyezésénél előnyt élveztek az üzem von­záskörzetében tervezett telepí­tések és a korábbi években rendszeres beszállító igény­lők. A termesztői kedvet jelzi: a programban kihelyezett cse­metékből közel 200 hektár új gyümölcsöst telepítettek a gazdák, s a szerződés szerint a majdani termés a FAT-hoz ke­rül. A telepítéshez és termesz­téshez nyújt szakmai segítsé­get a cég gondozásában meg­jelentetett Almatermesztés ipari célra című könyv, mely a Dr. Pethő Ferenc-Dr. Tóth Magdolna szérzőpáros műve. Az elmélet mellett a gyakorla­ti fogásokat is megismerhetik az érdeklődők a kft. által létre­hozandó 2 hektáros bemutató gy ümölc söskertben. M anapság sok ember melegen, jól öltözik, de lelkileg didereg. Kevés a munkahely, sok a sza­kadt külsejű ember, de árubő­ségtől roskadoznak a polcok, sok nyugati kocsi parkol a vá­ros három áruháza körül. Hallom, a rongyrázó újgaz­dagok nem nagyon adtak év végi jutalmat, karácsonyi ajándékot alkalmazottaik­nak, munkásaiknak. A jóté­konysági alapítványok javára sem nagyon nyitják meg a szí­vüket és a pénztárcájukat. Mecénásnak se igeit jelent­keznek. Ezt mondta régi isme­rősének az az úr, aki messzi­ről jött a Nyírségbe, ünnepi rokonlátogatásra. A Mi újság, hogy vagytok? kérdésre a nyírségi ember hosszú mondókába kezdett. Volt mit mondania. Hogy ka­rácsony előtt kiment a ho­mokdombok hátán fekvő kis telkére és hült helyét találta kedvenc kis fenyőfájának. Valaki baltát emelt rá. S bi­zonyára nem a kényszer hoz­ta a fenyőfatolvajt, hiszen ko­A tél melege csival érkezett. Zsiguli kerék­nyoma látszott a fagyos ha­von. Ha benzinre volt pénze, fenyőre is lehetett volna. Mi­csoda emberek vannak! — kiáltott fel a panaszkodó, majd folytatta mondandóját. Azzal, hogy a minap egy de­res reggelen megint megje­lent a háza előtti kukánál egy fehér bőrű, borostás arcú, beesett szemű, negyven körü­li férfi. Kétes színű pulóverét mindössze egy balonkabát takarta. — Hé, jóember, várjon csak! — kiáltottam neki. Adok magának valamit. Az­zal a pincében porosodó régi télikabátomat kivittem neki. Hajlongva köszönte. Három nap múlva megint jött kukáz­ni, s megint csak a balonban didergett. Arra gondoltam, hogy a kabátomat a bizomá­nyi áruházban egy-két ezre­sért eladta. Lehet, hogy ke­vés ételt és sok italt vett a ka­bátból. Mégis igaz: jobb ad­ni, mint kapni. Aztán arról folyt a szó, hogy aki ad, illet­ve adhat, annak télen is me­legség töltheti el testét, lel­két. Valahogy rá terelődött a beszéd a szatmár-beregi tá­jakra. Hogy ott még mele­gebb szívük van az emberek­nek. Am a beszélő, a nyíri ember egyre kevesebbet jár azon a vidéken. De egy hét­végéjét ott töltötte az elillant szőke nyárutón. A Tiszához, a Túrhoz, a Csaronda patak­hoz köti ez a kihűlő nyári em­lék. Isteni társaságban utá­nozhatatlan szatmári ételek­kel ízesítette a beszélő életét az a hétvége. A politikára terelték a szót. Egybehangzóan mondták: sok olyan történik mostaná­ban, amitől nem a szívünk, hanem az agyunk forrósodik fel. Mostanában sok minden­től reszket az emberi lélek. Főleg a létbiztonságérzetünk ingatag — mondta emelt hangon a nyíri ember. Zúz­maraként telepszik ránk a sok rossz hír — folytatta. Hogy északi szomszédaink felől közeleg az influenzajár­vány. s a gyógyszertárak­ban ötszáz alatt már nem adnak semmit. A jövő évi adókulcs nem a jobb életet nyitja meg. A januári bolond szelek újabb áremeléseket hoznak... — De jó, hogy elbeszélget­tünk — mondta a messziről hazalátogató. Kezet rázott, aztán elegáns léptekkel elin­dult a belváros felé. Márkás olasz cipőjében sikkesen ha­ladt. Elnyelte a Zrínyi utca sűrű forgataga. A mi honi emberünk pe­dig hazament és a me­leg szobában tapasz­talta, hogy a december mint száguld el a párás ablaka előtt. Látta, hogy a háza előt­ti fenyő ágai mint roskadoz­nak a fagyos hótól. Sebaj — mondta — a fának nem az ágaiban, hanem a gyökerei­ben van az ereje. S aki, vagy ami erős, a fagyot