Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-27 / 303. szám

1995. december 27., szerda HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Konzumhölgy az éjszakában Eltérő tarifák • Árulkodó névjegy a tárcában • Félpucéran az ágyneműtartóban Barátunk: a gyermek Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Kéttu­catnyit számoltattak el kü­lönböző okok miatt. Zömé­ben egyáltalán nem kívána­tosakat, mindössze néhány csinosabbat. Leányokat, asszonyokat, az éjszakai élet tevékeny résztvevőit — azaz prostituáltakat. Sikeres, raj­taütésszerű erkölcsrendésze­ti akciót tartottak karácsony előtt a nyíregyházi rendőr- kapitányság munkatársai. Jelenlétük megyénkben is vi­tathatatlan, a hírek szerint igény van rájuk — különben miért csinálnák? Kamut isznak Tettük most már csak a sza­bálysértés kategóriájába tarto­zik, bár időnként bűncselek­mények (társ)tettesei is egye­sek. Mert bizony akad kun­csaft, aki a kellemesnek hitt, pénzért vett pásztoróra helyett verést kap csupán, megfoszt­ják értékeitől. Többnyire futta­tóik, azaz a hölgyeket kísérő férfiak jóvoltából, de nem a bárokban, inkább az utcán vagy lebujok környékén. Honfitársaink és külföldről érkezett leányok, asszonyok űzik ezt az ősi mesterséget, a nyíregyházi MÁV-állomás környékén éppúgy, mint az utak mentén, vagy különböző szórakozóhelyeken. Azt tartja a fáma, hogy nem ritkán ad- ják-veszik őket, százezer fo­rintért cserélnek gazdát — fő­ként a külföldről érkezettek, hogy aztán a remélt busás hasznot meghozzák új tulajdo­nosuknak, akik idővel tovább­adnak rajtuk, hisz nem a bútort kell kicserélni... Ezek a höl­gyek a bárokban táncolnak, az asztalokhoz ülve szórakoztat­ják, itatják a vendégeket, ők maguk többnyire kamu italt isznak, nem a számukra kikért konyakot, Martinit vagy egye­bet. S azután másutt folytatód­hat a Droeram. néha uevanab­Györke László Tornyospálca (KM) — Isko­lai füzetlapon gondosan megformált betűk. Egy ne­gyedik osztályos kisfiú írja Tornyospálcáról: „Nagyszü- leim Zsoldos József és Jó- zsefné. Sajnos anyukám nem él és a nagyszüleimmel és a testvéremmel élek együtt.” Tomyospálca, Zsoldos Józse- fék családi házában nem sok­kal karácsony előtt. Jelenlé­vők: a családfő és felesége, Margit néni, majd később megjön az iskolából a nagyob­bik unoka, Papp Józsika. A ki­sebbik, Lacika napközibe jár, csak sürvedéskor lesz itthon. Zsoldos József öt éve ment nyugdíjba, a téeszben volt traktoros. Margit néni is téesz- nyugdíjas lesz maholnap, ha betölti az ötvenötöt. Addig já­radékos. Kettőjük jövedelme — a családi pótlékkal együtt — harminckétezer forint. Hogy jön ide a családi pótlék? Roppant egyszerű: öt eszten­deje a nagyszülők nevelik az unokákat. Tehát ennyi jut né- győjükre. Mert azt a negy­vennyolcezer forintot nem lehet jövedelemként elköny­velni, amit az almából kaptak, hiszen azt korábban ráköltöt- ték a permetszerre. A pétisó ban az épületben, máskor va­lamilyen panzióban, szállodá­ban — esetleg a kocsiban. Ál­talában 500 és 3 ezer forint kö­zötti tarifáról hallani — persze az ár függ a szolgáltatástól is, azaz a vendég igényétől, óha­jától. Közismert szórakozóhelyek várják az urakat megyénk székhelyén és másutt is, biz­tonsági őr fogadja a vendéget, ügyelve a rendre, figyelve az esetleges ellenőrzésre. Háborog a tulaj Nagyméretű felirat hirdeti a bárt, az épület talán eredetileg családi háznak készült, leg­alábbis azt a látszatot kelti. A dobermann élénken figyel, két férfi jön kaput nyitni, talán elégedetten konstatálva a tényt: egyszerre három vendég érkezik. De hamar komorrá válik arcuk a rendőrigazol­vány láttán, az egyikük vissza­siet. Bent, a viszonylag kicsi helyiségben három leányzó, hangulatvilágítás, zene. Egyi­kük gyorsan pulóvert kap ma­gára, valamennyin kihívó alig- ruha. Személyi igazolványok rendben, csupán táncosnők — mondják —, de sajnos most gyér a forgalom. Talán nem véletlenül hábo­rog a tulajdonos, amikor az emeletre indulunk, mondván, meg a munkadíj volt a ráfize­tés. — Mikor felmentem a hiva­talba — mondja Margit néni —, hogy segélyt kérjek a gye­rekekre, tudja mit mondtak? Ha nem tudjuk az unokákat el­tartani, adjuk intézetbe őket. Hát én a pulyát míg élek, nem adom! Aztán megrázó történet ele­venedik meg a nagyszülők száján. Hatodik éve már an­nak, hogy a gyermekek el­vesztették édesanyjukat. Nem betegség, nem baleset törte de­rékba a fiatalasszony élútját. Ő maga döntött: nincs tovább! Vajon mi játszódott le az édes­anya lelkében, hogy huszon­nyolc évesen itthagyta kicsiny gyermekeit? — Jaj, nehéz erről beszélni — sóhajt Margit néni, miköz­ben sűrűn veszi elő zsebken­dőjét. — Várdán laktak a fiata­lok. Azt mondja egyszer a na­gyobbik gyerek, hogy mama, apa egy zsinórt tett édesanyám nyakára, nem hittem a fülem­nek. A szomszédot azért csak kikérdezgettem, nem észlelt-e valami gyanúsat. Bizony, a gyereknek igaza volt... Látom rajtuk, nem szívesen beszélnek a részletekről. Az állandó fenyegetettséget végül is nem bírta tovább a fiatal- asszony, bekövetkezett a tra­gédia. az ott magánterület. Sebaj, a rendőrnek joga van felmenni, s ellenőrizni, különösen, ha esetleg külföldieket foglalkoz­tatnak ott. Nos, azt ugyan nem, de egy húsz év körüli le­ányt egy idősebb, magyar, bár külföldi állampolgárságú úrral a franciaágy szélén üldölgélve találunk. Mind mondják, csu­pán felmentek beszélgetni. A hölgy az igazoltatáskor adja is személyi igazolványát, de már a születési dátumnál megakad. Kiderül, barátnője okmányát adta oda, nem véletlen bizony­talansága. A barátnő viszont valahol a Hajdúságban van je­lenleg. Később előkerül ugyan a kisasszony elázott személyi­je is, de akkor már késő a bá­nat: tette visszaélés okirattal, bűncselekmény. Hiába ellen­kezik, előállítják a kapitány­ságra. Átöltözéskor azonban nem szégyellős, a szobaajtót nem zárja be, úgy veszi le pul­csiját — alatta csupán dombo­rulatai — s veszi fel a másikat. Útban a kapitányság felé váltig állítja, ő csak táncol, s pultos, inkább vállalja, hogy bűncselekményt követett el az igazolványcserével, minthogy kurvának nézzék. Partnere is szemlátomást kedvét vesztet­te, hisz nem jött össze a dolog, taxit hivat, s távozik. Pech. Egy másik toplessbárban — Ezek a csöppségek is ki voltak teljesen — veszi elő megint a zsebkendőt Margit néni. — Mikor végleg hazajöt­tek, éjjelente arra ébredtem, hogy a gyerekek járkálnak. Miért nem alusztok? — kér­deztem. — Nem tudunk, fé­lünk — felelték. — Mindent megpróbáltunk: meséltünk ne­kik, simogattuk arcukat fél éj­szakákon át. Egy év is beletelt, mire úgy-ahogy megnyugod­tak. — Látja, az apjuk nemigen törődik velük — mondja Jóska bácsi. — Két éve színét sem láttuk. De tán jobb is így, mert mikor korábban egyszer elvit­te három napra, másnap már haza is jöttek a gyerekek. Ki tudja, miért? Józsika szerint cudarul bánt velük. Lacikát például betette a juhok közé. — Arra sem igen tartja mél­tónak gyermekeit, hogy néha valami kis aprósággal meg­ajándékozza őket. Arról már nem is beszélek, hogy egy fil­lér tartásdíjat nem láttunk tőle. Mikor azt kérdezem Józsi­kától, milyen emlékei vannak édesanyjáról, felnőttesen mondja: — Itt hordom a szívemben. Kemény, embert próbáló évek voltak. Lányuk előtt Margit néni édesanyját, aztán egyik testvérét temették el. A ugyan senki sincs toplessben, gond azért mégis akad. Sze­mélyi igazolványa többeknek hiányzik, sőt, az egyik asszonykáról, aki nem tudta igazolni magát, a rendőrautó­ban derül ki, hogy nem is ma­gyar állampolgár. Állítólag csak barátnőjét segítette ki, azért szolgált fel, különben pe­dagógus állásra vár, át szeret­ne települni, csak nincs sze­rencséje. Ha szabad ezt mon­dani, még szimpatikus is, kor­rekt viselkedéssel, de tette tör­vénybe ütköző. S ki tudja, ténylegesen mit csinált, ami­kor rendszeresen átjött Kár­pátaljáról, ezúttal közel egy hónapja tartózkodik megyénk­ben. Szabálysértés indult elle­ne, a kora reggel már Csapon találta, két sorstársával együtt. Ennek a két hölgynek még ka­landosabb volt éjjele, hiszen a közismert szórakozóhelyen el akartak rejtőzni az ellenőrzés elől. Egyikükre — egy szál bugyit viselt csupán — az ágy­neműtartóban bukkant rá a rendőr, másikukra a padláson, rajta kombidressz volt. Az előbbi leányzó a rendőrségen szép kupac gumióvszert, s pénzt pakolt ki az asztalra, tár­cájában ott lapult megyénk egyik ismert közéleti szemé­lyiségének névjegye is. Állításuk szerint napi ezer forint körüli összegért táncos­nők ezek a hölgyek, a menőb­bek a vendégfogyasztás har­minc százalékát kapják része­sedésként, tagadják viszont az egyéb szolgáltatásokat. De ak­kor vajon mire kell a rakásnyi óvszer? Pillanatképek Ezek csupán pillanatképek a razzia tapasztalataiból, talló­zás az érdekességekből, hiszen az éjszakai élet e területéről köteteket lehetne írni. Az igaz­mondás nem igazán érdeke résztvevőinek. Miként az egyik úr mondta: férfiak va­gyunk, ugye, nem kell, hogy tudja az asszony, merre járok kikapcsolódni. gyász megviselte az egész csa­ládot, de legfőbbképp Margit nénit, aki már nem bírta idegi­leg a megterhelést. Lebetege­dett. Témát váltunk. Zsoldosék karácsonyra hazavárják Pest­ről fiukat családostul. Ott is két gyermek van, nagyjából egyidősek Józsikáékkal, csak ott az egyik kislány. Nagy ilyenkor a felfordulás a ház­ban. Hát még nyáron! Igaz, akkor ott az udvar, a kert. De hát nagyi épp azt szereti, ha nyüzsgés van körülötte. Ilyen­kor elfelejti, mennyi mindenen mentek keresztül az elmúlt öt­hat évben. — Mikor megbetegedtem — mondja Margit néni —, azt kérdeztem Józsikától, mi lesz veletek, ha nem leszek. Azt fe­lelte, hogy keresztapját, a fia­mat választja, de akkor sem akarnak se intézetbe, se az ap­jukhoz menni. Nagyon szeretik a kereszt­apjukat, most is kaptak tőle csomagot. Józsika nagyon örült az Egri csillagoknak. Szeret olvasni, jól tanul, a ma­tematika a kedvence. Lacikára sincs panasz. Örülnek minden kis ajándéknak, mert, tetszik tudni, ezek a gyerekek jobban ki vannak éhezve a családi melegre, a szeretetre, a gon­doskodásra, mint azok, akik szüleikkel élnek. Kállai János A karácsonyi ünne­pek, ha csak néhány napra is, minden szegletében e nem oly széles világnak a figyelem, az ér­deklődés, a szeretet, az aján­dékozás fókuszába állítot­ták a gyerekeket. Az ilyentájt mással pótolhatatlan csalá­di hangulatok egy életre hagynak maradandó nyo­mokat a lélekben, a magát mások által is építgető sze­mélyiségben. Hiába próbálkoztak oly­kor egyebekkel felváltani az otthonmeleget — monst­re fenyőünnepek, gigászi gyedmarózokkal spékelt mikulásosdik, szokolnyiki Lenin-karácsonyok legen­dái —, nem járt sikerrel a kísérletezés. Persze, ezzel korántsem a manapság is létező, „hivatalos” ünnepi­zésről (s annak tiszteletre­méltó gyakorlóiról) kívá­nom leszedni a keresztvizet. Dehogy! Csak az irodasza- gú kiagyalmányoktól tarta­nék vissza minden önkéntes boldogítót, nehogy valami kipipálandó penzumelszá­molást végezzen, azt hívén: a jó cselekedetek bajnoka lett egyszeriben. Őszintén hiszem, hogy Nyírbátorban a nemrég Nyíregyháza (KM) — De­cember 31-e a Szent Család napja, a katolikus egyház naptárában. Ebben az évben, decem­ber 31-e vasárnapra esik, így nem csak az óév bú­csúztatásának a napja, ha­nem egyházi ünnep is. A nyíregyházi római katoli­kus társ-székesegyházban A művelődési... ...központban megrende­zendő szilveszteri bátyus bálra december 30-án délig lehet jelentkezni Záhony­ban. A mulatságon a Koktél együttes (az ex-Nevada) fog zenélni. (KM) A Regionális... ...települési hulladékkeze­lő-rendszer bővítésére — a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésével — pályáza­tot nyújt be 1996-ban a Központi Környezetvédel­mi Alaphoz Nyíregyháza önkormányzata. Ehhez sa­megnyílt Magyarországi Gyermekbarátok Mozgal­ma Kelet-Magyarországi Régió Központ Irodájának minimális látszámú „csi- novnyikja" (ketten vannak) nem a hivatalszámot szapo­rítok sorába tartozik. És ez már nem is hiedelem a ré­szemről, hanem a rövid lé­tezésük akcióival bizonyí­tott tény. Kellenek, mert jobbítani akarnak — gyer­mekbarátokhoz illően. A most lezajlott karácsonyo­zás idején önálló ünnepség­gel rukkoltak ki a bátori moziban; műsort és ajándé­kot adtak. Gyermekszilvesz­tert szerveznek az irodájuk­nak székhelyül szolgáló Él­tes Mátyás Általános Isko­lában. Szponzorokat kutat­nak fel, hogy mindehhez le­gyen pénzük. Végül egy nemcsak a nyírbátoriak figyelmébe ajánlható hír: karácsony első napján az Országház­ban átadták Az év gyermek- barátja díjat. Az elismerést az idén az egyik kecskeméti általános suli pedagógusa vehette át. A tanárnő — az őt ajánló kisdiák szerint — harmincéves munkássága alatt rengeteg szabadidős programot szervezett a gye­rekeknek, és mindig volt egy jó szava hozzájuk. Hát igen, erről lenne szó! ezen a napon a fél 11-es nagymisén nemcsak a Szent Családról emlékez­nek meg, hanem köszönté­nek minden házaspárt, a ke­rek évfordulót ünneplő csa­ládok számára pedig lehe­tővé teszik házassági foga­dalmuk megújítását s egy­házi áldásban is részesítik őket. ját erőt biztosít a jövő és az 1997. évi költségvetésben, összesen 56 millió forintot. Hagyományos... ...módon szervezi meg a bá­tyus szilvesztert az idén is a vásárosnaményi művelődé­si központ a muzsalyi Kon­takt zenekar közreműködé­sével. (KM) Emelkednek... ...a helyi buszközlekedés díjai 23-28 százalékkal ja­nuár elsejével Mátészalkán is. Erről legutóbbi ülésén döntött a képviselő-testület. Rendőrségi csendélet Balázs Attila felvétele A család napja Nem mindenkinek adatott meg, hogy otthon ünne­pelje szerettei körében a karácsonyt. A megyei kór­ház szülészeti-nőgyógyászati osztályán is felállítottak egy fát, így a kismamák — méhükben hamarosan megszülető magzatukkal — a kórházi fenyő mellől küldhették haza gondolataikat az értük izguló család­hoz Balázs Attila felvétele Hát én a pulyát míg élek, nem adom!

Next

/
Thumbnails
Contents