is bírja el! Talpon maradni Tóth Kornélia / elentősen javul az or­szág pénzügyi egyen­súlya, adta közre a szívmelengető hírt a távira­ti iroda tegnap. Számokkal, adatokkal igazolták a ten­denciát, hogy csökken az el­adósodás mértéke. Ugyan­akkor tegnap néhány me­gyénkben város polgármes­terével beszélgettem és töb­ben annak örültek, hogy az idén egyáltalán sikerült tal­pon maradni. Hogy ez sok vagy kevés a felhőtlen örömhöz? Ha azt vesszük, hogy intézménye­ket zártak be, óvodai, isko­lai csoportokat vontak össze, pedagógusoknak, or­vosoknak és más közalkal­mazottaknak mondtak fel szinte valamennyi váro­sunkban, akkor igenis derű­látásra ad okot, hogy nem omlott össze a városok költ­ségvetése. De ha azt a jogos állampolgári igényt nézzük, hogy Szabolcs-Szatmár-Be- regben is szeretnék végre felemelni a crossbar rend­szerű telefont, hogy a világ részének érezzék magukat az emberek, vagy nem akar­nak lelkileg megnyomorod- ni, mert a település egyetlen munkahelyén foggal-kö­römmel kapaszkodniuk kell az állásba, s ha nem tetszik, nem találnak mást a kör­nyéken — akkor más a kép. S vajon mit jelent a tal- ponmaradás, nem a hivatal, hanem az állampolgár nyelvén? Erezheti-e bárme­lyik falunk, városunk lakó­ja, hogy érdemes leteleped­nie a szívéhez közel eső he­lyen, házat építeni, családot alapítani, gyermeket felne­velni, házban, hazában gondolkodni? Jól tudom, a kép sokkal árnyaltabb, mert megyénk­ben is nagy a különbség az anyagilag jobb vagy nehe­zebb helyzetben levő tele­pülések között. Más az egyéni boldogulás útja. Ak­kor az öröklött hátrány le­dolgozását tekintsük álom­nak vagy egyszer tényleg érdemi egyenlőségnek lehe­tünk tanúi az amúgy persze egyenlők között. Áradnak a folyók Balogh Géza M ikor e sorokat írom — szerdán délben — még javában áradtak a folyóink. Igaz, Ti- szabecsnél tegnap reggel már némi apadást észleltek, de ez a jelenlegi helyzetben nem jelent túlságosan sokat, hiszen nem csak a Túr, ha­nem a Szamos is folyamato­san kapja az utánpótlást az erdélyi vízgyűjtőben, s a vízügyesek szerint valószí­nűleg komolyabb lesz a hely­zet, mint most két éve, ami­kor voltak olyan szakaszok, ahol kis híján meghágta az ár a töltést. Másfél hónapja is szüle­tett már egy majdnem ha­sonló árhullám a Tiszán, de az amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan le is vonult, s csak kisebb károkat hagyott maga után. A mostani is rendkívül gyorsan kiala­kult, s ami a veszélyt növeli: egyszerre árad mind a négy folyónk. Az árhullám maxi­muma ma még nem látható, az viszont szinte biztos, hogy tartós tesz, rengeteg anyagi, s emberi energiát emészt majd fel. Az utóbbi nem is okozhat jelentősebb gondot, leg­alábbis reményeink szerint, hiszen a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, és a társszervek kiváló szakem­bergárdával rendelkeznek, a pénzforrások azonban szűkösek. Éppen az idén tárgyalta meg a megyei közgyűlés a megye árvízvé­delmi helyzetét, s azt a nem éppen hízelgő konklúziót kellett levonnia, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg árvé­delmi létesítményei az or­szágos átlag mögött marad­nak. A védművek kiépített­sége igen sok kívánnivalót hagy, fővédvonalainknak csak a fele van a mértékadó árvíz kivédésére alkalmas állapotban, szemben az or­szág kétharmados átlagá­val. Nem mai keletű gond ez. A nagy, hetvenes árvíz után rohamléptekkel indult meg a szatmári, beregi gátak építése, ám a lendület foko­zatosan fogyott. Az elmúlt másfél évtizedben például mindössze húsz kilométer­nyi gát épült, az idén pedig nyolcszáz méterre futotta. A szakértők szerint a mostani áradás megközelítheti az 1970-est. Egyben figyel­meztet arra is, hogy a sza­bolcsi folyók védelmi rend­szerére az eddigieknél jóval komolyabb figyelmet kell fordítani. JL ÉjjfrMwirTi iKMiiiw ■ 1 ti.II .1.. 1 MB 1 ■ jt rúr •$ H | | II Kép szöveg nélkül Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents